Igaz Szó, 1988. január-június (33. évfolyam, 1-6. szám)
1988-01-01 / 1. szám
találkozónk után világosabban megértette annak lényegét, ami hazánkban végbemegy. És ez természetes, mert az olyan írók, mint Csingiz Ajtmatov, Anatolij Ribakov és a többiek a nép - vele együtt az ifjúság - vágyainak, gondolatainak a kifejezői. És magától értetődik, hogy minden, amiről írnak, a mi egész nemzedékünk élménye. Hát ezért van jogunk azt állítani, hogy az irodalom, a művészet mindig a nép lelkének kifejezője volt országunkban. Ezért fogadták az írók, művészek úgy a „peresztrojkát", mint életbevágóan fontos, személyes ügyünket. - Milyen szerepet játszik az irodalom, a művészet a társadalom alakításában? - Ez a szerep óriási és sokrétű. Arról van szó, hogy az emberek kölcsönös megértésének elősegítésével hidat verhetnek a Kelet és a Nyugat között. A közelmúltban a Szovjet Béketanács a szovjet irodalom, művészet és kultúra képviselői számára találkozót rendezett az amerikai szovjet-amerikai párbeszéd központjából érkezett kollégáikkal. Ez a beszélgetés ismét csak megerősített bennünket abban, hogy a hazánkban zajló változások segítik az emberek közeledését. Ezt a nyíltság, az őszinteség légköre tette lehetővé. Egyébként nyugaton sokan vannak, akik a nálunk kezdődő átalakításnak szemmel láthatóan nem örülnek, mert szétrombolja az egyszerű amerikaiak képzeletében hosszú évek során kialakult ellenségképet. És ezt a sztereotípiát most mi minden erőnkkel próbáljuk megsemmisíteni. Találkozónk jelmondata nem véletlenül így hangzott: „Lássuk másként egymást!" Az eszmecserén elhatároztuk: minden erőnkkel arra kell törekedni, hogy mind az Egyesült Államokban, mind a Szovjetunióban olyan légkört teremtsünk, amelyben egyre kevesebb alapja van a népeink közötti bizalmatlanságnak. Végeredményben több mint hetven javaslatot terjesztettünk megvitatásra a Szovjetunió és az Egyesült Államok irodalmi, művészeti és kulturális csatornáin keresztül. Felmerült például, hogy bocsássunk ki szovjet-amerikai folyóiratot „Párbeszéd" címmel. Emellett, Gorkij példáját követve, aki annak idején „A Szovjetunió egy napja" címmel könyvet adott ki, javasoltuk, hogy írjunk közösen hasonló könyvet, amelynek címe „A Szovjetunió és az Egyesült Államok egy napja" lenne. És ezt a kezdeményezést el is fogadtuk. Persze, a mi erőfeszítésünk nem egyéb, mint kis patak, amely a kölcsönös megértés, a bizalom, az együttműködés tiszta kék tengerébe folyik. De enélkül nem építhetnénk a holnapot. - Milyen szerepe és milyen cselekvési tere van a fiatalságnak saját és a jövő nemzedékek sorsának alakításában? - Szerintem a fiatalságnak tovább kell vinnie az országban megkezdett „peresztrojka" ügyét az élet minden területén. Mert végsősoron tőlük függ társadalmunk erkölcsi megújulása. Ifjúságunk egyébként rendkívül sokszínű és érdekes. Egyáltalán nem hasonlít az érettebb nemzedékekre, amelyekhez én is tartozom. A mai fiatalok összességében érdeklődőbbek, képzettebbek. Bennünket, írókat azonban nyugtalanít az a tény, hogy a fiatalok egy részéből hiányzik az intellektualitás, a szellemiség. Épp ezért vállalunk védnökséget a szakmunkásképző intézetek tanulói, a jövő munkásai fölött. Nem építhetjük társadalmunkat olyan emberek erejére, akiknek érdeklődését csak a termelőtevékenység határolja be. Hisz' már Lenin is „hatalmas hibának" tekintette azt a következtetést, hogy „kommunistává lehet válni anélkül, hogy elsajátítanánk mindazt, amit az emberi tudás felhalmozott". És nem titok, hogy a széles érdeklődési körrel rendelkező ember gyorsabban válik öntudatossá. A fiatalságnak magának kell alakítania a sorsát. És erre a szocialista társadalomnak minden lehetőséget meg kell adnia. - Önt Magyarországon a társadalmi változásokat serkentő szavak művészének ismerik. A társadalmi megújulás folyamatában milyen funkciókat vállalt? - Nagyon örülök, hogy ilyen nagyra értékelik munkásságomat. Ami a társadalmi megbízatásokat illeti, elég sokat vállalok belőlük. Már második alkalommal választottak a Moszkvai Városi Tanács tagjává. Sokat foglalkozom választóim ügyes-bajos gondjaival, különböző problémáival - egyebek között szociális, lakás- és létgondokkal. Nagy figyelmet fordítok a pártmunkára, mint az SZKP Krasznaja Presznya kerületi bizottságának tagja. Nem kevés, felelős megbízatás hárul rám a Szovjet Írószövetségben. Én vezetem az ifjúsági és gyermekirodalmi tanácsot, és részt veszek számos alkotóbizottság tevékenységében is. Nagy jelentőséget tulajdonítok a Szovjet Béketanácsban végzett munkámnak. Ennek köszönhetően eljutottam jó néhány nemzetközi fórumra, fesztiválra, szemináriumra. A televízióban és a rádióban tett nyilatkozataim szintén szorosan kapcsolódnak a békéért folytatott küzdelemhez. Szóval, a társadalmi munkát én úgy tekintem, mint személyes hozzájárulást az átalakítás ügyéhez. - Most min dolgozik? Válogatott verseimnek következő kötetét készítem. A nyomdai levonat már az íróasztalomon hever. Egyidejűleg egy új könyvet is írok. Ez egy poéma vagy versciklus lesz jelen korunkról, történelmi megközelítésben. Az ország történetének minden olyan szakaszáról szólni kívánok, amely drámai, de egyszersmind jelentős volt. S a saját sorsomon, a saját életemen keresztül kívánom kimondani a véleményem. Csak ez ad jogot arra, hogy konkrétan és meggyőzően, egyes szám első személyben beszéljek. Ezen kívül Arkagyij Horalov fiatal zeneszerzővel közösen lemezt készítettünk, amellyel az ifjúsághoz szólunk. - Mit üzen az Igaz Szó magyar olvasóinak? - Mint egy, az Önökével rokon folyóirat főszerkesztője azt kívánom, hogy az Igaz Szó váljék egyre érdekesebbé, legyen minél több olvasója. És a Magyar Néphadsereg fiatal katonáinak sok, aktív olvasást kívánok, hogy ez minél inkább elgondolkodtassa őket, megváltoztassa viszonyukat az élethez és önmagukhoz. A főként serdülőknek, fiataloknak szóló Junoszty olvasói között nagyon sok a Szovjet Hadsereg katonája. Erről tanúskodik a szerkesztőség postája. Természetesen a katonai téma mindig jelen van oldalainkon. A novemberi számunkban megjelent például Jurij Poljakovnak egy érdekfeszítő, aktuális témát felvető elbeszélése, amely napjainkról, az egyenruhát viselő emberek kapcsolataiban felmerülő problémákról szól. Februárban ünnepeljük a Szovjet Hadsereg és Haditengerészeti Flotta születésének 70. évfordulóját. Természetesen a Junoszty sok helyet ad majd a katonai hétköznapokról szóló írásoknak, veteránok viszszaemlékezéseinek. G. NÉMETH GYÖRGY (Az interjú JURIJ BARANOV, az APN munkatársa közvetítésével készült.) 5