Igaz Szó, 1956. január-június (4. évfolyam, 1-6. szám)
1956-01-01 / 1. szám
HAJDÚ GYŐZŐ ÚJÉVI SZÁMVETÉS z irodalomban is szokás minden új esztendő kezdetén számvetést készíteni. Ilyenkor az író a kritikussal együtt egy pillanatra megáll, visszatekint a megtett útra s az elvégzett munka mérlege alapján igyekszik jövőbe mutató, hasznos következtetésekre jutni. A mai író az alkotó munka újévi mérlegét nemcsak a maga számára készíti. A mi világunkban az irodalom az egész ország, a nép, a párt, a kormány ügye lett s éppen ezért az irodalmi munka számbavétele, az egyéni alkotás irányának megjelölése és felmérése többé már nem magánügy. Ma az író újévi alkotási tervét is egészen másként állítja össze, mint régen. Terveinek határát az ország gondja s a dolgozó nép ügyének hűséges szolgálata szabja meg. Íróember számára nem lehet ennél szebb és szabadabb életforma . . . De a munkásosztály ügyének szolgálatát önként vállaló író szabadsága feltételezi az írói felelősségtudat lángjának kiolthatatlan lobogását. Más szavakkal ez anynyit jelent, hogy a pártos író önállósága nem elvtelen „szabadság“ a nép érdekeivel, a párttal szemben, hanem önállóság a szocializmus építését segítő, harcos irodalom megteremtésére, szabadság a párt nagyszerű célkitűzéseinek megvalósítására. Az író értékét tulajdonképpen az dönti el, hogy milyen mértékben és művészi színvonalon él ezzel a szabadsággal. Új irodalmunk harcosa csak az lehet, aki a kommunista pártosság eszméjétől vezéreltetve végzi munkáját. A kommunista pártosság eszméje pedig azt igényeli az írótól, hogy ismerje meg és értse meg a párt politikáját, s öntudatosan, szilárd elvi következetességgel harcoljon a szépirodalom eszközeivel a munkásosztály érdekeiért, a párt politikájának győzelméért. Az 1956-os esztendő kezdetén az író fokozottabb felelősségtudattal és körültekintéssel jelöli meg a maga számára az alkotó munka tervét. A fokozottabb írói felelősséget, a nagyobb gondot és odaadást a megnövekedett feladatok s a második ötéves tervben az új irodalomra háruló rendkívül jelentős társadalmi szerep igényeli. A második ötéves terv a nemzetgazdaság olyan méretű fejlődését irányozza elő, amely társadalmi életünkben mélyreható változásokat eredményez, új életünknek ebben a rohamos fejlődésében csak az az író tud hibátlanul eligazodni, akinek birtokában van a legbiztosabb iránytű: a marxista-leninista szemlélet, és aki a párt iránymutatásait a szocializmus építésében lankadatlan kitartással és őszinte hittel követi. A második ötéves terv kezdetekor az írói tájékozódást és a teendők világos felmérését a legmagasabb ideológiai fórum, pártunk második kongresszusának iránymutatásai segítik. A Román Munkáspárt Második Kongresszusa a társadalmi fejlődés objektív törvényei alapján, a tudományos előrelátás révén új távlatokat nyitott meg gazdasági és szellemi életünkben. E távlatok felé, a pártkongresszus mutatta úton, a Román Népköztársaság egységes irodalmának szerves alkotó része, a hazai magyar irodalom is, szabadon fejlődhet, előrehaladását semmi nem akadályozza, kibontakozását az állampolitika segíti, ■ .■* ’ 3