Ikarus, 1969 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1969-11-26 / 24. szám
* Az alapszervezet ne adja ki albérletbe a szeminárium Az elmúlt héten „kerekasztal-konferenciára” hívtuk egybe Sebesi József személyzeti főosztályvezetőt, Tóth Istvánt a szerszámgyáregység vezetőjét, Bolla Bélát, a busz 1. gyáregység műszaki vezetőjét, valamint dr. Drégely Tibort, igazgatási és ügykezelési osztályvezetőt. Célunk az volt, hogy a pártoktatás eddigi tapasztalatait megbeszéljük, s megpróbáljunk olyan következtetésekre jutni, amelyek a továbbiakban segíthetik az Ikarusban ezt a munkát. Vendégeink valamennyien aktív szemináriumvezetők, Sebesi József a ,,Szocializmus építése” című konferenciát tartja a lemezesből, sajtolóból és a vázasból jelentkezett 30 főnek, Tóth István a sajtoló-, szerszám- és vázasüzem 18 dolgozójának ipargazdasági előadásokat, Bolla Béla gazdaságpolitikai tanfolyamot vezet a motorosüzem és az üzemfenntartási gyáregység dolgozóinak, dr. Drégely Tibor pedig közgazdasági alapismeretek címmel tart szemináriumot a fehérfémesüzembelieknek és az ipari tanulók oktatóinak. Először is azt szeretnénk megtudni, hogyan áll jelenleg vállalatunknál a pártoktatás, milyen témákkal foglalkoztak idáig? BOLLA BÉLA: Eddig két szeminárium volt nálunk, a moszkvai tanácskozás anyagát beszéltük meg. Első alkalommal még nem kaptam meg az anyagot, szerencsére néhány eladást már hallottam a moszkvai tanácskozásról a kerületi pártbizottságon és a marxista egyetemen. Sok „élére állított” témát beszéltünk meg ezzel kapcsolatban, olyan kérdéseket, amelyek mindenkit érdekelnek és foglalkoztatnak. SEBESI JÓZSEF: Nálunk is sok volt a hozzászóló, bár én ezt egy kicsit irányítom is. Minden szemináriumra két dolgozó készül a témából, úgynevezett „nyitóhozzászólást” tart. Különben is híve vagyok a kikérdezésnek, mert sok évi tapasztalatom, hogy ilyen formán sajátítják el leginkább az emberek az anyagot. És a szemináriumnak ez a célja. DRÉGELY TIBOR: A mi csoportunknál is két foglalkozás volt idáig, de a moszkvai tanácskozást csak a következő alkalommal elemezzük. Eddig a gazdasági mechanizmus kérdéséről és a szocialista társadalom szakaszos fejlődéséről beszéltünk. E két foglalkozás kapcsán olyan témák felé is „elkalandoztunk”, mint az Ikarus 1969. évi terv teljesítése, vagy az 1970-es felkészülés problémái. TÓTH ISTVÁN: Hozzám 18-an járnak, a részvételi arány igen jó. Ugyanezt mondhatom el az aktivitásról is, öröm, hogy egy ilyen téma, mint a moszkvai tanácskozás, milyen érdeklődést vált ki. Következőkben éppen erre, az aktivitásra lennénk kíváncsiak és ennek megfelelően arra, jónak tartják-e csoportjuk összetételét? TÓTH ISTVÁN: Az előbb említettem az aktivitást. Több éve tartok szemináriumokat, a megjelenés és a hozzászólások számát tekintve azt tapasztalom, hogy az idei oktatási évet jól előkészítették, s hála a rádió—tv—újság hármasának, az emberek tájékozottak, ismerik a problémákat és mernek is róla beszélni. A „mernek” kifejezés nem túlzás, mert olyan kérdésekről is szó esik a szemináriumokon, ami legmélyebbről jön. Az összetétel megfelelő, a részvevőknek segítséget nyújthatnak mindennapi munkájukban az itt hallottak. DRÉGELY TIBOR: Azt tapasztalom, hogy az elvonatkoztatott témák nem annyira, a gyakorlati kérdések viszont annál inkább érdeklik csoportunk tagjait. Ezt kihasználva igyekszem a kérdéseket úgy felvetni, hogy azok érdekesek, izgalmasak legyenek. Vitafórumot alakítunk ki, mivel az a célunk, hogy mindenki részt vegyen egy-egy probléma megtárgyalásában. Ez eddig sikerült is. Az összetételt én is jónak tartom, a szeminárium tagjainak legtöbbje évtizedes tapasztalatokkal rendelkezik, s vannak köztük olyanok is, akik maguk is vezethetnének ilyen csoportokat. BOLLA BÉLA: Eddig csak igazolt hiányzás volt nálunk, először három, másodjára kettő. A beszélgetések alatt úgy éreztem, mintha már több hónapja foglalkoznánk a témával — nem véletlen, hogy a moszkvai tanácskozás a szeminárium anyagába került. Az embereket érdekli a téma, látják az antiimperialista egységtörekvés jelentőségét. Mint említettem, hozzánk főleg munkások járnak, s az, hogy mi a véleményem az összetételről, úgy gondolom az eddigiekből kitűnik. SEBESI JÓZSEF: Nekem más a véleményem. Meglátásom szerint csoportom jelentős részének kiválasztása nem a legmegfelelőbb. A szocializmus építése középszintű tananyag, amely főleg párt- és tömegszervezeti vezetőknek, pártbizalmiaknak, titkároknak szólna. Ennek ellenére a párttagok és pártonkívüliek körülbelül fele-fele arányban vannak a szemináriumon. Az aktivitást jónak tartom, bár olyanok is vannak, akik el-elbóbiskálnak. Őket is meg lehet érteni, négy órakor kelő emberek, akik egész nap a gép mellett állnak, nem csoda, ha néha kifog rajtuk a fáradtság. Csoportomban vannak olyanok is, akik már három éve járnak hozzám. Tapasztalatom szerint ezek az emberek stílusban, kifejezőkészségben sokat fejlődtek, megtanultak emberek előtt beszélni, ami nem is olyan könnyű dolog. Melyek azok az észrevételek, tapasztalatok, amik a továbbiakban is segítséget adhatnak? TÓTH ISTVÁN: A jelenlegi foglalkozásokból elhamarkodott dolog lenne bármilyen következtetést levonni. Az előzőek alapján az a véleményem, hogy ezek a szemináriumok életképesek, szélesítik a részvevők látókörét, segítséget nyújtanak munkájukhoz. DRÉGELY TIBOR és BALLA BÉLA: Véleményünk megegyezik a Tóth elvtárséval. SEBESI JÓZSEF: Megint ellent kell mondanom, illetve ki kell egészíteni az előbbieket. Azt hiszem, valami hiba van az oktatás körül. Az a baj, hogy csak megszervezzük a pártoktatást, aztán a pártalapszervezet kiadja „albérletbe” a szemináriumot a propagandistáknk. Továbbra is figyelemmel kellene kísérni ez a munkát, s jó lenne a csoportvezetőket beszámoltatni, problémáikról kikérdezni őket, megbeszélni tapasztalataikat. Ezért is örülök annak, hogy az Ikarus újságszerkesztés foglalakozik ezzel a témával, alkalmat ad a vélemények nyilvánosságra hozatalához. Véleményem szerint nem kielégítő a foglalkozások módszere sem. Csak tananyag ismertetésére szorítkozunk, nem pedig arra, hogy a fejeket, szíveket is megnyerjük. Pedig az is fontos lenne. P. G. IKARUS Kiváló katona Ismét levél érkezett a vállalat vezetőségéhez, melyben egy Ikarusból bevonult fiatalról írnak. A Kecskeméten állomásozó alakulatnál szolgáló Papp Antal szakaszvezető a lemezesüzemben dolgozott bevonulása előtt. A levélből többek között megtudjuk róla, hogy kiválóan látta el katonai szolgálatát, hatékonyan kivette részét a KISZ-munkából. Jó munkájáért több alkalommal részesült elismerésben, dicséretben. A Magyar Néphadseregben folyó szocialista versenymozgalomban elnyerte a Kétszeres kiváló katona címet. Reméljük , az üzembe viszszakerülve — ugyanolyan lelkiismeretesen és jól végzi majd feladatát, mint ahogyan a katonai szolgálatát ellátta. MILYEN VÉGZETTSÉGŰ LEGYEN A VEZETŐ? A személyzeti munka továbbfejlesztésével foglalkozó 1001/68. sz. (1. 5.) kormányhatározat és a 68.080/68. sz. KGM végrehajtási utasítás vállalati hatáskörbe utalta a vezető beosztások képesítési kötelmeinek meghatározását. Ennek értelmében dolgozták ki és jelent meg a 26/1969. sz. vezérigazgatói utasítás. Az utasítás mellékletében részletesen meghatározza, hogy a vezetőknek minimálisan milyen végzettséggel kell rendelkezniük. Alapvető követelmény, hogy megfelelő szakmai tudású, államrendszerünkhöz hű, szocialista célkitűzéseinket meggyőződéssel szolgáló, politikailag felkészült személyek álljanak a vezető posztokon. A személyzeti főosztály november 20-ig felmérte a jelenlegi helyzetet és továbbképzési tervet dolgoznak majd ki. A szocialista üzem-, műhely-, osztálycím elnyerésének feltételeit tárgyalta meg november 20-án, csütörtökön a vállalati szakszervezeti bizottság. Az új irányelveket módosítás után elfogadták. Ülésezett a pártbizottság Meg kell teremteni a feltételeket Az Ikarus pártbizottsága november 21-én ülést tartott. Az első napirend a budapesti és a székesfehérvári gyár, valamint a pártszervezetek együttműködésének aktuális kérdése volt. Előadó Molnár Lajos, a pártbizottság termelési felelőse. A második napirendi pont a munkaidő-csökkentés tapasztalatai, a termelékenység alakulása. Előadó Kőröshegyi Gábor közgazdasági osztályvezető. Ezen az ülésen részt vettek a fehérvári pártszervezet vezetői, illetve képviselői és a vállalat meghívott gazdasági vezetői is. Az első napirendi pont megtárgyalását a pártbizottság időszerűnek tartotta. Számos tisztázatlan kérdésben közös nevezőre is jutottak. Elfogadták Matusek Istvánnak, a pártbizottság titkárának azt a megállapítását hogy nem azt kell nézni, mi választ el bennünket, hanem mi köt össze. A két pártszervezet közösen elhatározta, hogy a kapcsolatokon javít. A munkaidőcsökkentés A második napirendi pont a munkaidő-csökkentés tapasztalataival foglalkozott. Mint ismert, az Ikarusnak 1970-ig mintegy 30 százalékos felfutást kell elérnie a közútijármű-program keretében. Ez erősen nehezítette a munkaidő-csökkentés bevezetését. A gazdasági reformban kialakult munkaerőhelyzet viszont megkövetelte, hogy vállalatunk az átlagosnál kedvezőbb munkafeltételeket teremtsen. A vállalat társadalmi szervezeteinek vezetői és gazdasági vezetői egyaránt tisztában voltak azzal, hogy a 44 órás munkahét feltételei nem teljesen biztosítottak és biztosíthatók. Ennek ellenére mégis célszerű volt a bevezetése. A kormányrendelet előírása szerint a munkaidő-csökkentés a termelésnövekedési ütemét hátrányosan nem befolyásolhatta, a kieső munkaidőt termelékenységgel, nem pedig létszámnöveléssel kellett pótolni, és a dolgozók keresete nem csökkenhetett. A pártbizottság egy brigádot bízott meg, hogy az elmúlt másfél év tapasztalatait fölmérje. A brigád feladata volt, hogy a helyzetet nemcsak számszerű adatok elemzésével értékelje, hanem a dolgozók véleményét is megismerje. Ez utóbbi érdekében csoportos beszélgetéseket folytattak. A brigád vezetője, Köröshegyi Gábor által előterjesztett beszámoló többek között megállapítja, hogy nem sikerült maradéktalanul megvalósítani azokat az intézkedéseket, amelyeket a felkészülési tervben meghatároztak. A műszaki intézkedések nem pótolták a kiesett munkaidőt, az intézkedések egy része nem volt olyan hatékony, mint tervezték és az elért eredmények hatását rontják a jelenlegi termelési körülmények. A munkafegyelem nem javult, a munka termelékenysége nem emelkedett kellő mértékben. A munkaidő-csökkentés következtében a dolgozók keresete a vállalat egyetlen területén sem csökkent. A tervezett létszámot nem tudták feltölteni és a fluktuáció magas volt. A csoportos beszélgetéseken elhangzott vélemények szerint a munkaerő-hullámzás okai között elsődleges szerepe van a munka- és munkahelyi körülményeknek, a tapasztalható szervezetlenségnek, rendszertelenségnek, a gyakori erős igénybevételnek, az ezek következményeként kialakuló kedvezőtlen üzemi légkörnek, az emberekkel való megfelelő foglalkozás hiányának. Az okok között második helyet foglal el a bérprobléma. A vitában elsősorban két témakörrel foglalkoztak a felszólalók. Mégpedig a termelékenység alakulásával és a munkafegyelemmel. Munkafegyelem — termelékenység Kiss Jenő gyártásfejlesztési főosztályvezető és Molnár Lajos, a szakszervezeti bizottság titkára kifogásolták, hogy a termelékenységi mutatók nem egyértelműek. Nincs megfelelő objektív alap, amelyhez viszonyítva egyértelműen megállapítható a fejlesztés mértéke, a termelékenység növekedése. Kőröshegyi Gábor felhívta a figyelmet arra, hogy a vállalati fegyelem megszilárdítása nagy tartalékot jelez. Véleménye szerint amunkafegyelem nem szűkíthető le a munkaidő-kihasználásra, beletartozik ebbe a forgalomba a munka elvégzésének minősége is. Hegedűs Gábor, a VII-es alapszervezet párttitkára helytelenítette, hogy sokan amikor munkafegyelemről beszélnek, csak a fizikai dolgozókra gondolnak. Kifejtette: olyanok a termelési körülmények, hogy szinte ösztönöznek a fegyelemsértésre. Hegedűs Gábor véleményéhez többen csatlakoztak, így Kiss Jenő is, aki ugyancsak a feltételek biztosítását követelte. Boross Gyula, a vállalat kereskedelmi igazgatója az irányítás fegyelmének megteremtését hangsúlyozta. Dr. Molnár György, a pártbizottság agit.prop. titkára szerint nem lehet és nem szabad külön fizikai és alkalmazottak fegyelméről beszélni, mert a vállalat dolgozóinak többsége fegyelmezett. Fontos viszont, hogy differenciáltan, a fegyelmezett dolgozókra támaszkodva lépjenek föl minden munkaterületen a fegyelmezetlenkedőkkel szemben, és leghatározottabban meg kell kezdeni a következetes fegyelem kialakítását. Nem szabad összetéveszteni az elnézést, az álhumanizmust az igazi humanizmussal. Matusek István összefoglalójában" állást foglalt e kérdésben, egyetértett abban, hogy a munkafegyelem megjavítása érdekében tegyenek intézkedéseket, mégpedig mindenek előtt a feltételek biztosításával. Felhívta a pártszervezetek figyelmét, hogy támogassák e törekvést a maguk területén és ne féljenek attól sem, ha egy-egy fegyelmetlenkedőt el kell távolítani a vállalattól. Határozatok A pártbizottság elfogadta azokat a javaslatokat, amelyet a brigád előterjesztett, így egyetértettek abban, hogy a termelékenység színvonalát 1970-ben ugrásszerűen növelni kell, ennek műszaki gazdasági alapjai megvannak, de az egyes részfeltételeket meg kell teremteni; a vállalat a munka és üzemszervezésre koncentrálja erejének nagy részét (a termelés műszaki és anyagelőkészítésére, a munkahelyek kiszolgálására, a gépek és berendezések folyamatos, rendszeres, megelőző karbantartására); hosszabb időszakra átfogó tervet kell kidolgozni, a munka- és a munkahelyi körülmények javítására; egyaránt meg kell követelni a munkaidő betartását és kihasználását, valamint a munkafeladatok jó és időbeni elvégzését. Ehhez a politikai, társadalmi szerveknek minden segítséget meg kell adni; a szakszervezet a munkaverseny szervezésénél elsősorban a termelékenység növelésére mozgósítson. kt. VÁLASZTÁS - OKTATÁS -TERMELÉS Pintér Tiborral, a fehérvári gyár KISZ-bizottságának megbízott titkárával beszélgettünk a vezető testület és az ifjúsági szervezet jelenlegi munkájáról, időszerű mozgalmi feladatokról. — Szervezetünk tevékenységében egyik legfontosabb és napirenden levő munka, a vezetőségválasztások lebonyolítása, sikeres befejezése — mondotta Pintér Tibor. — A 11 alapszervezetnél a vezetőségek újjáválasztása október 22-vel befejeződött. Tapasztalatunk szerint jól választottak a fiatalok. A beszámolót mindenütt élénk vita követte, megbeszélték a munkahelyi és gyári feladatok segítésének módjait, az alapszervezet életével kapcsolatos kérdéseket. A gyár KISZ-bizottságát megválasztó küldöttértekezletre november 27-én kerül sor: itt 70 küldött képviseli majd a KISZ- tagságot és 27 tagú bizottságot választanak. A szervezeti élet másik eseménye: megkezdődött a fiatalok szervezett politikai tanulása. Az 1969/70-es oktatási évben 120 fiatal sajátítja el a marxizmus-leninizmus alapjait, emeli politikai képzettségét. A KISZ-bizottság az alapszervezetekkel együtt jól előkészítette az új tanévet, biztosította a tanulás lehetőségét és feltételeit. A gyárban öszszesen 7 politikai körben tanulnak a fiatalok. — A mozgalmi feladatok, a szervezeti élet mellett fontos munkaprogramunk, segítsük a gyár idei évi tervének teljesítését — folytatta a KISZ- titkár. — A KISZ-bizottságunk és az alapszervezetek igyekeznek segíteni a 66-os autóbuszok gyártásában. Ennek érdekében több akciót szerveztünk a közelmúltban, és újabb vállalásokra, munkára hívjuk és mozgósítjuk a fiatalokat. Egyik akciónk, mivel a végszerelő vonalon lassú volt a kibocsátási ütem a begyakorlatlanság miatt, megkeresésünkre a budapesti gyár KISZ-bizottsága ifjúsági szerelőbrigádot szervezett és küldött Fehérvárra. Egy-egy napra 20-an jönnek Budapestről és fiataljainkkal, a dolgozókkal együtt közös erővel lendítik előre a vonalat. Segítünk a nagycsarnok gépi vonszolópályájának üzembe helyezésében is. A KISZ-titkár tájékoztatásából végül feljegyeztük: a fehérvári gyár és a helyi 14- es számú AKÖV között a közelmúltban megkötött szocialista szerződés keretében az abban rögzített megállapodások elősegítésére a két vállalat KISZ-bizottsága együttműködési programot dolgozott ki, és fogadott el. — heti — A rajztárban A fénymásoló évente körülbelül 900 ezer négyzetméter papírt használ föl különféle dokumentációk készítésére. A rengeteg papírt a központi rajztárban dolgozzák fel. A rajztár munkája évről évre szaporodik. Míg 1967-ben egy rajzról 13 példányt, ma már 30 példányt másolnak. E nagyszámú másolatra elsősorban a kooperáció megnövekedése miatt van szükség. 1969. NOVEMBER 36.