Igaz Szó, 1969. július-december (17. évfolyam, 7-12. szám)
1969-09-01 / 9. szám
Ezt bizonygatja tanítványa, Csernátoni Gyula is, amikor Petőfi „psy■chológiai egyéniségét“ állítja előtérbe.13 Petőfi hatásának titkát kutatva,a keresetlen őszinteség poétáját, azt a költőt mutatja fel, aki csak akkor ír, ha — idézem — „belső ösztön hajtja“. Épp ebben a nyílt magamegmutatásban és szókimondásban jelöli meg Petőfi hatásának fő erejét. Így ír: „Költeményei oly tisztán fakadnak lelkéből, mint a havasi forrásból a patak, melynek mélyén a legkisebb homokszem is tisztán kivehető.“14 * 16 Csernátoni Gyula Meltzl legkedvesebb tanítványai közé tartozott. Ferenczi Zoltánnak jó barátja, s mint főgimnáziumi tanár, a kolozsvári lapoknak rendszeres munkatársa. Petőfi-tanulmányaival (sok jelent meg belőlük a Petőfi Múzeumban) mintegy folytatója lett mestere kezdeményezéseinek. Akárcsak Meltzl, ő is a költői én felől közelíti meg Petőfi líráját. Szüntelenül hangoztatja ő is a költészet „bölcseim! irányát“, és ugyanúgy nagy szerepet juttat a lélektani tényezőknek, valamint a versek filozofikumának. Gyakran címei is elárulják ezt: Petőfi egyénisége, A prófétizmus Petőfi műveiben, Petőfi vallásos és erkölcsi nézetei. A jövőt kutató költőzseniről írva, nyomatékosan hangsúlyozza a költeményekben megmutatkozó politikai tisztánlátást: „Petőfiről azt szokás mondani, hogy élete végén a politika egészen magával sodorta, holott csakhonfiúi kötelességét teljesítő, de sohasem süllyedt a viszonyok bábjává. Ellenkezőleg, fölül emelkedett a mindennapi élet kicsinyes körülményein, s míg lelke az ihlet szárnyain csapongott, prófétához illő szigorral állítá meg az események szele által magasra emelt, s magokat a honalapítókénak képzelő politikusokat.. .“". Az idézet azt is mutatja, hogy a tanítvány Petőfi forradalmiságát jobban, mélyebben látta, mint a hajdani mester. Csernátoni arra is figyelmeztet, hogy ennek a forradalmian hazafias költészetnek nincs köze ie az üres nemzeti öntetszelgéshez. Az ötvenes évek Petőfi-utánzóit bíráló tanulmányában 18 (bár a nemzeti önismeret fontosságát hangsúlyozza) épp azért marasztalja el az epigonokat, mert Petőfi forradalmi hazafisága náluk — mint írja — „szilaj hencegés vagy duhajkodás alakjában nyilvánul“.17 De úttörők voltak más tekintetben is a kolozsvári Petőfi-kutatók. A Petőfi-életrajz megírása és a költői pálya filológiai feltárása érdekében végzett munkájuk a Petőfi-irodalom fő vonulatába tartozik. Különösen tiszteletre méltó hely illeti meg e filológiai oknyomozásban a kolozsvári születésű Ferenczi Zoltánt. Munkássága Petőfi utóéletének egyik legérdekesebb (sajnos, kellőképpen nem ismert) fejezete. 13 Csernátoni Gyula: Petőfiről. Tanulmányok. Kolozsvár, 1900. Csernátoni e rövid cikkben többször idézi elismerően Vajda János szép Petőfi-eszszéjét. Az itt közreadott hat Petőfi-tanulmányt Ferenczi Zoltán 1910-ben, Csermátoni Gyula halálának évében újra megjelentette. Csernátoni Gyula: Petőfit tanulmányok. Bp., 1910. Petőfi-Könyvtár, XXV. füzet. Ferenczi Zoltán előszavával. Csernátoni Gyula: Petőfi hatásának főbb eszközei, i. h. 21. 33 Csernátoni Gyula: A prófétizmus Petőfi műveiben, i. h. 14. 16 A kolozsvári Petőfi-kutatók gyakran írnak éles bírálatot a Petőfi-epiefonokról. 17 Csernátoni Gyula: Petőfi és az 50-es évek költői, i. h.