Igaz Szó, 1988. július-december (33. évfolyam, 7-12. szám)
1988-09-01 / 9. szám
Karsa Ferenc főhadnagy a levert szabadságharc utáni harmadik évben hozzákezdett emlékeinek írásához. Jól tudta, hogy honvédéletének eseménytörténetét, a hősi küzdelem minden mozzanatát át kell örökíteni az utókornak, az utódoknak, hiszen a szabadságharc sorsdöntő eseményeinek volt részese, szemtanúja. Honvédből Görgey futártisztje lett. Végigharcolta a téli, a tavaszi hadjárat csatatereit, a végkifejlethez vezető nyári ütközeteket, s ott volt Világosnál, ahonnan több társával kitört az orosz gyűrűből. Történelmi krónikáját több évig írta, állításait szigorú kritikával ellenőrizte, hitelességre, pontosságra törekedett. A nagy formátumú napló 229. oldalát e sorokkal fejezte be. „Sokat nélkülöztem, szegény voltam, de megelégedtem avval a földműves ember fáradságos, verejtékes kenyerével, amelyet csak a függetlenség érzete fűszerez, de meggyőződésemet, elveimet se németnek, se a váltakozó körülményeknek soha fel nem adtam. Ez az én büszkeségem. " Karsa Ferenc 1888-ban Sátoraljaújhelyen adott hírt hadinaplójáról. Az orvosok és gyógyszerészek egyesületében tartott felolvasó elődásokat a szabadságharcról. A Zemplén címűújság még abban az évben fontos részleteket közölt az előadásokból. Az évtized végén a zempléni orvosok és gyógyszerészek előadásainak gyűjteményében is megjelent néhány „mutatvány" a naplóból. 1922-ben Karsa Ferenc már nem élt - hadtörténészek idéztek néhány fontos részt ezekből az előadásokból. Ám a naplót hiába keresték a történészek, levéltárak vezetői. Pedig a 229 oldalhoz képest csekély megjelent anyag is jelezte: forrásértékű munkáról van szó. A napló eltűnt. Kutatók, idegenek valójában soha nem is láthatták. 100 év telt azóta, hogy Karsa Ferenc honvéd főhadnagy részleteket olvasott fel a naplóból. Amíg élt, féltő gonddal őrizte, és a széles margóra még odaírta fontos megjegyzéseit, kiegészítéseit. Élete utolsó évében Budapestre költözött, s ezzel végleg eltűnt a napló után kutatók, történészek szeme elől. Pár hónapja egy rendkívül érdekes fordulat történt a hadinapló históriájában... * * * Évek óta gyűjtöm az adatokat, történeti forrásokat egy gyerekhősről, aki a szabadságharcban életét adta a hazának. Koroknay Dániel mádi fiú alig tizennégy évesen került a honvédseregbe, ott volt 1848 zord telén a viszontagságos kassai, tokaji ütközetekben, majd a győztes csatatereken, Ácson temették el. Sírja ismert, s az elmúlt években az úttörőmozgalom méltó hagyományokkal övezte fel emlékét. Az egyik adat azt mutatta, hogy kisdobos hősünk egy zászlóaljban volt Karsa Ferenccel. Ha tehát előkerülne a főhadnagy naplója, biztonsággal rajzolhatnánk meg a gyerekhős honvéd életútját, csatáit is. Keresni kezdtem a soha nem látott hadinaplót. Feltételeztem, hogy ha Karsa Ferenc életében se adta oda senkinek, akkor magával hozta Budapestre. Kérdések, válaszok közelítettek a célhoz. Élnek-e Karsák ma Budapesten? Igen. Volt-e az ősök között honvédtiszt? Igen. Meglepő dolgot közlök az olvasóval. A Karsa családban, ahová bekopogtattam, már ez első percekben Feri bácsiról kezdtek mesélni. Olyan természetességgel, olyan szeretettel, mintha az egykori hős ott lenne a szomszéd szobában. Ahonnan viszont perceken belül kihozták, kezembe adták a naplót! A család nemzedékről nemzedékre a legnagyobb örökségként őrizte meg a naplót, Karsa Ferenc fényképét, emlékét... Amikor a második világháború pusztítása elérte Budapestet, a család vidékre menekült. Még a legszükségesebbeket se vihették magukkal, de a naplót igen. Karsa Ferenc naplóörökség Karsa Ferenc A bárczai csata helyzettérképe a naplóban