Igaz Szó, 1983. január-június (31. évfolyam, 1-6. szám)

1983-06-01 / 6. szám

KILÁTÓ H. P. LOVECRAFT — A. DERLETH ÁRNYAK A KAPU ELŐTT (IV.) Amikor újfent átvizsgáltam a könyv lapjait, immár némileg nyugodtab­­ban, rábukkantam — most először — az erdei lármával kapcsolatos nevek egyikére. A lap papírja rendkívül finom, az írás apró és nehezen olvasható. Közelebb ültem a fényhez, és olvasni kezdtem. Ne gondoljuk, hogy az ember a Föld legrégibb vagy utolsó Ura volna; sem azt, hogy élet és szubsztancia egyedül való. Az öregek voltak, az öregek lesznek. Nem az általunk ismert terekben, hanem közöttük. Nyugodtan jár­nak ősi módjukon, nem törődve a dimenziókkal, s számunkra láthatatlanul. Yog-Sothoth ismeri a bejáratot, mert Yog-Sothoth a bejárat. Yog-Sothoth a bejárat kulcsa és őre. Múlt, jelen, jövő, ami volt, van és lesz, minden egy Yog-Sothothban. Ő tudja, hol jártak be az öregek régen, és hol járnak be majd eljövendő korokban, amíg a Ciklus teljes nem lészen. Ő tudja, miért nem tarthatja fel őket senki jártukban. Az emberek némelykor felismerhetik őket szagukról, mely kellemetlen szaglásunknak, émelyítő, olyan, mint a na­gyon koros lényeké; ámde képüket nem ismerheti meg senki emberfia, ama ritka esetek kivételével, amikor irtóztató ivadékokat nemzenek emberekkel. E Sarjuknak különféle fajtái vannak, melyek nagy mértékben elütnek egy­mástól és az embertől is. Láthatatlanul járnak. Puszta helyeken járnak, ahol elmondták a Szavakat és elimádkozták a Rítusokat az ő Stációik alatt, me­lyek a Vérben vannak, és különböznek az ember stációitól. A szél az ő hang­ján susog, a Föld az ő szavait mormolja. Meghajlanak az erdők, felcsapnak a hullámok, leomolnak a városok, ámde sem az erdők, sem az óceánok, sem a városok nem látják a sújtó kezet. Kadath a Fagyos Nyugaton ismeri őket, de mit tud az ember Kadath­ról? Dél jégsivatagjában és az Óceán Szigetein vannak kövek, melyeken Pecsétjeik része vagyon; de ki látta a jégvárosokat vagy a moszat- és kagylófüzérrel lezárt tornyot? A Nagy Cthulhu az Ő fejük, mégis alig láthatja őket. Az emberi faj Valami bűzösként ismeri meg. Kezük szüntelenül az ember torkán van az idők kezdete óta, mégsem látja őket. Yog-Sothoth a bejárat kulcsa, ahol a szférák találkoznak. Az ember uralko­dik most ott, ahol valaha ők uralkodtak. Nemsokára ők uralkodnak újra ott, ahol most az ember uralkodik. A nyárra tél jön, a télre nyár. Türelmesen várakoznak erejükben, mert uralkodni fognak ők újra, s mikor ők jönnek, senki sem vitatja majd uralmukat, s mindenek Nekik lesznek alávetve. Akik ismerik a bejáratot, kényszerülve lesznek megnyitni azt, hogy ők bejöjjenek, s szolgálniuk kell Nekik, amint ők kívánják; de akik tudtukon kívül nyit­ják meg, csak némi idő múltán szereznek tudomást róla. Üres hely következett, majd új lap kezdődött. Ám ezt más kéz írta, és más forrásból származott. Sokkal régebbi eredetűnek látszott az imént olva­sottnál, mert nemcsak a papír volt sárgásabb, hanem a nyelv és az írásmód is szinte archaikus volt. Ügy lett akkoron, amint megígértetett, hogy elvivék őt Azok, Akikkel 553­6 — Igaz Szó

Next