Igaz Szó, 1956. január-június (4. évfolyam, 1-6. szám)

1956-01-01 / 1. szám

HAJDÚ GYŐZŐ ÚJÉVI SZÁMVETÉS­ z irodalomban is szokás minden új esztendő kezdetén számvetést készí­teni. Ilyenkor az író a kritikussal együtt egy pillanatra megáll, vissza­tekint a megtett útra s az elvégzett munka mérlege alapján igyekszik jövőbe mutató, hasznos következtetésekre jutni. A mai író az alkotó munka újévi mérlegét nemcsak a maga számára készíti. A mi világunkban az irodalom az egész ország, a nép, a párt, a kormány ügye lett s éppen ezért az irodalmi munka számbavétele, az egyéni alkotás irányának megjelölése és fel­mérése többé már nem magánügy. Ma az író újévi alkotási tervét is egészen másként állítja össze, mint régen. Terveinek határát az ország gondja s a dolgozó nép ügyének hűséges szolgálata szabja meg. Íróember számára nem lehet ennél szebb és szabadabb életforma . . . De a munkásosztály ügyének szolgálatát önként vállaló író szabadsága felté­telezi az írói felelősségtudat lángjának kiolthatatlan lobogását. Más szavakkal ez any­­nyit jelent, hogy a pártos író önállósága nem elvtelen „szabadság“ a nép érdekeivel, a párttal szemben, hanem önállóság a szocializmus építését segítő, harcos irodalom megteremtésére, szabadság a párt nagyszerű célkitűzéseinek megvalósítására. Az író értékét tulajdonképpen az dönti el, hogy milyen mértékben és művészi színvonalon él ezzel a szabadsággal. Új irodalmunk harcosa csak az lehet, aki a kommunista pártosság eszméjétől vezéreltetve végzi munkáját. A kommunista pártosság eszméje pedig azt igényeli az írótól, hogy ismerje meg és értse meg a párt politikáját, s öntudatosan, szilárd elvi­ következetességgel harcoljon a szépirodalom eszközeivel a munkásosztály érdekeiért, a párt politikájának győzelméért. Az 1956-os esztendő kezdetén az író fokozottabb felelősségtudattal és körültekin­téssel jelöli meg a maga számára az alkotó munka tervét. A fokozottabb írói felelős­séget, a nagyobb gondot és odaadást a megnövekedett feladatok s a második ötéves tervben az új irodalomra háruló rendkívül jelentős társadalmi szerep igényeli. A máso­dik ötéves terv a nemzetgazdaság olyan méretű fejlődését irányozza elő, amely társa­dalmi életünkben mélyreható változásokat eredményez, új életünknek ebben a rohamos fejlődésében csak az az író tud hibátlanul eligazodni, akinek birtokában van a legbiz­tosabb iránytű: a marxista-leninista szemlélet, és aki a párt iránymutatásait a szo­cializmus építésében lankadatlan kitartással és őszinte hittel követi. A második ötéves terv kezdetekor az írói tájékozódást és a teendők világos fel­mérését a legmagasabb ideológiai fórum, pártunk második kongresszusának iránymu­tatásai segítik. A Román Munkáspárt Második Kongresszusa a társadalmi fejlődés objektív törvényei alapján, a tudományos előrelátás révén új távlatokat nyitott meg gazdasági és szellemi életünkben. E távlatok felé, a pártkongresszus mutatta úton, a Román Népköztársaság egységes irodalmának szerves alkotó része, a hazai magyar iro­dalom is, szabadon fejlődhet, előrehaladását semmi nem akadályozza, kibontakozását az állampolitika segíti, ■ .■* ’ 3

Next