Igaz Szó, 1988. július-december (33. évfolyam, 7-12. szám)

1988-09-01 / 9. szám

Karsa Ferenc főhadnagy a levert szabadságharc utáni harmadik évben hoz­zákezdett emlékeinek írá­sához. Jól tudta, hogy honvédéletének esemény- történetét, a hősi küzde­lem minden mozzanatát át kell örökíteni az utókornak, az utódoknak, hiszen a szabadságharc sorsdöntő eseményeinek volt része­se, szemtanúja. Honvédből Görgey futártisztje lett. Végigharcolta a téli, a ta­vaszi hadjárat csatatereit, a végkifejlethez vezető nyári ütközeteket, s ott volt Világosnál, ahonnan több társával kitört az orosz gyűrűből. Történelmi krónikáját több évig írta, állításait szigorú kritikával ellenőrizte, hitelességre, pontosságra törekedett. A nagy formátumú napló 229. oldalát e sorokkal fe­jezte be. „Sokat nélkülöz­tem, szegény voltam, de megelégedtem avval a földműves ember fáradsá­gos, verejtékes kenyeré­vel, amelyet csak a függet­lenség érzete fűszerez, de meggyőződésemet, elvei­met se németnek, se a vál­takozó körülményeknek soha fel nem adtam. Ez az én büszkeségem. " Karsa Ferenc 1888-ban Sátoraljaújhelyen adott hírt hadinaplójáról. Az or­vosok és gyógyszerészek egyesületében tartott fel­olvasó elödásokat a sza­badságharcról. A Zemplén című .újság még abban az évben fontos részleteket közölt az előadásokból. Az Karsa Ferenc évtized végén a zempléni orvosok és gyógyszeré­szek előadásainak gyűjte­ményében is megjelent néhány „mutatvány" a naplóból. 1922-ben - Karsa Ferenc már nem élt - hadtörténé­szek idéztek néhány fon­tos részt ezekből az elő­adásokból. Ám a naplót hi­ába keresték a történé­szek, levéltárak vezetői. Pedig a 229 oldalhoz ké­pest csekély megjelent anyag is jelezte: forrásér­tékű munkáról van szó. A napló eltűnt. Kutatók, idegenek valójában soha nem is láthatták. 100 év telt azóta, hogy Karsa Fe­renc honvéd főhadnagy részleteket olvasott fel a naplóból. Amíg élt, féltő gonddal őrizte, és a széles margóra még odaírta fon­tos megjegyzéseit, kiegé­szítéseit. Élete utolsó évé­ben Budapestre költözött, s ezzel végleg eltűnt a napló után kutatók, törté­nészek szeme elől. Pár hó­napja egy rendkívül érde­A bárczai csata helyzettérképe a naplóban kés fordulat történt a hadi­napló históriájában... * * * Évek óta gyűjtöm az adatokat, történeti forrá­sokat egy gyerekhősről, aki a szabadságharcban életét adta a hazának. Ko- roknay Dániel mádi fiú alig tizennégy évesen került a honvédseregbe, ott volt 1848 zord telén a viszon­tagságos kassai, tokaji üt­közetekben, majd a győz­tes csatatereken. Ácson temették el. Sírja ismert, s az elmúlt években az úttö­rőmozgalom méltó hagyo­mányokkal övezte fel em­lékét. Az egyik adat azt mutat­ta, hogy kisdobos hősünk egy zászlóaljban volt Karsa Ferenccel. Ha tehát előke­rülne a főhadnagy naplója, biztonsággal rajzolhatnánk meg a gyerekhős honvéd életútját, csatáit is. Keresni kezdtem a soha nem látott hadinaplót. Fel­tételeztem, hogy ha Karsa Ferenc életében se adta oda senkinek, akkor magá­val hozta Budapestre. Kér­dések, válaszok közelítet­tek a célhoz. Élnek-e Karsák ma Bu­dapesten? Igen. Volt-e az ősök között honvédtiszt? Igen. Meglepő dolgot közlök az olvasóval. A Karsa csa­ládban, ahová bekopogtat­tam, már ez első percek­ben Feri bácsiról kezdtek mesélni. Olyan természe­tességgel, olyan szeretet­tel, mintha az egykori hős ott lenne a szomszéd szo­bában. Ahonnan viszont perceken belül kihozták, kezembe adták a naplót! A család nemzedékről nemzedékre a legnagyobb örökségként őrizte meg a naplót, Karsa Ferenc fény­képét, emlékét... Amikor a második világháború pusztítása elérte Budapes­tet, a család vidékre mene­kült. Még a legszüksége­sebbeket se vihették ma­gukkal, de a naplót igen. Karsa Ferenc naplóöröksé­4

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék