Igaz Szó, 1982. január-június (30. évfolyam, 1-6. szám)
1982-01-01 / 1. szám
Bartók-szobor Marosvásárhelyen Alfred Nobel írta 1895. november 27-én kelt Végrendeletében: „...A kamatokat öt egyenlő részre kell osztani. Egy részét az kapja, aki a fizikát. . . gazdagította; egy részt, aki a kémiai felfedezést. . .; egy részt, akinek érdeme a legfontosabb... az orvostudomány köréből; egy részt, aki az irodalomban a legkiválóbb eszmei irányt képviseli; egy részt, aki a legtöbb és legjobb munkát fejtette ki a népek testvériességéért . . .“ Századunk „vézna-kis-óriás“ magyarja, mint zeneszerző, az alapítvány szabályzata értelmében, nem részesülhetett kitüntetésben, de a Nobel-díj koszorúját— bár nem volt sem politikus, sem hadvezér — valójában többszörösen is megérdemelte: a legtöbb és legjobb munkát fejtette ki a népek testvériességéért. „ . . . A magyar—román barátság . . . ugyan egyelőre késik — panaszolta bizalmas belényesi román barátjának 1917-ben —, de majd eljön ennek is az ideje, ha a hosszúszakállú öregek kivesznek, és a helyüket a mai fiatalság, a »Világ«, a »Nyugat« és a »Ma« (!) emberei foglalják el.“ A Bartók sürgette-óhajtotta-megálmodta Idő — „minden háborúság és Nicolae Veres elvtárs, az RKP Maros megyei bizottságának első titkára, Maros megye néptanácsának elnöke Izsák Márton szobrászművésszel, a Bartókszobor alkotójával az avatási ünnepségen