Igen, 1992 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1992-04-10 / 8. szám
IGEN Megölték. Megöltük. Megöltem. Megöltelek. Bocsáss meg! (Harmadnapra feltámadt...) -szilárdtavaszán ismét eljött. A világ ég körülöttünk. Mi lehet a vége ennek az óriási gyűlölködésnek, a rombolásnak, az értelmetlen haláloknak? Mi kezdődhet mindezzel? Miért ennyire közönyös a „művelt Nyugat" egy olyan terület iránt, ahonnan már indult igazi, Európában éltek. Imádkozni kellene. Őértük és magunkért. Hogy fel se merülhessen a kérdés, hogy ne szorongasson minket a Démon, hogy ne kelljen megkérdezni holnap újra, vajon lesz-e háború? Motor Lesz-e háború? Először '89 karácsonyának első napján került közelembe a Félelem. Nem az általános, a lehetne félelem, hanem a személyes, a valódi. Hajnalban a forradalmi Erdélybe utazott a barátom. Kamaszosan dühös voltam, hogy helyettem a Történelmet tanulmányozza, majd féltem, hogy belerohannak a kocsijába, hogy megkéselik a kivilágítatlan városban, hogy lelövik. '91 nyarán, a tűz alá vett Eszéktől 30 kilométerre, Albánia felé haladva támadt rám ismét a Szorongás. Katonák álltak a nagyobb útkereszteződésekben, a fák között ponyvázott harci járműveket sejtettek a holdfényes éjszaka árnyékai. A Neretva völgye akkor még csendes volt. Csontváry Mostarja, majd a világörökség Dubrovnikja. Az amerikai egyetemisták a lövések első hírére hazautaztak. Az éjszakai városban Gorbacsovot nézték a tévében a presszó teraszán. Csak férfiak, az egyik ölében géppisztoly. A Félelem most, '92 világméretű háború? Törődik-e valaki odaát velünk? S miért vagyunk ennyire közönyösek mi magunk is? Meddig élhet még tovább körülöttünk, bennünk, velünk az ostobaság? A szétlőtt házak tőlünk néhány száz kilométerre többszintesek, kertesek voltak, Opel, Ford, Zastava állt előttük, olasz konyhabútort, skandináv ebédlőt dobtak szanaszét a gránátok. A megölt emberek egészen ugyanolyan módon éltek, mit mi. Műholdas adókon nézték a krimiket és Velencébe vagy Németországba jártak turistáskodni. Kinn esik az eső, benn világos van, meleg. A néhány bedobott féldeci is kellemesen melegít. A tulaj azonban már fáradt, elege van a napból. Zárórát kiált, vendégei kelletlenül feltápászkodnak. Egyiküket túl keményen legyinti meg a kinti friss levegő, néhány botladozó lépés után elnyúlik az út szélén. A téma az utcán hever. Bellon ember, embere, emberáldozat, emberanyag, emberbarát, emberész, emberfaj, emberföldrajz, emberevő cápa, ember formájú, átlagember, félember, férfiember, fiatalember, gazdaember, gépember, izomember, jegesember, kisember, közember, majomember, munkásember, öregember, ősember, özvegyember, pártember, tanárember, tucatember, üzletember, napszámos ember, beteg ember, fehér ember, kis ember, magyar ember, munkás ember, nős ember, öreg ember, ősz ember, rongy ember, szegény ember, félkarú ember (Helyesírási tanácsadó) 32 IGEN Sokan életüket adnák azért, hogy barátaik legyenek. Ha ezeknek barátai támadnának, életüket adnák barátaikért, s nem támadnának barátaik ellen. (Hogy mik jutnak az ember eszébe feltámadáskor.) -h-