Ikarus, 1976 (24. évfolyam, 1-27. szám)

1976-03-12 / 6. szám

A lakosság minden rétege segítette a városépítést A Budapesti Pártbizottság januárban kibővített ülésen tárgyalta meg a párt Központi Bizottságának novemberi ha­tározatából adódó felada­tokat. A végrehajtó Bizottság beszámolóját Katona Imre, az MSZMP Központi Bizottságá­nak tagja, a Budapesti Párt­­bizottság első titkára terjesz­tette elő, s ezt a kibővített pártbizottsági ülés egyhangú­lag határozattá emelte. A Budapesti Pártbizottság nyo­matékosan hangsúlyozta: a Köz­ponti Bizottság novemberi határo­zata végrehajtásának egyik legfon­tosabb alapfeltétele, hogy tovább erősödjék az alkotó légkör, az a cselekvési egység, amely a XI. pártkongresszus és hazánk felsza­badulásának 30. évfordulója alkal­mából a fővárosi dolgozók, a la­kosság körében ismételten meg­nyilvánult. Elismerés és köszönet Az elmúlt év utolsó napjaiban az üzemek, az intézmények, a trösz­tök és a szövetkezetek sorra jelen­tették, hogy határidő előtt teljesí­tették éves és ötéves tervüket. Örvendetes, hogy mind a terme­lésben, mind a gazdálkodásban megmutatkozott már a Központi Bizottság 1974. decemberi és az 1975. júliusi határozatainak ked­vező hatása. A kongresszusi és felszabadulási munkaversenyben résztvevő bri­gádok és dolgozók tízezrei becsü­lettel eleget tettek vállalásaiknak. Ezért a Budapesti Pártbizottság el­ismerését és köszönetét fejezte ki és további sikeres munkát kívánt a termelő kollektíváknak az ez évi és az ötödik ötéves terv teljesítésé­hez. Arra kérte a szocialista brigá­dokat, a versenymozgalom min­den résztvevőjét: folytassák a szocialista munkaversenyt, tegye­nek olyan újabb vállalásokat, amelyek a termelésben és a gaz­dálkodásban egyaránt segítik a novemberi párthatározat végre­hajtását. A főváros negyedik ötéves fej­lesztési terve is megvalósult. A fej­les­ztések nyomán fővárosunk tovább szépült, s jelentős létesít­ményekkel, alkotásokkal gazdago­dott. A lakosság életkörülményei, életfeltételei javultak. A gondok és nehézségek megszüntetésében, jórészt a múlt káros hagyatékából eredő elmaradottság felszámolásá­ban nagyot léptünk előre. Javultak a körülmények Az elért eredményekhez nagy­mértékben hozzájárult az a széles körű társadalmi összefogás, amely különösen Budapest centenáriuma óta fővárosszerte kibontakozott. A lakosság minden rétege, úgy­szólván apraja-nagyja valamilyen módon bekapcsolódott városépítő programunk végrehajtásába. Jog­gal mondhatjuk tehát, hogy a ne­gyedik ötéves terv végrehajtásának a főváros egész társadalma cselek­vő részese volt. S bár bajaink, gondjaink nem szűntek meg telje­sen, sőt, helyenként újabbakkal tetéződtek, összegezve a tényeket és az adatokat, büszkén mondhat­juk el, hogy a negyedik ötéves tervciklusban fővárosunk fejlő­dése nagyobb volt, mint bármely korábbi időszakban. A termelésben, a gazdálkodás­ban, a városfejlesztésben és az egyéb területeken elért sikerek, a budapestti lakosság, a dolgozó tömegek cselekvőkészsége fő­városunkban jó politikai és társa­dalmi feltételeket teremt a Köz­ponti Bizottság novemberi határo­zatának megvalósításához. A Budapesti Pártbizottságra, a párt­szervekre és szervezetekre, a kom­munistákra az az erkölcsi, poli­tikai felelősség hárul, hogy a fő­városnak meghatározó szerepe van a központi bizottsági határozat valóra váltásában. Mindez szüksé­gessé teszi, hogy a pártszervezetek az eddiginél is következetesebben, aktívabban és hatékonyabban fog­lalkozzanak a gazdasági építő­munka kérdéseivel, de a főbb területen tartalmazzák a népgazdasági érdekek elsődleges­ségét. A vállalatok társadalmi és gazdasági vezetői teremtsék meg annak a lehetőségét, hogy minél több dolgozó köz­vetlenül is véleményt mond­hasson a tervekről. Az éves és középtávú tervek tárják fel a tartalékokat, és reális fejlesz­téseket irányozzanak elő, ösz­tönözzenek a hatékonyabb munkára. A Központi Bizottság novem­beri határozata előírja, hogy a kü­lönböző szintű állami, gazdasági és politikai szervek a tervek végre­hajtására készítsenek egységes munkaprogramot. Budapesten is ez a feladat hárul a gazdasági veze­tőkre és az illetékes pártbizott­ságokra. A munkaprogram cselek­vési program legyen, tartalmazza az állami, a gazdasági vezetés és a társadalmi, politikai szervek konkrét feladatait, össze kell hangolni A Budapesti Pártbizottság meg­ítélése szerint az éves és ötéves tervek megvalósításához jelentős tartalékok vannak még a termék- és termelési szerkezet további kor­szerűsítésében, a differenciált fej­lesztés lehetőségeinek kiaknázásá­ban. Igaz — állapította meg a Budapesti Pártbizottság —, hogy az elmúlt években tett erőfeszíté­sek ezen a téren bizonyos mér­tékű javulást eredményeztek. A központi fejlesztési programok­nak megfelelően új termékszer­kezetet alakítottak ki több nagy­üzemben, megfelelő ütemben halad a textil- és textilruházati rekonstrukció, a nagy- és közép­­vállalatok zöme kezd rugalmasab­ban alkalmazkodni a bel- és a kül­földi piac igényeihez. Mégis, a Központi Bizottság novemberi értékelése és határo­zata kötelezővé teszi ezeknek a folyamatoknak a meggyorsítását. Erőteljesebben kell folytatni a gazdaságtalan termékek gyártásá­nak megszüntetését. Ezzel pár­huzamosan viszont növelni kell a korszerű és gazdaságos új termé­kek gyártását. Mindezt a vállalati tervek véglegesítésénél mindenütt messzemenően vegyék figyelembe — hangsúlyozta a Budapesti Párt­­bizottság, s egyben felhívta a fi­gyelmet a vállalatok közti együtt­működés javítására. Jobban össze kell hangolni, esetleg helyenként meg kell szüntetni a párhuzamos kapacitásokat, s ha a népgazdaság érdekei így kívánják, a vállalatok ne húzódozzanak bizonyos gyár­tási eljárások átadásától. A ter­mékszerkezet változtatásakor ve­gyék figyelembe a partnervállala­tok igényét, a kooperációs köte­lezettségek teljesítése váljék erköl­csi, politikai követelménnyé. Ugyanakkor a Budapesti Párt­­bizottság arra is figyelmeztet, hogy egy-egy termék gyártásának megszüntetése ne okozzon ellátási zavarokat. A Budapesti Pártbizottság hang­súlyozottan ráirányította a figyel­met arra, hogy növelni kell a kor­szerű gépek és berendezések ki­használását. Hazánk és a KGST A Budapesti Pártbizottság a kö­vetkezőkben több más, a haté­konyság növelését célzó fontos tennivalóra hívta fel a figyelmet, egyebek között a készletgazdálko­dás, az üzem- és munkaszervezés, valamint a beruházások helyze­tév­el kapcsolatban, majd a buda­pesti vállalatok külkereskedelmi tevékenységét elemezte. A Köz­ponti Bizottság novemberi hatá­rozata nyomán ismételten leszö­gezte: hazánk a szocialista gazda­sági világközösség, a KGST aktív tagja. Legfontosabb parnerünk a Szovjetunió és a többi KGST- ország. A komplex program alap­ján kezdeményező részese a szo­cialista nemzetközi gazdasági együttműködés fejlesztésének. Ez adja a biztonságot a tőkés gazda­sági kapcsolatok bővítéséhez is. A főváros gazdaságának résztve­­tt,ma az ország export-import tevé­kenységében arányait és mértékét tekintve meghatározó jelentőségű. A külkereskedelmi vállalatok nagy többsége itt, Budapesten műkö­dik. Ezért a következő időszakban megkülönböztetett figyelmet kell fordítaniuk az illetékes pártszer­veknek és pártszervezeteknek a külkereskedelmi tevékenység alapos ellenőrzésére. A külkereskedelmi tevékeny­séget folytató budapesti vállalatok az 1976. évre kidolgozták piaci programjukat. A Budapesti Párt­­bizottság helytelennek tartotta, hogy ezek a programok a népgaz­dasági tervcélokhoz képest sem a szocialista, sem a tőkés viszonylat­ban nem tartalmazzák a kívánt mértékű előirányzatokat. Ezért a Budapesti Pártbizottság megállapí­tása szerint ezek a programok fel­tétlenül átdolgozásra szorulnak. Ezek után a Budapesti Pártbizott­ság megjelölte a külkereskedelmi tevék­enység javításához szükséges fobb­ teendőket. A Budapesti Pártbizottság ezt követően a főváros fejlesztésével kapcsolatos feladatokra mutatott rá. Megállapította: a főváros új öt­éves terve megfelel a népgazd­a­tervezés előírásainak, az orsoti gazdasági helyzetének. A bonyo­lultabb gazdasági körülmények megkövetelik, hogy mind a terve­zés, mind a végrehajtás során erő­feszítések történjenek a belső erő­források sokirányú feltárására és kiaknázására. Tömeges lakásépítés Fővárosunk lakosságát és dol­gozóit örömmel és megelégedéssel töltheti el az a tény, hogy a ve­zető párt- és kormányzati szervek a következő tervidőszakban is kiemelt feladatnak tekintik Buda­pest fejlesztését. Erre 71 milliárd forintot biztosítottak. Ez az összeg lényegesen több, mint amit az elmúlt öt évben felhasznál­tunk. Éppen ezért nagy figyelmet kell szentelni a legfontosabb fe­lesztési feladatok meghatározá­­sára, az ésszerű, takarékos gazdál­kodásra. A fővárosi beruházó, fej­lesztő tevékenységben, a város­­politikai munkában is nagyobb szervezettségre és rendre van szükség. Mindezek figyelembevételével a főváros ötödik ötéves tervében legfőbb feladatként szerepel: a tö­meges lakásépítés folytatása a lakásépítéssel összefüggő alap­közmű-fejlesztés és az elavult köz­műhálózat rekonstrukciója; népe­sedéspolitikánknak megfelelően a szülészeti, a bölcsődei, az óvodai és a gyermekegészségügyi igények fokozott kielégítése, a tömegköz­lekedés javítása, különös tekintet­tel az új lakótelepekre; az egész­ségügy és az oktatás fejlesztése; az egyes városrészek közt meglevő különbségek csökkentése. A főváros új ötéves fejlesztési tervét a következő hónapokban véglegesítik, de az 1976-os eszten­dőnek különösen nagy jelentősége van a főváros középtávú fejlődé­sében. Ezért a Budapesti Párt­­bizottság részleteiben is meg­szabta: mit kell tenni a tervcélok eléréséért, a még meglévő hibák, hiányosságok felszámolásáért. Végezetül a Budapesti Párt­­bizottság ismételten rámuta­tott, hogy a Központi Bizott­ság novemberi határozatának megvalósítása, az előttünk álló termelési, gazdaságpoli­tikai, városfejlesztési és több más jelentős társadalmi, poli­tikai tennivaló során nagy fe­lelősség hárul a pártszervekre, szervezetekre, a kommunis­tákra és a vezetőkre,­ rődéssel és még sok minden mással. Takarékosabban és fegyelmezettebben Az elkövetkezendő időszak alap­vető feladatait egyértelműen meg­határozta a novemberi párthatáro­zat és az országgyűlés legutóbbi ülésszaka, amelyen elfogadták az ötödik ötéves tervtörvényt. Ebből adódnak természetesen azok a tennivalók is, amelyek a budapesti irányító szervekre, a termelő válla­latokra, az üzemekre, az intéz­ményekre és a szövetkezetek­­ há­rulnak. A Budapesti Pártbizottság mindenekelőtt két általános ér­vényű feladatra hívta fel a fi­gyelmet: minden munkahelyen, üzemben és hivatalban, párt­os társadalmi szervezetben ha­tározottabban fel kell lépni a fegyelmezetlenséggel szem­ben. Következetesebben meg kell követelni az állampolgári és a munkafegyelem megtar­tását. Továbbá: minden terü­leten érvényesíteni kell a ta­karékosságot, fel kell lépni mindennemű pazarlás ellen. A Budapesti Pártbizottság hang­súlyozta, hogy ezek a törek­vések találkoznak a becsületes dolgozó tömegek akaratával, szándékával. A széles közvéle­mény, az üzemek, a hivatalok tisztességes dolgozói elítélik a fegyelmezetlenséget és a pa­zarlást. Ezért a pártszerveze­tek és a gazdasági vezetők szá­míthatnak tevékeny közre­működésükre ezekben a kér­désekben. A Központi Bizottság novem­beri határozata az ötéves tervidő­szakban, így tehát 1976-ban is elsőrendű fontosságúnak tartja a társadalmi termelés hatékonyságá­nak erőteljes növelését. Ebből kö­vetkezik, hogy minden szinten erre kell törekedni a tervezésben, az ipari termelés szelektív és intenzív fejlesztésében, a vállalati gazdálkodásban, a beruházások­ban, a külkereskedelmi tevékeny­ségben, a főváros fejlesztésében és a vezetés színvonalának javításá­ban egyaránt. A hatékonyság fokozása a népgazdasági egyen­súly megteremtésének nélkülöz­hetetlen eszköze. Azt a követel­ményt állítja minden gazdálkodó szerv elé, hogy a rendelkezésre álló erőforrásokkal az eddigieknél jobban gazdálkodjék. A népgazdasági érdek Napjainkban, az év elején az egyik legfontosabb feladat minde­nütt az 1976. évi és az ötödik öt­éves tervidőszakra szóló közép­távú vállalati tervek véglegesítése. Ez nemcsak a vállalati vezetőkre ró nagy felelősséget, hanem az irányító párt- és állami szervekre is. El kell érni, hogy a helyi tervek összhangban álljanak a Központi Bizottság határozatával, és min­ Kulcskérdés: a munkaerő-gazdálkodás Gazdaságpolitikai feladataink teljesítésének kulcskérdése a mun­kaerő-gazdálkodás megjavítása — hangsúlyozta a továbbiakban a Budapesti Pártbizottság. Ismere­tes, hogy a munkaerőhiány Buda­pesten okozza a legtöbb feszült­séget. Akadályozza az átlagos mű­­szakszám emelését, zavarokat okoz a szolgáltatásban és az építő­ipari kapacitásban is. Ez első­sorban abból ered, hogy a főváros­ban nincsenek szabad munkaerő­tartalékok. A szocialista iparban foglalkoztatottak létszáma az el­múlt időszakban 15 százalékkal— 92 ezerrel — csökkent A munka­helyek száma több, mint a rendel­kezésre álló munkaerő. De a ked­vezőtlen munkaerő-helyzethez az is hozzájárul, hogy nem eléggé tervszerű a munkaerő-gazdál­kodás. Még mindig korszerűtlen az üzem- és munkaszervezés, és több helyütt lazult a munka­­fegvelem Számolni kell azzal, hogy a meg­növekedett feladatokat ezután is csökkenő létszám­mal kell megoldani. Ezért a munkaerő-gazdálkodás javí­tása érdekében sokirányú, összehangolt és gyors intéz­kedésekre van szükség. E té­ren központi intézkedések is várhatók, de a vállalatoknak saját hatáskörükben, a helyi sajátosságok figyelembevéte­lével is mindent meg kell ten­niük azért, hogy a helyzet ja­vuljon. A többi között a kol­lektív szerződések szükség szerinti módosításával, a szociális- és munkakörülmé­nyek javításával, a szocialista brigádokkal, a törzsgárda­­tagokkal való fokozottabb tö­

Next