Ikarus, 1966 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1966-10-19 / 21. szám

4 (Folytatás a 3. oldalról) jelenttős szóródások tapasztalhatók. A legjobb aránylag a kárpitos- és a csövesüzem volt, a legrosszabb a vázas-, a forgácsoló-, a fehér­­fémüzem és a raktár. Ugyanebben az időpontban a hűtésüzem ve­zetője is felmérést végzett, s megállapította, hogy negyedévenként az összes „háromnapos beteg” 15—20 százaléka minden hónapban „kiveszi a rendes havi betegszabadságát”. A többi üzemvezető egyhangú véleménye alap­ján­ ugyanez a helyzet másutt is. Orvosaink egy része bizony liberálisan jár el. Súlyosbítja a munkafegyelmi hely­zetet, hogy a gazdasági vezetők némelyi­ke, a súlyos munkaerőhiány miatt, el­nézi a fegyelmezetlenséget. A beszámolási időszakban gondot okozott, hogy a dolgozók több hivatalban (TÜZÉP, OTP, tanács, rendőrség, bíróság stb.) csak munkaidőben tudják intézni ügyes-bajos dol­gaikat. A végrehajtó bizottság egyik írásos anyagának megállapítása szerint a vázas- és a fülkeüzemből naponta 8—10 dolgozó ma­gánügyben távozik el, s közülük hatan-heten az említett indokkal kérnek kapucédulát. Probléma még, hogy a munkafegyelem kér­désében néhány funkcionárius a humaniz­must rosszul értelmezi. Előfordult az is, hogy azért hunytak szemet a munkafegyelmi laza­ságok fölött, mert féltek, hogy a munkaver­seny eredményei romlanak, s ennek követ­keztében anyagi és erkölcsi elismerésük csór­, kár szenved. Az elmúlt négy évben a társadalmi tu­lajdon védelmét gyárunkban sikerült to­vább szilárdítani. Valamelyest csökkent a lopások száma, lé­nyegesen kevesebbszer fordult elő a társadal­mi tulajdon hanyag, hűtlen kezelése. A fe­gyelmi vagy társadalmi bírósági felelősségre­­vonás a feltárt esetekben nem maradt el. Az illetékesek szükség esetén megteszik a ható­sági feljelentést is. Negyedév alatt: több mint félmillió forint értékű selejt További, jelentős feladataink vannak azon­ban az anyagpazarlás megszüntetése, a gépek, szerszámok gondosabb kezelése, az udvaron tárolt járművek biztonsága és az úgyneve­zett füsimunkák meggátlása terén. Az utóbbi időben egyre gyakrabban érkeznek gyárunk­ba az újonnan beszerzett gépek. A szállítók egy része érvényesíti előszállítási jogát, és gyakran a vártnál negyedévekkel korábban, mielőtt még az üzembe helyezés feltételeit biztosíthattuk volna, megérkeznek a megren­delt gépek. Tűrhetetlen, hogy ilyen esetekben az illetékesek néha még azok ponyvával való lefedéséről sem gondoskodnak. Gyakran elő­fordul, hogy használható anyagok kerülnek a hulladéktelepre. Addig is, amíg a betonalapú, bekerített, őrzött hulladéktelep elkészül, fo­kozni kell az ellenőrzést. Sok veszteség, selejt adódik szerkesztési, technológiai hibákból, valamint a dolgozók gondatlansága miatt. A gyári selejt 1962-höz képest növekvő tendenciát mutat. Négy év­vel ezelőtt május, június és július hónapban 422 ezer forintot tett ki az összes selejt ér­téke, az idén viszont ugyanabban az idő­szakban 655 ezer forint értékű selejt kelet­kezett. Különösen nagymértékű a selejt sza­porodása a sajtoló-daraboló üzemben, ezt azonban nem lehet egyértelműen csak nega­tív jelenségnek tekinteni. A meg szigorúbb ellenőrzése miatt a selejt sokal nagyobb része kerül­t feltárásra és megszüntetésre, mint az­előtt. A raktárak nem kielégítő kapacitásából eredő veszteségeket az új tárolók felépítése után tudjuk jelentősen csökkenteni. Kitért még a beszámoló a gyár tűzrendé­szeti helyzetére , megállapította többek kö­zött, hogy a gyárban nagyobb tűzeset nem fordult elő a négy év során­­, majd a má­tyásföldi és a fehérvári gyártelep kapcsola­tát elemezte. 1963. január 1-i hatállyal az Ikarushoz csa­tolták a székesfehérvári Általános Mechani­kai Gépgyárat. Ma már egyértelműen megál­lapítható, hogy ez népgazdasági szempontból helyes volt. Az egyesítést nagymértékű pro­filtisztítás követhette, főként Székesfehérvá­ron, de Mátyásföldön is. Mátyásföld és Székesfehérvár kapcsolatáról Utalt a beszámoló a különleges kocsik gyár­tásának kitelepítésére, majd tényként állapí­totta meg: A fehérvári gyáregység teljes termelési értéke az 1963. évi 258,1 millió forintról az egyesítés következtében emelkedhetett 1966-ig 475 millió forintra. A területi szervezési elv alapján a gyáregy­ség­­— pártszervezetileg — változatlanul a székesfehérvári városi pártbizottság hatáskö­rébe tartozik, azonban a felsőbb pártszervek a mi pártbizottságunkat úgynevezett koordi­nációs jogkörrel ruházták fel. Eszerint a ter­melés pártirányítása, segítése és ellenőrzése tekintetében a pártmunkát nekünk kell egyez­tetni, összehangolni. A székesfehérvári párt­­szervezet titkárával jó egyetértésben megállapodtunk az együttműködés mód­szereiben. Közösen megbíztuk XII-es párt­­alapszervezetünk egyik tagját, hogy lássa el a pártösszekötői teendőket. Koordiná­ciós feladatunknak az ő segítségével álta­lánosan eleget tettünk. A fő problémát az okozta — illetve kisebb mértékben még ma is okozza —, hogy egye­sek nem értik meg, hogy a fehérvári gyár­egység a fejlődés néhány vonatkozásában­ ter­mészetesen mögöttünk jár, és nem akarják elismerni, hogy sok tekintetben mi tanulhat­nánk a fehérvári elvtársaktól. Néhány má­tyásföldi vezető vagy beosztott dolgozó maga­tartása joggal váltott ki felháborodást Székes­­fehérváron, és talán ott is akadtak, akik el is túlozták ezeket a, végeredményben szór­ványos jelenségeket, s a budapestieket egye­sek mindjárt „gyarmatosítóknak” kiáltották ki. Az ilyen hangulati elemeket 1964-ben lé­nyegében levezettük. Sokat kellett pártszer­vezetünknek békítgetnie néhány „fenti és len­ti” gazdasági vezetőt Az évi tervszámok (bérkeret, létszám stb.) megállapításakor az év elején ismét fellángoltak bizonyos ellen­tétek, de reméljük, hogy utoljára. ,lC15 Újabban többet teszünk a Székesfehér­vár által gyakran reklamált 1970 utáni perspektíva tisztázása és a fehérvári párt­­szervezet jobb tájékoztatása érdekében. Jó hatással van a kapcsolat erősítésére a pesti és a fehérvári hasonló profilú üze­mek, osztályok közötti párosverseny és a sportkapcsolatok fejlődése. Sok nehézséggel járt tavaly a 404-es széria budapesti konstruálása és fehérvári gyártása. Megítélésünk szerint sem a budapesti szer­kesztés, sem a fehérvári gyártás nem volt mentes a hibáktól. Javasoljuk azt a tanulsá­got levonni, hogy a jövőben az új gyártmá­­nyok első szériáját lehetőleg ott gyártsuk, ahol a típust konstruálták, mert másképp a nézet­­eltérések, az utólagos javítgatások aligha ke­rülhetők el. A pártösszekötő, dr. Szilágyi elvtárs elis­merést érdemlő módon, sokat fáradozik a kö­zös gondok megoldása érdekében. Jól látta el feladatát pártszervezetünk termelési bizottsága A tb termelési bizottsága fogta össze a ter­­melési-fejlesztési-gazdasági munkával kap­csolatos, szerteágazó pártfeladatainkat. Talán a „bizottság” kifejezés nem is teljesen helyt­álló. Garami Géza elvtársnak, termelési fele­lősünknek tulajdonképpen három aktivistá­ból állt ez a „bizottsága”. Paczona elvtárs a közgazdasági, Kusnyár elvtárs a termelési és Kiss Jenő elvtárs a fejlesztési kérdésekben segítette Garami elvtárs pártmunkáját. Mű­ködésükkel kapcsolatosan ők irányították az alapszervezeti termelési felelősöket is. Segít­séget nyújtottak az alapszervezetek által fel­vetett problémák megoldásához. Összeállítot­ták a­ termelési vonatkozású vb- és pb-anya­­gokat, szükség esetén szélesebb körű brigád­vizsgálatot is tartottak. Jelentős szerepet vál­laltak évenként a komplex intézkedési tervek összeállításában és ezek végrehajtásának el­lenőrzésében. Gyakran kellett kooperáló vál­lalatokat megkeresniük, hogy anyagproblé­máinkon enyhítsenek. Rendszeres kapcsolat­ban álltak a felsőbb gazdasági irányító szer­vek és a MOGÜRT pártszervezetével. Hasz­nos együttműködés alakult így ki a beruhá­zásainkat tervező intézet, a KGMTI pártszer­vezetével is. összehangolták az szb termelési és műszaki bizottságának, a KISZ-vb terme­lési felelősének és a pártszervezet termelés­felelősi hálózatának tevékenységét. Garami elvtárs jó szervezőkészségével, Kusnyár elvtárs az alapszervezeti szinten jelentkező, a termelést gátló problémák feltárásával, Paczona elvtárs alapos köz­gazdasági elemző munkájával, Kiss elv­társ dinamikus, újszerű fejlesztési elkép­zelések felvetésével és a pártmunka ol­daláról való támogatásával is segítette közös munkánkat. A beszámoló az alapszervezeti termelési fe­lelősök munkájáról szólva név szerint dicsérte meg Kolompár Ferenc elvtársat, az V-ös alap­szervezet volt termelési felelősét, jelenlegi tit­kárát, továbbá a munkájukkal példát mutató kommunisták között ugyancsak név szerint említette Bilszki László elvtársat, pártbizott­ságunk tagját — a rekonstrukcióban végzett munkája alapján. Ezután gyárunk jövőjéről szólt a jelentés. Nagy ütemű felfutás a közlekedési eszközök gyártásában A Központi Bizottság kongresszusi irányel­veiben ez áll: „Gépiparunk nagy feladata a közúti közlekedési eszközök gyártásának je­lentős arányú fejlesztése.” Ebből a mondat­ból is érezhetjük, hogy feladatainkat nem le­het elég nagyra értékelni. Korábban gyárunk­ban sem volt még példa ilyen nagy ütemű fel­futásra. , Hangsúlyozta a beszámoló, hogy a népgaz­daság, pártunk és kormányunk, határainkon túl pedig gyártmányaink vásárlói — elsősor­ban a Szovjetunió — számítanak ránk. A programot 100 százalékosan végre kell hajta­nunk. Nagyon valószínű, hogy legnagyobb gondunk a létszámhiány lesz. A termelés nagy­arányú felfutásához a létszám már ma is ke­vés, a létszámhiányt pedig nem célszerű túl­órázással pótolni. A gond megoldása elsősorban műszakiakon múlik. Szükség van a gyártmányok konstrukció­jának, technológiájának felülvizsgálatára, a gyártáshoz szükséges idő lényeges csökkentésére. Egy-egy ízelt autóbusz előállítási ideje 1970- ben kétezer óránál nem lehet több. Az elmúlt félévben ezt a célt szolgálta az Ikarus 556-os IKARUS típusú autóbusz padlóvázának átalakítása du­naújvárosi csövek felhasználásával. Ezáltal a padlóváz előállítási ideje körülbelül harma­dára csökkenthető és a kocsi súlya is jelen­tősen kisebb lesz (Ezek a kísérletek kb. két hónapja folynak.) Szükség van a célgépesítés, a szerszámozás jelentős növelésére, illetve gyorsítására. Ezt a célt szolgálják a folyamatosan érkező új gépek, berendezések. Megemlítette a beszámoló, hogy korszerű­síteni kell a munka szervezését. Ennek érde­kében került sor az utóbbi időben a szerve­zési osztály bizonyos fokú megerősítésére. A szerelőgyárrá való átalakulás érdekében mi­nél több szerelési egység és alkatrész gyár­tását kell vidékre helyeznünk, elsősorban Székesfehérvárra. Mit hová telepítünk? Gyárterületünk növelésének problémája megoldódott. Telepet kaptunk az Újszász ut­cában, és remélhetőleg a közeljövőben bir­tokba vehetjük a gyártól északra fekvő régi temetőt és környékét. Jelentősen bővül a szé­kesfehérvári gyáregység területe is. Elképzeléseink szerint a jelenlegi telepen kell maradnia a szerszámgyártásnak (a te­mető területén építendő új létesítményben), a sajtolóüzemnek (a mai segédüzem teljes területén), a vázas és a lemezesüzemnek, al­katrészgyártásukkal együtt, a fényezésnek, a szerelésnek, az ülésgyártásnak és a fülkegyár­tásnak (1969-ig). Az Új­szász utcai telepre kerülne a tepasz­­üzem, a motoros és szerelőalkatrész-gyártás (1968-ig), a forgácsolóüzem (szintén 1968-ig), az iparági koncentrált szervizszolgálat és a vevőszolgálati oktatás.­ 1969-től Székesfehérvárra települne a fül­kegyártás (a 705-ös fülke gyártása azonnal oda költöztethető). Természetesen a székesfehérvári gyáregység fő profilját továbbra is a különleges járművek gyár­tása képezné. A hűtésüzemet, a fásüzemet, a kovácsmű­helyt, az öntödét és az alkatrészüzemet 1968- tól más gyárakba tervezzük áttelepíteni. Törekedni kell arra, hogy a rendelkezésre álló 711 millió forintos beruházási keretün­ket a legésszerűbben használjuk fel. Szük­ség van az olyan kezdeményezésekre, mint amilyet például Tóth István elvtárs javasolt az expandáló nyújtó-húzás bevezetésére. Ez­által körülbelül 15 millió forintos présgépet tudunk helyettesíteni, csupán mintegy 2 mil­lió forintos beruházás révén. Amíg életbe lép a gazdasági mechanizmus reformja... Rengeteg tennivalónk van az új gazdaság­i mechanizmus 1968. január 1-i életbelépése előtt, hogy a reform fogadására megfelelően felkészüljünk. Ezenkívül sok egyéb gazdasági jellegű, konkrét feladat is elvégzésre vár, és legalább ennyire jelentős a pártszervezet ál­tal végzendő munka. Mindenekelőtt helyes agitációval és tájékoztatással le kell küzdeni a téves nézeteket. Gazdasági vezetőink, műszaki szakembe­reink egy részénél túlzott várakozás tapasz­talható. Azt gondolják, hogy az új gazdasági mechanizmus bevezetésével egy csapásra min­den megváltozik majd. Nem látják világosan azt sem, hogy az üzemi demokráciát milyen jelentős mértékben kell kiterjeszteni — és ki is fogjuk terjeszteni. A fizikai dolgozók köré­ben bizonyos aggodalmaskodás tapasztalható Meg kell magyaráznunk, hogy az új me­chanizmus nem fog munkanélküliséghez, az árak folyamatos növekedéséhez, inflá­cióhoz vezetni, hanem éppen ellenkező­leg: minden dolgozó életszínvonalának fo­kozottabb emeléséhez teremt lehetőséget. A gyár fejlődésére kitűzött célok talán so­kak számára elérhetetlennek látszanak. Töb­ben vannak azon a véleményen, hogy a fel­adatok megvalósítása ilyen rövid idő alatt, ilyen körülmények között lehetetlen. Azonban emlékezzünk: a rekonstrukciót is hányan tar­tották képtelenségnek annak idején. És a kommunistákkal az élen csodát művelt ennek a gyárnak a kollektívája. Most nagyobb a kül­ső segítség, nagyobb már az önbizalmunk is — igaz, a feladat is hasonlíthatatlanul össze­tettebb. Ám dolgozzunk még nagyobb összefogás­sal, és akkor az eredmény nem maradhat el: eleget teszünk annak, amit pártunk, népünk elvár tőlünk. 1966. OKTÓBER 19. Tovább a párt mutatta úton! Eszmei-politikai munkánk eredményei és további feladatai A beszámoló második fejezete az ideológiai feladatokkal, az agitációs munkával foglalko­zott. Bevezetésként idézett a VIII. kongresz­­szus határozatából: „A szocializmus teljes fel­építése új, magasabb igényeket támaszt: a fejlett szocialista népgazdaság művelt, mű­szakilag képzett, öntudatos dolgozókat köve­tel, akik a termelőmunka mellett társadal­munk irányításának is cselekvő résztvevői.’­ Az ideológiai munkának az a célja, hogy egész népünk elfogadja a marxista világné­zetet, meghonosítsa és érvényre juttassa a szocialista erkölcs követelményeit, megtanít­sa az embereket szocialista módon élni, dol­gozni és gondolkodni. Különös jelentősége van eszmei-politikai munkánknak a szocialista társadalom fel­építésének jelenlegi időszakában, amikor az imperialisták fokozódó agresszivi­tása folytán a nemzetközi helyzet kiéleződött, a nyugati tőkésországok nem minden siker nélkül alkalmazzák a „fellazítási” politikát. A nemzetközi munkásmozgalomban támadt problémák is visszahúzó erőként hatnak. Pártbizottságunk tevékenységére is jellem­ző a Központi Bizottság múlt évben megjelent ideológiai irányelveinek az a megállapítása, hogy agitációs és propagandamunkánkban jó eredményeket értünk el, de a VIII. kongresszus iránymutatása ellenére az eszmei-politikai tevékenység nem vált kel­lően mindennapi munkánk szerves részévé. Az Ikarus dolgozóinak többsége, külö­nösen a gyár munkásainak zöme egy év­tized pártpolitikájának gyakorlati ered­ményei láttán társadalmi rendünket, a párt politikáját elfogadja, sőt jónak tartja. Többségükben ugyan aktívan nem vesznek részt a pártszervezet és a tömegszervezetek tevékenységében, mert a szocializmus szere­­tete nagyon sok dolgozónál azon nyugszik, hogy munkájukért kapják meg a megfelelő bért és becsüljék meg őket. E széles körű munkásréteg­­ aktivitásának hiánya folytán — sokszor passzív szemlélője a szeme előtt lejátszódó anyagpazarlásnak, fegyelmezetlen­ségnek. Az ilyen jelenségekkel szemben nyom­ban és nyíltan nem állnak ki, ehelyett sokkal gyakoribb a közömbösség, a legfeljebb egy­más közötti zsörtölődés. Ha nem így lenne, akkor sokkal kevesebb elfecsérelt anyag ke­rülne a hulladéktelepre, és ritkábban fordul­na elő, hogy egyes dolgozók — többször mű­vezetőjük szeme láttára — idejüket rövidebb­­hosszabb ideig semmittevéssel töltik. Az ideológiai irányelvek sorozatos tárgya­lása, a pártoktatásban napirendre tűzött kér­dések lehetőséget adtak arra, hogy a figyel­met összepontosítva tárgyaljunk meg néhány olyan elvi kérdést a dolgozókkal, elsősorban elvtársainkkal, amelyek körül téves nézetek — olykor demagógiával párosulva — meglehe­tősen széles körben merültek fel. Az ilyen kérdések köréből elsőként említ­hető a párt, a munkásosztály vezető szerepé­nek a kérdése. Nagyrészt leküzdöttük azokat a németeket, amelyek a vezető szerep kérdé­sét kizárólag az irányító posztokon dolgozók párttagság szerinti megoszlásából kívánták lemérni. Mind többen megértik, hogy a munkásosztály hatalmi helyzetének megítélésében az a leglényegesebb, hogy a párt politikája milyen mértékben szol­gálja napi és távlati értelemben a mun­kásosztály érdekeit. Az üzemi demokrácia fejlesztésével kell elér­nünk, hogy a munkások tömegesebben kap­csolódjanak be saját hatalmuk és társadalmuk irányításába, ellenőrzésébe. A gazdaságirányí­tási reform megvalósítása növelni fogja an­nak lehetőségét, hogy az üzemi demokrácia tovább fejlődjön, erősödjön. A párt szövetségi politikáját, a munkás-pa­raszt szövetség elvi alapját mindenki helyesli, mert a munkások már régen felismerték, hogy a két dolgozó osztály érdekei a szocializmus­ban csak ennek alapján érvényesülhetnek. Távolról sem ilyen egységes azonban az állás­­foglalás a konkrét, mindennapi kérdések meg­ítélésében. A parasztsággal kapcsolatos hibás nézetek általában a termelőszövetkezeti gazdálkodás eredményei és a paraszti tudat formálódása iránti türelmetlenségből erednek. Sokan már most olyan fokú szervezettséget, munkafe­gyelmet és termelési eredményt várnak a szo­cialista mezőgazdaságtól, mint a sok évtizede szervezett ipartól. Úgy véljük, hogy a tisztán­látás érdekében az országos sajtónak, a tele­víziónak és a rádiónak is differenciáltabban kell bemutatni a jelenlegi paraszti életkörül­ményeket, hogy a jelenleg még meglevő za­varó nézetek tisztázódjanak. Ez a munka a helyi erőfeszítésekkel párosulva meghozza majd a további eredményeket. Figyelembe venni a realitásokat! A beszámoló megemlítette továbbá, hogy erősödött a dolgozók internacionalista szem­lélete. Ennek elősegítésére főként a hős viet­nami nép harcával kapcsolatos szolidaritás kifejezésekor, gazdasági vonatkozásban pedig a KGST-témák tárgyalásai során volt lehető­ség. Feladataink vannak még a nyugati élet­­színvonal és életforma reális értékelése, is­mertetése terén, mert ebben a vonatkozás­ban, a tények felületes szemlélése folytán, a társadalmi rendünkkel egyébként nem szem­ben álló rétegekben is illúziók élnek. Az utób­bi időkben a külföldre utazókkal — a turis­tákkal is — kiutazásuk előtt elbeszélgetett a pártbizottság egy-egy tagja. Ez jó módszer­nek bizonyult, ezért ezt a jövőben is folytatni kell. Rendszeressé kell tenni a külföldről ha­zatértek élménybeszámolóit. A termelési agitációs tevékenység egyik je­lentős területe volt a gyár helyzetének reá­­­lis értékelése. Volt időszak, amikor indokolatlan csődhan­gulat volt érzékelhető a gyárban. A realitásokat figyelmen kívül hagyó szemlélet ellen a kommunisták felvették a harcot, s a pártbizottság úgy fogal­mazta meg ennek a harcnak jelszavát. (Folytatás az 5. oldalon)

Next