Ikarus, 1966 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1966-10-19 / 21. szám
AZ IKARUS KAROSSZÉRIA- ÉS JAR X. ÉVFOLYAM, 21. SZÁM VIIAO PROLETÁRJAI, EGYES DUETB.'» 1966. OKTÓBER 19. TOVÁBB A MEGKEZDETT ÚTON! Az MSZMP Ikarus-gyári értekezlete ♦ Az újjáválasztott pártbizottság megtartotta első ülését A kerületi pártértekezleten 54 küldött képviseli gyárunk kommunistáit A kongresszusi munkaversenyben 77 autóbusz készült el eddig terven kívül Az alapszervezeti vezetőség- és küldöttválasztó taggyűlések szeptemberben lezajlottak. Az Ikarus-gyári pártélet ezt követő eseménye volt a székesfehérvári gyáregységben október 4-én megtartott, összevont taggyűlés, amely megválasztotta a pártcsúcsvezetőség titkárát, illetve a vezetőség tagjait. Gyárunk pártbizottságának ■újjáválasztására, vagyis a pártértekezlet megtartására október 14-én került sor az Ikarus művelődési ház nagytermében. A tanácskozás délben 1 órakor kezdődött, és éjfél után 1 órakor ért véget. Az alapszervezetek 92 szavazati és 7 tanácskozási joggal felruházott küldött képviselte. Ezenkívül több meghívott vendég is részt vett a pártértekezleten, közöttük Bécsi ■László elvtárs, a fehérvári gyáregység igazgatója, Langó István elvtárs, a fehérvári csúcsvezetőség titkára, dr. ■Antal János elvtárs, az Autó- és Traktoripari Tröszt gazdasági igazgatója, Cserhalmi László elvtárs, a Tröszt pártszervezetének titkára. A Klsőbb pártszervek képviseletében vett részt a pártértekezleten Szépvölgyi Zoltán elvtárs, a Budapesti Pártbizottság titkára és Uzsoki István elvtárs, a XVI. kerületi Pártbizottság első titkára. A pártértekezlet részvevőit Szentirmai Kornél elvtárs, a gyári párt-végrehajtó bizottság titkára üdvözölte, majd javaslatára megválasztották a ■küldöttértekezlet elnökét, illetve elnökségét, továbbá a mandátumvizsgáló bizottság, a jelölő bizottság, a szavazatszedő bizottság elnökeit és tagjait. A küldöttértekezlet elnöki tisztét Molnár Lajos elvtárs, ■a busz II. főosztály vezetője, ■a XV-ös alapszervezet küldötte töltötte be. A pártértekezlet elnökségének tagjai voltak: Szépvölgyi Zoltán, a ■Budapesti Pártbizottság titkára, Uzsoki István, a XVI. kerületi Pártbizottság első titkára, Szentirmai Kornél, az Ikarus-gyári pártbizottság titkára, Langó István, a székesfehérvári gyáregység csúcsvezetőségének titkára, Molnár Lajos szb-titkár, Kiss Jenő, gyárunk KISZ-bizottsá■gának titkára, Kovács Istvánná, a nőbizottság titkára, Matusek István, a II-es alapszervezet titkára, Kubik József, a VIII-as alapszervezet ■titkára és Kulina Ferenc, a XVII-es alapszervezet titkára. • A pártértekezlet részvevői a korábbi gyakorlattól eltérően, mintegy két héttel korábban kézhez kapták a pártbizottság beszámoló jelentését, az utóbbi négy évben — a legutóbbi pártértekezlet óta — végzett munkáról. Ez több okból is jó módszernek bizonyult. Lehetőséget nyújtott ahhoz, hogy a küldöttek, illetve a meghívottak a beszámolót alaposan tanulmányozhassák, és — mivel nem kellett időt fordítani a felolvasásra — többen szólalhattak fel a beszámoló feletti vitában. A végrehajtó bizottság titkára, Szentirmai elvtárs, annak szóbeli kiegészítése során a következőket mondotta: — Sajnos, az anyag kiküldésének egyik hátrányos következménye, hogy a közelmúlt hetek néhány fontos eseményét a beszámoló nem tartalmazhatta, így például nem összegezhettük az alapszervezeti vezetőségválasztások tapasztalatait, hiszen a választások még meg sem kezdődtek, amikor jelentésünket már elkészítettük, és előzetes jóváhagyásra a végrehajtó bizottság elé terjesztettük. Ezt pótolja most a szóbeli kiegészítés. Minden taggyűlés megfelelően előkészítve, a kijelölt időpontban a Központi Bizottság útmutatójának megfelelő módon került lebonyolításra. Négy alapszervezetnél — a III-as, a IV-es, a XIV-es és a XVIII-as pártalapszervezetben — a tagság teljes létszámban megjelent, s a többieknél is igen alacsony volt a hiányzók száma. A tizennyolc pártalapszervezet összlétszámának 89,5 százaléka vett részt a vezetőségválasztó taggyűléseken. A pártbizottság titkára ezután elmondta, hogy a beszámolók általában jók, néhány helyen kiemelkedően színvonalasak voltak. Kifejezetten gyenge beszámoló nem is akadt. Sikerült elérni, hogytöbbségükben nagyon alaposan elemezzék az alapszervezet helyzetét, feladatait. A gazdasági munkát általában a pártmunkával összefüggésben vizsgálták. A taggyűlések aktivitása igen nagynak értékelhető. Csak az első napirendi ponthoz 191-en szóltak hozzá, és a vélemények túlnyomó mezínségükben nagyon hasznosak, érdembeliek, krikusak és önkritikusak voltak. Jól egészítették ki a vezetőségi beszámolókat, átfogták szinte a pártmunka egészét, és nagy segítséget nyújtottak a megválasztott vezetőségeknek. A felsőbb pártszervek képviselői sok taggyűlésen megjelentek és hozzászólásukkal további segítséget ■nyújtottak a munkához. Szentirmai elvtárs a következőkben részletesen elemezte a vezetőségválasztó ■taggyűlések egyéb tapasztalatait; rámutatott, hogy hol, milyen lényegesebb gazdasági vagy más, elvi jellegű problémák vetődtek fel, majd közvetlenül a kiadott beszámolóhoz kapcsolódva így folytatta kiegészítését: — Beszámolónkban említettük, hogy „érzékelhető a bírálat és az önbírálat bizonyos mérvű elszakadása egymástól. Elég sok példa van arra, hogy egyes elvtársak, bizonyos problémákat, amelyekhez személyesen nekik is közük van, kívülállók módjára vetnek fel.” Nos, ezeknek a példáknak a száma a vezetőségválasztó taggyűlések egy részén szaporodott. Az V-ös alapszervnél az egyik elvtárs elmondta, hogy sokallja azt a kilenc tagjelöltet, akit a két év során felvettek, mert „velük a párt felhígult”. De ő is megszavazta ennek a kilenc — egyébként nagyon becsületes — elvtársnak a tagjelölt felvételét! Ugyanez az elvtárs paszszivitásról, a kényelemszeretet eluralkodásáról beszélt, de ugyancsak ő a pártoktatással kapcsolatos pártmegbízatását nem teljesítette, ami ugyanezen a taggyűlésen kiderült. Egy másik alapszervezetnél az egyik elvtárs feltette a kérdést, hogy hol lehet már olvasni valamit erről az új mechanizmusról, „rossz megint a tagság tájékoztatása”. De arra már „nem emlékszik”, hogy a Központi Bizottság határozatát a Népszabadság teljes egészében közölte. — Akad néhány területünk, ahol az számít legénynek, aki jó vastagot mond, „vívódik”, és úgy kritizálgat, mintha ő nem is volna annak a közösségnek tagja, hanem egy előkelő idegen. Ezek az elvtársak azután a bírálatukkal elintézettnek is veszik az ügyet, nem kutatják a jobb megoldást, amelyik talán rajtuk is múlik, hanem „jól megadtam nekik” felkiáltással elvonulnak. Ezek az emberek eredményről, fejlődésről hallván, csak legyinteni tudnak. Nem értik, hogy a sötét szemüveg legalább olyan ártalmas, mint a rózsaszínű. Ha a rózsaszínű szemüveget azért kellett eldobni, mert hazugságra vitt, fékezte az erőket — hiszen, ha minden olyan szép és jó, nem kell igyekezni —, a fekete szemüveget ugyanezért kell eldobni, mert ha minden csúnya és rossz, akkor szintén kár a gőzért — ez a nézet szintén leszerel. A reális szemléletmódra kell jobban törekedni. A vezetőségválasztó taggyűléseken egyébként a felszólalók nagy része a pártbizottság munkáját is értékelte, és a pb kollektívájának négy évi erőfeszítéséről az elismerés hangján szólt. Szentirmai elvtárs méltatta a jelölőbizottságok jó munkáját is, majd így folytatta beszédét: — Tisztelt pártértekezlet! Engedjék meg, hogy röviden ismertessem a kongresszusi munkaverseny jelenlegi állását. Jelenthetjük, hogy gyárunk kollektívája adott szavát minden valószínűség szerint teljesíteni tudja. Az utólagos exportigények kielégítésére terven felül vállaltuk 100 autóbusz gyártását. Ebből szeptember utolsó napjáig 77 autóbuszt elkészítettünk. A felajánlásunkban szereplő egyedi gyártmányok — három Ikarus 556-os és a Volvo alvázas kocsi — szintén elkészültek. A székesfehérvári gyáregység dolgozói ugyancsak elkészítették a 10 bányamentő gépjárművet. A 100 belföldi rendeltetésű 404- es hűtő-termosz kocsik vázállítása is megkezdődött. Vállalásunkban az évi termelékenységi szint 2,1 százalékos túlteljesítése szerepelt. Az addigi adatok szerint a növekedés ehelyett várhatóan 3,6 százalékos lesz. A műszaki fejlesztési felajánláshoz híven a székház-gyártás rekonstrukciója októberben elkészül, a darupálya a vagonkirakódás megkönnyítésére a kongresszusig csaknem teljesen készen lesz. A pótalkatrész-gyártásra tett felajánlásunkat az év háromnegyedévében szintén túlteljesítettük. A kongresszusi munkaversenyben elért eredmények ismertetése után Szentirmai elvtárs rámutatott arra is, hogy az utóbbi egy-két hónapban különböző zökkenők zavarták a munkát. Az anyagellátás ismét visszaesett, programozási ellentmondások következtében is elég sok probléma mutatkozik, de a helyzet áttekintése után is azt mondhatjuk, hogy az évi tervet teljesíteni tudjuk. Végezetül javasolta szóbeli kiegészítésében Szentirmai elvtárs, hogy a pártértekezlet bízza meg az új pártbizottságot, hogy — külön határozat helyett — az alapszervezetek taggyűlési jegyzőkönyveinek, a pártértekezlet teljes anyagának, a hozzászólásoknak ismeretében, illetve azok felhasználásával, továbbá a kerületi pártértekezlet és a IX. kongresszus határozatai alapján tevékenykedjen, és e pártdokumentumok alapján tűzze ki saját feladatait, állítsa össze munkaterveit. Szentirmai Kornél, a pártbizottság titkára jelentést tesz a pártértekezletnek A pártértekezlet küldöttei között: Kiss Ernőné és Cseh Ervin. A pártértekezlet gyárunk fejlődésének mérföldköve A pártbizottság beszámoló jelentése A beszámoló mindenekelőtt méltatta a pártkongresszus jelentőségét. Amint a kongreszszus nemcsak a párt, hanem az egész ország legnagyobb jelentőségű belpolitikai eseménye, ugyanúgy az Ikarus pártszervezetének küldöttértekezlete nemcsak a gyári pártélet, hanem az egész gyár további fejlődésének mérföldköve. — Az a feladat áll előttünk — hangzott a bevezetőben —, hogy beszámoljunk a pártbizottság megválasztása (1962. szeptember 29.) óta végzett munkáról, azt értékeljük és megszabjuk az újonnan választandó pártbizottság főbb feladatait, végül pedig megválasszuk az új pártbizottságot. A végzett munka elemzésekor és a feladatok kitűzésekor egyaránt azt vizsgáljuk, hogy a párt Központi Bizottságának határozatokban rögzített és a gyakorlatban is helyesnek bizonyult politikai irányvonalat milyen mértékben tudtuk követni, a feladatokat helyi viszonyaink között végrehajtani és milyen módon tudnánk azt a jövőben még jobban alkalmazni. A beszámoló ezután vázolta a nemzetközi helyzet alakulását, amelyre továbbra is a szocializmus és a haladás erőinek növekedése, a kapitalizmus hadállásainak további gyengülése jellemző. Az erőviszonyok ilyen jellegű eltolódása figyelhető meg a politikai és a gazdasági élet, a tudományos tevékenység, az ■deológiai eszmék és az élet egyéb területein egyaránt. A kapitalista világrendszer a nemzetközi helyzet élezésével csak átmeneti sikereket könyvelhet el. Taktikai offenzívája, amely mindenekelőtt a hős vietnami nép ellen viselt háborújában és egyéb helyi háborúkban, puccsok támogatásában és a szocialista országok ellen folytatott „fellazítási” politikájában nyilvánul meg, nem teheti kétségessé azt a tényt, hogy stratégiailag a szocializmus erői vannak fölényben. Ez mindenekelőtt a Szovjetunió politikai, gazdasági és katonai erősödésének, világszerte elismert külpolitikai aktivitásának az eredménye. Hazánk külpolitikájának fő irányvonalát — a VIII. kongresszus határozatának megfelelően — a Szovjetunióhoz és a Varsói Szerződéshez való hűség adta meg. Tovább erősítettük a barátság szálait a többi szocialista országgal, ezenkívül normális kapcsolatok kiépítésére törekedtünk minden országgal, társadalmi berendezkedésétől függetlenül. Belpolitikai vonatkozásban pártunk és kormányunk folytatta azt a politikát, amelyet az ellenforradalom után, a szerzett történelmi lecke tanulságainak birtokában kidolgozott. A VIII. kongresszus óta további eredményes munkát folytattunk hazánkban a szocializmus teljes felépítése érdekében. Jelentős eredmények születtek a népgazdaság szinte valamennyi területén, javult a lakosság életszínvonala, szociális és kulturális helyzete. A beszámoló ezután rátért gazdasági építőmunkánk elemzésére. Pártmunkánkban szem előtt tartottuk a VIII. kongresszus határozatának azt a megállapítását, hogy „a munka termelékenységének emelése, a gazdaságosság fokozása, a termelés növelése ma a fő front, amelyen a küzdelem a szocializmus teljes felépítéséért hazánkban folyik.” — Az 1962. évi pártértekezlet határozata alapján igyekeztünk javítani vállalatunknál . (Folytatás a 2. oldalon)