Igaz Szó, 1955. július-december (3. évfolyam, 7-12. szám)

1955-07-01 / 7. szám

LEVELEK AZ OLVASÓKTÓL Levél Nagy István, Papp Ferenc és Balla Károly írókhoz Kedves Elvtársak! Szeretjük az irodalmat és igyekszünk is mindent elolvasni, amit az író elvtársak hazánk életéről, dolgozó népünk harcáról írnak. Olvastuk Nagy István elvtárs „A leg­magasabb hőfokon“ és „A mi lányaink“ című regényeit, Papp Ferenc elvtárs „Acélfogak“ című regényét a marosvölgyi faipari munkásokról. Hallottuk, hogy a sepsiszentgyörgyi színházban előadták Balla Károly elvtárs színdarabját, amely ugyancsak a munkások életét ábrázolja. Elbeszéléseket is olvastunk az elvtársaktól, s ezeknek a hőse ugyancsak az új típusú munkás. De ha arra gondolunk, hogy nemsokára tizenegyedszer ünnepeljük hazánk felszabadulásának évfordulóját, s ha népünk tizenegy év alatt elért hatalmas vívmányaira gondolunk, azt kell mondanunk, hogy keveset, nagyon keveset olvashattunk a mi életünkről, arról a nagy harcról, amelyet a munkásosztály a Román Munkáspárt vezetésével a szocializmus felépítéséért vív. Természetesen, lehet, hogy még vannak más művek is erről a nagyszerű harcról, amelyek elkerülték a mi figyelmünket, de ilyen nem sok akadhat, hiszen rendszeresen olvasunk. Mindannyian tudjuk, hogy a múlt rendszer­ben a munkásélet nem volt irodalmi téma. Csak igen kevesen, mint a proletariátus nagy költői, József Attila és Salamon Ernő írtak erről az életről örökszép, számunkra drága verseket. Megírták, hogyan szenved a munkás a tőke igájában és hogyan harcol rendít­hetetlen hittel a szabad jövőért. Ezek a nagy költők abban a rendszerben is a munkás­­osztály életében látták műveik legfőbb témáját. A felszabadulás után a hajdan elnyo­mott proletariátus, pártja vezetésével, a dolgozó parasztsággal szövetségben, az ország gazdája, vezető osztálya lett. Élete új élet, mint ahogy az írók is új, felszabadult életet találtak rendszerünkben. Úgy érezzük, hogy a munkások új élete és a mi munkánk, mindennapi harcunk a termelés emeléséért, méltó téma az irodalom számára. Mi tudjuk legjobban, mennyire lelkesítenek, mennyire segítenek minket az építő munkában azok a regények, amelyek a mi életünket ábrázolják, amelyeknek hőseiben magunkra ismerünk. Az ilyen regényeket mi úgy tekintjük, mint ha fegyvertársakat a harcban. Nem tudunk belenyugodni abba, hogy oly ritkán jelennek meg ilyen művek. Arra kérjük az író elvtársakat, hogy ismerjék meg jobban a mi életünket. Jöjjenek el hozzánk a „Simó Géza“ bútorgyárba, amelyre mi büszkék vagyunk, mert egészében a mi rendszerünk alkotása. Keressék fel a marosvölgyi fűrésztelepeket, nézzék meg, ho­gyan növekedik ott is az élet, hogyan élnek ott a munkások. És írjanak több olyan re­gényt, amely a munkásosztály mai életét, szocializmust építő, békét védő harcát ábrá­zolja, adjanak nekünk több olyan regényt, amely barátunkká, segítőnkké, hűséges fegy­vertársunkká válik. Szeretettel várjuk az író elvtársakat és szeretettel várjuk új műveiket. MARSCHALL ISTVÁN, üzemi bizottsági elnök; CSEH SÁNDORNÉ, élmunkás; KURTA KATALIN, női bizottsági tag; NEMES ANNA, kultúrfelelős; KASZONI MÁRTON, élmunkás; SZOCS TIBOR, technikus; a marosvásárhelyi „Simó Géza" bútorgyár dolgozói.

Next