Ikarus, 1973 (21. évfolyam, 1-26. szám)

1973-02-01 / 3. szám

1973. február 1. Megújul a gyártás az új típushoz (folytatás az első oldalról) ból vagy kereskedelmi áruvá tegyük. Kivétel például a harmonikaajtó, melyet csak az általunk gyártott sajtolt alkatrészből tud elkészíteni a szombathelyi partner. A távlati fejlesztési terv szerint a busz I. jelenlegi fehérfémesüzem felőli ré­szén táplálják be a csepeli járóképes fenékvázakat. Itt kezdődik majd a vo­nal. "Mikor és hogyan ké­szül el a beruházás? Mi­lyen előnyei lesznek? — A járóképes fenékvázat — mosóberendezésen keresz­tül — a jelenlegi galvánüze­­men át visszük be. Közben le­szerelik a „felesleges" alkat­részeket is. A beruházást azonnal elkezdjük, ha a fe­hérfémes munkákat át-, illet­ve kihelyezzük. Eleve óriási előnyt jelent, hogy tiszta fe­nékváz kerül a vonalra. Ezen kívül az­­ előkészítő szervek előbb észreveszik a hiányt is. És ami szintén nem utolsó szempont, javulnia kell a mi­nőségnek. Vállalatunk egyik legfon­tosabb célja a minőség ál­landó javítása és az ön­költség csökkentése. Mit vár e tekintetben az új tí­pustól? — Sokan azt mondják, hogy a jó műszaki előkészítés egy­ben jó minőség is. Bár ezzel nem egészen értek egyet, a H 260-as tekintetében ez jól si­került. A műszaki, technoló­giai feltételek jobbak, mint bármelyik előző típusnál. Eb­ből azonban még nem lesz minőség, csak akkor, ha a­­ gy­áregység vezetők, műveze­tők és csoportvezetők szemlé­lete is átalakul. Nem az a fontos, hogy minél előbb to­vábbadjanak egy kocsit, ha­nem az, hogy jól elkészítve adják tovább. A gyáregységekben egyre több az automata gép. Azt mondják ez kiküszöböli az egyén hozzá nem értéséből vagy hanyagságából adódó hibákat. Igen, ha jól működik a gép. Sajnos volt már példa ha az Ikarusban arra is, hogy rosszul dolgozott, mert elron­tották vagy nem figyeltek rá kellően. A művezetőnek most már nemcsak az emberekkel kell törődnie, hanem a beren­dezésekkel is. Üzemmérnökök és technikusok munkába állítá­­sával igyekszünk segíteni ne­kik. Fő feladatuk, hogy ügyel­jenek a berendezések helyes működtetésére és a technoló­giai utasítások megtartására. Ha egy munkafolyamatot nem tudnak eszerint végezni, be­széljék meg az illetékesekkel, de ne változtassanak rajta önkényesen. A 260-as ez évi gyártási ideje 798 óra. Az új berende­zések, szerszámok­ és techno­lógia fokozatos bevezetésével 1976-ra 608 órára kell csök­kenteni. Meggyőződésem, hogy még kevesebb lesz. Szá­mítunk az újítók és a gyári „hivatásos útkeresők” segít­ségére is. Arra kérjük az újí­tókat, elsősorban technológiai jellegű javaslatokat dolgozza­nak ki. Mit, hogyan lehet ol­csóbban, jobban gyártani?! Azt tudomásul kell venni, hogy az újítások bevezetése ezután még lassúbb lesz, ha szerszámváltoztatást vagy rak­tárkészletet érint. Ez azonban nem azt jelenti, hogy nem foglalkozunk vele, csak gaz­daságosan akarjuk felhasz­nálni. Beszélgetésünk végén el­mondta még Karászy György vezérigazgató-helyettes, hogy a 0-széria gyártás idején csu­pán a hátfali ajtó gondjával keresték meg. Ebből is érezte, hogy jó az együttműködés az előkészítő- és gyártószervek között. Mivel a 260-as kons­trukciós szempontból meg­egyezik a 280-assal a módosí­tásokat a csuklós dokumentá­cióján át is átvezették. Ez év tavaszán a 280-as 0-szériából előrehoznak két darabot, hogy korrigálni tudják a pótkocsi hiányosságait is. Csak ezután indul majd a 0-széria. Budapesten ez évben több 200-as „kísérletet” nem ter­veznek. Fehérváron a 256-os­­ból készül kísérleti és prototí­pus darab. Ez a kocsi csupán annyiban tér­­el a 255-östől, hogy légrugós, luxus igénye­ket kielégítő kivitelben ké­szül. Az idén még 900 dara­bot gyártanak a 66-osokból, de jövőre már a 266-os széria indul helyettük. 2100 darabot készítenek a 255-ösből. Ezzel átveszi egyeduralkodó szere­pét a 200-as típuscsalád. Alton Nem­ a gép az ember a hibás A szerszám-gyáregység nagycsarnokában közelebbről is szemügyre vettem egy vízszintes horizontál gépet. A hatalmas masina éppen működött. Pontosan, egyhangú zúgással. Nem látszott vérszomjasnak, pedig egy hó­napja, majdnem egy ember halálát okozta. Legyünk igazságosak! Az 1972. december 19-én be­következett balesetnek­ nem a gép, hanem a szerencsét­lenség szenvedő alanya, az ember volt okozója. Ezen a napon Hafrovics János 14 órakor kezdte a munkát. 14 óra 7 perckor a legelemibb munkavédelmi szabályt mellőzve, átnyúlt a forgó főalkatrész fölött, és a munkadarab marása közben ecsettel tisztította a ma­ratott felületet. A származó elkapta a ruhája ujját és átfordította az egész embert-­Hafrovics János életét csak a szomszédos gépen dol­gozó Számpor Pál lélekjelenléte mentette meg, aki vil­lámgyorsan femérve a helyzetet, benyomta a főkapcso­lót, ezzel megakadályozva, hogy a gép többször körbe­tekerje áldozatát. Számpor Pálnak a szerszám-gyáregység közössége, po­litikai, társadalmi és gazdasági vezetősége köszönetet mondott bátor, öntevékeny, határozott cselekedetéért. A baleset szenvedő alanya még nem tudott köszönetet mondani, mert a „szerencsés kimenetelű” baleset követ­keztében is bordája eltörött, több belső zúzódást és külső sérülést szenvedett. 22 napig nyomta a kórházi ágyat, és most, január végén még betegállományban van.­­ Ha munkájához visszatér, még felelősségrevonás is várja a munkavédelmi szabályok elmulasztása miatt. Az eset tanulsága, hogy a tapasztalat nem helyette­síti az óvatosságot. Hafrovics János tapasztal munkás, 17 éve dolgozik a szerszám-gyáregységben. Ismeri a gé­peket. S mégis a túlzott, csak nem kapcsolom ki ezért ön­bizalom majdnem az életébe került. Érdemes erre gyakrabban gondolni, hiszen nem áll mindenki mellett az őrangyal vagy Számper Pál. —­ia Személyi és szervezeti változások Fehérváron Fehérváron a termelés ösz­szehangoltabb, szervezettebb előkészítése, a termelési fel­adatok megoldásában az üte­­m­esség és fokozott gazdasá­gosság elérése céljából több szervezeti változást vezettek­­be az elmúlt időszakban. Ezek közül a legfontosab­bak: az igazgatási főosztály, mely a jogi osztályt, a mun­kásellátást és a gondnokságot foglalja magába, és a közgaz­dasági, a terv­statisztika, a munkaügyi, valamint a mun­kaerő-gazdálkodási osztályt összefogó közgazdasági és munkaügyi főosztály. A termelési területen két gyáregységet alakítottak ki. Az első az alkatrészellátó, a második a gyártó (készter­­mék előállító) gyáregység lett. A szervezeti változásokkal egyidőben az alábbi személyi változásokra került sor: Jó­nás József eddigi terv­statisz­tikai osztályvezetőt a köz­­gazdasági és munkaügyi fő­osztály vezetőjévé, dr. Kövics Tibor üzemrendészeti osztály­­vezetőt az igazgatási főosz­tály vezetőjévé, Dvorszky Fe­renc volt alkatrészosztály-ve­­zetőt az I. gyáregység veze­tőjévé, Pakodi Ferenc üzem­­gazdasági főosztályvezetőt a II. gyáregység vezetőjévé ne­vezte ki Toldi József vezér­­igazgató. Tóth Károlyné a számviteli és pénzügyi főosz­tály megbízott főosztályveze­tője lett. Dr. Gond Pál és Horváth Kálmán ugyancsak vezérigazgatói kinevezéssel, szaktanácsadói feladatokat lát el a gyári főkönyvelő mellett. Tóth István, gyárigazgató Rák Józsefet az üzemrendé­szeti, Nyári Istvánt a mun­kaügyi, Bányai Jánost a mun­kásellátási, Zabolai István■ a gépi adatfeldolgozó osztály, Tonka Istvánnét a munkaerő­­gazdálkodási csoport vezető­jévé nevezte ki. Vörös Lász­ló az I. gyáregység, Vági László a II. gyáregység üzem­gazdásza lett gyárigazgatói kinevezéssel. A fenti kinevezések na­gyobbrészt december 1-től léptek érvény­be­ Drahomér Ödön megigazította újra divatos, pettyes nyakkendőjét, majd elszánt moz­dulattal, kopogás nélkül belökte Csoportnoki osz­tályvezető ajtaját. Elhatározásához híven nem kö­szönt, csak kimér­ten biccentett: — Ne­m higyje, hogy mert főnök, hasra esem — gondolta. . Az íróasztal előtt megállt, és egyál­talán nem reszke­tő hangon elkezd­te a már előre be­gyakorolt szöve­get: — Ide figyeljen, főnök! Már na­gyon kezdem unni a basáskodását. Mi az, hogy kezdem? !Sáterség Évek óta halálosan idegesít. Csend! Egy szót, se! — emelte fel fenye­getően a kezét. — Most végre én be­szélek, te nyava­lyás, te ... • Öt éve ülsz a nyakamon. He­lyetted strapálom magam! És fizetés emelés? Két év óta egy vas se. Erre mit tudsz mondani, de? — várakozóan a fü­léhez emelte kezét. Miután­­ választ nem kapott foly­tatta: — Legalább annyi sü­tnivalód leszne, miért annak a szerencsétlen Pác Elemérnek volt, akit megfúr­tál, hogy a helyére kerülj. De csak a főnö­­kösdit tudod ját­szani Barátocs­­kám — mosolygott gúnyosan. Ebben a pilla­natban zajt hallott az ajtó felöl. Hát­ranézett, szája a fü­léig szaladt: — Szervusz, Cso­portnoki elvtárs! Remélem jól alud­tál? He ... he ... Csak a tegnapi ki­mutatást hoztam bemutatni. Ugye­bár mégiscsak biz­tosabb, ha te is át­nézed ... És alázatos te­kintetével követte a főnököt, amint az asztal mögé ke­rülve leült az üres székbe. — más I­X­A­H­OL TIZENÖT ÉVE 1957. áprilisában lett munkásőr Jánosi Antal. Azóta is az, nem véletlenül kapta meg a Kiváló Munkásőr, Kiváló Parancsnok kitüntetést, most a legutóbbi zászló­alj gyűlésen pedig a 15 éves Szolgálati Érdemérmet. 1942. óta dolgozik vállalatunknál, a vázasüzem főmű­vezetője. A pártalapszervezet vezetőségi tagja, ágit. prop. titkár. Újítási hasznosítási szerző­dés, amely létrejött Csűrök Tibor újító és az Ikarus kö­zött: az 1970. februárjában benyújtott újítást, mely a 180 és 556 típusok emelőtalpainak gyártását módosítja, a ked­vező szakvélemények alap­ján a vállalat 1970. augusz­tus 4-én hasznosításra elfo­gadta ... (Eddig a tartólemezt és a tartókonzolt külön-külön szállították, most egybesaj­tolva.) ... A hasznosítás létrejött 1971. március 12-én... ... A díjazás módja és mértéke, mint újítási díj, a vállalati hasznos eredmény 6 százaléka ... ... Várható vállalati hasz­nos eredmény: Előkalkulált kocsinkénti anyagköltség­­csökkenés 556 típus 91 fo­rint, 180 típus 111 forint, plusz az utókalkulált bér­­csökkenés előreláthatóan meghaladja a 15 000 forin­tot .. „Szakszervezeti Újítási Bi­zottság! ... közel két évvel az újí­tásom befejezése után, az elő­leg kifizetésén kívül sem a féléves, sem az egyéves utó­kalkulált összeget nem fizet­ték ki... ... Kérem, hogy újításom ügyét szíveskedjenek kivizs­gálni.­ " Csűrök Tibor: Részlet az Ikarus képvi­selői és a 180-as pótkocsi-al­vázakat gyártó Szombathelyi VASFÉM közötti megbeszé­lés jegyzőkönyvéből (kelt: 1972. április 14.) .. .a felek kölcsönös megegyezéssel al­vázanként 23 forint közvet­len költségcsökkenést állapí­tottak meg ...” (Ez tehát rendben volna, de korai az öröm, mert viszont...) Komárom megyei Fémipa­ri Vállalat (KOFÉM), Tata­bánya (az 556-os alvázakat és a 180-as motoros kocsi alvázait gyártja) levele: „ ... Az al­vázak műszaki dokumentációja állandóan változik. És ez hol pozitív, hol negatív kihatással van a költségek alakulására. A kö­zelmúltban az alábbi rajzo­kon történt módosítás... (hosszú, rajzszám szerinti lis­ta) .. .• Az új tételek az al­vázak árába nincsenek be­építve. Ezért az alvázakat továbbra is a régi áron szál­lítjuk .. Részlet Róna Imre köz­­gazdasági főosztályvezető és Horváth Gyula ár- és előkal­kulációs osztályvezető által aláírt, 1972. november 16-án keletkezett leveléből (címzett a KOFÉM): ....... folyó év október 5-én tárgyalást folytattunk fő­könyvelőjükkel, Vörös Gyu­lával, aki ígéretet tett, hogy az emelőtalpak gyártását módosító újításból keletkező megtakarítás összegét felül­vizsgálja visszamenőleg is és ezt levélben közölni fogja. Ez ideig az ígért levelet nem kaptuk meg ...” Horváth Gyula osztályve­zető összefoglalja a ténye­ket: Csűrök Tibor újításának haszna két külső vállalatnál jelentkezik, akik tőlünk az újítás alapján gyártott al­katrészt olcsóbban veszik, és az újított alkatrész beépíté­sével munkabért is megta­karítanak. Az egyik vállalattal sike­rült megegyezésre jutni. A Szombathelyi VASFÉM-nél azonban csupán kis mérték­ben érvényesül az újítás elő­nye, mert itt csak a 180-as pótkocsit, gyártják. A másik vállalat, a KO­FÉM először — különböző indokokkal mereven elzárkó­zott az újítással járó költség­­csökkenés visszatérítésétől. Azután ígéretet kaptunk, de az alvázak még mindig, a ré­gi áron érkeznek. Hiába a sürgetés levélben, telexen, telefonon. Az újító pedig várja a pénzét, mely 20 ezer forin­ton felüli összeget tesz ki, és semmit sem tehet.­­­A szerkesztőség vélemé­nye: Csűrök Tibor esete — ez már lapunk hasábjain is bebizonyosodott — nem egye­dülálló. Gyakran nem az újítás nehéz, hanem az érte járó anyagi elismerés körüli mellékutcákban fáradnak el­­az újítók a kényszerű szél­­malomharcban. Az újítás dí­jazásának körülményeit le­hetőségét már a hasznos,­­éri szerződés megkötésekor meg­nyugtatóan tisztázni kellene! Ebben az esetben pedig akármilyen megoldással de minél előbb ki kell fizet­ni Csűrök Tibor részére a megérdemelt és megítélt újí­tási díjat. KINEK VAN IGAZA ? Az újítást bevezették — a díjat nem fizetik TIZENÉÉt KÉZBESÍTŐ A budapesti telepen volt egy kézbesítő csoport, mely­nek az volt a feladata, hogy a különböző szervek, osztá­lyok leveleit eljuttassa a cím­zetthez. Ugyanakkor a külön­böző szervek, osztályok saját kézbesítőt is foglalkoztattak. Ezt az állapotot szüntette meg az 1/1973. számú vezér­­igazgatói utasítás. Eszerint a jövőben a Margit utcai és a Keresztúri úti telepen csak az igazgatási és ügykezelési osz­tály kézbesítő csoportjának dolgozói látják el ezt a fel­adatot. A többi kézbesítői munkakör megszűnt. A csoport egy vezetőből és tizenkét kisegítő állományú kézbesítőből áll. A törzsgyár­ban tizen, a két telephely kö­zött és a 3-as gyáregységben ketten foglalkoznak a leve­lekkel. Munkaidejük hétfőtől péntekig reggel­­7-től, délután negyed négyig, szombaton 7- től 12-ig tart. Ezalatt min­denki köteles a saját körze­tében ellátni a munkát. . . Az új rendszer következté­ben a felszabaduló kézbesítők elhelyezéséről a munkaügyi főosztály gondoskodik. Új kompresszorház Az új kompresszorház épí­tésének földmunkái az egye­­di gyáregység és a kazánház között befejeződtek. Jelenleg a szigetelésvédő­ fal kialakítá­sát és az alapozást végzik.

Next