Ikarus, 1967 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1967-11-01 / 22. szám

1991. NOVEMBER 1. Áll jellemző kerületünk Beszélgetés Uzsoki Istvánnal, a XVI. kerületi pártbizottság első titkárával (Folytatás az 1. oldalról a­zokról beszélünk, gondolnunk kell arra a örökségre, amit át­vettünk. A legtöbb üzlet ma­gánházban volt Ilyen üzlete­ket nem lehetett fejleszteni. Éppen ezért arra törekedett kereskedelmi hálózatunk, hogy ahol lehet megvásárolja és korszerűsítse az épületeket, továbbá, hogy újakat építsen. Igaz, még sok gonddal küz­dünk, de azért mondhatjuk, hogy ezzel a hálózattal a legalap­vetőbb árukból ki tudjuk elégíteni a lakosság igé­nyét. Szép új üzletek is épültek, ilyen az Imre utcai és a sas­halmi ABC-áruház. A közel­jövőben az Ikarus mellett is épül majd egy. Sokat bírálták és bírálják még ma is vendéglőinket. Nem nyújtanak megfelelő kulturált szórakozást és kevés is van belőlük. Való igaz, hogy a helyzet javítására eddig csak tervek készültek, de reméljük, hogy hamarosan épül is egy­két szórakozóhely.­­ A Jókai utcában felépí­tett SZTK-ren­delő és a kerü­let különböző helyein látható új iskolák azt mutatják, hogy a lakosság orvos ellátásával és a gyerekek iskoláztatásával is sokat törődnek. — Valóban. A tö­bb mint 20 millió forintos beruházással készült SZTK nagymértékben megjaví­totta az orvosi ellátást. A rendelő 160 főt foglalkoztat és nemcsak az idejövő betege­ket látja el, hanem a kerület egész orvosi ellátását irányít­ja. Fennállása óta több mint másfél milliószor vették igény­be az intézet segítségét. Nagy gondot fordítunk az iskolák fejlesztésére. Újonnan építettük a cinkotai gyógy-­­ pedagógiai iskolába Georgina úti általános iskolát, a rákos­­szen­tmihályi Zalka Máté Gim­náziumot. Felújítottuk többek között a cinkotai 12 évfolya­mosat, a Hősök fasorait, a Hő­sök tereit és a rákosszentmihá­­lyi Imre utcait. Hozzákezdtek e Korvin Mátyás szakközépis­kola felújításához (8 millió fo­rintba kerül), és az árpádföldi általános iskola építéséhez. — Milyen kerületünk lakás­­helyzete? — A kerületi gondok között legjelentősebb volt és maradt a lakáskérdés. Még ma is 1800 lakásigénylőt tartunk nyilván a tanácsunknál. Ez nagy szám, annak el­lenére, hogy már sok min­dent tettünk az igények ki­elégítésére, így például csak a második ötéves terv ideje alatt álla­munk 183 millió forintot köl­csönzött magánlakásépítésre kerületünkben. Ebből az ösz­­szegből 1526 családi ház épült. A második ötéves terv idején számoltuk fel a Lándzsa utcai barakktelepet és építettünk a helyén 68 millió forintos be­ruházással egy 459 lakásos te­lepet. A Budapesti Fővárosi Tanács által építtetett, és nekünk jut­tatott állami és szövetkezeti lakásokból a legrászorultab­­baknak adunk. Támogatjuk a szövetkezeti és társasház-építé­­si akciókat. A Lándzsa utcai telep övezetében az OTP a közeljövőben ad át 120 új la­kást. Újabban a vállalatok is egyre többet kezdeményeznek. Az Ikarus dolgozói a néhány évvel ezelőtt épített 86 laká­sos telep után ismét építkez­nek. Hasonlóan kívánnak eny­­híten lakásgondjaikon az ÉMG fiataljai is. A kislakásépítke­zést most is állandóan támo­gatjuk.­­ Miként lehetne jellemez­ni a kerület lakosságának ar­culatát? A felsorolt eredményeket nem értük volna el a lakosság segítsége nélkül. Az itt lakók és dolgozók szeretik vállala­taikat, intézményeiket és a ke­rületüket. Értik, elfogadják és részt vesznek pártunk politiká­jának megvalósításában. Ennek bizonyítására talán elég megemlítenem, hogy kerüle­­­tünkben nincs olyan üzem,­­ amely az elmúlt években nép­­■­ ga­­zdasági tervét ne teljesí­tet­­t­­e volna. Ez az aktivitás egyéb­­­­ként jellemző a kerületünk­­ különböző társadalmi szerve­­­­zeteire, a tanácsra, a Hazafias­­ Népfrontra, a Nőtanácsra stb . — A felszabadulás előtt Má­­t­tyásföld gazdag polgárok tele­pe volt. Cinkotán elsősorban földművelők, a kerület többi részében pedig kistisztviselők és munkások laktak. Jelenleg mi a helyzet? — A kerület lakóinak 30— 32 százaléka munkás. A cinko­­tai­ak többsége is az iparban dolgozik. Bár nem vagyunk ipari kerület, de sok ezer ipar­ban dolgozó család lakik itt,­­■s a kerület légkörére a mun­­­kások gondolkodása nyomja rá bélyegét. — Hogyan fejlődött az el­múlt esztendőkben a pár­tszer­vezet, s hogyan nőtt a kommu­nisták száma? — A pártmunka fejlődését­­ nem lehet úgy számokkal le­mérni, mint az utak hosszának növekedését. Azt azonban meg lehet állapítani, hogy az ipar gyors fejlődésével lépést tartott pártunk szer­vezetének növekedése is. Így például az Ikarusban hat évvel ezelőtt még csak hat alapszervezet volt, s most már tizennyolc van. Az ÉMG-ben megérett a helyzet arra, hogy üzemi pártbizottságot hozzunk létre: hét alapszervezettel dol­goznak. Az Autóalkatrészgyár­tó- és Felújító Vállalatnál,­­ ahol egy alapszervezet volt, ma már szükségessé vált egy csúcsvezetőség létrehozása. Na­gyon jelentős eredménynek­­ tarthatjuk azt is, hogy a ke­­­­rület 15 iskolájában hosszú­­ évekig csak egy alapszervezet­­ működött. Ma már 14 pedagó-­­ gus alapszervezetünk van. Ha-­­­sonló fejlődést tapasztalhatunk­­ a körzeti pártszervezeteinknél­­ is. Öt politikai körzetben hét­­ alapszervezetünk működik. Ennek nagy szerepe van a la­ ,­kótelepen végzett politikai­­ munkában, különösen ők tehet­nek sokat kerületünk fejlődé-­­­sének érdekében. Azt is elmondhatjuk — az­­ eredmények ismertetése mel­lett —, hogy a fejlődést előse­ j­gítő munkában részt vettek­­ pártszervezetünk tagjai is.­­ Küzdelmük, tevékenységük elősegítette a fejlődést, és két­ségtelen, hogy tevékenységük alapfeltétele volt az elért eredményeknek. Miért nem nyáron ? Évek óta visszatérő, króni­­­­kus betegsége az Ikarus-gyár­­ karbantartási részlegének, hogy ősszel javítják a meleg­víz-hálózatot, tatarozzák az öl­tözőket, fürdőket. Miért?!! Miért nem lehet izta ani utcát nyáron elvégez­ni? Hiszen, meleg időben mégsem okozna annyi bajt, betegséget, a hideg vízben való fürdés, mint most. Ez a hely­zet már harmadik hete tart a 3-as női fürdőben. Jó lenne, ha illetékesek is néha egy-egy ilyen hideg zu­hanyt kapnának, s akkor ta­lán rájönnének, hogy mennyi­re lelkiismeretlenek, hány nő­nek okoznak felelőtlenül egész életre kiható betegséget. Mi­vel kormosam, olajosan még­sem mehetünk haza, hát kény­telenek vagyunk a hideg víz­ben megfürödni. És gondol­­j­­ak-e arra — s ami nem ép­pen mellékes —, hogy hány kiesett munkaóra van ezért? Szeretném azt hinni, hogy erre végre rájönnek és meleg vizet kapunk 14 órától 15­ óráig a női 3-as öltöző fürdő­­j­­ében. Tisztelettel a 3-as öltözőben­­ lévő nők nevében Mátok Bélánné hegesztő, csöves­­műhely IKARUS Teljes szívvel.• • Ő a tíz kitüntetett egyike: a tűzvédelemben nyújtott ki­váló munkájáért tüntette ki a honvédelmi miniszter. Negy­venhárom éves, most Sajtos Sándor, — mikor is válasz­totta foglalkozásául, hogy ál­landó készenlétben vigyáz­zon az emberek ősi barátjá­ra és ellenségére, a tűzre? — Eredeti szakmám szerint kőműves vagyok. 1952-ben üzemi tűzoltónak mentem, ez a foglalkozási ág két év múl­va országos szinten meg­szűnt. Az üzemrendészethez kerültem, aztán több tanfo­lyam elvégzése után tűzren­dészeti előadó lettem. Mind­járt meg is bíztak a gyári tűzrendészet megszervezésé­vel. Kerek tizenöt éve áll ő ire Sajtos Sándor. Szinte a jel­mondata lett: ha csinál vala­mit az ember, teljes tudással, teljes szívvel tegye azt, ne félvállról, kudarcot vallania s nem sza­bad. Lélektana: egy edzőé. Igen,­­ egy edzőé, hiszen állandóan­­ versenyeken indul azokkal, akiket ő tanított ki a tűzvé-­­ delmi alapismeretekre. Büsz- i­ke rá, hogy a városi nagygya­­korlaton is részt vettek, dicsér­­­retet is kaptak. Innen riasztottak váratlanul — mondja — vállalati teher­autón, a saját fecskendőnkkel indultunk. Máskor a könnyű­fémműnél oltottuk sisakban, maszkban, teljes felszerelés­sel a mesterséges tüzet. Női rajjal is indultunk már. Hány embert is oktatott ed­dig? (mert oktatómunka az). Több ezret, örömét leli a munkájában? Saját bevallá­sa szerint egy-egy jól sike­­­­rült nagyszabású versenygya­­korlat után, amikor jól vizs­­­­gáztak az emberei, majdnem f­elsírta magát örömében. Pél­dául egyszer az idén is. — Olyan mostoha körülmé­nyek között készültünk fel — meséli —, hogy egy héttel a verseny előtt gyakorolhattunk csak a gépjármű-fecskendő­vel. Mégis, az Ikarus önkén­tesei megszerezték a járásban az első díjat, a férfi és a női csapat is. Úgy gondolom, hogy a mi gyáregységünk lélekszá­mát tekintve ez nagyon szép eredmény volt. Alighanem egy kissé sport­nak is veszi a tűzvédelmet? — Nem én mondtam! — vágja rá, és mutatja a fény­képek sorát, amelyek az ika­­rusi önkéntes tűzoltóikat áb­rázolják. — Ez a kislány pél­dául maga jött azzal, hogy jól tesz neki a futás és amióta részt vesz a gyakorlatainkon, jobb az étvágya . .. Meg az­tán a sportot a fiatalok szere­tik a legjobban. Én pedig különösen szívesen foglalko­zom a fiatalokkal, még ha má­sok idegenkednek is tőlük. Én még nem csalódtam bennük. SZEKEK - PANASZOK Sehogyan sem tetszenek azok a székvázak a raktár rá­csa mögött. Nekünk legalábbis nem tetszenek. A székesfe­hérvári kárpitosoknak még kevésbé. Mi persze csak a rozs­dát látjuk rajta, a kárpitosok pedig nyilván többet:. pana­szolják, hogy a kettes üléseknél nem stimmel a derékszög, háttámlákból két centis darabokat kell kivágni, s alighanem az alapozással lehet a baj, vagy magával a festéssel, mert a festék, gyakran lepereg, s egyáltalán az égési székváz könnyen megrozsdásodik­­, ha éppen nem rozsdásan kapják. A szék­vázakat a törzsgyárból küldik. A fehérváriak el­ismerik, hogy az utóbbi időben volt valami kevés javulás, de ezt még nagyon kevésnek tartják. Most is gyakran előfor­dul, hogy rosszul van felheggesztve a rögzítőfül, s a szék­vázak között töröttek is akadnak. A magunk részéről csak egy szójátékot fűzünk hozzá: egyelőre amikor feltűnik Szé­kesfehérváron a vázakat szállító autó, akkor a gyáregységi székes ijedtében fehér lesz, és­­ vár, hogy mi­kor kap végre jobb minőségű vázat. ­ Rendkívüli feladatok IMUMOT: Vállalatunk a harmadik ne­gyedévi teljes termelési ter­vet 100,9 százalékra teljesítet­te. Ugyanekkor első­ harmadik negyedévi teljes termelési ér­ték 103,3 százalék. Az export­­termelésünket, ha csak a har­madik negyedévet nézzük, nem teljesítettük. 2,7 százalé­kos lemaradásunk van. Az első és a második ne­gyedév jó eredménye azonban ellensúlyozza a harmadik negyedévi lema­radást. Sajnos nem mondhatjuk ugyanezt el a pótalkatrész­­gyártásró. Nagyon sok elvégzendő munka áll előttünk még az év hátralevő részében, ahhoz, hogy szállítási kötelezettsége­­inknek maradéktalanul eleget tegyünk, még ebben az év­ben 833 autóbuszt kell legyár­tanunk. Ebből a mennyiségből 409 kerül exportra, 424 bel­földi üzemeltetésre. Legnagyobb gondot a 311-es Lux időre való legyártása je­lenti, ezek mind az NDK-nak mennek. Nagyon nagy feladat a kuvaiti rendeltetésű autó­buszok határidőben történő átadása, mert a hozzájuk tar­tozó importanyagok (motor és szerelvény) csak a gyártási ütemmel együtt érkeznek. Különösen a székesfehér­vári gyáregységnek kell kiemelkedő munkát végez­­nie, hogy a lemaradást behozza: 113 darab 311-es exportra készülő buszt, 112 különleges gépkocsit és 2 nyerges pótko­csit kell még ebben az évben legyártania és átadnia. A kuvaiti rendelésből 100 darabnak a leszállítása no­vemberben és decemberben lesz esedékes, amiatt a FAÜ részére novemberi 52 Ikarus 556-os autóbusz átadását de­cember 31-re kellett módosí­tani. Az I—III. negyedévre terve­zett önköltségcsökkentési, és jövedelmezőségi, feladatunkat nem teljesítettük. A hátralevő időben el kell érnünk, hogy a közvetlen költségek és az üze­mi, valamint a vállalati álta­lános költségek jelentős mér­tékben csökkenjenek. Ugyanis csak a termelési költségek csökkentésével biztosítható az éves többleteredmény és a tervezett nyereségré­szesedés elérése. 128 jó újítás Az újítási mozgalom a har­madik negyedévben is szép eredményt hozott: 255 darab újítási javaslatot nyújtottak be Budapesten és Fehérvárott­­ összesen. E­bből a mennyiség­ből 128 újítást találtak elfo­gadhatónak, előkalkulált gaz­dasági eredménye több mint 2 és fél millió forintot tesz­­ ki. Az újításokért 153 ezer­­ 700 forintot fizettek ki, köz­­­­reműködői díj címén további­­ 74 ezer 950 forintot. munkában felelősségben. . A beruházási feladatok kö­zül jelentős egy olajtüzelésű­­ kazán felszerelése és az ener-­­ giaellátásba való bekapcsolása. El kell érnünk, hogy­ a hűtés­­üzem az év végéig átadásra kerüljön. Megoldást kell ta­lálni arra, hogy a székesfehér­vári gyáregységben a 20 ezer négyzetméteres alapterületű nagycsarnok építési üteme biztosított legyen. Nagyok ezek a feladatok, nagy erőfeszítéseket kíván­nak tőlünk, együttesen vala­mennyiünktől, s külön-külön mindannyiunktól. Nem vész­harangot akarunk kongatni, távol áll tőlünk az effajta ol­csó hatáskeltés, de valóban arról van szó, hogy a hátra­lévő időben mindannyiunk­nak a maximumot kell nyújta­ni­a felelősségérzetben és munkában egyaránt. Hirth Ferenc, a vállalat igazgatója, Molnár Lajos, a szakszervezeti biztottság titká­ra a vállalat különböző ter­melési egységeiben, október második felében, röpgyűlése­­ket tartott. Az adott gazda­sági egységek vezetőivel és dolgozóival megbeszélték az előttük álló feladatokat és problémákat. Érdekes előadások A munkásakadémia előadá­­­sai október 31-én kezdődnek a székesfehérvári gyáregysége­ben. Az előadásokat kétheten­ként, mindig kedden tartják, elsősorban a szocialista bri­gádok számára, de természe­tesen szívesen látják a brigá­don kívüli dolgozókat is. Előadókat a TTIT biztosít,­­ a gyáregységben különben szin­tén akadnak TTIT-előadók, akik főképpen a műszaki vo­natkozású témakörökben ér­dekeltek. Az előadások sor­rendben a következők: A megváltozott gazdasági feladatok és a gazdaságirányí­tás reformjának szükségessé­ge. A munkáerőgazdálkodás és a jövedelemszabályozás ösz­­szefüggései. Képek a Szovjet­unió irodalmi-művészeti éle­téből (két előadó, klubszerű előadási forma.) Autóval Ausztrián, Svájcon, Francia­­országon át (dialfilm és film). Miért nem győzhetnek az ame­rikaiak Vietnamban? (film). Néhány József Attila vers hanglemezről, kiváló előadó­­művészek tolmácsolásában. A műanyagok és az alumínium térhódítása (film). Az auto­matizálás (film). Fehérvárott, az új csarnok helyén még csak az előregyártott elemek emelkednek ki- EZ JOBBAN FEKSZIK... A fehérvári ipari tanulók között Irgalmatlan nagy a zaj, egy­más szavát sem értjük, mint­egy húsz fiatal fiú és lány ka­lapácsol. Egyforma méretű vaslemez van mindegyikük ke­zében és egy kalapács, s mint­ha a világ legnagyobb és leg­fontosabb dolgát végeznék, föl sem emelik a fejüket, csak kalapácsolnak. — A kalapács irányítását gyakorolják — mondja Bá­nyász József szakoktató, aki felügyel rájuk és irányítja a munkájukat. A lányok külön csoportban vannak, elsőévesek, hegesztő szakmát tanulnak. Közöttük a nyúlánk, széparcú Ács Zsuzsi, aki Kálozról jár be, Szűcs Eri­ka­ Lepsényből, Pajor Katalin Szabadbattyánból... és a többiek is, a környező faluk­ból. Reggel korán kelnek, hogy munkakezdésre beérjenek, ha meg iskola­napjuk van, akkor az iskolába. Emitt fiúk vannak, ők a többség, van közöttük általá­nos lakatosipari tanuló, s van hegesztő tanuló is. Ők is falu­si fiúk, némelyike 50 kilomé­terről jár be vonattal, 4 óra előtt kelnek, nem könnyű ne­kik, dehát még fiatalok, bír­ják. — Hajjaj, hogy bírjuk — mondja Hammer Pisti, ez a vidám, elevenszemű, mokány kis parasztfiú, akit a sógora hozott a gyárba, s lakatos szakmát választott. A Somogy megyei Torvajról jött a sógo­rához, aki Szabadiban lakik, onnan jár be, s vele Pista is. — A szüleid mit csinálnak? — A szövetkezetben dolgoz­nak. — És neked az nem tetszett? — Tetszett az, csak ez meg jobban tetszik. Itt szakma lesz a kezemben, aztán majd meg­látjuk. Igen, ez a „majd meglátjuk”, ez nem is olyan kicsi gondot okoz a székesfehérvári gyár­egységnek. Minden esztendő­ben felszabadult itt jónéhány fiatal fiú és lány, s közülük sokan elmennek innen.­­ — Sajnos, ez a helyzet — , mondja nem kevés sajnálko­­­­zással a hangjában Molnár­­ Dezső, a tanműhely vezetője. — Itt ugyanis általában falusi fiúk és lányok tanulnak és szerzik meg a szakmát, aztán amikor kezükben van a segéd­­i levél, itthagynak bennünket.­­ — Hová mennek? — Valamennyien a szakmá­jukban helyezkednek el. A ter­melőszövetkezetek is gépesed­nek, minden esztendőben job­ban, jól jön nekik a már ké­szen kapott szakember, nekik, egy fillérjükbe se kerül a ta­níttatásuk. Vagy elmennek a gépjavító állomásokra, mások meg a falusi ktsz-ekbe. Mi ki­­tanítjuk őket, ott meg elég jól is keresnek, mert jó szakem­bereket bocsátunk szárnyukra. Az idén mintegy százhar­minc tanulót iskolázott be a gyáregység, különböző szak­mákra. Legtöbben karosszéria lakatosok lesznek, ezek közül bizonyára többen is megma­radnak majd, mert itt spe­ciális munkára van szüksége a gyárnak, továbbá a kárpitosok és a fényezők is, de még kö­zülük is többen elmennek, a többiek közül meg különösen. Valamiképpen módot kelle­ne találni rá, hogy minél töb­ben maradjanak itt a gyárban, mert örökös probléma itt is csakúgy, mint másutt, hogy kevés a szakember. Egyelőre még nem tudja az ottani gyárvezetés, hogy miként le­hetne ezen segíteni, de keresik a módját. Sokszor ugyanis nem a több kereset miatt mennek el a már végzett szakmunká­sok, hanem azért, mert mesz­­­­sziről kell bejárniok, s ha inkáb közelebb munka, az pe­­­­dig mindig akad, ha nem is­­ mindegyiknek, nyomban bú­­­­csút intenek a gyárnak.­­ Talán nem lenne haszonta­­l­­an elgondolkozni rajta, hogy a­­ gyáregység építsen számukra | munkásszállást, mert ezekre a­­ fiatalokra ez mindenképpen­­ marasztaló erővel hatna, talán­­ a gyárnak is kifizetődő lenne.

Next