Ikarus, 1974 (22. évfolyam, 1-26. szám)
1974-08-01 / 16. szám
Új festősor épül az átadóban Köztudott dolog, hogy a törzsgyári festő repasz épülete már nem felel meg a követelményeknek, sőt a kisegítésére, a 3-as gyáregységi átadóban létrehozott kis műhely se oldja meg ezt a gondot. Éppen ezért a 3-as gyáregységi átadóüzem tepasz II. csarnoka mellett egy minden igényt kielégítő, a tűzrendészeti hatóságok előírásainak is megfelelő két beégetősoros festőüzem épül. Az alapterülete 7 800 négyzetméter lesz, s az olasz Empis-cég által szállítandó berendezésekkel együtt mintegy 40 millió forintba kerül a beruházás. Dengyel Imre beruházási osztályvezetőtől megtudtam azt is, hogy a berendezés jellegében hasonló lesz az egyedi gyáregységben már üzemelő festőberendezéshez. Az Empis-céggel már megkötötték a szállítási szerződést, várhatóan ez év novemberében kezdik meg a szállítást. Az építészeti munkákat a II-es Építőipari Vállalat végzi. Velük most kötik meg a kivitelezési szerződést, mivel végleges terveket csak az Empis-cég által nyújtott adatok alapján készítheti el a KGMTI. E dokumentációk az év végére várhatók. Amennyiben az építők az elképzeléseknek megfelelően dolgoznak, 1975 elején megkezdődhet a gépi berendezések szerelése, s a második félévben a próbaüzemeltetés is. Buszaink védelmére átfedik a két átadóépület közti mintegy 400 négyzetméteres területet, ami lehetővé teszi, hogy a tisztítási művelet után valóban tisztán kerüljenek át a kocsik egyik épületből a másikba. Még az idén beérkezik egy mosóberendezés is, mely megkönnyíti a futtatás utáni mosást és az esőpróbára is alkalmas lesz. Ezt a berendezést az átadó II. üzemébe állítják fel. A próbaüzemelésre előreláthatóan 1975 első negyedévében kerül sor. Hosszú vagis rövid ? A hosszú, nem jó — állapították meg fél évvel ezelőtt a busz II motorosai a szelepzár hosszabbítóról. A belső kerék szelepéről kivezető cső ugyanis a szükségesnél jóval hosszabb volt a 260-as, 280-as buszokon. A szerkesztés elfogadta az üzem javaslatát, módosítottak a rajzokon, megkurtították a rézcsövet. Tökéletes is lett volna minden, ha ez évben újra be nem lép a 250-es. A szerkesztés ugyanis hogy-hogy nem megfeledkezett arról, hogy ennél a típusnál is felülvizsgálja a cső hosszát. Az üzemben a javaslat beadásakor nem gyártottak 250-eseket így ők is csak most fedezték fel, hogy ezeknél a kocsiknál, a vastagabb kerékméret miatt az új hosszabbító körülbelül másfél centivel rövidebb a szükségesnél. Vagyis pontosan annyival, amennyit levágtak belőle. Az üzemben nagy hirtelen a hosszabbító csövet tartó lemez meghajtásával segítettek a bajon. De ez a ,,kisipari” megoldás nem lehet végleges. Vagy a szelephoszszabbító vagy a tartólemez egységességéről le kell mondanunk. A szerkesztésnek kétfélét kell terveznie: külön a 260, 280-asokra és külön a 250-esekre. S bár jelenleg e kis ügyet könnyebb fölfújni, mint a gumikat, reméljük, hogy gyors, rugalmas intézkedés változtat a helyzeten. —más Polgári védelem Munkahelyi kiképzés Az év első félévében jó rdménnyel befejeződött — ötéves kiképzési tervnek igfelelően — a busz I. marki mentőegység beosztóinak szakkiképzése. Az alvégeknél az alegységparcsnokok tartották az előásokat, akik előzetesen is szakoktatást kaptak az szágos Polgári Védelmi Parcsnokság egyik alezredese, majd kétórás eligazításontek részt a gyári törzsparcsnokságon. A beosztottak kiképzése 12 it vett igénybe. Az előadókal a legszínvonalasabb adásokat Bodor István zárta a felderítő alegységnek, Hős Árpád az ellátó (hadi) és Dorogi Zoltán a hír- alegységnek. Minden előadást ellenőriz: a törzskar tagjai, Szabó Jenc egységparancsnok is a helyettese, sőt többben itt jártak a kerületi pancsnokság képviselői is. Ugyancsak az első félévben tetták meg a dolgozók mnkahelyi kiképzését az fedi- és az üzemfenntartási íregységben, valamint az jagellátási és az igazgatási osztályon. E kiképzési toriban mintegy 900-an vett részt. A második félévben (nonberben) kezdik meg a7 II-ben a dolgozók mintelyi kiképzését. Ezt megtően, szeptember 3-tól került a busz II. műszaki ütőegység kiképzése. Októben az önvédelmi mentősötétítő, valamint az óvági alegység kiképzése évember elején kerül sor azészségügyi alegységek előírnak felkészítésére, majd hónap közepétől az egészségügyi egység sebesültszállító szakaszainak szakkiképzésére. A program tehát a második félévben is zsúfolt, egymást követik a különböző kiképzések. A törzs tagjai bíznak abban, hogy ez is az első félévhez hasonló jó eredménnyel zárul majd. Kiváló katona Schmelczer József, a pusztavámi gyáregység dolgozója, aktív KISZ-es, harmadszor nyerte el a Magyar Néphadsereg Kiváló Katonája címet HH Kift SB 110 mm Ragasztják és hegesztik a tetőt A technológiai fejlesztési osztály hegesztőcsoportja új eljárást dolgozott ki a tetőlemezek összedolgozására. Az új, jelenleg még kísérleti stádiumban lévő eljárás lényege az, hogy Vakublast szemcseszóróval fémtisztává teszik a ragasztásra kerülő 43 mm széles felületet. Erre 1 mm vastagságú, a Terrosol nyugatnémet cégtől beszerzett 2 komponensből összeállított ragasztó kerül. Az egyik komponens bronzport is tartalmaz, mely lehetővé teszi a ponthegesztéshez szükséges áramvezetést. A ragasztóval megkent két fémfelületet felülről egy pneumatikus szerkezet szorítja egymáshoz, alulról még kézzel történik az alátámasztás rögzítése. Most rendelték meg a szerszámgyáregységben az alsó alátámasztást biztosító pneumatikus készüléket is. Ez után következik a ponthegesztés, melynek az a fő célja, hogy a ragasztás megkötéséig összetartsa a két felületet. A kettő együtt biztosítja a szilárd kötést és tömítést. Ugyanezt az eljárást használják az első ablak fölötti „csőr” résznél is. Németh Sándor csoportvezető szerint a kísérletek a 250-es széria kifutásáig befejeződnek, s ezt követően alkalmazni fogják mind a két vonalon. Az új eljárás tanulmányozására Budapesten jártak a székesfehérvári fejlesztő szakemberek is. Ha itt beválik várhatóan alkalmazni fogják a fehérvári gyártósoron is. Elcsúszásból — csúcsterhelés A féléves program teljesítésében sok gondot okozott a Pusztavámról származó alkatrészek rendszertelen érkezése. Mi volt az elmaradások, a késések oka, s hogyan alakul a pusztavámi gyáregység helyzete? — ezekről a kérdésekről beszélt Csamba Gusztáv termelési igazgató. Alapkérdés: Miért hoztuk létre ezt a gyáregységet? Fő célunk az volt, hogy megteremtsük a korszerű ülésgyártás feltételeit mindkét telephely igényeinek kielégítésére a városi kommersz kocsikhoz és az egységes luxusülésekhez is. A Q-széria csúszott Ezt a tervet két ütemben kívántuk megvalósítani. Az első lépésként 1972. decemberéig előkészítettük a városi ülés gyártását és 1973. januártól már Fehérvárra és Budapestre is Pusztavám szállította ezeket az üléseket. Az ellátás itt különösebb gondot nem okozott. A tervek szerint a luxusülések nullsorozatának elkészítésére 1973. decemberében került volna sor, s 1974. januártól már gyártani is kellett volna. Sajnos a nullszériában sok konstrukciós hiba mutatkozott, melyek felszámolása még most is folyik. A legnagyobb gondot azonban az okozta, hogy a műszaki előkészítés sem fejeződött be az előírt határidőre, így a nullszériát is csak közel négyhónapos csúszással, áprilisban lehetett elkészíteni. Fehérváron az idén zömmel 255-öst gyártanak. Ennek luxusülés-igénye rendkívül magas. Ha az ülésgyártás Pusztavámon a tervezett időben indulhatott volna meg, akkor előregyártással mindkét gyártelep igényét zökkenőmentesen ki lehetett volna elégíteni. A luxusülés-gyártás gyakorlatilag a 250-esek sorozatgyártásával egyidejűleg indult, így az már az induláskor olyan csúcsterhelést eredményezett Pusztavámon, amelyre felkészülve nem volt, az igényeket így sokszor késve tudta kielégíteni örüljenek le. A 250-es autóbuszok kifutása után ez a gond előreláthatólag augusztus közepén megszűnik. Ettől az időtől kezdve már tudunk majd előregyártani, így a jövőben elkerülhetjük az ilyen „csúcsokat”. A fentiek mellett azonban egyéb gondok is jelentkeztek Pusztavámon. A fő profilra történő felkészítés ideje alatt átmenetileg alkatrészgyártást telepítettünk ide. S bár folyamatosan igyekszünk tisztítani a termékskálát, még adódnak zavarok. A Ganz-MÁVAG-nál elhúzódó lökhárítógyártás miatt még az első negyedévben is tízezer normaórát fordítottak Pusztavámon lökhárítógyártásra. A Csepel Autógyár rendszertelen fenékvázellátása, a 250-esek későbbi gyártásba vétele és a szállítás többszöri megszakítása, sokszor okozott gondot a pusztavámi alkatrészszállításoknál is. A programtól eltérő soron kívüli alkatrészellátást (ládaajtó, kábelköteg) Pusztavám csak nehezen tudta követni. Fölzárkóznak Az elkövetkező időszakban könnyíteni fog a telephely munkáján, hogy a kétfajta ülésen, az összes ládaajtón és a kábelkötegeken kívül minden más alkatrészgyártást fölszámolunk ott. A jövő fő feladata kétségtelenül az ülésgyártás. 1975- ben mintegy 400 ezer darabra lesz szükség. Vajon az egész magyar bútoripar gyárt-e ennyi széket? A növekvő termelés tehát biztos leterhelést jelent a habosító számára. Az egyéb termelőberendezéseknél pedig még némi bővítésre is szükség lesz. Meggyőződésem, hogy rövidesen Pusztavám is fölzárkózik a többi egység mellé és feladatai teljesítésében nem lesz fennakadás — összegezte az elmondottakat Csamba Gusztáv termelési igazgató. Tisztítják a „skálát" A korábbi években a luxusüléseket kooperációból biztosítottuk, ezt azonban 1973- ban felmondtuk, így a vonalakon csak a pusztavámi ülésekből lehet szerelni. A késedelmes vagy hiányos pusztavámi szállítások szinte lehetetlenné teszik, hogy a vonalakról komplett kocsik ke A gyárudvaron látható buszok hű tükrei a termelési helyzetnek. Jelenleg csak a busz II szokásos forgója áll a „főtéren” jelezve, hogy a vonalakon nyugodt munka folyik, a kocsik a programnak megfelelő ütemességgel készülnek. Pusztavámi gondok A jövőnket alakítják (Folytatás az első oldalról) Mind a városi, mind a távolsági típusoknál további lépéseket teszünk a külső és a belső zajszint csökkentésére. Továbbra is célunk az egységesítés, hiszen a maximálisan azonos alkatrészek felhasználása és ezek egyező módon történő beépítése nekünk is hasznos, és a Csepel Autógyárnak is könnyebbséget jelent, növeli a rugalmasságot. Az utasok kényelmének növelése mellett gondolunk a gépkocsivezetőkre is. Jelenleg évente csak néhány száz kocsiba építünk automata, Prága 2 M70 sebességváltót. De már egy busz próbaúton fut a Szovjetunióban kifejlesztett hidromechanikus váltóval. 1976-tól a tervek szerint minden szovjet városi kocsit ezzel szerelünk. A Hajtómű és Festőberendezések Gyára pedig már előrehaladott tárgyalásokat folytat egy új mechanikus szinkronváltó licenszének megvásárlásáról. Ezeket a távolsági buszokon alkalmaznánk majd. És végül, a már említett luxus igények kielégítéséhez is kapcsolódóan, kezdjük majd meg a 255-ös légrugós változatának, az idei BNV-n bemutatott 256-osnak a gyártását. A 270-essel együtt ez a típus lesz majd a 250-esek utóda. Az eddigiekből is kitűnik, hogy a fejlesztés során Fehérvár is fölzárkózik és az 1980 körül várható évi mintegy 13 ezer autóbusznak a felét ebben a gyárban fogják elkészíteni. Körülbelül erre az időre várható a 200-as család „kifutása” is. És mi lesz azután? A nyolcvanas évek buszára vonatkozó elképzeléseinket ez év végéig kell összegeznünk. Az már valószínű, hogy nem egy család fog születni. Hiszen míg a városi kocsiknál az alacsony padlótér, a könnyű javíthatóság, a kevés karbantartás és a relatív olcsóság szempontjai erősödnek, addig a távolsági buszoknál a nagy csomagtér, a minél teljesebb komfort és a szép esztétikai kivitel igénye növekszik. Ezt a kétirányú követelményrendszert egy családban nem lehet közös nevezőre hozni. A 200-as család utáni jövőt jelenti a Szovjetunióval már most folyó közös fejlesztési munka is, melynek célja egy 11 méteres városi autóbusz kialakítása — öszszegezte a vállalatunk és gyártmányaink jövőjére vonatkozó elképzeléseket Karászy György műszaki igazgató. Három zsírtalanító Három zsírtalanító berendezést állítanak üzembe 1975- ben a törzsgyárban. A busz I. nyugati, bővített részében egy HAFE szerszámzsírtalanító készül a sajtolószerszámok tisztántartására. A másodikat a busz I. jelenlegi területén állítják üzembe, melyhez később egy lemezhengersor is kapcsolódik. Ez a zsírtalanító még az idén, a lemezegyengető jövőre érkezik. A beruházást a termelés akadályoztatása nélkül kívánják megvalósítani. A harmadik zsírtalanító berendezés az alkatrészek tisztítására szolgál, s 1975- ben a sajtolóüzem és a busz I. közti átfedett területen állítják fel. A két utóbbi berendezést az UDEHOLM svéd cég szállítja. is régi idők... A Nap perzselő sugarai, fiúk-lányok színes keveréke, gondtalan, bolond ugrálás, felejthetetlen középiskolás pillanatok. A helyszín: Székesfehérvár, gránitfejtő. Az ember nem is gondolná, milyen emlékezetes maradhat néhány mozzanat, és az életben milyen sokszor akaratlanul visszatérünk valahová. Az idő múlik, a változó arcok közt régiek eltűnnek, újak bukkannak föl... A kőfejtő most sokkal mogorvább, csak izzadó, marcona tekintetek, sáros bakancsok viszik a színt a régi idők tektonikus képződményeire. Újabb és újabb rohamok, laposkúszás, szemerkélő eső, sár. Az agyban előtűnnek fényesebb idők is, de azért — a hazáért — tovább rohanunk. Az Ikarus Budapest—Székesfehérvár—Pusztavám járata elkocog a székesfehérvári kőfejtő mellett. A mellettem ülő csinos kollegina megkérdi , miért sóhajtottam. Semmi, semmi csak eszembe jutott valami. Melegh Lóránt techn. feji. o.