Ikarus, 1965 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1965-03-17 / 11. szám
2 A nagyüzemek között az első: a lemezes Harmincezer forint a legjobb brigádoknak Értékelték a negyedik negyedévi versenyt Március 9-én Hirth Ferenc igazgató termelési tanácskozáson adta át a lemezes üzemnek azt a versenyzászlót és jutalomösszeget, amelyet a negyedik negyedévi munkájuk alapján kiérkiérdemeltek. A nagyüzemek közötti versenyben ugyanis 268,2 ponttal első lett a lemezes üzem, második a székgyártó, harmadik pedig a kiszerelő. Az első háromnegyed évben három alkalommal a székgyártó üzem lett az első, a lemezes a második, vagy a harmadik. A negyedik negyedévben a megállapított 1700 forint kocsinkénti átlaggyártmány bért 1553-ra csökkentették, id ahegy elfogadott újításuk volt, rezsianyagból 9500 forintot takarítottak meg, és 3509 társadalmi munkaórát végeztek. Emelkedett a munkaverseny színvonala is a lemezes üzemben. 31 brigád működik 280 fővel, ami az üzem összlétszámának 92 százaléka. Élenjár közöttük az ajtós Vankó ifjúsági brigád, amely már a szocialista cím harmadik fokozatáért küzd. Javítaniok kell azonban még a munkafegyelmen, mert sok az igazolatlan mulasztás és a késés. A nagyüzemek közötti versenyben elért győzelmükért 5000 forint jutalmat kaptak. A kisüzemek közötti versenyben első a felületkezelő, második a famegmunkáló, harmadik az autóvillanyszerelőüzem lett. A felületkezelőüzem elnyerte a legjobb kisüzem címet és a vele járó 3000 forint jutalmat. Az önálló üzemek között első a karbantartás, második a szerszámüzem. Értékelték az egyéni verseny eredményeit is. Szakmánként a legjobbak: Juhász Tibor esztergályos, Zs. Tóth István marós, Keleszidisz Mikosz gyalus, Orosz Béla asztalos, Góczen Sándor hűtőbádogos, Megyi Lajos SZTK-ügyintéző, Bekker Györgyné hollerith lyukasztó, Spreitzer Béláné Hollerith nagygépes, Vrana Antal ellenőr, Furuglyás Lászlóné számviteli dolgozó, Szepes Mária kalkulátor, Szilágyi Ilona pénzügyi dolgozó, Berek Ferencné bérelszámoló, Speidler Ferencné műhelyírnok, Szabó Ferenc művezető, Kisfalvi Károly műszaki. A brigádverseny eredményeit is értékelték. Első lett a sajtólóban a Május 1., a városban a Kereszttartós, a lemezesben az MHS, a fülkében a Tyereskova, az alapozóban a Kölcsey, a busz I. anyagmozgatóknál a Mindenes, a székgyártóban a Zója, a forgácsolóban a Dijmávag, a motorosban a Repasz, az autóvillanyszerelőben az Ifjúsági, a fényezőben az MHS, az alkatrészben az Elektromos, a kiszerelőben a Rákóczi, a felületkezelőben a November 7, a fásban a Táncsics, a hűtésben a Petőfi-brigád. A termelési főmérnök munkaterületén a Busz I. TD1 brigádja, a műszaki fejlesztésen a Diesel, az anyagmozgatóknál a Petőfi, a szerkesztésben a November 7. a kísérletben az Április 4., a tmk-ban a 625-ös lakatos, a szerszámüzemben a Mintakészítő, a technológián a Szerszámkészítés, a GYEGO-n a törekvést, a raktárfőnökségen az Autóalkatrész, a tanműhelyben a Fabu, az igazgatási főosztályon Szamuely-brigád. A legjobb brigádok között 30 ezer forint jutalmat osztott Kiállítás a kerületi művészek munkáiból készülő műveket, szobrokat, festményeket. Egy év után, most a felszabadulás 20. évfordulójára rendezett kulturális Seregszemlén bemutatkozik az együttes a nagyközönségnek is. — Célunk, hogy tükrözzük a kerület szellemi arculatát, s vívóját — mondja a kialakult közösség egyik vezetője, Csibi Mihály festőművész. — Meg akarjuk találni a kerület sajátos ízét, részt kívánunk venni lakóterületünk általános műveltségének formálásában. Ezért magunk közé hívunk minden művészt, aki a kerületünkben él: írót, zenészt, képzőművészt, színművészt. A kerület arca még nem egységes. Jelölt még a régi községi, zárt fővároson kívüli jelleg. Meg akarják találni a közös vonásokat és segíteni is kívánnak a különböző társadalmi szervek nevelőmunkájában. Már eddig is rendeztek a nyilvánosság számára előadásokat, így például: mi a jelentősége az impresszionizmusnak; ellentétek és ellentmondások a művészetekben. Ezután is szívesen rendeznek és tartanak ilyen előadásokat, hiszen közöttük képzőművészeti főiskolát végzett rajztanárok és a Képzőművészeti Alap tagjai vannak. A tárlaton, amelyen ez a közösség először mutatkozik be, hivatásos művészek, aktív rajztanárok és műkedvelők állítanak ki. Ez a kis ti-n- m'f’d a három csoport érdeklődését külön-külön figyelemmel kíséri és azt bemutatókkal, előadásokkal és a szépérzék nevelésével szolgálja. A művészklubnak 30 tagja van, akik közül húszan rendszeresen találkoznak péntek esténként. Most a kiállításon tízen állítanak ki összesen 47 képet, és 15 szobrot. A műkedvelők 31 képpel jelentkeznek. A 2. évfordulóra rendezett kulturális seregszemlén a művészi klubon kívül más intézmények is részt vesznek. fer például a 12 évtől vanoszinkotai iskola kerámia társakat mutat be, kiállít az Ikarus képzőművész köre is és látható fotókiállítás t. f. — Hívjuk össze a kerületünkben lakó művészeket, ismerkedjenek meg egymással... Ez a gondolat tavaly a népfront kerületi irodájában fogant, s hamarosan meg is valósult. Képzőművészek és művészetkedvelők találkoznak péntek estémként. Ellátogatnak egymás lakására, hogy lássák a befejezett és a Bemutatták a Művelődési Ház új igazgatóját A Művelődési Ház társadalmi vezetősége március 12-én délután megbeszélésre jött össze azzal a céllal, hogy megismerkedjenek Papp Károllyal a Művelődési Ház új igazgatójával. Fejes Sándor, a vállalat kultúrfelelőse mutatta be az újonnan megválasztott igazgatót. Elmondotta, hogy a szép nagy kultúrházat tartalommal kell megtölteni, ez a feladata az új igazgatónak. A Művelődési Háznak végre gazdájának kell lennie, aki egy személyben mer is intézkedni. A pártbizottság és a szakszervezeti bizottság részéről biztosította a megfelelő támogatásról.. Papp Károly, az új igazgató 43 éves, most végzi a SZOT hároméves népművelési főiskoláját. A KISTEXT-ben eddig is kultúrmunkát végzett. Ahogyan bemutatkozó beszédében elmondotta, meggyőződése az, hogy ezen a munkaterületen is lehet korszerűen dolgozni. Az eddig szerzett tapasztalatai alapján úgy érzi, hogy a gyári dolgozókra, a kerület lakóira és az ifjúságra támaszkodhat. El szeretné oszlatni azt a téves nézetet, hogy az Ikarus Művelődési Ház messze van a város szívétől. Megfelelő műsorokkal, jó propagálással ki kell alakítani egy olyan légkört, egy olyan életet, mint a MOM-ban van. Nem irreális az elképzelés, mert a 44-es busszal rövid idő alatt ki lehet jönni. A rövid ismerkedés után a társadalmi vezetőség tagjai javasolták: • hamarosan Üljenek és?- irtsanak munkaértekezletet. IKARUS Panaszmérleg Ügyes-bajos dolgaival 1983 második felében 85 dolgozó kereste fel az Ikarus párt-végrehajtóbizottságát. A következő évben 132 dolgozó kérte a vb segítségét. Az idén — március 8-ig — 33 panaszos fordult a vb-hez. A panaszok 55 százaléka üzemi, 25 százaléka családi, 10 százaléka lakásügyi, a többi egyéb vonatkozású, s kivizsgálásuk általában 2—15 napon belül megtörtént — állapította meg a kerületi revíziós bizottság. Vigyázzunk értékeinkre..! A belügyminisztérium társadalmi és személyi tulajdonvédelmi osztálya a múlt héten kiállítást rendezett az Ikarus gyárban. Óriási tablókon mutatták be, hol és hogyan, kik tudják megkárosítani a társadalmat, a dolgozó embereket, ha nem vigyázunk értékeinkre. Az egyik tabló például csaló boltvezetők manipulációiról rántotta le a leplet. Ennél hallottuk az egyik dolgozó megjegyzését: — Ezt bizony sok helyen be kellene mutatni. .. Teljesül a kívánság, mert a BM célja valóban az, hogy a kiállítást minél több helyen láthassák az emberek. A tablókat hozzánk a Láng Gépgyárból hozták, s szombaton átvitték azokat a Ganz-MÁVAG-ba, majd ismét más üzemekben kerülnek bemutatásra. Jó a kezdeményezés, a tablók anyagai szemléletesek és elgondolkoztatóak. Tanultunk belőlük. Ismét megnyitják a haditechnikai parkot A Hadtörténeti Múzeum mellett a haditechnikai park április 4-én ismét megnyílik. A technikai kabinet és a szabadban elhelyezett kiállítás új anyagokkal gazdagodik. A mai kor eszközeit sorozatvetővel, híradós berendezésekkel, MiG—15 típusú repülőgép motorjának metszetével, különféle repülőgépek műszerfalaival és más érdekességekkel bővíti a múzeum parancsnoksága. Ezenkívül az ifjúság érdeklődési körének megfelelő előadásokkal és filmekkel adnak majd képet néphadseregünk felszereléséről, katonáink mindennapi életéről. 1965. MÁRCIUS 17. Mi akadályozza a konstruktőrök munkáját? A vállalat műszaki főmérnöke február utolsó napjaiban a főkonstruktőr, a szerkesztési osztályvezetők, a gyártmányfejlesztési témafelelősök, a műszaki programiroda dolgozói bevonásával megbeszélést tartott. A megbeszélésen jelen volt a műszaki pártalapszervezet titkára, Horváth József elvtárs. A megbeszélés célja az 1965. évi vállalati feladatokból a szerkesztési főosztályra jutó témák ismertetése, valamint az 5964. számú igazgatói utasítás végrehajtásával kapcsolatos feladatok megtárgyalása volt, figyelembe véve a gazdasági munka szervezettebbé tételét, kiemelve a szakmai vezetés, irányítás fokozottabb mértékben való érvényesítését. A főkonstruktőr és az irányítása alá tartozó osztályvezetőknek fő feladatát kell, hogy képezze a gyártmányok műszaki fejlesztésével, a vevő kívánságainak kielégítésével, az elvállalt kötelezettségek kidolgozásával kapcsolatos tevékenység. Messzemenően figyelembe kell venni a gyártás és a szerszámozás gazdaságosságát, a típusváltozatok egységesítését, a gyártmányválaszték szűkítését úgy, hogy emellett a legmesszebbmenőkig kielégítsük az export és a hazai igényeket. A gyártmányok műszaki fejlesztésének keretén belül foglalkozni kell a tőkés export növelésének lehetőségeivel úgy, hogy import motorok beépítésével elősegítsük a külkereskedelem munkáját. E téren a vállalat már tett kezdeményező lépéseket, Leyland motorok beépítésével. Ebben az évben további importmotorokat fogunk beépíteni különböző típusainkba. Mind a hagyományos, mind az új típusok üzemeltetési tapasztalatait a fejlesztési munkában hasznosítani kell, amihez elengedhetetlen, hogy a vevőszolgálat információszerző és szolgáltató tevékenysége a jövőben jelentős mértékben javuljon. A hozzászólásoknál a részt vevők többsége igényelte a munka tervszerűbbé tételét, a végrehajtandó feladatok egyértelmű meghatározását, a főkonstruktőr közvetlen szakmai irányítását az e téren már megkezdett munka gyorsabb ütemben történő továbbvitelét A gyártmányfejlesztési témafelelősök egy-egy alaptípus és típus változataink, valamint, az ezekkel kapcsolatos összes konstrukciós, szerszámozási és gyártási problémáknak teljes megismerésén keresztül jelentős mértékben segíteni tudják a főkonstruktőr és az osztályvezetők munkáját, a fejlesztési célkitűzések megvalósításában. Több hozzászóló kifogásolta, hogy a főkonstruktőrnek és a szerkesztési osztályok vezetőinek olyan jellegű problémákkal is foglalkozniok kell, amelyek csak közvetve tartoznak munkakörükhöz. Így például kereskedelmi tárgyalásokat kell bonyolítaniuk, a kooperáló vállalatoktól beérkező minőségi problémák elbírálásával kell foglalkozniok. De zavarja munkájukat az újítások ötletszerű bevezetéséből adódó változtatások átvezetése is. Egyértelmű állásfoglalás született a megbeszélés eredményeként arra vonatkozóan, hogy minden kereskedelmi vonatkozású kérdésnek az értékesítési osztály kell, hogy a bonyolítója legyen, amely munkába csak a szükséges mértéknek megfelelően kapcsol be műszaki, illetőleg termelési szerveket. A vállalat 1965. évi feladatai és a tervszerűbb munka szükségessé teszik, hogy a szerkesztési főosztály jelenlegi helyzeti előnyét tovább fokozza, ami azonban csak úgy lehetséges, ha a teljes termelési terv specifikált rendelésekkel időben fedezve van. Horváth József elvtárs, a műszaki pártalapszerv titkára, állásfoglalásában megállapította, hogy az értekezlet az 1964. decemberi párthatározat szellemében zajlott le és meggyőződése, hogy jelentős mértékben segíteni fogja a szerkesztési főosztály munkáját. Hozzászólásában kiemelte a szakmai irányítás, a széles körű — osztályértekezleteken történő — tájékoztatás fontosságát, jobb munkakapcsolat kialakítását a főkonstruktőr és a műszaki fejlesztési főosztály között. Hirmann Antal műszaki főmérnök Aknákat szedtünk Cinkotán... Kétévi katonáskodás után, 1945-ben végre hazakerültem a szülői házba, Rákoshegyre. Az I. honvéd feldöntő zászlóalj árkász századában szolgáltam. Fiatal voltam, alig múltam húszéves. Itthon, számunkra akkor már véget ért a háború Ráérő időmben kijártam a község határába és az erdőbe, ahol rengeteg hadianyag, lőszer, tüzérségi lövedék, aknagránát és telepített akna maradt vissza. A felnőttek és főként a gyermekek közül sokan áldozatul estek a kíváncsiságuknak, mert szakértelem nélkül babrálgatni kezdték a gyilkos eszközöket. Amikor kimentem oda, mindig találtam ott játszadozó gyermekeket, akik nem tanultak az alig néhány napja történt esetekből. Nem volt még akkor szervezett intézkedés, de nem is tehettek egyebet a hatóságok, mint azt, hogy felhívták a lakosság figyelmét: óvakodjanak a talált lőszerektől. Hogy, hogy nem, én arra az elhatározásra jutottam, hogy hatástalanítom az általam ismert lövedékeket és aknákat. Katonai szolgálatom alatt ugyanis kiképeztek egész sor robbantószer műszaki zárjának szerelésére. Ismertem a tányér- és a harckocsi aknákat, az érintő-, azaz a botosaknákat, a „Tri II”-t, a trotilt, a paxit, a durranó és az angol gyújtózsinórt, meg az úgynevezett utászgyutacsot. A magyar harckocsiaknába például öt darab 20 dekás robbanóanyag volt bepréselve, s szétszedéskor csak a lemezborítást kellett óvatosan lefejteni. De nem sorolom a műszaki leírást, a lényeg az, hogy én ott igen sok lövedéket és egyéb gyílkolóeszközt szétszereltem, s azokat a helyszínen felrobbantottam. Bevallom, nem egyedül, hanem az ott kószáló gyermeksereg segédletével. A srácok legnagyobb öröme az volt, ha az ilyen robbantásokban részt vehettek. Különösen vigyáztam arra, hogy a kis harcosoknak soha semmi bajuk ne történjen. „Bajtársi becsületszavukat” adták, hogy nélkülem semmit nem tesznek. Szerencsére nem is történt semmi bajuk. Mindig elfoglalták a kijelölt fedezéket, ahol a robbanás ereje és a szilánkok nem érhették őket. Az akciók után szegény jó anyám mindig korholt: — Miért csinálsz ilyet?! Hát nem félsz a veszélytől? Ma már tudom, hogy az anyai féltés mély szeretetnél fakadt, de akkor, húszéves fejjel nem törődtem az intelemmel .Bár korholna mindig!) Az aknák hamar elfogytak a környékről, de én telve ambícióval, továbbra is tevékenykedni akartam. 1945. április végén, a demokratikus magyar kormány felhívására jelentkeztem a népi hadseregbe. A volt Mária Terézia laktanyában volt a toborzás. Május 3-ára be is hívtak, és az I. honvéd utász zászlóaljhoz oszlottak be, melynek a Gyorskocsi utcában volt a pótkeretparancsnoksága. Ez a zászlóalj egyébként a szovjet hadsereg oldalán harcolt Ausztriában, de nekünk már nem kellett utánamenni, mert a fasiszta fenevadat a Vörös Hadsereg megsemmisítette a saját barlangjában és győzedelmeiben véget vetett a második világháborúnak. Itt maradtunk tehát Budapesten, és az első napokban kijártunk a Hajógyár-szigetre — ahol a hírhedt utásztábor volt — és az ott levő anyagokat rendezgettük, meg az épületeket javítgattuk. Néhány nap múlva egy tiszt jött ki a táborba, és az önként jelentkezők közül öt katonát kiválasztott, hogy azokból aknakutató járőrt szervez így történt aztán, hogy öten: Zalecker Lajos Miklós Béla, Stadler István, Kerekes György és én — I ván István utászhadnagy vezetésével — kijöttünk Cinkotára, a HÉV állorrásfőnökségre. Előzőleg persze, a szovjet hadseregtől kaptunk aknakutató műszereket. A cirkotai állomáson megkülönböztetett szívélyességgel, nagy szeretettel fogadtak minket, mert a vasútvonalon sok aknát telepítettek le a németek, és az újjáépítés megkezdése után több robbanás, súlyos sérülés történt. Mint mondták: nagyonnagyon vártak bennünket a vasutasok. Emlékszem, különösen nagy szeretetet tanúsított irántunk egy idős ember. Fiainak nevezett bennünket, és addig nem engedett ki a területre egyetlen katonát sem, amíg el nem látott mindnyájunkat életemmel. A nevét nem tudom az öregnek, csak azt tudom róla, hogy a szakszervezet vagy a párt aktivistája volt, és ha látnám, még most is megismerném. (Talán van még valaki Cinkotán a HÉV-nél, aki emlékszik ezekre az időkre. Nagyon szeretnék velük találkozni. Az öreget azért sem felejtem el, mert nekem igen jól esett apai gondoskodása, és az én édesapám még kisgyermek koromban meghalt. Az öreg állandóan intett és óvott bennünket, kért, hogy nagyon vigyázzunk magunkra és egymásra. Mélyen átérezte, hogy feladatunk nagyon veszélyes, hiszen korábban látta sebesült munkatársait a vasúti töltésen. Megkezdtük a munkánkat a HÉV-vonalon. Egy motoros kocsit bocsátottak rendelkezésünkre, amely kivitt bennünket oda, ahol megkezdődött az aknamező. A motorost félreállítottuk. Azért maradt ott, hogy ha valami szerencsétlenség történik, akkor legyen gyors szállítóeszköz. (Sajnos, erre később rá is került a sor.) Hadnagyunk addig nem engedett az aknás területre, amíg ő meg nem győződött arról, hogy a terepen miven a műszaki zárás. Ez a lehető leg