Igaz Szó, 1977. január-június (25. évfolyam, 1-6. szám)
1977-01-01 / 1. szám
■FARKAS ÁRPÁD Újévi hó Hajnali hóhullás suttog: — Jó reggelt, Újév, jó reggelt! Nagy pelyhekkel ringó pici dallamok mágiája árad, duruzsolófehér ráolvasó ének. Áldottak legyenek a hegyek, erdők és vizek, alvó vadjaikkal, búvó halaikkal, áldassanak a szunnyadozó földek, hó alatt a mag, álmos tanyák és csörömpös városok. Menyasszonyi fátyol lebben —: Új esztendő képében új jegyese van az időnek —, annyi után. Áldottak legyenek hát a kicsi elgyöngülések és nagy elszánások a virradatokban, hol szelek játszanak a hóval, s pitymalló egek alját véle beföstik, eltömnek hegyszorosokat, míg messzi, távoli gyümölcsösökben futó hóba írják gondolataikat a patyolatterhek alatt lehajoló ágak. Ó, mert micsoda időjárás van kint a világban! Hány ezer éve hull ez az ámuldozó, áradozó újévi hó! Pompeji hamvai szuszognak alatta s az alexandriai könyvtár, Hannibál elefántjait fejbúbtig befújja, sisteregteti Dózsa koronáját, Napóleon s Kutuzov seregei dideregnek benne, az első Internacionálét ringatja halk áramaiban, két világháború emberiségének könnyeit lebegtetik a pelyhek, s örömét a tegnapi napnak hull, hull a duruzsoló, megvallató újévi hó. Az egymásba torlódó évek feltüremlő taréján, könnyű, törékeny pohárral kezében jót kívánni, előbbre vivőt, szusszanásnyira meg-megáll az ember. Hinni vél a pillanat teljességében, s meghallani, a suttogó hóhullásban miként kezesedik álmaihoz a világ, miként nőnek évgyűrűnyit a fák gyomrában a karikák. A havazás nagy függönyei mögött most fölsejleni véli, s hinni reméli a többet, a szebbet, az ugyanazt, a mást. Az élet pedig átkel az esztendők küszöbén, iramlik gyanútlanul, miként országhatárokon kelnek át észrevétlenül, minden különösebb vámvizsgálat nélkül az ég madarai, folyóknak vizei, erdőknek, mezőknek vadjai. Csak az ember, az áramlásba kitett ember áll meg percre az Alkalom behavazott szigetén, számba venni és számot adni, bizakodván a pillanat bőségében, a megfontolásban és nekirugaszkodásban, elszánásai kiapadhatatlanságában és — persze, léte távlataiban. Mert ebben az évben is eljönnek a számvetés pillanatai, eljön az ünnep, az Alkalom, amikor az Egyesülés januárjára, 3