Igaz Szó, 1956. január-június (4. évfolyam, 1-6. szám)
1956-01-01 / 1. szám
Gondoljunk csak például arra, mit jelent az írói munkában és tájékozódásban az a tudományos marxista-leninista elemzés, amellyel a Központi Vezetőség jelentésében Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs feltárta az országunkban végbemenő forradalmi átalakulások folyamatában a forradalom első szakaszának agrár-, ankfeudális és antiimperialista jellegét és a forradalom második szakaszának szocialista jellegét. Csak ennek a marxista-leninista elemzésnek a fényénél igazodhat el az író a felszabadulást követő esztendők bonyolult társadalmi viszonyaiban és csak ennek a mély társadalmi elemzésnek az alapján ismerheti fel és ábrázolhatja a művészi képalkotás eszközeivel az adott korszak életigazságát. Vagy nélkülözheti-e az író alkotó munkájában a Központi Vezetőség jelentésének azokat az útmutatásait, amelyek a párt jelenlegi gazdasági politikájának a leglényegesebb vonásait határozzák meg? Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs kongresszusi jelentésében társadalmunk jelenlegi összképéről is tudományos, marxista-leninista keresztmetszetet adott. Ki képviseli a régi társadalmi erőket? — olvassuk a Központi Vezetőség jelentésében. És a kérdésre félreérthetetlen pontossággal megfogalmazott választ kapunk: „A földesúri osztályt, mint tudjuk, felszámoltuk a demokratikus földreform nyomán. Felszámoltuk az ipari- és banktőkések osztályát, s a kereskedelmi nagyburzsoáziát. Megmaradt a kulákok osztálya, a legnépesebb tőkésosztály, megmaradtak a magánkereskedők, az áruforgalom bizonyos szektorában, továbbá a nem államosított kisvállalatok tulajdonosai. Társadalmunk jelenlegi összképének a jelentésbe foglalt tömör jellemzése szemléltetően mutatja be azt az átfogó társadalmi alapot, amelyre a népi demokratikus rendszer támaszkodik, a munkásosztály, a dolgozó parasztság és a néphez hű értelmiség egyesült erejét, ami tulajdonképpen a nép túlnyomó többségének egyesített erejét jelenti. Társadalmunk jelenlegi helyzetéről s az osztályharc jelenlegi szakaszáról alkothat-e hiteles művészi képet az író, ha nem ismeri apró részletekig menően pártunknak azokat a tanításait, amelyek társadalmunk jelenlegi összetételére vonatkoznak? Az az író, aki ma nem ismeri a pártnak ezeket az irányító tanításait, vakon botorkál az alapjában megváltozott, új társadalmi viszonyok között s a pártos irodalom eszközeivel nem harcolhat tudatosan népi demokratikus rendszerünk célkitűzéseiért. Márpedig a kommunista pártosság az irodalomban azt jelenti, hogy a marxista-leninista szemlélet s a párt politikájának alapos ismerete és megértése az alkotói tudatosság magas szintjén érvényesül. Irodalmunkban a marxista-leninista szemlélet az alkotói tudatosság magas eszmei és művészi szintjén csak akkor érvényesül majd maradéktalanul, ha elmélyülten tanulmányozzuk a pártkongresszus anyagát és az elkövetkező években alkotó munkánk középpontjába állítjuk a pártkongresszusnak közvetlen az irodalomra és művészetre vonatkozó irányelvei követését. A Román Munkáspárt Második Kongresszusa a leglényegesebb gazdasági , társadalmi kérdések tisztázásán kívül, vagyis a közvetett iránymutatás mellett közvetlenül is nagymértékben segíti az irodalom alkotóit. A Központi Vezetőség jelentése, valamint több delegátus felszólalása mélyrehatóan foglalkozott az ideológiai munka időszerű problémáival s ezzel kapcsolatosan új irodalmunk és művészetünk sajátos kérdéseivel. A pártkongresszus roppant gazdag anyagából azonban nehéz lenne egyszerre kiemelni mindazokat az útmutatásokat, amelyek a hazai magyar irodalom viszonylataiban különös hangsúlyt nyernek. Ez a munka egész kritikai frontunk munkaprogramjába és gyakorlatába illeszkedik bele. Ezúttal a pártkongresszus iránymutatásai alapján csak néhány olyan kérdéssel foglalkozunk, amelynek a felvetése irodalmi étg fejlődése szempontjából rendkívül fontos és időszerű. ★ 6