Ikarus, 1966 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1966-10-19 / 21. szám
4 (Folytatás a 3. oldalról) jelenttős szóródások tapasztalhatók. A legjobb aránylag a kárpitos- és a csövesüzem volt, a legrosszabb a vázas-, a forgácsoló-, a fehérfémüzem és a raktár. Ugyanebben az időpontban a hűtésüzem vezetője is felmérést végzett, s megállapította, hogy negyedévenként az összes „háromnapos beteg” 15—20 százaléka minden hónapban „kiveszi a rendes havi betegszabadságát”. A többi üzemvezető egyhangú véleménye alapján ugyanez a helyzet másutt is. Orvosaink egy része bizony liberálisan jár el. Súlyosbítja a munkafegyelmi helyzetet, hogy a gazdasági vezetők némelyike, a súlyos munkaerőhiány miatt, elnézi a fegyelmezetlenséget. A beszámolási időszakban gondot okozott, hogy a dolgozók több hivatalban (TÜZÉP, OTP, tanács, rendőrség, bíróság stb.) csak munkaidőben tudják intézni ügyes-bajos dolgaikat. A végrehajtó bizottság egyik írásos anyagának megállapítása szerint a vázas- és a fülkeüzemből naponta 8—10 dolgozó magánügyben távozik el, s közülük hatan-heten az említett indokkal kérnek kapucédulát. Probléma még, hogy a munkafegyelem kérdésében néhány funkcionárius a humanizmust rosszul értelmezi. Előfordult az is, hogy azért hunytak szemet a munkafegyelmi lazaságok fölött, mert féltek, hogy a munkaverseny eredményei romlanak, s ennek következtében anyagi és erkölcsi elismerésük csór, kár szenved. Az elmúlt négy évben a társadalmi tulajdon védelmét gyárunkban sikerült tovább szilárdítani. Valamelyest csökkent a lopások száma, lényegesen kevesebbszer fordult elő a társadalmi tulajdon hanyag, hűtlen kezelése. A fegyelmi vagy társadalmi bírósági felelősségrevonás a feltárt esetekben nem maradt el. Az illetékesek szükség esetén megteszik a hatósági feljelentést is. Negyedév alatt: több mint félmillió forint értékű selejt További, jelentős feladataink vannak azonban az anyagpazarlás megszüntetése, a gépek, szerszámok gondosabb kezelése, az udvaron tárolt járművek biztonsága és az úgynevezett füsimunkák meggátlása terén. Az utóbbi időben egyre gyakrabban érkeznek gyárunkba az újonnan beszerzett gépek. A szállítók egy része érvényesíti előszállítási jogát, és gyakran a vártnál negyedévekkel korábban, mielőtt még az üzembe helyezés feltételeit biztosíthattuk volna, megérkeznek a megrendelt gépek. Tűrhetetlen, hogy ilyen esetekben az illetékesek néha még azok ponyvával való lefedéséről sem gondoskodnak. Gyakran előfordul, hogy használható anyagok kerülnek a hulladéktelepre. Addig is, amíg a betonalapú, bekerített, őrzött hulladéktelep elkészül, fokozni kell az ellenőrzést. Sok veszteség, selejt adódik szerkesztési, technológiai hibákból, valamint a dolgozók gondatlansága miatt. A gyári selejt 1962-höz képest növekvő tendenciát mutat. Négy évvel ezelőtt május, június és július hónapban 422 ezer forintot tett ki az összes selejt értéke, az idén viszont ugyanabban az időszakban 655 ezer forint értékű selejt keletkezett. Különösen nagymértékű a selejt szaporodása a sajtoló-daraboló üzemben, ezt azonban nem lehet egyértelműen csak negatív jelenségnek tekinteni. A meg szigorúbb ellenőrzése miatt a selejt sokal nagyobb része került feltárásra és megszüntetésre, mint azelőtt. A raktárak nem kielégítő kapacitásából eredő veszteségeket az új tárolók felépítése után tudjuk jelentősen csökkenteni. Kitért még a beszámoló a gyár tűzrendészeti helyzetére , megállapította többek között, hogy a gyárban nagyobb tűzeset nem fordult elő a négy év során, majd a mátyásföldi és a fehérvári gyártelep kapcsolatát elemezte. 1963. január 1-i hatállyal az Ikarushoz csatolták a székesfehérvári Általános Mechanikai Gépgyárat. Ma már egyértelműen megállapítható, hogy ez népgazdasági szempontból helyes volt. Az egyesítést nagymértékű profiltisztítás követhette, főként Székesfehérváron, de Mátyásföldön is. Mátyásföld és Székesfehérvár kapcsolatáról Utalt a beszámoló a különleges kocsik gyártásának kitelepítésére, majd tényként állapította meg: A fehérvári gyáregység teljes termelési értéke az 1963. évi 258,1 millió forintról az egyesítés következtében emelkedhetett 1966-ig 475 millió forintra. A területi szervezési elv alapján a gyáregység— pártszervezetileg — változatlanul a székesfehérvári városi pártbizottság hatáskörébe tartozik, azonban a felsőbb pártszervek a mi pártbizottságunkat úgynevezett koordinációs jogkörrel ruházták fel. Eszerint a termelés pártirányítása, segítése és ellenőrzése tekintetében a pártmunkát nekünk kell egyeztetni, összehangolni. A székesfehérvári pártszervezet titkárával jó egyetértésben megállapodtunk az együttműködés módszereiben. Közösen megbíztuk XII-es pártalapszervezetünk egyik tagját, hogy lássa el a pártösszekötői teendőket. Koordinációs feladatunknak az ő segítségével általánosan eleget tettünk. A fő problémát az okozta — illetve kisebb mértékben még ma is okozza —, hogy egyesek nem értik meg, hogy a fehérvári gyáregység a fejlődés néhány vonatkozásában természetesen mögöttünk jár, és nem akarják elismerni, hogy sok tekintetben mi tanulhatnánk a fehérvári elvtársaktól. Néhány mátyásföldi vezető vagy beosztott dolgozó magatartása joggal váltott ki felháborodást Székesfehérváron, és talán ott is akadtak, akik el is túlozták ezeket a, végeredményben szórványos jelenségeket, s a budapestieket egyesek mindjárt „gyarmatosítóknak” kiáltották ki. Az ilyen hangulati elemeket 1964-ben lényegében levezettük. Sokat kellett pártszervezetünknek békítgetnie néhány „fenti és lenti” gazdasági vezetőt Az évi tervszámok (bérkeret, létszám stb.) megállapításakor az év elején ismét fellángoltak bizonyos ellentétek, de reméljük, hogy utoljára. ,lC15 Újabban többet teszünk a Székesfehérvár által gyakran reklamált 1970 utáni perspektíva tisztázása és a fehérvári pártszervezet jobb tájékoztatása érdekében. Jó hatással van a kapcsolat erősítésére a pesti és a fehérvári hasonló profilú üzemek, osztályok közötti párosverseny és a sportkapcsolatok fejlődése. Sok nehézséggel járt tavaly a 404-es széria budapesti konstruálása és fehérvári gyártása. Megítélésünk szerint sem a budapesti szerkesztés, sem a fehérvári gyártás nem volt mentes a hibáktól. Javasoljuk azt a tanulságot levonni, hogy a jövőben az új gyártmányok első szériáját lehetőleg ott gyártsuk, ahol a típust konstruálták, mert másképp a nézeteltérések, az utólagos javítgatások aligha kerülhetők el. A pártösszekötő, dr. Szilágyi elvtárs elismerést érdemlő módon, sokat fáradozik a közös gondok megoldása érdekében. Jól látta el feladatát pártszervezetünk termelési bizottsága A tb termelési bizottsága fogta össze a termelési-fejlesztési-gazdasági munkával kapcsolatos, szerteágazó pártfeladatainkat. Talán a „bizottság” kifejezés nem is teljesen helytálló. Garami Géza elvtársnak, termelési felelősünknek tulajdonképpen három aktivistából állt ez a „bizottsága”. Paczona elvtárs a közgazdasági, Kusnyár elvtárs a termelési és Kiss Jenő elvtárs a fejlesztési kérdésekben segítette Garami elvtárs pártmunkáját. Működésükkel kapcsolatosan ők irányították az alapszervezeti termelési felelősöket is. Segítséget nyújtottak az alapszervezetek által felvetett problémák megoldásához. Összeállították a termelési vonatkozású vb- és pb-anyagokat, szükség esetén szélesebb körű brigádvizsgálatot is tartottak. Jelentős szerepet vállaltak évenként a komplex intézkedési tervek összeállításában és ezek végrehajtásának ellenőrzésében. Gyakran kellett kooperáló vállalatokat megkeresniük, hogy anyagproblémáinkon enyhítsenek. Rendszeres kapcsolatban álltak a felsőbb gazdasági irányító szervek és a MOGÜRT pártszervezetével. Hasznos együttműködés alakult így ki a beruházásainkat tervező intézet, a KGMTI pártszervezetével is. összehangolták az szb termelési és műszaki bizottságának, a KISZ-vb termelési felelősének és a pártszervezet termelésfelelősi hálózatának tevékenységét. Garami elvtárs jó szervezőkészségével, Kusnyár elvtárs az alapszervezeti szinten jelentkező, a termelést gátló problémák feltárásával, Paczona elvtárs alapos közgazdasági elemző munkájával, Kiss elvtárs dinamikus, újszerű fejlesztési elképzelések felvetésével és a pártmunka oldaláról való támogatásával is segítette közös munkánkat. A beszámoló az alapszervezeti termelési felelősök munkájáról szólva név szerint dicsérte meg Kolompár Ferenc elvtársat, az V-ös alapszervezet volt termelési felelősét, jelenlegi titkárát, továbbá a munkájukkal példát mutató kommunisták között ugyancsak név szerint említette Bilszki László elvtársat, pártbizottságunk tagját — a rekonstrukcióban végzett munkája alapján. Ezután gyárunk jövőjéről szólt a jelentés. Nagy ütemű felfutás a közlekedési eszközök gyártásában A Központi Bizottság kongresszusi irányelveiben ez áll: „Gépiparunk nagy feladata a közúti közlekedési eszközök gyártásának jelentős arányú fejlesztése.” Ebből a mondatból is érezhetjük, hogy feladatainkat nem lehet elég nagyra értékelni. Korábban gyárunkban sem volt még példa ilyen nagy ütemű felfutásra. , Hangsúlyozta a beszámoló, hogy a népgazdaság, pártunk és kormányunk, határainkon túl pedig gyártmányaink vásárlói — elsősorban a Szovjetunió — számítanak ránk. A programot 100 százalékosan végre kell hajtanunk. Nagyon valószínű, hogy legnagyobb gondunk a létszámhiány lesz. A termelés nagyarányú felfutásához a létszám már ma is kevés, a létszámhiányt pedig nem célszerű túlórázással pótolni. A gond megoldása elsősorban műszakiakon múlik. Szükség van a gyártmányok konstrukciójának, technológiájának felülvizsgálatára, a gyártáshoz szükséges idő lényeges csökkentésére. Egy-egy ízelt autóbusz előállítási ideje 1970- ben kétezer óránál nem lehet több. Az elmúlt félévben ezt a célt szolgálta az Ikarus 556-os IKARUS típusú autóbusz padlóvázának átalakítása dunaújvárosi csövek felhasználásával. Ezáltal a padlóváz előállítási ideje körülbelül harmadára csökkenthető és a kocsi súlya is jelentősen kisebb lesz (Ezek a kísérletek kb. két hónapja folynak.) Szükség van a célgépesítés, a szerszámozás jelentős növelésére, illetve gyorsítására. Ezt a célt szolgálják a folyamatosan érkező új gépek, berendezések. Megemlítette a beszámoló, hogy korszerűsíteni kell a munka szervezését. Ennek érdekében került sor az utóbbi időben a szervezési osztály bizonyos fokú megerősítésére. A szerelőgyárrá való átalakulás érdekében minél több szerelési egység és alkatrész gyártását kell vidékre helyeznünk, elsősorban Székesfehérvárra. Mit hová telepítünk? Gyárterületünk növelésének problémája megoldódott. Telepet kaptunk az Újszász utcában, és remélhetőleg a közeljövőben birtokba vehetjük a gyártól északra fekvő régi temetőt és környékét. Jelentősen bővül a székesfehérvári gyáregység területe is. Elképzeléseink szerint a jelenlegi telepen kell maradnia a szerszámgyártásnak (a temető területén építendő új létesítményben), a sajtolóüzemnek (a mai segédüzem teljes területén), a vázas és a lemezesüzemnek, alkatrészgyártásukkal együtt, a fényezésnek, a szerelésnek, az ülésgyártásnak és a fülkegyártásnak (1969-ig). Az Újszász utcai telepre kerülne a tepaszüzem, a motoros és szerelőalkatrész-gyártás (1968-ig), a forgácsolóüzem (szintén 1968-ig), az iparági koncentrált szervizszolgálat és a vevőszolgálati oktatás. 1969-től Székesfehérvárra települne a fülkegyártás (a 705-ös fülke gyártása azonnal oda költöztethető). Természetesen a székesfehérvári gyáregység fő profilját továbbra is a különleges járművek gyártása képezné. A hűtésüzemet, a fásüzemet, a kovácsműhelyt, az öntödét és az alkatrészüzemet 1968- tól más gyárakba tervezzük áttelepíteni. Törekedni kell arra, hogy a rendelkezésre álló 711 millió forintos beruházási keretünket a legésszerűbben használjuk fel. Szükség van az olyan kezdeményezésekre, mint amilyet például Tóth István elvtárs javasolt az expandáló nyújtó-húzás bevezetésére. Ezáltal körülbelül 15 millió forintos présgépet tudunk helyettesíteni, csupán mintegy 2 millió forintos beruházás révén. Amíg életbe lép a gazdasági mechanizmus reformja... Rengeteg tennivalónk van az új gazdasági mechanizmus 1968. január 1-i életbelépése előtt, hogy a reform fogadására megfelelően felkészüljünk. Ezenkívül sok egyéb gazdasági jellegű, konkrét feladat is elvégzésre vár, és legalább ennyire jelentős a pártszervezet által végzendő munka. Mindenekelőtt helyes agitációval és tájékoztatással le kell küzdeni a téves nézeteket. Gazdasági vezetőink, műszaki szakembereink egy részénél túlzott várakozás tapasztalható. Azt gondolják, hogy az új gazdasági mechanizmus bevezetésével egy csapásra minden megváltozik majd. Nem látják világosan azt sem, hogy az üzemi demokráciát milyen jelentős mértékben kell kiterjeszteni — és ki is fogjuk terjeszteni. A fizikai dolgozók körében bizonyos aggodalmaskodás tapasztalható Meg kell magyaráznunk, hogy az új mechanizmus nem fog munkanélküliséghez, az árak folyamatos növekedéséhez, inflációhoz vezetni, hanem éppen ellenkezőleg: minden dolgozó életszínvonalának fokozottabb emeléséhez teremt lehetőséget. A gyár fejlődésére kitűzött célok talán sokak számára elérhetetlennek látszanak. Többen vannak azon a véleményen, hogy a feladatok megvalósítása ilyen rövid idő alatt, ilyen körülmények között lehetetlen. Azonban emlékezzünk: a rekonstrukciót is hányan tartották képtelenségnek annak idején. És a kommunistákkal az élen csodát művelt ennek a gyárnak a kollektívája. Most nagyobb a külső segítség, nagyobb már az önbizalmunk is — igaz, a feladat is hasonlíthatatlanul összetettebb. Ám dolgozzunk még nagyobb összefogással, és akkor az eredmény nem maradhat el: eleget teszünk annak, amit pártunk, népünk elvár tőlünk. 1966. OKTÓBER 19. Tovább a párt mutatta úton! Eszmei-politikai munkánk eredményei és további feladatai A beszámoló második fejezete az ideológiai feladatokkal, az agitációs munkával foglalkozott. Bevezetésként idézett a VIII. kongreszszus határozatából: „A szocializmus teljes felépítése új, magasabb igényeket támaszt: a fejlett szocialista népgazdaság művelt, műszakilag képzett, öntudatos dolgozókat követel, akik a termelőmunka mellett társadalmunk irányításának is cselekvő résztvevői.’ Az ideológiai munkának az a célja, hogy egész népünk elfogadja a marxista világnézetet, meghonosítsa és érvényre juttassa a szocialista erkölcs követelményeit, megtanítsa az embereket szocialista módon élni, dolgozni és gondolkodni. Különös jelentősége van eszmei-politikai munkánknak a szocialista társadalom felépítésének jelenlegi időszakában, amikor az imperialisták fokozódó agresszivitása folytán a nemzetközi helyzet kiéleződött, a nyugati tőkésországok nem minden siker nélkül alkalmazzák a „fellazítási” politikát. A nemzetközi munkásmozgalomban támadt problémák is visszahúzó erőként hatnak. Pártbizottságunk tevékenységére is jellemző a Központi Bizottság múlt évben megjelent ideológiai irányelveinek az a megállapítása, hogy agitációs és propagandamunkánkban jó eredményeket értünk el, de a VIII. kongresszus iránymutatása ellenére az eszmei-politikai tevékenység nem vált kellően mindennapi munkánk szerves részévé. Az Ikarus dolgozóinak többsége, különösen a gyár munkásainak zöme egy évtized pártpolitikájának gyakorlati eredményei láttán társadalmi rendünket, a párt politikáját elfogadja, sőt jónak tartja. Többségükben ugyan aktívan nem vesznek részt a pártszervezet és a tömegszervezetek tevékenységében, mert a szocializmus szeretete nagyon sok dolgozónál azon nyugszik, hogy munkájukért kapják meg a megfelelő bért és becsüljék meg őket. E széles körű munkásréteg aktivitásának hiánya folytán — sokszor passzív szemlélője a szeme előtt lejátszódó anyagpazarlásnak, fegyelmezetlenségnek. Az ilyen jelenségekkel szemben nyomban és nyíltan nem állnak ki, ehelyett sokkal gyakoribb a közömbösség, a legfeljebb egymás közötti zsörtölődés. Ha nem így lenne, akkor sokkal kevesebb elfecsérelt anyag kerülne a hulladéktelepre, és ritkábban fordulna elő, hogy egyes dolgozók — többször művezetőjük szeme láttára — idejüket rövidebbhosszabb ideig semmittevéssel töltik. Az ideológiai irányelvek sorozatos tárgyalása, a pártoktatásban napirendre tűzött kérdések lehetőséget adtak arra, hogy a figyelmet összepontosítva tárgyaljunk meg néhány olyan elvi kérdést a dolgozókkal, elsősorban elvtársainkkal, amelyek körül téves nézetek — olykor demagógiával párosulva — meglehetősen széles körben merültek fel. Az ilyen kérdések köréből elsőként említhető a párt, a munkásosztály vezető szerepének a kérdése. Nagyrészt leküzdöttük azokat a németeket, amelyek a vezető szerep kérdését kizárólag az irányító posztokon dolgozók párttagság szerinti megoszlásából kívánták lemérni. Mind többen megértik, hogy a munkásosztály hatalmi helyzetének megítélésében az a leglényegesebb, hogy a párt politikája milyen mértékben szolgálja napi és távlati értelemben a munkásosztály érdekeit. Az üzemi demokrácia fejlesztésével kell elérnünk, hogy a munkások tömegesebben kapcsolódjanak be saját hatalmuk és társadalmuk irányításába, ellenőrzésébe. A gazdaságirányítási reform megvalósítása növelni fogja annak lehetőségét, hogy az üzemi demokrácia tovább fejlődjön, erősödjön. A párt szövetségi politikáját, a munkás-paraszt szövetség elvi alapját mindenki helyesli, mert a munkások már régen felismerték, hogy a két dolgozó osztály érdekei a szocializmusban csak ennek alapján érvényesülhetnek. Távolról sem ilyen egységes azonban az állásfoglalás a konkrét, mindennapi kérdések megítélésében. A parasztsággal kapcsolatos hibás nézetek általában a termelőszövetkezeti gazdálkodás eredményei és a paraszti tudat formálódása iránti türelmetlenségből erednek. Sokan már most olyan fokú szervezettséget, munkafegyelmet és termelési eredményt várnak a szocialista mezőgazdaságtól, mint a sok évtizede szervezett ipartól. Úgy véljük, hogy a tisztánlátás érdekében az országos sajtónak, a televíziónak és a rádiónak is differenciáltabban kell bemutatni a jelenlegi paraszti életkörülményeket, hogy a jelenleg még meglevő zavaró nézetek tisztázódjanak. Ez a munka a helyi erőfeszítésekkel párosulva meghozza majd a további eredményeket. Figyelembe venni a realitásokat! A beszámoló megemlítette továbbá, hogy erősödött a dolgozók internacionalista szemlélete. Ennek elősegítésére főként a hős vietnami nép harcával kapcsolatos szolidaritás kifejezésekor, gazdasági vonatkozásban pedig a KGST-témák tárgyalásai során volt lehetőség. Feladataink vannak még a nyugati életszínvonal és életforma reális értékelése, ismertetése terén, mert ebben a vonatkozásban, a tények felületes szemlélése folytán, a társadalmi rendünkkel egyébként nem szemben álló rétegekben is illúziók élnek. Az utóbbi időkben a külföldre utazókkal — a turistákkal is — kiutazásuk előtt elbeszélgetett a pártbizottság egy-egy tagja. Ez jó módszernek bizonyult, ezért ezt a jövőben is folytatni kell. Rendszeressé kell tenni a külföldről hazatértek élménybeszámolóit. A termelési agitációs tevékenység egyik jelentős területe volt a gyár helyzetének reális értékelése. Volt időszak, amikor indokolatlan csődhangulat volt érzékelhető a gyárban. A realitásokat figyelmen kívül hagyó szemlélet ellen a kommunisták felvették a harcot, s a pártbizottság úgy fogalmazta meg ennek a harcnak jelszavát. (Folytatás az 5. oldalon)