Igaz Szó, 1963. július-december (11. évfolyam, 7-12. szám)
1963-09-01 / 9. szám
Két vers JÖJJ A FOLYÓHOZ Délidőben a sokfűzfás folyóhoz jöjj, hol aratók mosdanak, szalmaport mosnak le magukról, s vízbe rázzák a ruhákra ragadt kalászokat. Nagy meleg lesz, a bőrödre tapadt vízcseppek gyorsan tűnnek el, felforrósodsz a vad napon s kalászként érettebb leszel. A hőségtől az ég megolvad, nehéz cseppekben hull a földre, a hűvös fűben megkeményszik, s kék virágerdő lesz belőle. Szél indul majd, s a fűzfalevelek hasukat fordítják a fénynek — gallyig meztelenek. Meglásd, ott kinn a táj csodálatos, fentről nézheted a magast: ha partra állsz, mint megolvadt tükörből, a vízből tűz reád a nap. Délidőben a sokfűzfás folyóhoz jöjj, hol aratók mosdanak, s ha kiszállunk a partra, csak kívánd: szivárványszínű olajfolt marad. Viszni fogunk a halak útjain, karjaink közt a nap forog, s ha kiszállunk a partra, csak kívánd: vízgyöngyös, barna kezedbe adok néhány égdarabot.