Igaz Szó, 1983. július-december (31. évfolyam, 7-12. szám)
1983-08-01 / 8. szám
KILÁTÓ H. P. LOVECRAFT — A. DERLETH ÁRNYAK A KAPU ELŐTT VI. Hazavittem a többi könyvet, és néhány fotókópiát a kéziratos kötetekről, amelyeket tilos volt kivinni a Miskatonic Egyetem könyvtárából, s az éjszaka jó részét ezeknek a rémisztő könyveknek az olvasásával töltöttem. Átböngésztem a Paakoti Kéziratot a Celaen Töredékeiből, Shrewsbury professzor Mítoszkutatását, a R’lyeh szövegét, a Cultes des Goules-i Erlette gróftól, a Liber Ironist, az Unaussprechliche Kultent Von Junzttól, a De Vermis Mysteriist Ludwig Prinntől, a Dzyan könyvét, a Chol énekeit és Hszan Hét titkos könyvét. Vérfagyasztó dolgokat olvastam, olyan ősi ember előtti kultuszok gyalázatosságait, amelyek közül egyik-másik napjainkig fennmaradt irtóztató formákban, a világ legtávolibb zugaiban. Hosszasan eltöprengtem szinte érthetetlen stílusban írott, homályos részletek fölött, amelyek aklo, naacal, tsatho-yo és chian nevű nyelvekről beszéltek; megborzongató hivatkozásokat olvastam gonosz, rémítő, iszonyatos rítusokra; sokszor bukkantam hihetetlenül régi helynevekre, mint Pnath völgye, Ulthr, N’gai és Elátkozott Samath, Thork és Inganok, Kythamil és Lemuria, Hatheg-Kla és Chexazin, Carcosa és Yeddith, Lomar és Yian-Ho; olvastam más Lényekről, akiknek nevéhez a legszörnyűbb, rémséges rettegés fűződött, s bámulatos és hihetetlen földi események, melyeket csak e pokoli rettegés fényében lehetett magyarázni; találkoztam különös vagy ismerős nevekkel, ijesztő leírásokkal és elképzelhetetlenül borzalmas feltevésekkel Yigről, a rettentő kígyóistenről, a pók formájú Atlach-Nacháról, a szőrös Gnoph-Hekről, akit Rhan-Tregoth néven is ismernek. Chaugnar Faugárról, a vámpírról, Tindalos kutyáiról, amelyek az idő zugaiban szaglásznak, s újra meg újra Yog-Sothothról, aki Minden Egyben és Egy Mindenben, s akinek álcázott megjelenése villózó gömbök halmazára emlékeztet, amelyek görcsös rémületet rejtenek. Olvastam dolgokat, amelyek nem valók halandó embernek, s eszét vehetik az élénk képzeletű olvasónak, dolgokat, amelyeket meg kellene semmisíteni, mert ismeretük rendkívül veszélyes lehet az emberiségre, tekintettel arra, milyen borzasztó következményekkel járhat, ha visszaszerzik a földi uralmat a Nagy Öregek, akiket örökre száműztek Betelgeuse csillagbirodalmából az ős Istenek, mivel ezek a bajszerző lényese megsértették törvényeiket. Az éjszaka nagy részét átolvastam, a többi alatt ébren maradtam, mindegyre visszatérve elmémben az olvasott viszolyogtató szörnyűséghez; féltem, hogy ha elalszom, ezekkel a groteszk és ijesztő lényekkel álmodom, akikről nemcsak olvastam. Lapham doktor olyan meggyőződéssel beszélt jó néhányukról, amely elrémített, mivel tudom, hogy antropológiai kérdésekben kevés kortársa veheti fel a versenyt a kiváló tudós ismereteivel. Azonkívül túlságosan feldúlt voltam ahhoz, hogy aludjam, mert ezek a furcsa kötetek olyan borzadályos képet rajzoltak elém, és olyan rettegést keltettek, hogy egyetlen vágyam volt csak: visszanyerni elmém súlyosan megrendült egyensúlyát.