Ikarus, 1974 (22. évfolyam, 1-26. szám)

1974-08-01 / 16. szám

Új festősor épül az átadóban Köztudott dolog, hogy a törzsgyári festő repasz épüle­te már nem felel meg a köve­telményeknek, sőt a kisegíté­sére, a 3-as gyáregységi át­adóban létrehozott kis mű­hely se oldja meg ezt a gon­dot. Éppen ezért a 3-as gyár­egységi átadóüzem tepasz II. csarnoka mellett egy minden igényt kielégítő, a tűzrendé­szeti hatóságok előírásainak is megfelelő két beégetősoros festőüzem épül. Az alapterü­lete 7­ 800 négyzetméter lesz, s az olasz Empis-cég ál­tal szállítandó berendezések­kel együtt mintegy 40 millió forintba kerül a beruházás. Dengyel Imre beruházási osztályvezetőtől megtudtam azt is, hogy a berendezés jel­legében hasonló lesz az egye­di gyáregységben már üzeme­lő festőberendezéshez. Az Empis-céggel már meg­kötötték a szállítási szerző­dést, várhatóan ez év novem­­berében kezdik meg a szállí­tást. Az építészeti munkákat a II-es Építőipari Vállalat vég­zi. Velük most kötik meg a kivitelezési szerződést, mivel végleges terveket csak az Empis-cég által nyújtott ada­tok alapján készítheti el a KGMTI. E dokumentációk az év végére várhatók. Amennyiben az építők az elképzeléseknek megfelelően dolgoznak, 1975 elején meg­kezdődhet a gépi berendezé­sek szerelése, s a második félévben a próbaüzemelte­tés is. Buszaink védelmére átfedik a két átadóépület közti mint­egy 400 négyzetméteres terüle­tet, ami lehetővé teszi, hogy a tisztítási művelet után való­ban tisztán kerüljenek át a ko­csik egyik épületből a másik­ba. Még az idén beérkezik egy mosóberendezés is, mely meg­könnyíti a futtatás utáni mo­sást és az esőpróbára is alkal­mas lesz. Ezt a berendezést az átadó II. üzemébe állítják fel. A próbaüzemelésre előrelát­hatóan 1975 első negyedévé­ben kerül sor. Hosszú vagis rövid ? A hosszú, nem jó — állapították meg fél évvel ez­előtt a busz II motorosai a szelepzár hosszabbítóról. A belső kerék szelepéről kivezető cső ugyanis a szüksé­gesnél jóval hosszabb volt a 260-as, 280-as buszokon. A szerkesztés elfogadta az üzem javaslatát, módosí­tottak a rajzokon, megkurtították a rézcsövet. Tökéletes is lett volna minden, ha ez évben újra be nem lép a 250-es. A szerkesztés ugyanis hogy-hogy nem megfeled­kezett arról, hogy ennél a típusnál is felülvizsgálja a cső hosszát. Az üzemben a javaslat beadásakor nem gyártottak 250-eseket így ők is csak most fedezték fel, hogy ezek­nél a kocsiknál, a vastagabb kerékméret miatt az új hosszabbító körülbelül másfél centivel rövidebb a szükségesnél. Vagyis pontosan annyival, amennyit le­vágtak belőle. Az üzemben nagy hirtelen a hosszabbító csövet tartó lemez meghajtásával segítettek a bajon. De ez a ,,kis­ipari” megoldás nem lehet végleges. Vagy a szelephosz­­szabbító vagy a tartólemez egységességéről le kell mondanunk. A szerkesztésnek kétfélét kell terveznie: külön a 260, 280-asokra és külön a 250-esekre. S bár jelenleg e kis ügyet könnyebb fölfújni, mint a gumikat, reméljük, hogy gyors, rugalmas intézkedés változtat a helyzeten. —más Polgári védelem Munkahelyi kiképzés Az év első félévében jó rdménnyel befejeződött — ötéves kiképzési tervnek igfelelően — a busz I. ma­­rki mentőegység beosztói­­nak szakkiképzése. Az al­végeknél az alegységpa­­rcsnokok tartották az elő­­ásokat, akik előzetesen­­ is szakoktatást kaptak az szágos Polgári Védelmi Pa­­rcsnokság egyik alezredese­­, majd kétórás eligazításon­­tek részt a gyári törzspa­­rcsnokságon. A beosztottak kiképzése 12 it vett igénybe. Az előadók­al a legszínvonalasabb adásokat Bodor István zár­ta a felderítő alegységnek, Hős Árpád az ellátó (had­­i) és Dorogi Zoltán a hír­­-­ alegységnek. Minden előadást ellenőriz­­: a törzskar tagjai, Szabó Jenc egységparancsnok is a helyettese, sőt több­­ben itt jártak a kerületi pancsnokság képviselői is. Ugyancsak az első félévben tetták meg a dolgozók mnkahelyi kiképzését az fedi- és az üzemfenntartási íregységben, valamint az jagellátási és az igazgatási osztályon. E kiképzési tor­iban mintegy 900-an vet­­t részt. A második félévben (no­­nberben) kezdik meg a­­7 II-ben a dolgozók min­­telyi kiképzését. Ezt meg­­tően, szeptember 3-tól ker­ült a busz II. műszaki ütőegység kiképzése. Októ­­­ben az önvédelmi mentős­ötétítő, valamint az óvá­­gi alegység kiképzése é­vember elején kerül sor az­észségügyi alegységek elő­írnak felkészítésére, majd hónap közepétől az egész­ségügyi egység sebesültszállí­tó szakaszainak szakkiképzé­sére. A program tehát a második félévben is zsúfolt, egymást követik a különböző kiképzé­sek. A törzs tagjai bíznak ab­ban, hogy ez is az első félév­hez hasonló jó eredménnyel zárul majd. Kiváló katona Schmelczer József, a puszta­­vámi gyáregység dolgozója, ak­tív KISZ-es, harmadszor nyer­te el a Magyar Néphadsereg Kiváló Katonája címet HH Kift SB 1­1­0 mm Ragasztják és hegesztik a tetőt A technológiai fejlesztési osztály hegesztőcsoportja új eljárást dolgozott ki a tető­lemezek összedolgozására. Az új, jelenleg még kísér­leti stádiumban lévő eljárás lényege az, hogy Vakublast szemcseszóróval fémtisztává teszik a ragasztásra kerülő 43 mm széles felületet. Erre 1 mm vastagságú, a Terrosol nyugatnémet cégtől beszer­zett 2 komponensből összeál­lított ragasztó kerül. Az egyik komponens bronzport is tar­talmaz, mely lehetővé teszi a ponthegesztéshez szükséges áramvezetést. A ragasztóval megkent két fémfelületet felülről egy pneumatikus szerkezet szo­rítja egymáshoz, alulról még kézzel történik az alátámasz­tás rögzítése. Most rendelték meg a szerszámgyáregység­ben az alsó alátámasztást biztosító pneumatikus készü­léket is. Ez után következik a pont­hegesztés, melynek az a fő célja, hogy a ragasztás meg­kötéséig összetartsa a két fe­lületet. A kettő együtt bizto­sítja a szilárd kötést és tömí­tést. Ugyanezt az eljárást használják az első ablak fö­lötti „csőr” résznél is. Németh Sándor csoportve­zető szerint a kísérletek a 250-es széria kifutásáig be­fejeződnek, s ezt követően alkalmazni fogják mind a két vonalon. Az új eljárás tanulmányozására Budapes­ten jártak a székesfehérvári fejlesztő szakemberek is. Ha itt beválik várhatóan alkal­mazni fogják a fehérvári gyártósoron is. Elcsúszásból — csúcsterhelés A féléves program teljesí­tésében sok gondot okozott a Pusztavámról származó al­katrészek rendszertelen ér­kezése. Mi volt az elmaradá­sok, a késések oka, s hogyan alakul a pusztavámi gyáregy­ség helyzete? — ezekről a kérdésekről beszélt Csamba Gusztáv termelési igazgató. Alapkérdés: Miért hoztuk létre ezt a gyáregységet? Fő célunk az volt, hogy megte­remtsük a korszerű ülésgyár­tás feltételeit mindkét telep­hely igényeinek kielégítésére a városi kommersz kocsikhoz és az egységes luxusülések­hez is. A Q-széria csúszott Ezt a tervet két ütemben kívántuk megvalósítani. Az első lépésként 1972. decem­beréig előkészítettük a városi ülés­ gyártását és 1973. ja­nuártól már Fehérvárra és Budapestre is Pusztavám szállította ezeket az ülése­ket. Az ellátás itt különösebb­ gondot nem okozott. A tervek szerint a luxus­­ülések nullsorozatának elké­szítésére 1973. decemberében került volna sor, s 1974. ja­nuártól már gyártani is kel­lett volna. Sajnos a nullszériában sok konstrukciós hiba mutatko­zott, melyek felszámolása még most is folyik. A legna­gyobb gondot azonban az okozta, hogy a műszaki elő­készítés sem fejeződött be az előírt határidőre, így a null­szériát is csak közel négyhó­napos csúszással, áprilisban lehetett elkészíteni. Fehérváron az idén zöm­mel 255-öst gyártanak. En­nek luxusülés-igénye rendkí­vül magas. Ha az ülésgyártás Pusztavámon a tervezett idő­ben indulhatott volna meg, akkor előregyártással mind­két gyártelep igényét zökke­nőmentesen ki lehetett volna elégíteni. A luxusülés-gyár­­tás gyakorlatilag a 250-esek sorozatgyártásával egyidejű­leg indult, így az már az in­duláskor olyan csúcsterhelést eredményezett Pusztavámon, amelyre felkészülve nem volt, az igényeket így sok­szor késve tudta kielégíteni ö­rüljenek le. A 250-es autóbu­szok kifutása után ez a gond előreláthatólag augusztus kö­zepén megszűnik. Ettől az időtől kezdve már tudunk majd előregyártani, így a jö­vőben elkerülhetjük az ilyen „csúcsokat”. A fentiek mellett azonban egyéb gondok is jelentkez­tek Pusztavámon. A fő pro­filra történő felkészítés ideje alatt átmenetileg alkatrész­­gyártást telepítettünk ide. S bár folyamatosan igyekszünk tisztítani a termékskálát, még adódnak zavarok. A Ganz-MÁVAG-nál elhúzódó lökhárítógyártás miatt még az első negyedévben is tíz­ezer normaórát fordítottak Pusztavámon lökhárítógyár­tásra. A Csepel Autógyár rend­­szertelen fenékvázellátása, a 250-esek későbbi gyártásba vétele és a szállítás többszöri megszakítása, sokszor okozott gondot a pusztavámi alkat­részszállításoknál is. A prog­ramtól eltérő soron kívüli al­katrészellátást (ládaajtó, ká­belköteg) Pusztavám csak nehezen tudta követni. Fölzárkóznak Az elkövetkező időszakban könnyíteni fog a telephely munkáján, hogy a kétfajta ülésen, az összes ládaajtón és a kábelkötegeken kívül min­den más alkatrészgyártást fölszámolunk ott. A jövő fő feladata kétség­telenül az ülésgyártás. 1975- ben mintegy 400 ezer darab­ra lesz szükség. Vajon az egész magyar bútoripar gyárt-e ennyi széket? A nö­vekvő termelés tehát biztos leterhelést jelent a habosító számára. Az egyéb termelő­berendezéseknél pedig még némi bővítésre is szükség lesz. Meggyőződésem, hogy rö­videsen Pusztavám is fölzár­kózik a többi egység mellé és feladatai teljesítésében nem lesz fennakadás — összegezte az elmondottakat Csamba Gusztáv termelési igazgató. Tisztítják a „skálát" A korábbi években a luxus­üléseket kooperációból bizto­sítottuk, ezt azonban 1973- ban felmondtuk, így a vona­lakon csak a pusztavámi ülé­sekből lehet szerelni. A ké­sedelmes vagy hiányos pusz­tavámi szállítások szinte le­hetetlenné teszik, hogy a vo­nalakról komplett kocsik ke­ A gyárudvaron látható buszok hű tükrei a termelési helyzetnek. Jelenleg csak a busz II szo­kásos forgója áll a „főtéren” jelezve, hogy a vonalakon nyugodt munka folyik, a kocsik a programnak megfelelő ütemességgel készülnek. Pusztavámi gondok A jövőnket alakítják (Folytatás az első oldalról) Mind a városi, mind a távolsági típusoknál további lépéseket teszünk a külső és a belső zajszint csökkentésé­re. Továbbra is célunk az egységesítés, hiszen a maxi­málisan azonos alkatrészek felhasználása és ezek egyező módon történő beépítése ne­künk is hasznos, és a Csepel Autógyárnak is könnyebbsé­get jelent, növeli a rugal­masságot. Az utasok kényelmének növelése mellett gondolunk a gépkocsivezetőkre is. Jelen­leg évente csak néhány száz kocsiba építünk automata, Prága 2 M70 sebességváltót. De már egy busz próbaúton fut a Szovjetunióban kifej­lesztett hidromechanikus váltóval. 1976-tól a tervek szerint minden szovjet városi kocsit ezzel szerelünk. A Haj­tómű és Festőberendezések Gyára pedig már előrehala­dott tárgyalásokat folytat egy új mechanikus szinkron­váltó licenszének megvásár­lásáról. Ezeket a távolsági buszokon alkalmaznánk majd. És végül, a már említett luxus igények kielégítéséhez is kapcsolódóan, kezdjük majd meg a 255-ös légrugós változatának, az idei BNV-n bemutatott 256-osnak a gyár­tását. A 270-essel együtt ez a típus lesz majd a 250-esek utóda. Az eddigiekből is kitűnik, hogy a fejlesztés során Fe­hérvár is fölzárkózik és az 1980 körül várható évi mint­egy 13 ezer autóbusznak a felét ebben a gyárban fogják elkészíteni. Körülbelül erre az időre várható a 200-as család „kifutása” is. És mi lesz azután? A nyolcvanas évek buszára vonatkozó elképzeléseinket ez év végéig kell összegez­nünk. Az már valószínű, hogy nem egy család fog születni. Hiszen míg a váro­si kocsiknál az alacsony pad­lótér, a könnyű javíthatóság, a kevés karbantartás és a relatív olcsóság szempontjai erősödnek, addig a távolsági buszoknál a nagy csomagtér, a minél teljesebb komfort és a szép esztétikai kivitel igé­nye növekszik. Ezt a kétirá­nyú követelményrendszert egy családban nem lehet kö­zös nevezőre hozni. A 200-as család utáni jö­vőt jelenti a Szovjetunióval már most folyó közös fej­lesztési munka is, melynek célja egy 11 méteres városi autóbusz kialakítása — ösz­­szegezte a vállalatunk és gyártmányaink jövőjére vo­natkozó elképzeléseket Ka­­rászy György műszaki igaz­gató. Három zsírtalanító Három zsírtalanító beren­dezést állítanak üzembe 1975- ben a törzsgyárban. A busz I. nyugati, bővített részében egy HAFE szerszámzsírtala­nító készül a sajtolószerszá­mok tisztántartására. A má­sodikat a busz I. jelenlegi te­rületén állítják üzembe, melyhez később egy lemez­hengersor is kapcsolódik. Ez a zsírtalanító még az idén, a lemezegyengető jövőre érke­zik. A beruházást a termelés akadályoztatása nélkül kí­vánják megvalósítani. A harmadik zsírtalanító berendezés az alkatrészek tisztítására szolgál, s 1975- ben a sajtolóüzem és a busz I. közti átfedett területen ál­lítják fel. A két utóbbi be­rendezést az UDEHOLM svéd cég szállítja. is régi idők... A Nap perzselő sugarai, fiúk-lá­­nyok színes keve­réke, gondtalan, bolond ugrálás, fe­lejthetetlen közép­­iskolás pillanatok. A helyszín: Szé­kesfehérvár, grá­nitfejtő. Az em­ber nem is gon­dolná, milyen em­lékezetes marad­hat néhány moz­zanat, és az élet­ben milyen sok­szor akaratlanul visszatérünk vala­hová. Az idő múlik, a változó arcok közt régiek eltűnnek, újak bukkannak föl... A kőfejtő most sokkal mo­gorvább, csak iz­zadó, marcona te­kintetek, sáros ba­kancsok viszik a színt a régi idők tektonikus kép­ződményeire. Újabb és újabb rohamok, laposkú­szás, szemerkélő eső, sár. Az agy­ban előtűnnek fé­nyesebb idők is, de azért — a ha­záért — tovább rohanunk. Az Ikarus Bu­dapest—Székesfe­hérvár—Puszta­vám járata elko­cog a székesfehér­vári kőfejtő mel­lett. A mellettem ülő csinos kollegi­­na megkérdi , miért sóhajtottam. Semmi, semmi csak eszembe ju­tott valami. Melegh Lóránt techn. feji. o.

Next