Ikarus, 1972 (20. évfolyam, 1-26. szám)

1972-03-16 / 6. szám

Wfc. március 13. Miért nincs futópróba? KÖZTUDOTT, hogy közel egy éve a Csepel Autógyár készíti a 180-as és 556-os autóbuszok önjáró fenékvá­­zait. Vállalatunk biztosítja hozzá a vezetőfülkét, vala­mint a KRESZ előírásoknak megfelelő lámpákat és egyéb tartozékokat, melyek a közúti forgalomhoz szük­ségesek. Ha mindez megvan, a Csepel Autógyár gépko­csivezetői áthozzák a járóképes fenékvázat az Ikarus­­ba — a városon keresztül — az Ikarus felelősségére. Eddig közel kétezer darabot hoztak a legkisebb akadály nélkül. A múlt év végén Somogyi Gábor gyártmányfejlesztési főosztályvezető levélben kérte, hogy — az évekig gyár­tott 620—630-as fenékvázakhoz hasonlóan — végezze­nek 35 km órás sebességgel futópróbát, melyen részt vehet az Ikarus műszaki ellenőre is. Ez év január 7-én érkezett meg a válasz. A kérést elutasították, mivel nincs gyáron belüli próbapályájuk. (Zárójelben megjegyezzük, hogy eddig se volt!) Azóta több magas szintű tárgyalást tartottak, ered­­m­ény nélkül. Az Ikarus meósa továbbra is álló hely­zetben veszi át az alvázat, s így természetesen fogalma sem lehet arról, hogy viselkedik menet közben. Ennek ellenére mi vállaljuk érte a felelősséget az átszállítás­nál, s az átadóban jó néhány órát töltenek a javításá­val. KINEK JÓ EZ? Az biztos, hogy nekünk nem. Ha egy villanykörtét vásárol valaki a Keravillban, kérés nélkül kipróbálják, nehogy úgy érezze a vevő, hogy becsapták. A járóképes fenékvázat nem. Végtére is ki gondolhatna arra, hogy a Csepel Autógyárban va­lamit nem a legjobban csinálnak. Nyilván azért szállí­tanak a mi felelősségünkre, s ezért tiltakoznak az át­vétel ellen is. A­ton. REPÜLNEK A REPÜLŐÜLÉSEK ? Nem tömüttek az elmúlt évből Az idén is elrepültek a re­pülőülések Fehérvárról. Igaz, valamiben és valamivel kö­­zelebbre mint tavaly, de még kérdésesebb lett az ez évi kooperáció. Szakállas a téma, csak rö­viden utalunk a múlt évi his­tóriára. A szovjet luxusko­csikhoz kellettek a repülő­ülések, és mert a gyártásukra nem volt belső kapacitás, ezért kihelyezték bérmunkába. Há­rom megyébe vállalták az ülések gyártását. A dunave­­csei Vegyesipari Vállalatnál helyezték el az ülésvázak és a háttámlavázak gyártását; a mezőfalvi XXI. Pártkong­resszus útján Tsz vállalta a komplett kartámla, illetve mechanikai szerkezet szállítá­sát, a Lenti Fém- Fa és Szolgáltató Ktsz pedig az üléspárna- és háttámla, va­lamint a kartámasz kárpito­zására szerződött. Székesfe­hérvárnak maradt a teljes összeszerelés. Tudjuk, mi lett ebből. Utaztak az utasülések. Vándorolt az anyag, al­katrész, ha volt. A visz­­szavállalt tételeket nem szállította időben a gyár. Jött a jelzés, nincs anyag, aztán sok a rossz alkatrész, a rajzok használhatatlanok, őszre már drámai lett a helyzet, mert gyártották az 55.13-asokat, szék nélkül. A papírháború dúlt, annyi szó esett a szék-ügyről, mint egy­kor a magyar futballról. 411 kocsihoz kellettek az ülések, úgy összecsapott a gyár fölött a hullám, hogy 100 garnitúra gyártására kényszerült, és tűzoltómunkával valamennyi összeszerelésére. A költségek? Most vizsgálják az önköltség alakulását, mert a történtek után biztosra veszik: nem le­hetett ez olcsó mulatság. Mi a helyzet most? Duna­­vecsén maradt az ülés, és háttámlaváz gyártása, és ide került a kartámla összeállí­tás. Mezőfalva kiszállt a já­tékból, új partner akadt Sár­­szentmihályon, a Sárrét és Vidéke ÁFÉSZ segédüzeme vállalta a háttámla kárpito­zást. Így Lentiben csak az üléspárnák készülnek. Az összeszerelés megint kapun belül maradt. Látható, hogy gazdát cseréltek alkatrész­egységek, Sárszentmihály kö­zelebb van, mint Mezőfalva, mindazonáltal a gyárral együtt újfent négy helyen, három megyében készülnek a luxusülések. Pontosabban egyelőre utaznak, még csak készülgetnek. Ezer 55.14-es autóbuszba kellenek az idén repülőülé­sek. Egy kocsiban 32 utasülés, 1 sérülés, 1 kísérőülés és 1 vezetőülés van. Nem kis mennyiség ezer ülésgarnitúra gyártása, ezen belül első­sorban a 32 ezer darab dönt­hető utasülés elkészítése. Ta­valy 10 ezret sem produkált ez a szerteágazó kooperáció, hogyan tudna ebben az évben több mint 30 ezret, és nem mellékesen, időre a gyárnak szállítani? Már az első ne­gyedévben gyártják a tí­pust, és a további ne­gyedévekre 300-as szériákat programoztak. Az ülések tehát már kellenek, és egyre na­gyobb mennyiségben, de a jelek szerint máris csak a madarak megér­kezésében bíznak. Helyszűke miatt csak két motívumot említünk. Sár­szentmihály helyett már a gyárban készülnek a háttám­la borítólemezek. Az új part­nerrel kapcsolatos ez is: 83 óra alatt 50 darab háttámla borítása készült el, cca. 160 darab helyett. Az egész szék témában ért­hetetlen: tavaly éles bírálatot kapott ez a kooperáció, követ­kezményei is voltak, mert sú­lyos helyzetet teremtett, és erre az évre újra megcsinál­ták!? Szóban mindenki azt mondja, hogy csak itthoni gyártással lehet ezt a nagy és igényes munkafeladatot időre, gazdaságosan, stb., el­végezni, vagy csak egy he­lyen, éspedig Dunavecsén gyártani. De ezt csak mond­ják, miközben más történik. Ki érti ezt? —Heresznyei— N IKARUS Üzembe A 250-esek állítják* A házi vizsga sikeres Panaszok — ellenvélemények a termelésben Március 8-án valamennyi érdekelt jelenlétében meg­tartották­ az első, 1972-ben gyártott 250-es autóbusz házi tesztelését. A vizsgán a kocsi túljutott. Ez azonban koránt­sem jelenti azt, hogy a tí­pussal kapcsolatos valameny­­nyi gondot sikerült elháríta­­­s­ni. A vázasoknál, ahogy a for­málódó kocsitestek között vé­gigmegyünk, szinte min­den munkafázisnál elhangzik va­lamilyen panasz. Nem mindig a partner a hibás A weinsbergi szabó készülék eredetileg a fenékváz méretre­­vágására készült. Ma­ már a kocsik fenékváz nélkül ke­rülnek a­ készülékbe. A kézi­szülék az eredeti célnak meg­­felelő konstrukcióval készült, ezért sok kereszttartó levágá­sát lehetetlenné teszi a gép kívül elhelyezett motorja. Ezeket kézi fűrésszel kell méretre igazítani. A lemaradás pótlásánál nagy munkaveszteséget okoz a hibásan kapott alkatrészek helyreigazítása. A sajtoló például egészen az utóbbi napokig a régi dokumentáció szerinti fenéklemezt szállí­totta. Ezek átszabása sok­ ér­tékes órát­ rabolt el. Gyakran hibáztatjuk a kooperáló partnereket a fe­lesleges alkatrészek felszere­léséért. Pedig nem mindig ők hibáznak — mondja Endresz Lajos művezető. Példaként megmutatja a bal oldali első ládakereten kifogástalanul elhelyezett pótkeréktartó konzolt. Felszerelésében va­lóban egyetlen hiba, hogy teljesen felesleges, sőt aka­dályozza a léghengerek be­helyezését. A pótkerék elhe­lyezése ugyanis jelenleg a másik oldalon történik. A rajtokon azonban még min­dig be van jelölve. Tötös Károly vezető terve­zőnél (ő a típus felelőse) ér­deklődtem a konzolok sorsa felől. Ez valóban, a szerkesz­tés hibája — válaszolta, a módosítást azonnal végre fogjuk hajtani. Hogy mikor kerül el a műhelyekbe? Né­hány hónapon belül biztos! Kevés az üveges A szerelőüzem vonaláról február 6-án jött le az első 250-es, igaz, februárban túl­óra nélkül teljesíteni tudták a busz I-től kapott 556-os mennyiség szerelési munkáit, így ennél a típusnál nincs számottevő lemaradás. A 250-esnél azonban itt is je­lentkeznek a problémák. Sok gondot okoz a ládaaj­tók illesztésének megoldat­lansága. Gyakran kell levág­ni a széleket átfedés miatt, de előfordul az is, hogy hoz­­záhegesztéssel kell kipótolni a rövidebb ajtókat. Az egyik vonalon több em­ber birkózik a hatalmas szél­védőüveggel. Az üvegezésnél emberben kapacitás­hiányunk van, — ismertet meg a körülmények­kel Fejes Sándor üzemveze­tő. — Nehéz beilleszteni a nagy üvegtáblákat nemcsak szakmailag, de fizikailag is. Szerencsére a finn üveg nem olyan törékeny, de a magyar üvegek a legkisebb feszítés­nél is könnyen elpattannak. Másik gondunk,­­hogy az ab­lakkeretek méreteiben nagy az eltolódás. Így minden ko­csinál külön kell beilleszteni. Nincs meg a széria jelleg. Ez nagyon lassítja a cerv­e­­lést.­­ A szerkesztés elkészült A gyártmányfejlesztési fő­osztályon Somogyi Gábor fő­osztályvezető foglalja össze a 250-es típus történetét. A szokásos 0-széria nem került gyártásra. A hibák az első, 1970. végén megkezdett 150 darabos sorozaton jelent­keztek. 1971-ben az előző év­ben felmerült hibákat három szakaszban szűrtük ki. Az üzemektől és a különböző szervektől visszajelzett hibá­kat egyeztetés után mintegy 200 hiba­pontb­an foglaltuk össze. Állítom, hogy a kor­rekcióra vonatkozó feladato­kat csak a szerkesztés telje­sítette maradéktalanul. A tí­pust a KÖTUKI sorozatgyár­tás közben minősítette. Az itt jelzett hibák felszámolása után a kocsik teljes joggal vehettek részt a magyaror­szági forgalomban. Az ez év­ben felmerülő hibák végleges megszüntetésére 1971. októ­berében üzemvezetők, az elő­készítésben és a gyártásban részt vevő szervek vezetői műszaki igazgatói értekezle­ten nyújthatták be a még szükségesnek tartott módosí­tási javaslatokat. Ezek alap­ján adta ki a műszaki igaz­gató, a 250-es típusra vonat­kozó harmadik utasítását. Ezt a következőképpen fejezi be: „Jelen utasításban felso­roltakkal befejezettnek te­kintjük az 1972. évi gyártás­sal kapcsolatos változtatások meghatározását... az Ik. 250-es és Ik. 252-es autóbu­szok esetében, tehát ezeken a típusokon az 1972-es gyár­tásra vonatkozóan módosítá­sokat nem hajtunk végre!” És ha mégis akadnak me­­net közben problémák? — Ha általános érvényű­nek fogadjuk el azt az elvet, hogy a darabrajzok utasítás jellegűek, akkor a dokumen­­­­táció szerinti gyártás során nem lehetnek problémák, — válaszolja Somogyi Gábor főosztályvezető. Megindult az 1972-es soro­zat gyártása. Az első 250-es házi vizsgája sikeres volt. Ez bizonyítja, hogy a kocsi a kö­vetelményeknek megfelel. De nem mindegy, hogy milyen munka, anyag és időbefek­tetéssel sikerül jó autóbuszt gyártanunk. Elkészült a 3. számú gyár­egységben a vasúti bekötő­pálya. Az értékesítési.­osztály­tól kapott információk­ szerint a különböző próbák és a táv­közlő berendezések üzembeál­lítása után, körülbelül két hó­nap m­úlva megindulhat az új iparvágányon a szállítás. A vágány közvetlenül a Rá­kosrendező pályaudvarral te­remt összeköttetést, tehát a HÉV vonalát teljesen kizárják a kocsik útvonalából. Ezzel megszűnik a ferencvárosi és egyéb más pályaudvarokon történő vagonírozás is. Előreláthatóan a Szovjet­unióba induló 556-os autó­buszokat már itt rakják va­gonba. SZAKÉRTŐ Racskó András fiatalember, KISZ-tag, most jár technikumba, de már 1962 óta vállalatunknál dolgozik. A szerszám-gyáregységben a Hosta-féle szerszámok készítésének szakértője. Műhelybizottságának munka­­védelmi felügyelő­je. Megkezdték a Bull-szériát Februárban is elmaradt a havi terv­teljesítésben a szé­kesfehérvári gyár. A terve­zett 230 autóbusszal szemben 205-öt adott át. Ebből 138 ko­csi 66.62-es és 67 kocsi 55.52- es típus. A teljes­ mennyiség az NDK-nak készült. A fővárosi 20-as Volánnál gyártási kooperációban elké­szült az utolsó, 20 darabos, 55.21 típusú autóbusz. Ezzel befejeződött — a múlt évben megkötött szerződés értelmé­ben — 70 autóbusz végszere­lése (Decemberben 40, janu­árban 10 kocsit adtak át.) A terv­közgazdasági osztály tájékoztatása­ szerint az első negyedévre 690 autóbusz gyártását tervezték. Az első és második hónapban együt­tesen 358 autóbusz készült el a gyárba­n a 450 tervezettel szemben, így 92 darabos az elmaradás. Márciusra 240-et terveztek, de az elmaradás miatt ez a mennyiség 332-re emelkedett .A terv- és tény­­számok nem tartalmazzák az idei 30 darabos Volán telje­sítését.) Fehérváron tehát ebben a hónapban 332 autóbuszt kell átadni a negyedéves tervtel­jesítéshez. Egyedülálló terv­szám ez havi szinten, és ha emlékezetetünk a decemberi megfeszített munkára, arra, hogy milyen kemény helyt­állás­t követelt , akkor a 289 kocsi gyártása, úgy láthatjuk, meg kell dolgozni ezért a rekorderedményért! A gyárban egyébként meg­kezdődött a 200-as autóbu­szok nullszéria gyártása. Az új feladat is fokozott mun­kát követel. Ennek teljesítése nemcsak mennyiségben fon­tos hanem azért is, mert a negyedik negyedévben­­ 300 darabos sorozatgyártás indul. A problémákat addira ren­dezni kell. — H — Segítőkészségükért... Hírt adtunk arról, hogy a székesfehérvári gyárban a KISZ-bizottság szervezésében fiatalok társadalmi ösz­­szefogással felújították a KGM technikumainak autó­buszát. Az 55-ös típusú kocsit decemberben szerelte szét egy ifjúsági brigád, és február 23-án átadták. Dr. Betler Sándor kohó- és gépipari miniszterhe­lyettes levélben fejezte ki köszönetét a gyár gazdagsági vezetésének és KISZ-szervezetének az áldozatos mun­káért, mellyel soron kívül megjavították az autóbuszt. KEDVES TÓTH ELVTÁRSI A Kohó- és Gépipari Minisztérium felügyelete alá tartozó technikumok hallgatóinak csoportos szállítását biztosító autóbusz meghibásodott. Ez az oktatási tevé­kenységet komoly mértékben hátráltatta. ön és a vállalat KISZ-szervezete áldozatos munkát vállaltak az autóbusz soron kívüli megjavítása érde­kében.­­ Segítőkészségükért a vállalat gazdasági vezetésének és KISZ-szervezetének a tanuló ifjúság, valamint a magam nevében köszönetemet fejezem ki. Elvtársi üdvözlettel: Dr. Betler Sándor Autóbuszaink az Arab-Keleten „Magyar termék a nagy­világban” címmel fotó­pályá­zatot hirdetett a Magyar Ke­reskedelmi Kamara.­Gyárunk kísérletvezetője, Dabi Lajos „Autóbuszaink az­­Arab-Ke­leten” , jeligével beküldött anyagát külön díjjal jutal­mazta a zsűri. A díjat már­­cius 8-án vette át a Keres­kedelmi Kamara tanácster­mében tartott ünnepélyes eredményhirdetésen. Az egyiptomi szervizszolgálatról küldött jelentései mellett többet közöltünk a hasonló témájú képeiből. erzedt a tavaszt... T­­­inden évben repesve vá­rom a természet újjászületésének első napjait. Az idei télen nemigen sanyargatott ben­nünket farkasor­dító hideg­­ vagy országot dúló hó­vihar. Mégis, egy­re türelmetleneb­bül lestem minden apró jelet, mely hírt adhat a tavasz érkezéséről. " És most, most végre elmondhatom: ér­zem a tavaszt! Nem az utcai árusoknál megje­len­t hóvirágok és Ibolya csokrok éb­resztették fel ben­nem ezt az érzést. Ezek legtöbbje már a természet rút becsapásával, melegágyban nyílik Sajnos nem rendel­kezem olyan képes­séggel sem, hogy meg tudnám kü­lönböztetni a meg­szokott hétköznapi fáradtságot a ta­vaszi fáradtságtól. Nem az átmenti fák nyújtózkodó ágai hozták a hírt. Igaz, némelyik a szelíd téltől átejt­ve már rügyeket is hoz, de ez nem bizonyíték szá­momra. A­kkor hon­­nan tudom, hogy közeleg a ta­vasz? Abból, hogy végig mentem a gyárudvaron. Té­len, bármilyen enyhe is volt az idő, alig­ találkoz­tam valakivel gyá­ri útjaim során. Az utóbbi napok­ban megélénkült az élet. Minden ajtóban három­négy férfi, nő él­vezi a friss leve­gőt. Fiatalok, idő­sebbek beszélget­nek, sütkéreznek az enyhe napsü­tésben. Sokasod­nak az olyan ten­nivalók, melyeket „csak” a műhely­ből, épületből ki­lépve lehet elvé­gezni. Egy-egy üze­mi út forgalma már már vetek­szik a Váci utcá­val. Ez csalhatat­lan jele annak, hogy itt a tavasz, örülünk neki. Én is örülök teljes szívemből.­­­­­sak egy do­­log nyugta­lanít: kik dolgoz­nak a műhelyek­ben és az irodák­ban? Mert ezen az apróságon múlik, hogy ne csak ta­vasszal, hanem egész évben örül­hessünk. —­ia S

Next