Igaz Szó, 1976. január-június (24. évfolyam, 1-6. szám)
1976-01-01 / 1. szám
Az írás nevelő tartalmáért Az 1976-os esztendő szocialista hazánk fejlődésében a hatodik ötéves terv éve, ama ötéves terv első esztendeje, amely gazdasági-társadalmi előirányzatai révén biztosítja a történelmi jelentőségű XI. kongresszus határozatainak valóraváltását. Az 1975-ös évet, egyben az 1971—1975-ös ötéves tervet — pártunk tudományosan megalapozott, az alkotó marxizmus—leninizmus szellemétől áthatott politikája eredményeként — kiemelkedő sikerekkel zárta hazánk dolgozó népe. Ezekről a rendkívül jelentős gazdasági sikerekről, társadalmi-politikai életünk állandó demokratizálódásának eredményeiről beszélt Nicolae Ceauşescu elvtárs a Nagy Nemzetgyűlésben tartott, széles körű visszhangot keltő expozéjában, amely ugyanakkor elemző összegezésben tárta fel hazánknak a nemzetközi béke és együttműködés szolgálatába állított külpolitikáját. „Ez alkalommal is hangsúlyoznunk kell — mondotta Nicolae Ceauşescu elvtárs, a Román Kommunista Párt főtitkára, Románia Szocialista Köztársaság elnöke az újév alkalmából egész népünkhöz szóló rádió- és televíziós üzenetében —, hogy a haza felvirágoztatásában kivívott minden győzelem annak a hősi munkának a gyümölcse, amelyet a munkásosztály, a parasztság és az értelmiség, nemzetiségre való tekintet nélkül valamennyi dolgozó, a szabad és független jövőjét, a szocialista és a kommunista jövőt szoros egységben építő egész népünk folytat.“ Irodalmunk előtt továbbra is az a lelkesítő feladat áll, hogy magas művészi szinten, egyre mozgósítóbb erővel tükrözze népünknek ezt a hősi küzdelmét, mindazt, amit a milliós tömegek tesznek, élen a kommunistákkal, a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom felépítéséért — hazánk, valamenynyiünk boldog, kommunista jövendőjéért. A szocialista építésben nap mint nap elért jelentős sikerek, a pártvezette munkásosztály — amely az országépítő munka terhének nagy részét viseli —, a parasztság és értelmiség nagyszerű erőfeszítése révén születő győzelmek, a napjaink kommunista emberének önfeláldozó tettei nyomán formálódó új élet városon és falun, egyszóval: rohamosan fejlődő és állandó forradalmi átalakulásban lévő egész valóságunk sürgeti a jelen nagy társadalmi változásait, a korszak nagy emberi kérdéseit hűségesen ábrázoló, jelentős írói alkotásokat. „Jövő év tavaszára művelődési kongresszust készítünk elő — hangsúlyozta Nicolae Ceauşescu elvtárs múlt év decemberében a magyar és a német nemzetiségű dolgozók tanácsainak együttes ülésén tartott beszédében —, amelyen behatóan megvitatjuk a párt Központi Bizottsága plenáris ülésén hozott határozatok megvalósítását a nevelés terén, a XI. kongresszuson kidolgozott program teljesítéséért végzett tevékenységet, és amelyen természetesen levonjuk a kellő következtetéseket további teendőink tekintetében... A művelődési kongresszuson művészeti tevékenységünk nevelő tartalmát fogjuk megvitatni. Hiszen végső fokon, függetlenül attól, hogy milyen nyelven énekelnek, szavalnak, színdarabot játszanak, vagy milyen nyelven írnak, a lényeges az, amit mondanak és amit írnak.“