Igen, 1994 (6. évfolyam, 1-25. szám)

1994-11-11 / 21. szám

­*•«+ NOVEMBER 3... Boszniában folyik a háború, Izraelben kitört a bé­ke. Az előbbi történetben per kezdődött Ausztri­ában egy szerb fiatalember ellen háborús bűnök vádjával. Ez az első eset, hogy valaki bíróság elé került, nem a DS világháborúban elkövetett csele­kedeteiért. Az újabb közel-keleti békéért viszont ismét záporoztak a Nobel-díjak. Már az ötödiknél tartanak. No, a vér azért folyik tovább, rettenetes merényletekről jönnek a hírek... * Idehaza folyik a nagytakarítás. A tévében-rádió­­ban félreállított párszáz ember ügye semmi vissz­hangot nem váltott ki a sajtószabadság eddigi vé­delmezői között. Most ők győztek. Emlékszik még valaki arra, hogy micsoda „boszorkányüldö­­zés"- kampány bontakozott ki, amikor '90 nyarán elcsapták a Hanglemezgyár igazgatóját? No, most „körötte csend, amerre ment, és néma tarto­mány", holott leváltva az Antenna Hungária, az ÁVÜ, az ÁV Rt., a villamoströszt, a Szerencsejá­ték Rt. és fölsorolni sem lehet, hogy hány vállalat és bank teljes vezetősége, még a honvédvezérkar főnöke is. Megbízhatósági alapon mennek a dol­gok. Mintha a megbízhatóság jogos szempont volna a demokráciában. A megbízhatóság jelent­het szakértelmet, pontosságot és ilyesmiket és semmivel sem többet. Ha többet jelent, akkor föl­merül a gyanú: itten tilosban akarnak sántikálni. A megbízhatóknak ebben kell cinkosnak lenniük. Elhangzott a Magyar Villamos É­vek­ez ellen az a vád is, hogy kormánypárti, ma ellenzéki alapítvá­nyokat is támogatott. Csak, így, bele a ködbe anélkül, hogy tudható volna: vajon mit jelent a címkézés? Nemtelen célokat? Magyarellenességet? A Postabank nevű nem magáncég sok-sok millió­val támogatott és jelenleg is támogat akkor ellenzé­ki, most kormánypárti vállalkozásokat is. Kinek jut eszébe elcsapni az igazgatóságát? * A parlamentben kevés a téma, élesek a viták. A kormány, ígérete ellenére, alig terjeszt elő tör­vényeket, különösen késik a gazdasági jellegűek megfogalmazása. Ha meg sikerül, akkor kiderül, hogy bibi van a szakértelem, de a szándék körül is. Ezt történt azzal az egyetlen szakaszból álló törvénytervezettel is, amely elengedné a társada­lombiztosítási adósságok egy részét. Az ellenzék egyértelműen kimutatta, hogy a javaslat jutal­mazza azokat, akiknek bár volna pénzük, de nem fizetnek, további törvényszegésre biztat, egyenér­tékű az özvegyek és árvák megrövidítésével. Még a kormánypárti képviselők közül k is többen osz­tották ezt a véleményt. Nem megy az érdekegyeztetés sem. Nem csoda, maga a miniszterelnök, de a pénzügyminiszter is többször kijelentette, hogyha nem tudnak meg­egyezni a munkavállalókkal és a munkáltatókkal, akkor is keresztülviszik akaratukat. Ilyen fenye­getés árnyékában valóban nehéz, ha éppen nem fölösleges tárgyalni. A kormányférfiakban még erősen él az emlék azokról az időkről, amikor a szakszervezeteknek a párt hajtószíjainak kell len­niük, melyek mozgósítják a dolgozókat a felada­tok végrehajtására. Megoszlanak a vélemények, hogy az MSZP-ben párttag és országgyűlési képviselők, NAGY S., SZÖLLŐSINÉ, ugyan miképpen képviselik a dolgo­zók érdekeit? Valóban képesek harcolni tagságuk érdekeiért, vagy csak ordítanak és sikonganak a tárgyalóteremben, hogy a kívül hallgatózók azt higgyék... * A kormánypártok között akadozik az egyeztetés, ezért lassú a törvénykezés. Sokan kifogásolják a miniszterelnök kormányülés-vezető stílusát is és éles ellentétek feszülnek a két párton belüli cso­portok között. Az MSZP is amolyan gyűjtőpárt: a szovjet quislingektől derék magyar emberekig, egyetemi tanároktól műveletlen alakokig, aszké­táktól a notórius hazugokig mindeféle figura megtalálható benne. Nagy megosztó a sok konc is, amit mostanában osztogatnak. A fölmérések szerint tagsága a legantiszemitább, szövetségese pedig erre a legérzékenyebb. Aztán nehéz anti­szociális, sokkterápiás gazdaságpolitikát csinálni szociális cégér alatt. Az SZDSZ-nek sem könnyű a szövetség, hisz' imád egeret fogni künn is, benn is. A legtöbb megfigyelő szerint a kormányon lé­vő ellenzék szerepét akkor fogja föladni, s akkor szakít a szocikkal, amikor azok osztódni kezde­nek, és ő teljesen birtokában lesz a a legnagyobb hatalmi ágnak, a sajtónak. * Az ellenzék bénasága lasan oldódik. A Fidesz, a KDNP és az MDF majdnem mindenütt választási szövetségre lépett és közös polgármesterjelöltet állított. Budapesten LATORCAI JÁNOS személyé­ben. Több helyütt, az MSZP ellensúlyozására, még az SZDSZ-szel is szövetkeztek, mint például Pécsett és Debrecenben. A torgyáni kisgazdák és CSURKÁÉK termé­szetesen továbbra is az említett három ellenzéki párt koalíciója ellen küzdenek, mint tették azt a parlamenti választások idején is. Talán nem vélet­lenül. Gyümölcséről ismerszik...­ cz-

Next