Igaz Szó, 1977. július-december (25. évfolyam, 7-12. szám)
1977-09-01 / 9. szám
ábráját, és ha valaki látogatóba jött hozzá, mindig szóba hozta. — Azért van ott, mert különösen tisztelem. — Ez a festmény: lakásom dísze. — Az igazgató figyel és vigyáz az álmaimra. Egy időn túl Novák is mintha szelídebben bánt volna vele. Megbecsüléssel beszélt Tímár munkájáról. Egy ízben pedig behívta és konyakkal kínálta. Többször ellágyult, ha Tímárra nézett, majd egy alkalommal karon fogta, és így szólt: — Tudom, hogy ragaszkodik hozzám. De ez a viszony kölcsönös. Tímár a jelentésekben is egyre gyakrabban szerepelt mint példa. Negyedév végén pedig Novák a vállára tette a kezét és beinvitálta. — Jöjjön, drága barátom, mert maga a vállalatunk kiváló dolgozója! Novák leültette és lesütött szemmel beszélni kezdett: — Úgy érzem, maga megérti és támogatja vállalatfejlesztő terveimet. Ezért arra gondoltam, hogy osztályvezetőnek terjesztem elő. Igyekszem viszonozni önzetlen odaadását. Tímár osztályvezető lett, és egyre fennhéjázóbban beszélt az emberekkel. — Novák meg én régóta figyeljük, hogy maguk mit művelnek. — Nekem és Novák elvtársnak nem kerüli el a figyelmünket semmi sem. — Szerintem maguknak kisebb gondja is nagyobb annál, hogy milyen munka folyik minálunk. Ez nemcsak az én egyéni véleményem, de nagyobb beosztású embereké is. — Viszont Novákra mindég áhítatosan nézett, a megbeszéléseken pedig odaadóan mosolygott. Mígnem váratlanul behívta Novák és meghatottan közölte: — Új munkát bíztak reám. És el akarok búcsúzni a munkaközösségtől, de elsősorban magától, drága barátom. Fáj nekem, hogy nélkülözöm majd odaadását és őszinte szeretetét... Tímár hajlongott, kiment és titokzatosan mosolygott. Majd otthon szólt a feleségének, hogy vegye elő a kamarából a rózsaszín kutyát, amely a kék fácánt tartotta. — Mi történt — riadt föl az asszony —, összevesztél Novákkal? Tímár legyintett. — Nem, csak más vállalathoz helyezték. És nem akarom látni tovább az ábrázatát, visszataszító gorillapofáját az ágyam fölött. És még magyarázatképpen hozzátette: — Te nem is tudod, mennyit tűrtem ennek az önhitt alaknak az erőszakosságait. BAJOR ANDOR