Igaz Szó, 1988. július-december (33. évfolyam, 7-12. szám)
1988-07-01 / 7. szám
A világ egyik leghíresebb haditudósítója a lengyel Ryszard Kapuscinski, 27 háború, forradalom és puccs szemtanúja. Mint író, újságíró, fotóriporter kivívta magának a világ elismerését. Élményeiről, tapasztalatairól, élete nagy küzdelmeiről és konfliktusairól beszélgetett Héder Barnával. - Hogyan kezdte az újságírást? - Iskolás koromban költészettel foglalkoztam, sok versem megjelent különböző lapokban... Akkoriban alapítottak egy ifjúsági lapot, nekik kezdtem dolgozni. A lap tudósítójaként Pekingben debütáltam 1956-ban. Annak idején egy újságíró barátomat a Központi Bizottság eltávolította a laptól. A barátom iránti szolidaritásból hazatértem Varsóba. Erre engem is kirúgtak. Mint újságíró nem tudtam állást szerezni, mert nem publikálhattam, így kerültem tulajdonképpen a lengyel hírügynökséghez, mert ott név nélkül jelennek meg a tudósítások. Egy idő után Afrikába küldtek, majdnem tíz évre. 1968-ban Latin- Amerikába kerültem, mint állandó tudósító. - Mikortól dolgozik életveszélyek közepette? - Nem tudom pontosan. Ha ezt a munkát csinálod, vállalnod kell a kockázatot a rengeteg háború, puccs és forradalom miatt. Mint újságírónak, egyszerűen ott kell lenned mindenütt. Nem is jut eszedbe, hogy megölhetnek. - Úgy hallottam, életében négyszer állt kivégzőosztag előtt. - Nem egészen így volt, de négyszer fordult elő életemben, hogy biztos voltam benne: azokat a perceket nem élem túl. - Hogyan lett ön ilyen híres? - Szerencsém volt, hogy állandóan utazhattam. A Reuter, a UPI vagy a France Press, tehát a nagy hírügynökségek mindenhova kiküldenek egy tudósítót, akinek „szerencséje" van, ha pont abban az országban, ahol dolgozik, éppen kitör a forradalom. De én az egész kontinensről tudósítottam, Afrika mintegy ötven országából, és hát itt biztos, hogy valamelyikben történik mindig valami izgalmas. - Andrzej Wajda, a világhírű rendező, aki filmet is készített önről, azt mondta: Kapuscinski a szabad ember megtestesítője. Egyetért ezzel? - Igen. De ez egy szükségszerűség. Sokan megpróbálkoznak ezzel a szakmával, aztán egy idő után feladják, és ezen nem lehet csodálkozni. Itt alapkövetelmény a jó egészség, a pszichológiai ellenálló képesség, hiszen állandó nyomás alatt állsz. És itt nemcsak arra gondolok, hogy az életed veszélyben forog, hanem - mivel állandóan utazol - mindig változik a konyha, a klíma, a nyelv, a környezeted szokásai. És mindehhez abban a pillanatban kell alkalmazkodnod, ahogy megérkezel. Nincs idő az átállásra, mert dolgoznod kell. - Ne haragudjon a kérdésért, de nem kell ehhez a munkához valakinek megszállottnak lennie? - Dehogynem. Ezt mindenki önként csinálja, szenvedélyből. Sokszor mondják a főnökeim: „Ryszard, lehet, hogy nem tudsz visszajönni onnan, ahova készülsz. Ha elkapnak, nem tudunk segíteni." Én akkor is megyek. Egyfajta verseny van az egy helyen dolgozó tudósítók között. Ez is egy önkéntes verseny, hiszen én gyakorlatilag nem vetélkedhetem a Reuterrel, vagy a France Press-szel, nekik kiépített csatornáik vannak mindenütt. Én, mint egy kis ügynökség alkalmazottja, próbálom elhalászni előlük a „fülest", megszerezni elsőként az információt és így legyőzni őket, ami sokszor sikerül is. - Mi jelenti a legnagyobb sikert? - Amikor tőled röppen föl először egy hír, szakmai sikert jelent. Már anynyira ismernek a szakmában, hogy egyszer, mikor találkoztam egy olasz kollégámmal Angolában, mesélte: a lapjában olvasta a cikkemet, összecsomagolt és utánam jött, mert azt gondolta: ha a Ryszard ott van, akkor nekem is mennem kell, mert ott valami történni fog. - Igaz az, hogy különleges adottságai révén előre megérzi az eseményeket? - Valami lehet benne. De itt azért nemcsak megérzésről van szó, hanem tapasztalatról és a politika alapos ismeretéről is. És neked is ismertnek kell lenned. Néha, ha már ismernek, megmondják előre, hogy valami történni fog. Példaként elmesélek egy történetet: 1965-ben katonai hatalomátvétel volt Algériában, Ben Bellát leváltották és Bumedien vette át a hatalmat. Ez idő tájt Kelet-Afrikában, Dar es-Salaamban tartózkodtam és jó barátom volt az WINDIG A WW