Ikarus, 1971 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1971-02-04 / 3. szám

1971. február 4. klub teljes program Lesz pinceklub! Ha nem is egy teljes, mint ahogy a gyári KISZ-bi­­zottság megálmodta, de egy fél pinceklub mindenesetre lesz. A szerződést a művelődési ház és a KTSZ-bizott­­ság a napokban „parafálja". Az együttműködési szerződés aláírását hosszú vita előzte meg. (Hadd jegyezzem meg itt: a vitában szeren­csére nem maradtak magukra a fiatalok. A pártbizott­ság is az ő elgondolásukat támogatta. S­ talán a vita­partner, a művelődési ház is titokban nekik drukkolt. Mi is volt a vita lényege? A művelődési ház helyhiány­ra. ..Ez az egyetlen 120 főt befogadó helyiségen)" — hivatkozott. A KISZ-bizottság a fiatalok lélektanát boncolgatta: „Ma amikor újság, tv, rádió, pinceklu­bokról beszél, ez fut, ez a divat, erre harapnak a fiata­lok: mit kezdjünk mi egy emeleti kisszobával? írjuk ki: Pinceklub az első emelet 22-ben ’? ... Végül a vita kompromisszummal zárult: Hétfő, kedd, csütörtök —• heti három alkalommal a fiataloké lesz a pincehelyiség. A neheze azt hiszem mégis ezután kezdődik. Megva­lósítani amit a programtervezetükben leírtak a fiata­lok. ..Kellemes, szórakoztató környezetet teremteni" (vegyük a hivatalos kimutatást) a vállalat ezer fiatalja részére. Kedves kis zúgot, ahol egyaránt lehet ,,dum­­csizni”, versekről, szerelemről, politikáról, beat-zenéről, Mozart-muzsikáról . . . A témákat a 71-es közös programból másoltam ide. Ezt lapozgatva izgul az ember: sikerüljön a „fél-pince­klubban" megvalósítani a teljes programot. Ezúttal már kompromisszum nélkül. d­e. Mennyi ? Tizenegy nő újított 1970-ben vállalatunknál — olvasom az újítási iroda „kimutatását”. Ti­zenegyen a 401 újító kö­zül. Sok ez? Kevés? Mindenesetre három fő­vel több, mint az 1969-es évben ... Mégis keves­lem. Az év során benyúj­tott 512 javaslatból a vállalat 176-ot elfoga­dott, s ebből 164-et hasznosított is. Sok ez? Kevés? Ha az 1909-es ered­ményekhez mérem, nem tudom mit válaszoljak. Az újításokból eredő megtakarítás (becsült érték), azt mutatja, hogy az 1970-es év szerencsé­sebb volt a­z 59-esnél. 2 millió 185 ezer forinttal szemben 5 millió 754 ezer forintot takarítot­tunk meg. Az utókalku­­lált megtakarítás viszont az 1969-es év sikeréről beszél. 1969-ben: 9 millió 882 ezer forintot. 1970-ben: 11 millió 852 forintot mutattak ki az utókalkulátorok. Egy viszont tény: 1970-ben többen újítot­tak, mint az előző évben és kevesebb pénzt kap­tak, kevesebb jutalmat, célprémiumot, közremű­ködési díjat. Összesen 538 ezer fo­rintot az 19­­9-es 1145 ezer forinttal szemben. Sok ez? Kevés? Nem tudom. Tűnődöm a kimutatáson. De. Irányítani — fölhasználni Ki mit hoz? Kenyeres Lajos szerszám­­szerkesztő 31 éves. 1962. óta dolgozik ebben a munkakör­ben vállalatunknál. 1969 szep­temberében Erfurtban, Eise­­nachban, Schwarzenbergben járt. — A vállalat hármunkat küldött ki. Én a szerszámgyá­rat képviseltem, kollegám a technológiai főosztályt, harma­dik társunk a 3-as számú gyáregységet. Rengeteg új dol­got láttunk. Mikor megmutat­ták a schwarzenbergi szer­számgyár bemérő részlegét azt mondtam: ez kellene nekünk is otthon! Ezek a padok­ és ezek a műszerek hozzá! A sab­­lo­nozó részleg berendezései egyaránt dolgoztak sablon, rajz után... Nálunk még csak­­nost kezdünk szabványosítani, s ott már minden szabványo­sított... Valójában mégis ké­vés volt a tíz nap. Négy helyen jártunk, s közbeesett egy va­sárnap egy szabad szombat, s nem győztünk rohanni. Az lett volna az igazán hasznos, ha egyetlen egy terület munkáját ,figyelhette volna meg az em­ber ... , így fest egy hasznos úti,be­­számoló szóban. (Az Írá­sos feltehetően sorszámmal el­látva több mint egy éve fek­szik valamelyik iratszekrény alján.) És számtalan ilyent feljegyezhetnénk. A legfonto­sabb kétségtelenül él a fiatal­ember emlékezetében. Látja a különbséget. S a látottak (ha áttételesen is) leolvashatnak szeptember óta leadott mun­káiról. De egy kis irányítással hasz­nosabbá is lehet tenni ezeket a tapasztalatcseréket. Példa rá a szerszámgyári kezdeménye­zés. Ignácz Kálmán műszaki vezető fiókjában található ez az utazási program. Ki utazik, hova és mikor a gyáregység­ből? — ez olvasható le a pa­pírról. Már házi szervezés! Tervszerű, céltudatos munkára vall. Válasszunk ki az itt fel­soroltak közül egy nevet. # Somos Iván 39 éves, 1970 ■májusa óta a technológiai cso­port vezetője. Most ő beszél utazásairól. — Valójában amióta ezt a munkakört megkaptam, csak azóta utazgatok. Itthon. Szep­tember 16-án az igladi műszer­gyárban voltunk. „Hozni" nem hoztunk semmit, bár a pneu­matikus mérőműszereiket mi is remekül alkalmazhatnánk forgó csaló m­ű­helyünkben. Csepeli utunk úgy tudom szer­ződéskötéssel végződik: Csepe­len igladi utunk előtt jártunk. A terítékvágó szerszámok vá­gó éleinek kemény fémmel való felrakása érdekelt ben­nünket. Elvünk, amit más már megoldott mi nem akarjuk új­ra kitalálni. A K1-es anyag drága. Kilója 40—50 forint. Ha a szerződéskötés megtörténik, a csepeliek eljárásával nyu­godtan rátérhetünk a C36-OS a C45-öS szénacélok alkalma­zására... s itt vége is az in­terjúnak.­ ­ Tanulság? Talán csak annyi, az ipar jelenlegi fejlettsége mellett a rendszeres tanulmá­nyi utak nélkülözhetetlenné váltak. Konkrét, mérhető, hasznot hajtanak. S a példa azt mutatja gazdaságosságukat következetes, céltudatos irá­nyítással tovább lehet fokozni. Tanulság? 1Azt küldjük ki drága pénzért külföldre, aki már itthon bebizonyította, hogy a napi 31 forintért ió hasznot hisz a vállalatnak. Nem rossz gondolat. Tanulság? Azt is itt kell megemlíteni, hogy a gyáregy­ség dolgozói még fél éve sincs, mikor szocialista megőrzésre átvették új munkahelyüket. S ez úgy látszik többre kötelezi őket máris, mint csak saját gyáregységük érdeke. Vállalati szinten gondolkod­nak. d­e IKARUS Az egyik elment ,­a másik visszajött A felvételi irodán lerakott felmondásokat böngészgetve két nevet választottam ki. Kéki Miklósáét, a szakmun­kásképző szerszámkiadójából és Héder Károlyt, a­, egye­di­ gyáregység vá­zas- lemezes csoportjából. Mi­ndket­­en el akarnak men­ni a gyárból. Kéki­né 20. Bléder 18 éve törzsgárda tag. — 1950 májusa óta dolgozom a gyárban — mondta Kékiné. — Az­ Ikarus a második mun­kahelyem. Először a busz II- béli­­ voltam szerszám kiadó, majd mikor a férjem 1967- ben meghalt, átkerültem ide a tanműhelybe. Nagyon rende­sek voltak a munkatársaim, szerettem itt dolgozni. Velük nincs is problémám. Mire várjak még ? Miért akar mégis elmenni? Komor arccal válaszol: — Hát jó, ha akarja elmon­dom. Mikor idejöttem a tan­műhelybe én lettem a „rang­idős kiadó”. Kétszer kaptam fizetésemelést, így lett 145­1 forintom. A többi kiadóban a hasonló beosztásúak 1660 fo­­rintot keresnek Mire várjak? Újabb 20 év után talán kap­nék még .50 forintot. Van egy 17 éves lányom, aki 800 forin­tot keres, és van egy 77 éves, özvegy édesanyám. Mikor a férjem meghalt, idegösszerop­panást kaptam. Azóta öt mű­tétem volt. Kértem, hogy he­lyezzenek át a vonalra, ahol többet lehetne keresni, de az orvos nem engedte. Két éve érezteti velem a csoportveze­tőm, Schütter Richárdné, hogy nincs megelégedve a mun­kámmal. 41 éves vagyok. Mi­re várjak? Én javasoltam Vitéz József raktárgazdálko­­dó 1969-ig Kékiné csoportve­zetője volt. é­­gy beszél róla. — 1952-től 1969-ig dolgoz­tunk együtt. Soha nem volt kifogásom sem a munkája, sem a magaviselete ellen. Az egyik leltárnál megbetegedett a 3-as kiadó vezetője Vécseiné és helyette Kékiné vezette le a leltárt. Olyan jó munkát végzett, hogy őt javasoltam a tanműhelybe. Pálfi János, a GYGO veze­tője csak aki,mi tudta meg Kékiné problémáját, mikor ki­lépőt kért, hogy új munkahe­lyet keressen. — Lehet, hogy Kékiné érzé­kenysége összefügg a beteg­ségével. Az azonban tény, hogy egy készletellenőrzés al­kalmával a csoportvezetője nem találta rendben az admi­nisztrációt és ezért szóban fi­gyelmeztette. Ekkor egyértel­műen­ Schütte­rének volt igaza. Igaz, hogy van 1650 forintos kiadónk is, de jóval nagyobb felelősséget igénylő, nagy forgalmú rak­tárban. A másik tanműhelyi kiadóban — mely hasonló Ké­kiné raktárához — Képes Jó­­zsefné egyedül dolgozik. Neki nincs szabad szombatja, ezért ő kap 1550 forintot. Kékin­ének felajánlottuk, hogy ha felépül az egyedi­ gyáregység új ki­adója, oda helyezzük, de ott is Schütt­erné lesz a csoportve­zetője, aki szerintem nagyon jól látja el a feladatát. Ezt ■nem vállalta. Más lehetősé­günk sajnos nincs. Engedjenek el Héder Károly 12 forintos órabérért dolgozik az egyedi­ben. Három éve került át or­vosi javaslatra a busz 1. leme­ze­s üzemé­ből. — Nekem ez nem felel meg. Szívbeteg vagyok, nem tudok a kocsikra mászkálni. Külön­ben is a MÁVAUT javító mű­helyében 14 forintot ígértek próbaidőre. Utána még több is lehet. 51 éves vagyok. Sokat számíthat ez majd a nyugdíj­nál. Kértem, hogy engedjenek el felmondás nélkül, de Kus­­nyár elvtárs nem írta alá a papíromat. Így csak december 15-én számolhatok le. A fiam is itt dolgozott a busz I-ben, 8.70 volt az órabére. Ott most 12.60-at keres. Ő is lakatos.­­No, meg ott legalább nem ma­­cerálják az embert. Angyal Lajos művezetőt is felkerestem, aki elmosolyo­dott, és egy listát vett elő. — Szitja. 150 százalékos a decemberi tervünk. Túlórázni kell. Héder Károly is vállalta, a betegsége ellenére. Nálunk 12,70 az átlag órabére, ennél többet nem tudunk adni. öt ember dolgozik a 40-ből or­vosi igazolással. Olyan is van köztük, aki jóval a 100 száza­lék alatt, termel, mégis meg­kapja az órabérét. Elképzelhe­tő, hogy egymás között beszél­nek is róla. Ráígérnek Kusnyár István termelési­­vezető közbez­ágott: — Az igazi probléma az, hogy márka lett az Ikarus név. Az egyedié meg különö­sen. A kerületben üzemelő Hungarocamion javító telepen például látatlanban ráígérnek 2 forintot a mi órabéreinkre. 1975-i­g egy újabb BKV autó­busz-javító épül a Cinkotai úton. Ezek óriási konkurenci­át jelentenek nekünk. Aztán elővette a bérlistát. — Tessék. Héder Károly az októberi első dekádban betegsége miatt mindössze 16 órát dolgozott. A második és harmadik de­kádban 1632 forintot keresett, plusz 620 forint prémium. Ez 14.70-es órabérnek felel meg. Ilyen körülmények között, 10.50-es gyártmánybérből nem tudunk még plusz 2 forint alapórabért adni. Sajnos anya­giakban nem tudunk többet ígérni, el kell, hogy engedjük. Riportunk december elején készült. Szándékosan vártunk a közléssel, mert ösztönösen éreztük, hogy ez az ügy még ■nincs befejezve. Kékiné hajthatatlan maradt, kilépett a vállalattól. Róla ez ■az utolsó információnk. Héder Károly szintén sze­rencsét próbált, de az új mun­kahelyén nem váltották be a kecsegtető ígéreteket, s egy hét múlva újra jelentkezett felvételre az Ikarusban. Most a régi munkahelyén dolgozik, az egyedi gyáregységben. — Ágoston — Gyenge virtus Íg­y tudom, hogy mi a virtus. De félek, hogy néha túlzás­ba visszük. Értem én: aki leül a sár­gaborsó főzelék (fasirttal) mellé — és vizet iszik rá, az nem nézi el jószemmel, ha mellette kirán­­totthúst esznek és víz helyett Bada­csonyi Leányká­val csúsztatják le az utolsó falatot. És előbb-utóbb „bosszút" állnak. Ezt követeli a virtus! „Bosszút?! Kik! — és miért?! Ezt már nem értem. Nem hiszem el, hogy virtusról van szó, akkor, amikor az üzemi étkezdé­ben (mert az alag­sori helyiséget ép­pen festik) külföl­diek vannak. Szovjetek, osztrá­kok, NDK-sok, családjuktól hoz­zánk vezényelt át­vevők, gépbelö­vők. Csak nem hisszük azt „jogos önérzetünkben", hogy helyesen cselekszünk, ami­kor elemelünk egy-egy hosszú­­nyakú üveget. „Igyák a vizet ők is! Elvégre ez munkahely!’’ Igen, igen, (ha a konyha panasza igaz), miszerint nemcsak a kiké­szített üvegek, ele a reprezentatív üvegek is eltűn­nek időnként, ak­kor mi nagyon os­tobán gazdálko­dunk az önérze­tünkkel. Kezdjük azzal, mint házi­gazdák udvariat­lanok vagyunk. S folytassuk annál, ami már megbo­­csájthatatlan: két —három ,,virtu­­sos, önérzetes” fi­atalember (lehet, a 30-40-es évjá­ratból is) közel 10 ezer em­ber . . . pontosabban 10 millió ember be­csületét járatja le. Mégha virtusnak szánjuk is ezeket a cselekedeteket — valójában lo­pás. Többszörö­sen az, mert vég­­sősoron nemcsak a bor és a szépen metszett pohár — a rólunk kialakí­tott jó vélemény is eltűnik a fehér abrosszal terített asztalokról. va­agy egysze­rűbb lenne a magyarázat: vannak, akik any­agira szeretik a bort, hogy nem tudnak ellentáll­­ni. És szó sincs virtusról, önérzet­ről?! Előfordulhat ez is. De akkor már mentséget sem tudok felhoz­ni az érdekükben. (halász) 9600 TAKARÉKBETÉT Az Országos Takarékpénztár 1970. szeptember 1-ével —a Pénz­ügyminisztérium rendelete alap­ján — 14—26 éves fiatalok számára új szoolgá­ltatási formát, a pré­miummal összkapcsolt ifjúsági ta­karékbetétet vezette be. Az­ öt évre szóló ifjúsági taka­rékbetét után az OTP 1 százalék­kal magasabb kamatot fizet, az eddigi legmagasabb , egy évre le­kötött betét után járó kamatnál. A fiatal, tehát, olyan összeghez jut, amelyet lehetetlen egyik napról a másikra előteremteni. De egy má­sik előnye sem hanyagolható el az új betétformána­k. Ha a fiatal öt éven át takarékoskodott úgy, kü­­lönkölcsön igénybevételére is jogo­sult, ha állami szervtől lakást akar vásárolni, vagy építeni kivár. Az a fiatal tehát, aki 100 forintot fizetett be 7000 forintig, aki 200 forintot fizetett be 18 000 forintig aki pedig 400 forintot fizetett b­­e 2 éop forintig terjedő különköl­­csönt kaphat, a mindenkit megil­lető különkölcsönön felül. 1971. január első nap­jaiban 96 000 fiatal vallott ifjúsági takarékbeté­­tet. a Szabad a szabad­egyetem A művelődési ház vezetősé­ge februártól lehetővé teszi a Társadalom és vallás című so­rozat­ látogatását azok részére is, akik nem iratkoztak be a szabadegyetemre, de egyes té­mákból szívben hallgatnak előadást és megnézik a hozzá kapcsolódó filmet. Februárban, a következő előadásokat ren­dezik: 10-én. szerdán du. fél 3 óra­kor a Huszitizmus és a refor­máció. Vallási reformok, val­lási háborúk. Film: Kereszte­sek I—II .rész. 17-én. szerdán du. fél 3 óra­kor: a vallásfelekezetek meg­szállottjai. A vallási fanatiz­mus gyökerei, a megszállottság áldozatai. Film: Boszorkány­­per. A belépés a szabadegyetem tagjai neszére (meghívóval) továbbra is ingyenes. Meghívó nélkül a belépődíj 3 forint. .•■oofxx>oGooooac<aQOQO<xyx>QOQGO<yy3Q(MyzQOQO&>90c Gyárunk dolgozóinak lakás­problémáját a negyedik ötéves tervben a lakásszövetkezeti forma igénybevételével kíván­ja megoldani, illetve enyhíteni a vállalat. Az­ eddigi évi 20 OTP öröklakás helyett 100 szövetkezetit biztosít a dolgo­zóknak. Ez év elő félévében adják át az­ utolsó 20 OTP lakást a XVI. kerület Varga József utcában, melyet a VSZB döntése alapján a hosszú évek óta itt dolgozó törzsgárdatagok kapnak. 200 lakást biztosított, a Lakásszövetkezetek Szövetsé­ge az Ikarus és ÉMG részére. December első hetében már meg is tartotta alakuló közgyűlését a két gyárból szervezett kollektíva, melyen Bola Bélát a busz I. fő­osztály termelési vezetőjét választották a lakásszövet­kezet vezetőjévé. Terveik szerint a XVI. kerület Cziráky út és Egyenes út által határolt területen építik majd fel az ötszintes házakat. Következő közgyűlésükön választják ki a meg­felelő típustervet. Rendelkezésre áll a szükséges építő­ipari kapacitás, így ez év elején már el is kezdik a ta­lajmechanikai munkákat. A vállalat 20—25 ezer forintos közmű hozzájárulással segíti az építkezést. Előrelátha­tóan 1973 elején költöznek be az új lakásokba. Újabb huszonnégy lakást építenek, címmel lapunk no­vember 26-i számában adtunk híradást, legutóbb a fehérvári gyári KISZ-lakásépítési akció­ról. A többi között megírtuk,­­ hogy hosszú szünet után sike­---------------------------- rült kivitelezőt találni az újabb két lakóház megépítésére; a­z5 munkát a Szári Béke Tsz vállalta. Az erről szóló­ szerv­e­ződést szeptember 15-én kötötték meg. Októberben a­­ munka megkezdődött. — Hogyan halad a munka? — érdeklődtünk Molnár­­ Gézától, a társasház-akció gazdasági ügyintézőjétől,­­ — All! — válaszolta röviden. — Mi történt, eddig? Röviden a következő: a fiatalok­­ minden szabad időben dolgoztak, maguk kiásták az­­ alapot, a rámpáról odahordtak minden téglát, meszet,­­ anyagot. Férfiak és nők egyaránt hajtottak késő estig Ö végezték a földmunkát anyagszállítást, hogy a tsz épi-­ő tőbrigádja zavartalanul dolgozhasson és lényegében O meggyorsítsák a munkát. O A tsz 4—7 tagú brigádja két­ hét után elvonult! Amit Q eddig tettek: 8—10 mázsa meszet leoltottak. Ennyi az­­ egész. Ez még októberben történt. Azóta a vállalkozó­­ enyhén szólva nem jelentkezett.­­ — Az alapozást elvégeztük, anyagot biztosítottunk — — mondja Molnár Gábor. — Nem tudom, mikor és egy­­­­általán mire várható az építőmunka megkezdése. Túl­­5 az építtetők egyéni csalódottságán, féle nő a kárunk­rn is. Például ott van 520 mázsa oltatlan mész, a fele el­­­romlik idővel. Más anyagokban is ott a pénzünk, nehezen­­ összegyűjtött forint. Nem érezzük magunk mögött az­­ ígért gazdasági és KISZ-segítséget, ellenkező esetben­­ nem jutottunk volna ilyen helyzetbe. Az is nagy gond,­­ hogy az ígért 300 ezer forint támogatást, kölcsönt eddig­­ nem kaptuk meg a gyártól. F, hozzájárulás hiánya csak­­ fokozza kilátástalan helyezetünket. Segítséget, kérünk , és várunk, mert egyéni erőfeszítésünkkel nem tudunk­­ boldogulni. P­­aton(heli)

Next