Ikarus, 1965 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1965-03-17 / 11. szám

2 A nagyüzemek között az első: a lemezes Harmincezer forint a legjobb brigádoknak Értékelték a negyedik negyedévi versenyt Március 9-én Hirth Ferenc igazgató termelési tanácskozáson adta át a lemezes üzemnek azt a versenyzászlót és jutalom­összeget, amelyet a negyedik negyedévi munkájuk alapján kiér­­kiérdemeltek. A nagyüzemek közötti versenyben ugyanis 268,2 ponttal első lett a lemezes üzem, második a székgyártó, harma­dik pedig a kiszerelő. Az első háromnegyed évben három alka­lommal a székgyártó üzem lett az első, a lemezes a második, vagy a harmadik. A negyedik negyedévben a megállapított 1700 forint kocsinkénti átlag­gyártmány bért 1553-ra csökkentették, i­d a­hegy elfogadott újításuk volt, rezsianyagból 9500 forintot taka­rítottak meg, és 3509 társadalmi munkaórát végeztek. Emelkedett a munkaverseny színvonala is a lemezes üzemben. 31 bri­gád működik 280 fővel, ami az üzem összlét­számának 92 szá­zaléka. Élenjár közöttük az aj­tós Vankó ifjúsági brigád, amely már a szocialista cím harmadik fokozatáért küzd. Javítaniok kell azonban még a munkafegyelmen, mert sok az igazolatlan mulasztás és a késés. A nagyüzemek közötti versenyben elért győzelmü­kért 5000 forint jutalmat kap­tak. A kisüzemek közötti ver­senyben első a felületkezelő, második a famegmunkáló, har­madik az autóvillanyszerelő­­üzem lett. A felületkezelő­üzem elnyerte a legjobb kis­üzem címet és a vele járó 3000 forint jutalmat. Az önálló üzemek között el­ső a karbantartás, második a szerszámüzem. Értékelték az egyéni verseny eredményeit is. Szakmánként a legjobbak: Juhász Tibor esztergályos, Zs. Tóth István marós, Keleszidisz Mikosz gyalus, Orosz Béla asz­talos, Góczen Sándor hűtőbá­dogos, Megyi Lajos SZTK-ügy­intéző, Bekker Györgyné holle­­rith lyukasztó, Spreitzer Bélá­­né Hollerith nagygépes, Vrana Antal ellenőr, Furuglyás Lász­­lóné számviteli dolgozó, Szepes Mária kalkulátor, Szilágyi Ilo­na pénzügyi dolgozó, Berek Ferencné bérelszámoló, Speid­­ler Ferencné műhelyírnok, Szabó Ferenc művezető, Kis­falvi Károly műszaki. A brigádverseny eredményeit is értékelték. Első lett a sajtó­­lóban a Május 1., a városban a Kereszttartós, a lemezesben az MHS, a fülkében a Tyeres­­kova, az alapozóban a Kölcsey, a busz I. anyagmozgatóknál a­­ Mindenes, a székgyártóban a­­ Zója, a forgácsolóban a Di­­j­mávag, a motorosban a Re­­pasz, az autóvillanyszerelőben az Ifjúsági, a fényezőben az MHS, az alkatrészben az­­ Elektromos, a kiszerelőben a Rákóczi, a felületkezelőben a November 7, a fásban a Tán­csics, a hűtésben a Petőfi-bri­­gád. A termelési főmérnök munkaterületén a Busz I. TD1 brigádja, a műszaki fejleszté­sen a Diesel, az anyagmozga­tóknál a Petőfi, a szerkeszté­­s­ben a November 7. a kísérle­­t­­­ben az Április 4., a tmk-ban a 625-ös lakatos, a szerszám­­üzemben a Mintakészítő, a technológián a Szerszámkészí­tés, a GYEGO-n a törekvést, a raktárfőnökségen az Autóal­katrész, a tanműhelyben a Fa­­bu, az igazgatási főosztályon Szamuely-brigád. A legjobb brigádok között 30 ezer forint jutalmat osztott Kiállítás a kerületi művészek munkáiból készülő műveket, szobrokat, festményeket. Egy év után, most a fel­­szabadulás 20. évfordulójára rendezett kulturális Sereg­szemlén bemutatkozik az együttes a nagyközönség­nek is. — Célunk, hogy tükrözzük a kerület szellemi arculatát, s vívóját — mondja a kialakult közösség egyik vezetője, Csibi Mihály festőművész. — Meg akarjuk találni a kerület sa­játos ízét, részt kívánunk venni lakóterületünk általá­nos műveltségének formálá­sában. Ezért magunk közé hívunk minden művészt, aki a kerületünkben él: írót, ze­nészt, képzőművészt, szín­művészt. A kerület arca még nem egységes. Jelölt még a régi községi, zárt fővároson kí­vüli jelleg. Meg akarják ta­lálni a közös vonásokat és se­gíteni is kívánnak a külön­böző társadalmi szervek ne­­velőmunkájában. Már­ eddig is rendeztek a nyilvánosság számára előadásokat, így például: mi a jelentősége az impresszionizmusnak; ellenté­tek és ellentmondások a mű­vészetekben. Ezután is szíve­sen rendeznek és tartanak ilyen előadásokat, hiszen kö­zöttük képzőművészeti főis­kolát végzett rajztanárok és a Képzőművészeti Alap tag­jai vannak. A tárlaton, amelyen ez a közösség először mutatkozik be, hivatásos művészek, ak­tív rajztanárok és műkedve­lők állítanak ki. Ez a kis ti-n- m­'f’d a három csoport ér­deklődését külön-külön figye­lemmel kíséri és azt bemuta­tókkal, előadásokkal és­ a­­ szépérzék nevelésével szol­gálja. A művészklubnak 30 tagja van, akik közül húszan rendszeresen találkoznak pén­tek esténként. Most a kiállí­táson tízen állítanak ki össze­sen 47 képet, és 15 szobrot. A műkedvelők 31 képpel je­lentkeznek. A 2. évfordulóra rendezett kulturális seregszemlén a mű­vészi klubon kívül más in­­tézmények is részt vesznek. fer például a 12 évtől va­nos­zinkotai iskola kerámia tár­sakat mutat be, kiállít az Ikarus képzőművész köre is és látható fotókiállítás­ t. f. — Hívjuk össze a kerüle­tünkben lakó művészeket, ismerkedjenek meg egymás­sal... Ez a gondolat tavaly a népfront kerületi irodájában fogant, s hamarosan meg­ is valósult. Képzőművészek és művészetkedvelők találkoz­nak péntek estémként. Ellá­togatnak egymás lakására, hogy lássák a befejezett és a Bemutatták a Művelődési Ház új igazgatóját A Művelődési Ház társadal­mi vezetősége március 12-én délután megbeszélésre jött össze azzal a céllal, hogy meg­ismerkedjenek Papp Károllyal a Művelődési Ház új igazga­tójával. Fejes Sándor, a vállalat kultúrfelelőse mutatta be az újonnan megválasztott igazga­tót. Elmondotta, hogy a szép nagy kultúrházat tartalommal kell megtölteni, ez a feladata az új igazgatónak. A Művelő­dési Háznak végre gazdájának kell lennie, aki egy személy­ben mer is intézkedni. A párt­­bizottság és a szakszervezeti bizottság részéről biztosította a megfelelő támogatásról.. Papp Károly, az új igazgató 43 éves, most végzi a SZOT hároméves népművelési főis­koláját. A KISTEXT-ben ed­dig is kultúrmunkát végzett. Ahogyan bemutatkozó beszé­dében elmondotta, meggyőző­dése az, hogy ezen a munkate­rületen is lehet korszerűen dolgozni. Az eddig szerzett ta­pasztalatai alapján úgy érzi, hogy a gyári dolgozókra, a ke­rület lakóira és az ifjúságra támaszkodhat. El szeretné osz­latni azt a téves nézetet, hogy az Ikarus Művelődési Ház messze van a város szívétől. Megfelelő műsorokkal, jó pro­pagálással ki kell alakítani egy olyan légkört, egy olyan életet, mint a MOM-ban van. Nem irreális az elképzelés, mert a 44-es busszal rövid idő alatt ki lehet jönni. A rövid ismerkedés után a társadalmi vezetőség tagjai ja­vasolták:­­ • hamarosan Ül­jenek és?­- irtsanak mun­kaértekezletet. IKARUS Panaszmérleg Ügyes-bajos dolgaival 1983 második felében 85 dolgozó kereste fel az Ikarus párt-vég­­rehajtóbizottságát. A követke­ző évben 132 dolgozó kérte a vb segítségét. Az idén — már­cius 8-ig — 33 panaszos fordult a vb-hez. A panaszok 55 száza­léka üzemi, 25 százaléka csalá­di, 10 százaléka lakásügyi, a többi egyéb vonatkozású, s ki­vizsgálásuk általában 2—15 na­pon belül megtörtént — álla­pította meg a kerületi revíziós bizottság. Vigyázzunk értékeinkre..! A belügyminisztérium társadalmi és személyi tulajdonvé­delmi osztálya a múlt héten kiállítást rendezett az Ikarus gyárban. Óriási tablókon mutatták be, hol és hogyan, kik tudják megkárosítani a társadalmat, a dolgozó embereket, ha nem vigyázunk értékeinkre. Az egyik tabló például csaló­­ boltvezetők manipulációiról rántotta le a leplet. Ennél hal­lottuk az egyik dolgozó megjegyzését: — Ezt bizony sok he­lyen be kellene mutatni. .. Teljesül a kívánság, mert a BM célja valóban az, hogy a kiállítást minél több helyen láthas­sák az emberek. A tablókat hozzánk a Láng Gépgyárból hoz­ták, s szombaton átvitték azokat a Ganz-M­Á­VAG-ba, majd is­mét más üzemekben kerülnek bemutatásra. Jó a kezdeménye­zés, a tablók anyagai szemléletesek és­­ elgondolkoztatóak. Tanultunk belőlük. Ismét megnyitják a haditechnikai parkot A Hadtörténeti Múzeum mellett a haditechnikai park április 4-én ismét megnyílik. A technikai kabinet és a szabadban elhelyezett kiállí­tás új anyagokkal gazdago­dik. A mai kor eszközeit so­rozatvetővel, híradós beren­dezésekkel, MiG—15 típusú repülőgép motorjának metsze­tével, különféle repülőgépek műszerfalaival és más ér­dekességekkel bővíti a mú­zeum parancsnoksága. Ezen­kívül az ifjúság érdeklődési körének megfelelő előadá­sokkal és filmekkel adnak majd képet néphadseregünk felszereléséről, katonáink mindennapi életéről. 1965. MÁRCIUS 17. Mi akadályozza a konstruktőrök munkáját? A vállalat műszaki főmérnö­ke február utolsó napjaiban a főkonstruktőr, a szerkesztési osztályvezetők, a gyártmány­fejlesztési témafelelősök, a műszaki programiroda dolgo­zói bevonásával megbeszélést tartott. A megbeszélésen jelen volt a műszaki pártalapszerve­­zet titkára, Horváth József elvtárs. A megbeszélés célja az 1965. évi vállalati feladatokból a szerkesztési főosztályra jutó témák ismertetése, valamint az 59­64. számú igazgatói utasítás végrehajtásával kapcsolatos feladatok megtárgyalása volt, figyelembe véve a gazdasági munka szervezettebbé tételét, kiemelve a szakmai vezetés, irányítás fokozottabb mértékben való érvényesítését. A főkonstruktőr és az irá­nyítása alá tartozó osztályveze­tőknek fő feladatát kell, hogy képezze a gyártmányok mű­szaki fejlesztésével, a vevő kí­vánságainak kielégítésével, az elvállalt kötelezettségek kidol­gozásával kapcsolatos tevé­kenység. Messzemenően figye­lembe kell­ venni a gyártás és a szerszámozás gazdaságossá­gát, a típusváltozatok egysége­sítését, a gyártmányválaszték szűkítését úgy, hogy emellett a legmesszebbmenőkig kielé­gítsük az export és a hazai igényeket. A gyártmányok műszaki fej­lesztésének keretén belül fog­lalkozni kell a tőkés export növelésének lehetőségeivel úgy, hogy import motorok be­építésével elősegítsük a külke­reskedelem munkáját. E téren a vállalat már tett kezdeményező lépéseket, Leyland motorok beépítésével. Ebben az évben további im­portmotorokat fogunk beépíte­ni különböző típusainkba. Mind a hagyományos, mind az új típusok üzemeltetési ta­pasztalatait a fejlesztési mun­kában hasznosítani kell, ami­hez elengedhetetlen, hogy a vevőszolgálat információszerző és szolgáltató tevékenysége a jövőben jelentős mértékben javuljon. A hozzászólásoknál a részt vevők többsége igényelte a munka tervszerűbbé tételét, a végrehajtandó feladatok egy­értelmű meghatározását, a főkonstruktőr közvetlen szak­mai irányítását az e té­ren már megkezdett munka gyorsabb ütemben történő to­vábbvitelét A gyártmányfejlesztési té­mafelelősök egy-egy alaptípus és típus változat­aink, valamint, az ezekkel kapcsolatos összes konstrukciós, szerszámozási és gyártási problémáknak teljes megismerésén keresztül jelen­tős mértékben segíteni tudják a főkonstruktőr és az osztály­­vezetők munkáját, a fejleszté­si célkitűzések megvalósításá­ban. Több hozzászóló kifogásolta, hogy a főkonstruktőrnek és a szerkesztési osztályok vezetői­nek olyan jellegű problémák­kal is foglalkozniok kell, ame­lyek csak közvetve tartoznak munkakörükhöz. Így például kereskedelmi tárgyalásokat kell bonyolítaniuk, a kooperá­ló vállalatoktól beérkező mi­nőségi problémák elbírálásá­­val kell foglalkozniok. De za­varja munkájukat az újítások ötletszerű bevezetéséből adódó változtatások átvezetése is. Egyértelmű állásfoglalás született a megbeszélés eredményeként arra vonatkozóan, hogy min­den kereskedelmi vonatkozású kérdésnek az értékesítési osz­tály kell, hogy a bonyolítója legyen, amely munkába csak a szükséges mértéknek megfele­lően kapcsol be műszaki, ille­tőleg termelési szerveket. A vállalat 1965. évi felada­tai és a tervszerűbb munka szükségessé teszik, hogy a szerkesztési főosztály jelenle­gi helyzeti előnyét tovább fo­kozza, ami azonban csak­­ úgy lehetséges, ha a teljes termelé­si terv­ specifikált rendelések­kel időben fedezve van. Horváth József elvtárs, a műszaki pártalapszerv titkára, állásfoglalásában megállapí­totta, hogy az értekezlet az 1964. decemberi párthatározat szellemében zajlott le és meg­győződése, hogy jelentős mér­tékben segíteni fogja a szer­kesztési főosztály munkáját. Hozzászólásában kiemelte a szakmai irányítás, a széles kö­rű — osztályértekezleteken történő — tájékoztatás fontos­ságát, jobb munkakapcsolat ki­alakítását a főkonstruktőr és a műszaki fejlesztési főosztály között. Hirmann Antal műszaki főmérnök Aknákat szedtünk Cinkotán... K­étévi katonáskodás után, 1945-ben végre hazake­rül­tem a szülői házba, Rákos­hegyre. Az I. honvéd feldöntő zászlóalj árkász századában szolgáltam. Fiatal voltam, alig múltam húszéves. Itthon, számunkra akkor már véget ért a háború Rá­érő időmben kijártam a köz­ség határába és az erdőbe, ahol rengeteg hadianyag, lő­szer, tüzérségi lövedék, akna­gránát és telepített akna ma­radt vissza. A felnőttek és főként a gyermekek közül so­kan áldozatul estek a kíváncsi­ságuknak, mert szakértelem nélkül babrálgatni kezdték a gyilkos eszközöket. Amikor kimentem oda, min­dig találtam ott játszadozó gyermekeket, akik nem tanul­tak az alig néhány napja tör­tént esetekből. Nem volt még akkor szervezett intézkedés, de nem is tehettek egyebet a hatóságok, mint azt, hogy fel­hívták a lakosság figyelmét: óvakodjanak a talált lőszerek­től. Hogy, hogy nem, én arra az elhat­ározásra jutottam, hogy hatástalanítom az általam is­mert­ lövedékeket és aknákat. Katonai szolgálatom alatt ugyanis kiképeztek egész sor robbantószer műszaki zárjá­nak szerelésére. Ismertem a tányér- és a harckocsi aknákat, az érintő-, azaz a botosakná­kat, a „Tri II”-t, a trotilt, a paxit, a durranó és az angol gyújtózsinórt, meg az úgyne­vezett utászgyutacsot. A ma­gyar harckocsiaknába például öt darab 20 dekás robbanó­anyag volt bepréselve, s szét­szedéskor csak a lemezborí­tást kellett óvatosan lefejteni. De nem sorolom a műszaki le­írást, a lényeg az, hogy én ott igen sok lövedéket és egyéb gyílkolóeszközt szétszereltem, s azokat a helyszínen felrob­bantottam. Bevallom, nem egyedül, ha­nem az ott kószáló gyermek­­sereg segédletével. A srácok legnagyobb öröme az volt, ha az ilyen robbantásokban részt vehettek. Különösen vigyáztam arra, hogy a kis harcosoknak soha semmi bajuk ne történ­jen. „Bajtársi becsületszavu­kat” adták, hogy nélkülem semmit nem tesznek. Szeren­csére­ nem is történt semmi bajuk. Mindig elfoglalták a kijelölt fedezéket, ahol a rob­banás ereje és a szilánkok nem érhették őket. Az akciók után szegény jó anyám mindig korholt: — Miért csinálsz ilyet?! Hát nem félsz a veszélytől? Ma már tudom, hogy az anyai féltés mély szeretetnél fakadt, de akkor, húszéves fej­jel nem törődtem az intelem­mel .Bár korholna mindig!) Az aknák hamar elfogytak a környékről, de én telve ambí­cióval, továbbra is tevékeny­kedni akartam. 1945. április végén, a demokratikus ma­gyar kormány felhívására je­lentkeztem a népi hadseregbe. A volt Mária Terézia lakta­nyában volt a toborzás. Május 3-ára be is hívtak, és az I. hon­véd utász zászlóaljhoz oszlot­tak be, melynek a Gyorskocsi utcában volt a pótkeretpa­rancsnoksága. Ez a zászlóalj egyébként a szovjet hadsereg oldalán harcolt Ausztriában, de nekünk már nem kellett utánamenni, mert a fasiszta fe­nevadat a Vörös Hadsereg megsemmisítette a saját bar­langjában és győzedelmeib­en véget vetett a második világ­háborúnak. Itt maradtunk tehát Buda­pesten, és az első napokban ki­jártunk a Hajógyár-szigetre — ahol a hírhedt utásztábor volt — és az ott levő anyagokat rendezgettük, meg az épüle­teket javítgattuk. N­éhány nap múlva egy tiszt jött ki a táborba, és az önként jelentkezők kö­zül öt katonát kiválasztott, hogy azokból aknakutató jár­őrt szervez így történt aztán, hogy öten: Zalecker Lajos Miklós Béla, Stadler István, Kerekes György és én — I ván István utászhadnagy vezetésé­vel — kijöttünk Cinkotára, a HÉV állorrásfőnökségre. Elő­zőleg persze, a szovjet hadse­regtől kaptunk aknakutató műszereket. A cirkotai állo­máson megkülönböztetett szí­vélyességgel, nagy szeretettel fogadtak minket, mert a vas­útvonalon sok aknát telepítet­tek le a németek, és az újjá­­építés megkezdése után több robbanás, súlyos sérülés­­ tör­tént. Mint mondták: nagyon­nagyon vártak bennünket a vasutasok. Emlékszem, különösen nagy szeretetet tanúsított irántunk egy idős ember. Fiainak neve­zett bennünket, és addig nem engedett ki a területre egyetlen katonát sem, amíg el nem látott mindnyájunkat éle­temmel. A nevét nem tudom az öregnek, csak azt tudom róla, hogy a szakszervezet vagy a párt aktivistája volt, és ha látnám, még most is meg­ismerném. (Talán van még valaki Cinkotán a HÉV-nél, aki emlékszik ezekre az idők­re. Nagyon szeretnék velük ta­lálkozni.­ Az öreget azért sem felejtem el, mert nekem igen jól esett apai gondoskodása, és az én édesapám még kisgyermek ko­romban meghalt. Az öreg ál­landóan intett és óvott ben­nünket, kért, hogy nagyon vi­gyázzunk magunkra és egy­másra. Mélyen átérezte, hogy feladatunk nagyon veszélyes, hiszen korábban látta sebe­sült munkatársait a vasúti töl­tésen. M­­­egkezdtük a munkánkat a HÉV-vonalon. Egy mo­toros kocsit bocsátottak ren­delkezésünkre, amely kivitt bennünket oda, ahol megkez­dődött az aknamező. A moto­rost félreállítottuk. Azért ma­radt ott, hogy ha valami sze­rencsétlenség történik, akkor legyen gyors szállítóeszköz. (Sajnos, erre később rá is ke­rült a sor.) Hadnagyunk addig nem en­gedett az aknás területre, amíg ő meg nem győződött ar­ról, hogy a terepen miven a műszaki zárás. Ez a lehető leg­

Next