Igaz Szó, 1967. január-június (15. évfolyam, 1-6. szám)
1967-01-01 / 1. szám
Cuza fejedelem .Megadatott neked, tisztelt nagyúr, hogy Stefan cél Maré koronáját hordjad. Az ős Basarab-címer büszkesége: Egyetlen célod, hivatásod volt csak. Nem harccal és nem csellel sikerült Az újdon ország trónját megszerezned, Csupán azzal, hogy végleg egyesült Egy ősi szép, egy kettévágott nemzet. Megzaboláztad gőgjét a bojárnak, S új rend kovácsa — elérted, hogy itt, Országunkban is több lett az igazság, Felszabadítván bús jobbágyait. Costache Negri meg Kogalniceanu, Alecsandri és Ghica mindenütt Melletted álltak, szemben a viharral, S mi mindörökre áldjuk a nevük. Elena úrnő, sugaras szemével, Szintén segített, ápolt, gondozott. Örömben-bajban kitartott, és ő volt, Ki először „Felség“-nek szólított. „Felséged“ — nem ám megalázkodásból Szólított így, de önmagát egészen Neked ajánlva, néped sokasága Az öreg Mof Ion Roatával az élen. Nincs olyan év, hogy meg ne ünnepelnék Az egyesülést, népünk büszkeségét. Emlékedet, tisztelt nagyúr, azóta Áldja s énekli néped — az egész nép.