Ikarus, 1972 (20. évfolyam, 1-26. szám)
1972-03-16 / 6. szám
1972. március 16. Harmadévesek az üzemekben Százhúszon,két idén végző ipari tanulót helyezek ki március 1-től a budapesti gyár üzemeibe. Többségük a busz I., busz II. és az egyedi gyáregységben dolgozik önálló munkán, gyártmánybérben. Félévi eredménye valamennyiüknek közepes vagy annál jobb volt. A 95 közepesrendű tanuló órabére 5.30, a 26 jórendűé 6.20, s az egyetlen felesé 7 forint. A fiatalokat a brigádokba osztották be, s további szakmai fejlődésük elsősorban a műhelyi, gyáregységi vezetőktől függ. Ugyancsak a műhelyi közösségek feladata, hogy a hozzájuk került ipari tanulókkal megszerettessék a munkahelyüket, s a félév leteltével is ott maradjanak. Tanulmányi eredményük alapján a 230 harmadéves tanuló 53 százaléka került ki atermelő üzemekbe. 1969-ben ez a szám még 61,5 százalék volt. Három év alatt az összes tanulólétszám 773-ról 540-re csökkent. Közgazdasági paradoxonok Az autóbuszgyártás fokozza a pótalkatrész igényeket. Az 1971. évi pótalkatrész szállítások 570 millió forintot tettek ki, melyből az Ikarus gyártása 130 millió forint volt A pótalkatrész ellátásánál ál-,talában 20—25 százalékos a haszon. A nem Ikaruson keresztül forgalmazott több mint 400 millió forint pótalkatrészek mintegy 80—100 mFt nyereséget jövedelmeztek. Érdekes módon nem az Ikarusban, hanem a kereskedelemben. Egyre gyakoribb, hogy a felügyeleti szervek ugyanazokat az adatokat többször egymás után, vagy több szerv egyszerre megkéri. Az adatok nagy része, különösen a korábbi évekre vonatkozóak már ismétlődően rendelkezésükre állnak. Ezt el is ismerik.. Udvarias kérdésünkre a válasz: Mi csak néhányan vagyunk 150 vállalatra, sok munka mindent újból leírni. Maguknak háznál van minden. Igen-igen, de azért nálunk is csak mégegyszer le kell írni. S megkérdezik, hogy miért nő az adminisztratív létszám! Ja kérem, a munka nem vész el, csak máshol csinálják! — sza —mi Az önfelejten rozsda font elő Munkahelyem ablakából a nagy messzeségbe tekinthetek, minthogy a fehérvári csarnoki irodaház előtt rét, majd a vasútvonal túlsó oldalán végtelenbe tűnő termőföld terül el. Szép ez a kilátás, nekem azonban valami régóta bántja a szememet. Az, ami kerítésen belül van. Maga az egész rendezetlen terület is, de nem erről akarok most szólni. Egy rozsdatemető van itt a rét közepén, évek óta, nézzük, tűrjük, de meg nem szüntetjük. A beruházás „hőskorában” keletkezett. Jöttek az építők, leástak néhány oszlopot, majd a területet bekerítették. Ideiglenesen tároltak itt anyagokat, aztán ami hulladék, lim-rom összejött, azt ide hordták. Az építőmunka befejeződött, a vállalkozók régen elvonultak, ez a mikro MÉH-telep itt maradt. Már a harmadik telet húzta ki jogcím nélkül, a mostanit ugyan nem szerette, mert kevés hó esett. Az alatt ugyanis még biztonságosabban pihent. Tavaly kétséges volt a sorsa, amikor megjelent a földgyalu. De gondosan kikerülte a gép, a kutya sem háborgatta. A minap a területen szorgoskodtak a kertészet dolgozói. Kérdezem a főkertésztől, eltűnik-e végre ez az ócskavas-telep? Mi örülnénk ennek legjobban, mondta Szabó bácsi, mert teljesen rendezhetnénk ezt a részt is. De a kacat nem a miénk, nem nyúlhatunk hozzá. Szóltam már többször Parlag elvtársnak, azt válaszolta, felszólították az építőt, hogy vigye el dolgait. Megint itt a tavasz, dolgoznánk, de kerülgetjük a telepet. Meddig?... így lesz örökzöld egy téma, bár a vasat rozsda marja. Tönkre is ment itt már minden, bedőlt a kerítés, egy fillért sem adnék az egészért. De nem nyúl hozzá senki, mert idegen tulajdon, ha a terület a gyáré is. Így hát várunk, s naponta nézzük, elmegyünk mellette. A modern csarnok szomszédságában őrizzük, de vajon meddig lesz itt ez a rozsdatemető? — heti — Ilyen brigád növeli az üzem eredményeit Az Ikarus KISZ operatív bizottsága értékelte az 1971. júliusban meghirdetett és az ifjúsági brigádok között megrendezett brigádverseny mozgalmat. Ennek alapján az I. helyen a lemezesüzem Lenin ifjúsági, II. -on az üzemfenntartásigyáregység Váczi Mihály, il.-on a busz II. gyáregység Armatúra brigádja végzett. — Kitűnő közösség — jellemezte röviden a brigádot üzemvezetőjük Pintér László, mikor felkerestem. — Higgje el kézem, ilyen brigád növeli az üzem gazdasági eredményeit, segíti a közösségi erkölcs és közgondolkodás kialakítását. Az üzemben, a munkapadoknál, üzemhelyeken találkoztam a brigád tagjaival. Jóleső érzés fogott el, mikor láttam, milyen fontosnak tartották felhívásunkat, és büszkék az elért eredményre. — Ha kell a visszája vitában, dolgozunk, ha kell az átadóban kölcsönemberként. — Ha van anyag dolgozunk, ha nincs, akkor veszekszünk — mondta a brigád egyik tagja. A brigád tagjai egymásért dolgoznak: ha egyikük hiányzik, a többiek elvégzik a munkáját. Kapcsolódnak a KISZ-alapszervezet f akcióprogramjához is, hiszen a brigád több mint 50 százaléka KISZ-fiatal. " — A brigád segít, is a faszeneknek, ha kérik. Ezt tettük az 1971. október 30-i társadalmi, munka megszervezésekor is — ez a véleménye nemcsak Bellus Lacinak, aki egyben az alapszerv szervező titkára, hanem a brigád többi tagjának is. A KISZ VIII. kongresszusorán olyan vállalásokat tettek, amelyek nemcsak az üzem gazdasági feladatainak megoldását segítették, hanem olyanokat is, amelyek példázták a politikai erejüket (minőségi munkavégzés, szocialista nevelés, fiatalok bevonása, patropálása, közhasznú társadalmi munkák). A brigád a munkaversenyben I. helyezést ért el, Veres János Kiváló Dolgozó jelvényt kapott, Pethe László pedig KISZ KB dicsérő oklevél jutalomban részesült. Bosznay István Kihasználták a balesetet Legbiztonságosabb a zavarosban halászni. Tudják ezt az üzemi tolvajok is. Éppen ezért használta ki Tóth István és Balogh György az üzemfenntartás villanyszerelője a baleset következtében keletkezett pánikot. Amint már írtuk, január 28-án a busz I-ben Gonda Imrére visszaesett a tetőközéplemez és a fején könynyebb sérülést okozott. Természetesen leállt a vonal és mindenki a baleset színhelyére igyekezett. Mikor az emberek visszatértek félbehagyott munkájukhoz, meglepődve tapasztalták, hogy nem indulnak a gépek. A vizsgálat alapján kiderült, hogy a két villanyszerelő kihasználva a megzavart hangulatot , elvágta a transzformátor vezetékeit és meglazította a csavarokat. A rend azonban előbb helyreállt, mint gondolták, így arra már nem maradt idejük, hogy befejezzék a „munkát”. Több mint tízezer forint értékű vállalati anyagot és szerszámot talált a rendőrség Tóth István lakásán, sőt az U-profilból készült kerítés anyaga is a vállalat területéről származott. Az építkezéshez állított salak alatt vitték ki a poltán. Balogh György lakásán kétezer forint értékű szerszámot és anyagot találtak. Mindketten folyamatosan loptak. A rendőrségi vizsgálat befejeződött, a két villanyszerelő ügye a bíróság elé került. Az ő feladatuk lesz az ítélkezés. De a jelenség, a társadalmi tulajdon lopása, rongálása nemcsak rájuk tartozik, hanem a vállalati üzemi közösségre is, melyben folyamatosan elkövették bűncselekményeiket. Csak egyetlenkedést: az a bizonyos 32 fm kerítés, mely U-profilból készült, senkinek sem hiányzott a gyárban? Senkinek se kellett elszámolnia az anyaggal? Sajnos ma még az emberek tudatában a „miénk fogalma egybeesik azzal a kifejezéssel, hogy „nem az enyém". Amikor szemet hunyunk a társadalmi tulajdon a MI TULAJDONUNK lopása felett, egy bűncselekl! --IV TCi-on részt veszünk. Ideje, hogy -rgyén jövedelme, anyagi jóléte csak a a miénkből származhat! — ágoston — IKARUS HÁROM TÉMA Három írásos anyag szerepel a fehérvári gyári KISZ- bizottság február 15-i ülésének napirendjén. Elsőként Varga Ferenc titkár ajánlotta elfogadásra a KISZ-bizottság 1972. évi akcióprogramját. Ezután Radó Zoltán és Komáromy Péter előterjesztették a honvédelmi és sporbizottság akcióprogramját és éves munkatervét. Végül Gábor József ismertette az Ifjú Gárda évi kiképzési tervét. Az ülés jóváhagyta az előterjesztett programanyagokat. A KISZ-bizottság egyidejűleg eljuttatta az alapszervezetekhez az 1972-es évre összeállított rendezvénynaptárt. •• 1 TÖRZSGÁRDISTA Huszonegy éve dolgozik vállalatunknál Horváth Júlia. 1959 óta a galvanizáló műhely szakmunkása. Szorgalmas megbízható munkaerő. Sok energiát fordít mint nőfelelős a dolgozó társnői ügyeinek segítésére. A Nemzetközi Nőnapon Kiváló Dolgozó kitüntetést kapott. RENDET TEREMTENEK A KÖZLEKEDÉSBEN Megszigorítják a vállalaton belüli közlekedés rendjét — ezt az információt kaptuk az üzemrendészet közlekedésrendészeti csoportvezetőjétől, Nyírvölgyi Mihálytól. 200 000 forint értékű foszforeszkáló KRESZ tábla érkezett vállalatunkhoz, február, 28-án elkezdték a felszerelésüket. " A táblák gondatlanságból eredő vagy szándékos" rongálását épp úgy büntetik, mint a közúton. Itt szeretnénk felhívni a gépkocsivezetők figyelmét, hogy a gyáron belüli maximális sebesség 5, azaz öt kilométeróra. Az, úttestre záróvonalat festenek. Ezen belül nem szabad árut lerakni, sőt az önjáró alvázakat is csak a kijelölt tárolóhelyen szabad leállítani. Sok gondot okozott a szabálytalan rakodás, a közúti balesetek, koccanások bejelentésének elmulasztása. Több jegyzőkönyvet mutatott a csoportvezető, melyet utólag vettek fel, mert a biztosító értesítette a vállalatot, hogy X vagy Y gépkocsivezető karambolozott, a másik kocsiban 3—4 ezer forint értékű kár keletkezett. A gépkocsivezető azt hitte, hogy a helyszíni megállapodással mindent elintézett. Ezentúl szigorúbban ellenőrzik a rakományokat és a menetleveleket is. Az új rend azonban nemcsak a gépkocsivezetőkre, hanem a gyalogosokra is vonatkozik. A főbb „átkelőhelyeken” zebrát festenek, mihelyt az utak felszáradnak. A gyalogosok csak a számukra kijelölt helyen közlekedhetnek. Zebra lesz például az orvosi rendelőnél, a busz II. mindkét oldalán, a sajtósénál, egyedi, szerszám gyáregységnél, konyha előtt stb. Gyakran előfordult, hogy az irodaépület és a busz II. közötti téren a félkész autóbuszok között úgy haladtak el, hogy a kocsik oldalát megkarcolták. Éppen ezért itt is megszüntetik a gyalogos közlekedést. A gyalogos átkelőhelyek és a KRESZ táblák felállítása után a szabályok megtartását szigorúan ellenőrizni fogják és a szabálytalankodókat megbírságolják. Ezzel kívánják megakadályozni a gyáron belüli közlekedési baleseteket. E témakörben hamarosan egy vezérigazgatói utasítás is meg fog jelenni. —■ Ä — Viszont ami van, miért nincs ? Fogjuk meg a Kavigráfot Amint átléptem a fehérvári gyártástervezői iroda küszöbét, már hallom égető gondjaikat: szűk a helyiség, és lassan fénymásolják a gyártástervi rajzokat.Huszonheten dolgoznak a 72négyzetméter alapterületű helyiségben. 19 íróasztalt tudtak maximálisan egymáshoz tapasztani. Nincs mindenkinek önálló munkahelye. — Egy asztalnál hárman is szorongunk. — Vagy csak egy szék jut az embernek. Művelettervezéshez! — Meg titkon arra számítunk, hogy egyik-másik kolléga nem jön be reggel, ki- s küldetésre ment, szabadságon van, esetleg megbetegedett. Ha valaki az üzemben tevékenykedik vagy másutt dolgozik ideig-óráig nyomban elfoglaljuk asztalát". , Zsúfolt a munkahely, az erős dohányzás miatt is rossz a levegő. A falhoz préselt asztaloknál ülők miatt nem lehet szellőztetni. A kellemetlen közérzet gyakorta a folyosóra kényszeríti a dolgozókat, és vigyük . Valami megoldást kellene kitalálni — mondják egyszerre többen is. A másik prob. -na rr. , nemcsak munkahelyi gond. Hónapos kés , készülnek el munkájukról a fénymásolások, nem tudják kiadni, továbbítani a gyártási dokumentációkat. — pusztavámon állnak, mert nincs rojz. Régen elkészítettük, fénymásolásra adtuk, de még mindig nem kész. Nem tudunk S O.S. jelzésre sem cselekedni. — Azonnali rajz módosítást két hónapra tudunk kiadni. — Pedig tavaly új gép jött. — De ott eszi a fene a folyosón, ládában! — Mi meg itt kínlódunk... Ezt a választ rögtönöztem. A helyiség dolgában kevés remény van gyors megoldásra, mert egyszerűen nincs. (Az egykori kultúrteremből most választották le a szín - -pad-részt, szétbontották, és már azt is irodává alakították át!) Viszont ami van, miért nincs? Miért nem helyezték üzembe az új fénymásológépet? Utána nézek! Lantai Endréné csoportvevezető mondja: — Két fénymásológépünk van. Az egyik az UF—5-ös, 100 centiméter szélességben fénymásol, kilencéves, de üzemel, ezzel dolgozunk. A másik a Kavigráf, 20 éves, selejtes, de tartjuk mentesítőnek, mert ez 120-as gép. Az egy géppel nem győzzük a munkát. — És az új gép? — Három és fél éve igényeltük, tavaly október elején érkezett meg, BA—103-as típus, 50 ezerbe került, kint van a ládában a folyosón, mert nincs döntés, hova tegyék. Nincs helye. — Nem értem! — A régi két gép mellé nem lehet beállítani, ott nincs hely. Már három javaslat is született: legyen fölállítva a rajzellenőri helyiségben, vagy vigyék el javításra a Kavigráfot, és annak a helyére tegyük az újat, végül szorítsunk neki helyet a fénymásolópapír raktárban. — És? — Eddig semmi. Vagy húsz szerv, al- és főelőadó foglalkozott már a témával, megy a levélcsata, meg az idő, de a gép nincs kihasználva. Ismerem a panaszt, de nem tudok mit tenni. Próbáltam eddig is vérmunkába kihelyezni fénymásolást, de nem vállalták. Ha akadt is volna külső cég, csak a munkát akarta, papírt nem vett volna át, az pedig itt az állásban tönkre megy. Egyébként is sok a papírunk,, mert számítottunk az új gépre, most az anyag is a nyakunkon van. Egyelőre küszködünk egy géppel... Hát így állunk a dolgokhoz, kérem! Azért nem megy a munka, mert szűk a kapacitás. Erre beruházunk, veszünk új gépet, de nem használjuk. Újfent azért nem megy a munka, mert... Azt nem értem, miért nem lehetett fél év alatt, dönteni egy ilyen ügyben, a járműprogramhoz viszonyítva piti ügyben!? Az önállóság még nálunk gyerekcipőben jár, vagy inkább a felelősségérzet hiánya, esetleg a tehetetlenség miatt vannak ilyen dolgok?Legyen szabad a következőket javasolni: fogjuk rá az öreg Kavigráfot, tegyük egy fészerbe, hadd várja ott a döntést, felújítják va ’ beolvasztják. Helyére pec tegyük az újat, hadd szolgálja mielőbb a pénzét. Bíz isten mondom, ott leleszek! Heresznyei Tibor