Igen, 1992 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1992-11-20 / 23. szám
annak eldöntése, hogy a megfogant életet elfogadja vagy elveti. Mert ha a tudományos tény valóban a jelenlegi tudásunk legjavaként a magzatról úgy nyilatkozik, hogy mássá nem válhat csak emberré, akkor annak elpusztítása a nő döntése alapján két logikai lehetőséget biztosít. A nő képtelen felmérni a tudomány által bizonyított tény egzisztenciát kötelező valóságát. Vagy — ami rosszabb — szándékilag magára vállalja a gyilkosságot egy elképzelt szebb jövő érdekében. Az egyik szempont ember alattisága miatt, a másik vélt ember felettiségéből adódóan elfogadhatatlan! Mi keresztények úgy gondoljuk, hogy az Isten az embert a saját képére és hasonlatosságára teremtette, nőnek és férfinek. Ezért a nőnek mint embernek, sem ember alatti, sem ember feletti késztetése nem indokolt, hogy elvállalja azt a képtelenséget, amit elfogadtatni akarnak vele. Az embernek, nőnek és férfinek egyaránt egzisztenciális cselekvésében az az elsődleges tennivalója, hogy ember legyen. Ember, aki teremtettségének tudatában nem kíván az Isten helyett cselekedni. A létezés felfoghatatlan egészének részeként nem kíván az egészre érvényes döntést hozni. Teszi ezt azért, hogy valóban ember maradhasson a valódi egzisztenciális cselekvéseiben. Komáromi János