Ikarus, 1970 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1970-09-16 / 19. szám
1970. SZEPTEMBER 16. Intézkedtek Fegyelem — szállítás — sorrend Nem szabad várni, intézkedni kell címmel lapunk augusztus 5-i számában cikket közöltünk a gyártmánykísérő könyvek adatainak feldolgozásáról, egyben javasoltuk az észlelt hibák haladéktalan felszámolását. Ezt követően még kétszer tértünk vissza e témára. A gyár gazdasági vezetői szintén felfigyeltek ezekre a hiányosságokra. Augusztus 6-án jelent meg a 9/1970. számú műszaki igazgatói utasítás, mely elemzi a második negyedévben gyártott autóbuszok minőségi problémáit és intézkedik azok felszámolásáról. A gyártmánykísérő könyvek „rendeltetésszerű” használata lehetővé tette a problémák teljes részletességű és mélységű, üzem, művelet, üzem, műhely, sőt, az egyes dolgozók szintjéig való feltárását. A feltárt hiányosságok alapján megállapítható, hogy azok részben külső, kooperációs, másrészt belső, anyag- és alkatrészellátási akadályokra vezethetők vissza. Ezért az utasítás azonnal végrehajtandó intézkedésként elrendeli a szigorú termelési és technológiai fegyelem megtartását, a kooperációból beérkező alkatrészek sérülésmentes szállításának és tárolásának biztosítását a nagy értékű fődarabok beszállítási sorrend szerinti kiadását és a kész autóbuszok sorrend szerinti átvételét. Október 1-től be kell vezetni a 9/1970. számú vezérigazgatói utasításban elrendelt minőségi bérezést. Ezenkívül intézkedik az utasítás a kooperációs raktár befejezéséről és üzemeltetéséről, a szükséges tárolóeszközök és szállítókocsik elkészítéséről, az utak építésének és javításának meggyorsításáról, az alkatrészhiány csökkentéséről, a használatban levő gyártmánykísérő könyvek szakszerű vezetéséről és a műveletváltozások átvezetéséről. Október 1-ig el kell készíteni a 250-esek gyártmánykísérő könyvét is. Végül felhívja az illetékes vezetők figyelmét, hogy szeptember 30-ig tegyék meg a szükséges intézkedéseket, mert október 1-től felelősségre vonják a mulasztást elkövetőket. Brigádok Lengyelországban Ikarus-gyári hagyomány lesz lassan, hogy az aranykoszorús brigádok minden évben egy hetet Lengyelországban töltenek jutalomképpen. Az idei első csoport a 8- és 10-szeres szocialista brigádtagok augusztus 19-én indultak el a krakkói, zakopanei útra. A 44 fős csoportot Labrincz Lőrinc, a lemezesüzem dolgozója vezette. A kirándulás félig Ikarus-, félig IBUSZ-szervezésben zajlott le. A második csoport (ugyancsak 44 fő) már saját buszunkon indul szeptember 18-án a lengyelországi útra. Útirány: Varsó. IKARUS A járműprogram felett vállalt KISZ-védnökség keretében szeptember 22-én a Jászberényi Hűtőgépgyárba látogatnak a szerszámgyáregység fiataljai. A szerszámgyáregység KISZ-istái a kongresszus tiszteletére vállalták a hiányos munkahelyi világítás kiegészítését. Ez mintegy 1800 óra társadalmi munkát jelent a fiataloknak. Hosszú sorok az ebédlőben * Átalakítást — fegyelmet — vagy mást! Mi az oka az étkezdei sorbaállásnak? 1. Még ajtónyitás előtt öszszeverődik 30—40 ember. 2. Az első turnusban nemcsak a kijelölt munkahelyekről, hanem a gyár egész területéről özönlenek az éhes emberek. Kétszázötven ember helyett 300—400.. . A főszakácsnő tálcájában piros, zöld, kék jegyek keverednek, ahány szín, annyi turnus lenne eredetileg. 3. Nem győzik elmosogatni a kanalakat, késeket, poharakat — kiesik két-három perc itt is időnként. 4. Időnként két szakácsnő osztja a háromféle ételt — egy percre, fél percre megint leáll a sor. A vásárlók a kedvenc ételre várnak. 5. Közben lejár a turnus, 10 perc átállási idő következik. A pulton 20 leves, 20 paprikás krumpli árválkodik, hűlnek, íztelenednek, senki sem nyúl értük, az ajtó és a forduló között 10—15 ember lesz, mikor jelenik meg a pulton a sertésborda parasztosan és virslivel a babfőzelék. 6. Nincs víz a kancsókban. Az emberek megállnak a tálcájukkal a csapnál. A sorbanállás folytatódik. (Csak zárójelben: előfordul, hogy van a kancsókban, de a vendégek mégse szívesen isszák. A mosószer, amivel a kancsokat kimossák, kölnire emlékeztet.) 7. Hihetetlenül hangzik, de nincs hely az étkezdében! Kialakult egy szokásrendszer, ami részben indokolt, de vitatható is: csak ismerős ül ismerős mellé. Ezért a 4-es asztalokat időről időre összetolják, állandóan változik az étkezde belső képe. A magányosan étkezők magányos farkasként kanalazzák a birsalmalevest. Ilyen étkező mellé ülni egy újonnan érkező magányos embernek — elhatározás kérdése. Torokköszörülésbe kerül, amíg rászánja magát az ember, hogy a „Szabad ez a hely?”-t kipréselje magából. Mintha legalábbis vadidegenek, s nem ugyanannak a gyárnak a dolgozói járnának az étkezdébe. 8. Végezetül a szelet kenyérért való sorbanállás is hozzásegíthet valamit a torlódáshoz. A büfé jelenleg harmadrangú kérdésként kezeli. Időbe telik, amíg az ember hozzájut egy szelet kenyérhez. (Ezen rövidesen változtat a konyha. Egy nyugdíjast bíznak meg a kenyér árusításával, ez az árus a legjobb helyen, a leves utáni kijáratnál fog elhelyezkedni.) „ Mindezek személyes tapasztalatok. Egy hétig nemcsak étkezni, nézelődni is jártam az étkezdébe. Próbáltam szakirodalmat is felkutatni ebben a témában, hogyan lehet 1000— 1200 embert négy turnusban, folyamatosan étkeztetni? — de próbálkozásom nem járt sikerrel. Az önkiszolgáló rendszer új dolog az „étkeztetőiparban”. A szakirodalma még nem született meg. Megtudtam viszont, hogyan kell francia módon, oroszosan, magyarosan tálalni. De megismertem a valóságot is: hogyan étkezünk mi. Az első három turnusban — ha időnként zsúfoltan is — úgyahogy kultúráltan. De a negyedikben — elnézést — már csak amolyan malac módra — hogy szaknyelven fejezzem ki magam. Ilyenkor már a konyha is elfelejt takarítani, vagy nem győzi, belefáradt. És az étkezők is megfeledkeznek arról, hogy az étkezde önkiszolgáló rendszerű. A tálcákat nem viszik vissza. Az asztalok, káposzta-, paprikáskrumplilében úsznak. Kenyérdarabok, csontok, feldöntött poharak, piszkos edények. (Időnként még a széken is.) A zsúfoltság — bár sosem ebédelnek többen ebben a turnusban 200 —300-nál, ilyenkor tűnik a legelviselhetetlenebbnek. Tudom, ez már túl van a munkaidőin. Mégis szót érdemel. De beszéljünk a munkaidőben folyó étkeztetésről. Az önkiszolgáló rendszer 1968-as bevezetésekor az üzemeltetők, a Pestvidéki Vendéglátó szakemberei 16—18 percet mértek étkezési időnként. (A kedves „vevő” ajtón való belépésétől az ajtón való távozásig számoltak stopperral a kézben.) Mostanában ez az idő eléri a 28—30 percet is. Ha hozzávesszük, hogy a munkahelyről el is kell indulni, egy kávét is megiszunk a büfében, vissza is kell érni, kiderül, hogy esetenként a 40—45—50 perc is kevés ebédidőnek. Holott nincs is ebédidő. Tehát finomítani kell a jelenlegi étkeztetési rendszeren. De hogyan? A munkásellátási osztály szerint: a színes ebédjegy magában annyit ér, mint a pár éve bevezetett színes munkaköpeny, a munkafegyelem megszilárdítása érdekében. Az osztály-, mű- és csoportvezetőknek kellene szigorúan betartatni a kialakult rendet, hogy ki, mikor menjen ebédelni. A töméntelen túlóráztatás itt is érezteti hatását. Aki 12 órázik, annak a művezető legalább annyi kedvezményt ad, hogy nem határozza meg, hogy mikor menjen ebédelni. A munkásellátási osztály egyébként a jelenlegi egysoros sorbanállást (épp az épületrész átalakításával) előreláthatólag még a tél folyamán háromsorosra kívánja átszervezni. Ha erre a konyha is felkészül, úgy tűnik, a megoldás adott. Az étkeztető szerint ez az új rendszer némi választékcsökkenést fog maga után vonni. Ezt sem árt végiggondolni! A zavartalan, gyors étkeztetés járható útját ők, az étkeztetők, az étkezők fegyelmezettségében látják. Lehet, hogy igazuk van. Mindenesetre valamit tenni kell. (halász) Kinek van igaza Viták, ellentmondások — egy tőből A fehérvári átadóban, vagy ahogy itt nevezik, a motorosban sok a panasz. Nem győzik a munkát a szerelők. 51 kocsival adósak maradtak az augusztusi hónapról. Fél évvel ezelőtt 60 ember volt az üzem létszáma, a mostani létszám 230 ember — és mégsem győzik. — Igen — mondja Mohai László, az üzem vezetője —, de akkor a tmk, a forgácsoló, a szerszámüzem is nekünk dolgozott. Kismillió brigád alkubérben. És a mi embereink sem mentek haza 7—8 óránál előbb. Kiderül, az emberek most is későn járnak haza. Bent töltik a szabad szombatot, a fél vasárnapokat. A panasz oka tehát nem létszámmal kapcsolatos. Az üzem egyik fiatal művezetőjével megnéztük az egyik hátsó bejárathoz állított 55-öst, a 223-as gyártási számút. Ami rögtön szembetűnt: egyetlen ülése sem volt a busznak. Hiányzott a padlószegélyezés, az utaslépcsőmegvilágítás, a szellőzőnyílásfedél, a lépcsőszegélyezés, a hamutartó, a függöny. Hiányzott továbbá a pótkerékláda, s az első lökhárító, a munkakuplunghenger, és még egy sereg apróság, ami nem látszott az alváztól — csak a művezető rögzítette a fejében. Ugyanis vagy 40 busz esetében maga az átadóüzem jegyezte fel külön kis sárga cédulákra, hogy miről mi hiányzik. A szerelők, csoportvezetők, művezetők is adminisztráltak. Valaki találóan jegyezte meg erről a munkáról: „Az idő megy, produktum meg semmi.” Persze a meghiányolás szükséges. Ha nem síz üzem végezné ezt a munkát, rábízná a szalagra, ahonnan az igazgató 4-es számú utasítása értelmében „csak MEO által jóváhagyott, kész buszok jöhetnek le a vonalról” — saját magát csapná be. Így is sok a tisztázatlan kérdés. Az átadóüzem szerelői, de vezetői is megesküsznek, hogy csak ráfizetnek, ezt is, azt is nekik kell elvégezniük, olyan munkákat, amiért a bért a szereldebeliek veszik fel. Vagyis a pénz körüli vita újult ki ismételten az üzem és a munkaügyi szervek között. Régi vita ez. Az üzemvezető esküszik, hogy a korábbi, a technológiai bér — amit különben is csak akkor lehetne alkalmazni, ha a 4-es számú igazgatói utasításnak érvényt tudna szerezni a termelés — nem reális. Kísérőlapokkal bizonyít: egy 55-ös 100 kilométeres futtatása miért 480 perc (79,96 forint), amikor egy 311-es 150 kilométeres futtatására csak 420 percet (69,97 forintot) adnak?! De az igazi vita most mégsem ekörül folyik. Az anyagellátás romlása egy új bérezés bevezetését tette szükségessé. A vita most ekörül az úgynevezett kocsibér körül forog. A megadott összeg elegendő-e olyan kocsik eladásához is, ahol az ülésektől kezdve szinte minden hiányzik. (Szeptember 14-én a 40 hiányos kocsi közül 20-ban elvétve vagy egyáltalán nem volt ülés. De a közben meginduló kooperációs szállítás is csak 2 milliméterrel rövidebb lábú üléseket tudott biztosítani.) Az üzem érvelései során ilyen indokokat tudott felsorolni: No, és a begyakorlottság?! Hiába dolgoznak itt a legügyesebb szerelők, mégsem vehetik fel a versenyt a begyakorlott székbeállítókkal. No és az anyagbeszerzés?! A termelési főnök egy korábbi helyes utasítása értelmében anyagot csak a szerelő vonalak vételezhetnek fel. De most ha az átadó fog szerelni — ezt kívánja meg a jelenlegi termelési helyzet — mi lesz a gyakorlatban? Az adminisztráció szempontjából? Olyan kérdések ezek, melye-ken lehet vitatkozni. S ha döntés születik is, csak olyan lehet, amivel az üzem nem ért egyet. Kevesellni fogja a bért, ugyanakkor a munkaügyi szervek meg lesznek győződve, hogy már megint túlfizették az átadóüzem szerelőit. Ezt a kívülálló már tapasztalatból tudja. A hiba gyökerét a termelés szervezetlenségében kell keresni. Amíg ilyen félhavonként, kéthavonként felmerülő rendkívüli esetek sorozatosan fordulhatnak elő, lehetetlen igazságos döntést várni. A megoldás (bár ezt mindenki tudja) a termelés szervezettebbé tételében rejlik. —szoc. Munkavédelem Az ellenőrzés segít Állandóan visszatérő téma, hogy a termelés növekedésével együtt szükségszerűen növekedni kell-e a munkával járó baleseti veszélynek vagy sem. Vajon az üzemi balesetek nagyobb része figyelmetlenségből vagy pedig a munka természetes veszélyéből következik-e be? Kétségtelen, hogy a munkavégzés, mint minden tevékenység bizonyos kockázattal jár. Az autóbuszgyártás jelenlegi technológiai színvonala nagyon sok kézi műveletet követel és a munkás igen szoros kapcsolatban van a szerszámmal és munkadarabbal. Ebből azonban nem lehet azt következtetni, hogy a baleset szükségszerű. A technológiai utasítások pontos betartása, a munka helyes megszervezése, a munkát végző személy szakmai képzettsége és gyakorlata, a megfelelő minőségű gép és kéziszerszám alkalmazása, illetve szükség esetén az előírt védőberendezések és védőfelszerelések használata mellett is feltétlenül szükség van a figyelmes, körültekintő munkavégzésre. A védőeszközök csak meghatározott keretek között jelentenek védelmet. A tenyérvédő vagy a bőrkesztyű használata mellett is érheti a munkást üzemi baleset, ha történetesen szerelőállvány mozgatása közben a lábujja sérül meg azért, mert zárt lábbeli helyett, saruban dolgozott. Szintén nem a munkával összefüggő veszélyeztetés, ha a technológiai utasítás ellenére végzett műveletnél történik baleset. Sz. Z. a ventillátoragy esztergályozása után a sorjázást nem a technológiai utasítás szerint végezte, a munkadarabot nem fogta a gépbe, a kezében tartotta, így a tenyerét elvágta. N. E. a kézi fúrógépből az elgörbült fúrót kulcs nélkül akarta kivenni, a fúrófejre tenyérrel ráütött, és eközben a tenyerét az elgörbült fúró felsértette. Könnyen megérthető, hogy a baleset megelőzése nemcsak a vállalatra nézve jelent feladatot — korszerű gépek, védőberendezések, védőeszközök biztosítását —, hanem a gazdasági vezetőkre is, akiknek fokozniuk kell az ellenőrző tevékenységet. A gazdasági vezetőnek nemcsak jogában áll, de kötelessége is a szabálytalanul dolgozó munkást figyelmeztetni és szükség esetén felelősségre vonni. Az olyan sokszor hangoztatott munkaerőhiányt így is lehetne enyhíteni. Az üzemi balesetek következtében kiesett munkanapok száma a törzsgyárban 1969- ben annyi volt, mint amennyi a busz I. gyáregység összes üzemeinek kétheti munkaideje. Ilyen körülmények között joggal lehet kérdezni: a személyi tényezők, a figyelmes, fegyelmezett munka, a rendszeres és lelkiismeretes ellenőrzés nem lehet-e a balesetek megelőzésének egyik formája? De igen. A jelenlegi baleseteket figyelembe véve, a leghatásosabb formája. Viola Ferenc Átalakulóban kiköltözött a szerszámgyár a sajtolóból. Már az utolsó gépet, a horizontál fúrót is elszállították. Az előzőleg átvitt kopírmarógép helyén, már a felvonuló építőipar emberei szorgoskodnak. Készítik a helyet az új, 800 tonnás mechanikus működésű erfurti présgépnek. A beruházás szerint várható, hogy az új prést, még ebben az évben átadják próbaüzemeltetésre S