Igen, 1992 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1992-11-20 / 23. szám

annak eldöntése, hogy a megfogant életet elfogad­ja vagy elveti. Mert ha a tudományos tény való­ban a jelenlegi tudásunk legjavaként a magzatról úgy nyilatkozik, hogy mássá nem válhat csak emberré, akkor annak el­pusztítása a nő döntése alapján két logikai lehető­séget biztosít. A nő képtelen felmérni a tudomány által bizo­nyított tény egzisztenciát kötelező valóságát. Vagy — ami rosszabb — szán­­dékilag magára vállalja a gyilkosságot egy elkép­zelt szebb jövő érdeké­ben. Az egyik szempont ember alattisága miatt, a másik vélt ember feletti­ségéből adódóan elfogad­hatatlan! Mi keresztények úgy gondoljuk, hogy az Isten az embert a saját képére és hasonlatosságára te­remtette, nőnek és férfi­nek. Ezért a nőnek mint embernek, sem ember alatti, sem ember feletti késztetése nem indokolt, hogy elvállalja azt a kép­telenséget, amit elfogad­tatni akarnak vele. Az embernek, nőnek és férfi­nek egyaránt egzisztenci­ális cselekvésében az az elsődleges tennivalója, hogy ember legyen. Em­ber, aki teremtettségének tudatában nem kíván az Isten helyett cselekedni. A létezés felfoghatatlan egészének részeként nem kíván az egészre érvényes döntést hozni. Teszi ezt azért, hogy valóban em­ber maradhasson a valódi egzisztenciális cselekvé­seiben. Komáromi János

Next