Igaz Szó, 1988. január-június (33. évfolyam, 1-6. szám)

1988-01-01 / 1. szám

találkozónk után világo­sabban megértette annak lényegét, ami hazánkban végbemegy. És ez természetes, mert az olyan írók, mint Csingiz Ajtmatov, Anatolij Ribakov és a többiek a nép - vele együtt az ifjúság - vágyai­nak, gondolatainak a kife­jezői. És magától értető­dik, hogy minden, amiről írnak, a mi egész nemze­dékünk élménye. Hát ezért van jogunk azt állítani, hogy az irodalom, a művé­szet mindig a nép lelkének kifejezője volt országunk­ban. Ezért fogadták az írók, művészek úgy a „pe­resztrojkát", mint életbe­vágóan fontos, személyes ügyünket. - Milyen szerepet ját­szik az irodalom, a művé­szet a társadalom alakítá­sában? - Ez a szerep óriási és sokrétű. Arról van szó, hogy az emberek kölcsö­nös megértésének előse­gítésével hidat verhetnek a Kelet és a Nyugat között. A közelmúltban a Szov­jet Béketanács a szovjet irodalom, művészet és kul­túra képviselői számára ta­lálkozót rendezett az ame­rikai szovjet-amerikai pár­beszéd központjából érke­zett kollégáikkal. Ez a be­szélgetés ismét csak meg­erősített bennünket ab­ban, hogy a hazánkban zajló változások segítik az emberek közeledését. Ezt a nyíltság, az őszinteség légköre tette lehetővé. Egyébként nyugaton so­kan vannak, akik a nálunk kezdődő átalakításnak szemmel láthatóan nem örülnek, mert szétrombolja az egyszerű amerikaiak képzeletében hosszú évek során kialakult ellenségké­pet. És ezt a sztereotípiát most mi minden erőnkkel próbáljuk megsemmisíte­ni. Találkozónk jelmondata nem véletlenül így hang­zott: „Lássuk másként egy­mást!" Az eszmecserén el­határoztuk: minden erőnk­kel arra kell törekedni, hogy mind az Egyesült Államokban, mind a Szov­jetunióban olyan légkört teremtsünk, amelyben egyre kevesebb alapja van a népeink közötti bizalmat­lanságnak. Végeredményben több mint hetven javaslatot ter­jesztettünk megvitatásra a Szovjetunió és az Egyesült Államok irodalmi, művé­szeti és kulturális csator­náin keresztül. Felmerült például, hogy bocsássunk ki szovjet-amerikai folyó­iratot „Párbeszéd" címmel. Emellett, Gorkij példáját követve, aki annak idején „A Szovjetunió egy napja" címmel könyvet adott ki, javasoltuk, hogy írjunk kö­zösen hasonló könyvet, amelynek címe „A Szovjet­unió és az Egyesült Álla­mok egy napja" lenne. És ezt a kezdeményezést el is fogadtuk. Persze, a mi erőfeszíté­sünk nem egyéb, mint kis patak, amely a kölcsönös megértés, a bizalom, az együttműködés tiszta kék tengerébe folyik. De enél­­kül nem építhetnénk a hol­napot. - Milyen szerepe és mi­lyen cselekvési tere van a fiatalságnak saját és a jö­vő nemzedékek sorsának alakításában? - Szerintem a fiatalság­nak tovább kell vinnie az országban megkezdett „peresztrojka" ügyét az élet minden területén. Mert végsősoron tőlük függ társadalmunk erköl­csi megújulása. Ifjúságunk egyébként rendkívül sokszínű és ér­dekes. Egyáltalán nem ha­sonlít az érettebb nemze­dékekre, amelyekhez én is tartozom. A mai fiatalok összességében érdeklő­dőbbek, képzettebbek. Bennünket, írókat azonban nyugtalanít az a tény, hogy a fiatalok egy részéből hi­ányzik az intellektualitás, a szellemiség. Épp ezért vál­lalunk védnökséget a szak­munkásképző intézetek ta­nulói, a jövő munkásai fö­lött. Nem építhetjük társa­dalmunkat olyan emberek erejére, akiknek érdeklő­dését csak a termelőtevé­kenység határolja be. Hisz' már Lenin is „hatalmas hi­bának" tekintette azt a kö­vetkeztetést, hogy „kom­munistává lehet válni anél­kül, hogy elsajátítanánk mindazt, amit az emberi tudás felhalmozott". És nem titok, hogy a széles érdeklődési körrel rendel­kező ember gyorsabban válik öntudatossá. A fiatal­ságnak magának kell alakí­tania a sorsát. És erre a szocialista társadalomnak minden lehetőséget meg kell adnia. - Önt Magyarországon a társadalmi változásokat serkentő szavak művészé­nek ismerik. A társadalmi megújulás folyamatában milyen funkciókat vállalt? - Nagyon örülök, hogy ilyen nagyra értékelik mun­kásságomat. Ami a társa­dalmi megbízatásokat ille­ti, elég sokat vállalok belő­lük. Már második alkalom­mal választottak a Moszk­vai Városi Tanács tagjává. Sokat foglalkozom válasz­tóim ügyes-bajos gondjai­val, különböző problémái­val - egyebek között szoci­ális, lakás- és létgondok­kal. Nagy figyelmet fordí­tok a pártmunkára, mint az SZKP Krasznaja Presznya kerületi bizottságának tag­ja. Nem kevés, felelős megbízatás hárul rám a Szovjet Írószövetségben. Én vezetem az ifjúsági és gyermekirodalmi tanácsot, és részt veszek számos al­kotóbizottság tevékenysé­gében is. Nagy jelentőséget tulaj­donítok a Szovjet Béketa­nácsban végzett munkám­nak. Ennek köszönhetően eljutottam jó néhány nem­zetközi fórumra, fesztivál­ra, szemináriumra. A tele­vízióban és a rádióban tett nyilatkozataim szintén szo­rosan kapcsolódnak a bé­kéért folytatott küzdelem­hez. Szóval, a társadalmi munkát én úgy tekintem, mint személyes hozzájáru­lást az átalakítás ügyéhez. - Most min dolgozik? Válogatott verseimnek következő kötetét készí­tem. A nyomdai levonat már az íróasztalomon he­ver. Egyidejűleg egy új könyvet is írok. Ez egy po­éma vagy versciklus lesz jelen korunkról, történelmi megközelítésben. Az or­szág történetének minden olyan szakaszáról szólni kí­vánok, amely drámai, de egyszersmind jelentős volt. S a saját sorsomon, a saját életemen keresztül kívánom kimondani a véle­ményem. Csak ez ad jogot arra, hogy konkrétan és meggyőzően, egyes szám első személyben beszél­jek. Ezen kívül Arkagyij Ho­­ralov fiatal zeneszerzővel közösen lemezt készítet­tünk, amellyel az ifjúság­hoz szólunk. - Mit üzen az Igaz Szó magyar olvasóinak? - Mint egy, az Önökével rokon folyóirat főszerkesz­tője azt kívánom, hogy az Igaz Szó váljék egyre érde­kesebbé, legyen minél több olvasója. És a Magyar Néphadsereg fiatal kato­náinak sok, aktív olvasást kívánok, hogy ez minél in­kább elgondolkodtassa őket, megváltoztassa vi­szonyukat az élethez és önmagukhoz. A főként serdülőknek, fi­ataloknak szóló Junoszty olvasói között nagyon sok a Szovjet Hadsereg kato­nája. Erről tanúskodik a szerkesztőség postája. Természetesen a katonai téma mindig jelen van ol­dalainkon. A novemberi számunkban megjelent például Jurij Poljakovnak egy érdekfeszítő, aktuális témát felvető elbeszélése, amely napjainkról, az egyenruhát viselő embe­rek kapcsolataiban felme­rülő problémákról szól. Februárban ünnepeljük a Szovjet Hadsereg és Ha­ditengerészeti Flotta szüle­tésének 70. évfordulóját. Természetesen a Junoszty sok helyet ad majd a kato­nai hétköznapokról szóló írásoknak, veteránok visz­­szaemlékezéseinek. G. NÉMETH GYÖRGY (Az interjú JURIJ BARA­NOV, az APN munkatársa közvetítésével készült.) 5

Next