Ikarus, 1977 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1977-01-14 / 1. szám

A brigádok elmondják : Milyen munkát végeztek ? KÉRDÉSEK: Hogyan sikerült teljesíteni a feladatokat, a tervet? Milyen nagy munkák voltak? Hogyan dolgoztak a szocialista brigádok? VÁLASZOK Az I. gyáregység préslakatos­üzemében kerestem föl a Dózsa György Szocialista Brigádot. Gyurcsik László brigádvezető mondta: Ha a feltételek biztosítva van­nak, jó hangulatban, rendben megy a munka. Idén nagy felada­tot jelentettek a motortéri ajtók. 13 helyett, erő­sen dolgozva 25-öt tudtunk egy műszakban gyártani. A 255-ös és 266-os típusú buszok­hoz fűtés csatornát készítettünk, a tervezett 780 helyett 1000 egy­séget. Nő­i dolgozóink kiváló mun­kát végeztek, többet tettek, mint amit vártunk tő­lük. Brigádunk tagjai segítik egymást, a fiatalo­kat­ közösen tudunk csak jól dol­gozni. Az Otto Grotewohl Szocialista Brigád a II. gyáregység vázas I. üzemében dolgozik. Schekk Jenő­ brigádvezetővel, és Keresztes Ist­ván művezetővel beszélgettem. Schekk Jenő: - Oldalvázat gyártunk, lakato­sok, hegesztők és segédmunkások dolgoznak brigádunkban. A vonal­sori gyártáson kívül részt vettünk az SKD és CBU programban is. A többlet munkát közösen vállaltuk, túlóráztunk, éjjeli műszakra jár­tunk. Novemberben, december­ben 150 jobboldali vázat készítet­tünk az SKD programban. Határ­idő előtt két nappal befejeztük a munkát. Keresztes István:­­ A brigád gazdasági feladatait kiemelkedően végzi. Takarékos­­kodnak az anyaggal, a harmata csövek kisebb darabjait is fölhasz­nálják. Gondjaink is vannak. Pél­dául megindul egy új gyártmány, de a műszaki feltételek nincsenek hozzá biztosítva. Ha ezen változ­tatunk, még jobbá tudjuk tenni munkánkat. A II. gyáregység lemezesüzemé­ben beszéltem a Petőfi Sándor Szocialista Brigád vezetőjével, Koródi Istvánnal. - Sorunkon együtt dolgozik a Petőfi Sándor Szocialista és Ifjú­sági Brigád. Jó az összhang köz­tünk. A kocsitest külső borítását, lemezelését végezzük. Ütemesen tudtuk szállítani a buszokat a fényezőüzemnek. Az SKD prog­ramban határidőre befejeztük a ládaajtók, a homlok- és hátfalak, a lökhárítók gyártását. 560 utasaj­tót készítettünk Budapestnek is. A rosszul sajtolt lemezeket folya­matosan javítjuk, egyengetjük, és ezzel sok anyagot takarítunk meg. A fényezőüzem Petőfi Sándor Szocialista Brigádjának Lakatos Mihály a vezetője. — Gazdasági munkánk a buszok, alkatrészek festése, fényezése. Termelési programunkat üteme­sen tartjuk: 20 kocsi naponta. A normaóra teljesítményeket mun­ka- és üzemszervezési intézkedé­sekkel, a munkaidő jobb kihasz­nálásával 10 %-al növeltük. A fényezést hibátlanul, jó minőség­ben végezzük. Sok festékanyagot, segédeszközt takarítunk meg. Az ablakok közötti részt például kisebb sugárral fújjuk, így csak oda kerül festék, ahova kell. A kétszer elnyert „Vállalat kiváló brigádja” cím, kötelez! A III. gyáregység motorosátadó­üzemében, a Kossuth Lajos Szoci­alista Brigád vezetőjét, Mikor Kál­mánt kérdeztem. — Az autóbuszok nálunk készül­nek el teljesen. A kocsikon — bizonyos kilométer lefutása után - felmerülő hibákat, mi javítjuk ki. Mindenféle munkát végzünk, dolgozunk műanyaggal, fával, de motort is szerelünk. Havonként a brigád 100 gépkocsit készít föl át­adásra. Ez a tervnek megfelelően megy. Ha több kocsit kapunk a szerelő­sorról, akkor azokat is megcsináljuk. Ez évenként 10-12 buszt jelent. Lelkiismeretesen kell dolgoznunk, mert utánunk már senki nem javít. Csak a vevő nézi meg az „árut”, s nem mindegy, milyennek találja. Varga József A munka­verseny hírei Sajtoló A Kilián György Szocialista Bri­gád soron kívül gyártott az egyedi gyáregység részére 40 kormány­bakot a 190-es típusú kocsikhoz, a beruházási főosztály számára pe­dig 90 karikát az elszívó berende­zéshez. 3-as gyáregység Az alkatrészüzem három kislét­­számú szocialista brigádja elhatá­rozta, hogy egyesül és a vasasszak­szervezet fönállásának 100 éves évfordulója tiszteletére fölveszi a „Centenárium” nevet. A brigád az 1977 évre szóló szerződést már az új nevén, a centenáriumi ünnep­ségsorozat szellemében köti meg. Székesfehérvár A kísérleti üzem 212-es „C” so­rozatának 25 fenékvázának átala­kítását, gépezeti szerelését, a ka­­roszériák főbb egységeinek gyártá­sát csak a társüzemek nagymér­tékű segítségével tudta megoldani. Erőteljesen támogatták ezt a munkát a technológiai főosztály szocialista brigádjai azzal, hogy földolgozzák a teljes felépítmény dokumentációját. Az I. gyáregység, a szerszámü­zem, valamint az üzemfenntartás szorosan együtt munkálkodott a helyszínen a kísérleti üzem brigád­jainak dolgozóival. Ennek ered­ménye, a sok módosítás ellenére, az első, majd az azt követő tíz fenékváz és karosszéria. v4 rejtélyes csomag, és aki ráült V­illamos-végál­­­­lomás. Szoro­san az ajtókhoz tapa­dunk, mert amint le­kászálódik az utolsó ember, szaladva fog­laljuk el az ülőhelye­ket. De mi történhe­tett? A kocsiban már senki sem fut. Mindenki úgy tesz, mintha nem is volna fontos: menet­iránnyal szemben vagy „háttal” utazik. Sétálgatnak, ténfe­­regnek. A kétszemé­lyes ülőhelyek közül — ahol csak az ember háta nézhet ki az ab­lakon — kettő üresen marad. Nem szem­ben, úgy srévizavé. Ahá, megoldódott a rejtély! Az egyik üres helyen jó nagy csomag. Amolyan áruházi stanicli-féle, amiben az ünnepek táján a Zöldért az olcsó almát árusí­totta. Kizárt dolog azon­ban, hogy abban a csomagban holmi gyümölcs legyen. Nem olyan a formá­ja. Puhább, lazább. Talán egy moher sál, irhabéléses kesztyű lapul benne? Netán TV-pizsama? Esetleg egy kettőbe hajtott kreppes ing? Olyan, amiért betörték az ingszaküzlet kiraka­tát? Ám mindenki úgy tesz, mintha fütyülne arra a rejtélyes valamire. A valóságban az egész kocsi Colombo­­nak és Maigretnek ér­zi magát. Vagy ennél több? Ugyan kérem, itt nem fordulhat elő, hogy tárgyalás után kezdjen nyo­mozni bárki. Ellen­ben, ha valaki meg mer mozdulni, oda­megy az ottfelejtett ajándékhoz, egy em­berként lefüleljük. Követeljük, tessék le­adni a csomagot a ve­zetőnek. A kutya­fáját, miért nem száll föl egy álruhás ellen­őr, rendőr vagy bár­milyen egyenruhás? Helyettük egy java­korabeli úriember lép föl, tetőtől talpig sí­öltözékben. A ruha kopottas, de ő még így is megőrizte ben­ne régi méltóságát. Leül. Oda, ahol nincs semmi. Egyszer azon­ban izegni-mozogni kezd. El is ül onnan. A csomagos helyre. Minden mozdulatát követjük. Bennünket ugyan be nem csap. Nem azért ült oda, hogy onnan majd jobban látja az Ernő utcát. Lehet, hogy el­utazik a Lőrinci vég­állomásra, csakhogy övé legyen, amire már rá is ült. Hogy milyen emberek van­nak?­kkor azonban föláll egy há­­zaspár.Még nem száll­ Tak le, de odalépnek a síöltözékeshez. - Uram, ön alatt egy csomag van... Nyilván szándékában áll leadni. - Kérem, üres - s fitymálva kidobja a kocsi közepére. -duil- Hosszú volt az út Spanyolor­szágig, az Internacional Brigádig - felel kérdésemre elgondolkozva Frank Gyula, akit múltjáról faggattam. - Hosszú, mert még 1928-ban kezdődött, amikor a Horthy-reakció elől Ausztriába, majd Franciaországba emigráltam, hol a Renault Műveknél helyez­kedtem el. Napjaim munkával teltek, de esténként a Bastill Rue Moreau­­ban lévő magyar étteremben, a Restaurant Hongrie-ben találkoz­tam elvtársaimmal, magyar baráta­immal, hol mindig megvitattuk a hazai és világpolitikai eseménye­ket. Nagy figyelmet szenteltünk a közelgő spanyol választásoknak, mely hivatva volt eldönteni, hogy a spanyol nép a monarchiát vagy a köztársaságot választja-e állam­formának. Nagy örömünkre szol­gált, mikor a monarchia elleni koalíció győzött, de annál jobban megdöbbentünk, amikor a fiatal köztársaságot a lázadó Franco tá­bornok olasz és német segédlettel megtámadta. önkéntesek lettünk Franco lázadása után napokig szótlanul üldögéltünk törzshe­lyünkön a Restaurant Hongrie­­ben, aggódtunk a fiatal köztársa­ságért. Ez a jogos féltő aggodal­munk azonban felháborodássá vál­tozott, mikor a nyugati demokrá­ciák, köztük a magát szocialis­tának nevező Leon Blum francia miniszterelnök is, a be nem avat­kozás elvtelen gyakorlatát alkal­mazva, cserbenhagyták a spanyol nép törvényes kormányát, szabad utat nyitottak a fasizmusnak. Mindnyájan úgy éreztük, ezt nem nézhetjük tovább tétlenül, először én adtam kifejezést érzéseimnek, mikor kijelentettem, hogy me­gyek. Kedves jó barátaim közül mintegy öten csatlakoztak hozzám, hogy mint önkéntesek a spanyol népien keresztül megvéd­­jük a demokrácia, a világszabadság eszméit. A búcsúvacsorát kedves családi körben ültük meg, mint a haladó gondolkozású étterem tulajdonos Messalovich házaspár vendégei. A költségeket mindenáron ők kíván­ták fedezni, míg Párizsban élő kis­iparos barátaink az innivalóról gondoskodtak. Másnap már a spanyol határ felé utaztunk, vonattal Pergignani-ig, ahonnan autóbusszal a pireneusi hegyek lábáig mentünk. A hegyen át a mintegy 20 kilométer hosszú utat már 500 önkéntes társaságá­ban tettük meg. Az első spanyol városkától Figuresstől autóbu­szokkal Barcelonába vittek ben­nünket, hol felejthetetlen fogadta­tás várt ránk. A nagy sugárúton fölvonuló ön­kénteseket, a spanyol nép túlára­dó szeretettel fogadta. Vivát! Vi­­vát! Hangzott a kiáltás az egész városban. A köztársaság, a haladó eszmék iránti hű spanyol nép, nagyra értékelte baráti segítségün­ket, és a világ dolgozóinak szolida­ritását érezte személyünkben. Szivet melegítő érzés volt látni a lelkes ünneplő barcelonaiakat. Bennem is olyan érzések viharzot­­tak, amit elmondani nem lehet, csak érezni. Ez az érzés volt az, mely a későbbi nehéz harcokban is lelkesített. A parancs­nok magyar A barcelonai ünnepi felvonulás után a Madrid közelében lévő Al­­basettiben egy bikaviador aréná­ban öltöztem be, honnan lehető­leg a már megalakult saját nemze­tiségbeli brigádokba osztottak be bennünket. Engem, mint műsza­kit - szerelősofőrt - Albasettiből 20 kilométerre egy kolostorba irá­nyítottak, hol vagy 300 lovat és 30 motorkerékpárt gyűjtöttek össze, melyek fölött egy köztársa­sági olasz tiszt parancsnokolt. Egy ízben szemlét kaptunk. Ma­gasrangú tisztek érkeztek a vezér­kartól, parancsnokuk egy kemény katonás tartású férfi, a lovak le­romlott, sovány állapotát kifo­gásolta és a kapitányt azonnal le­váltotta. - Ez aztán kemény katona - mondottam magamban - mikor a legnagyobb meglepetésemre ma­gyarul szólva megkérdezte, van-e itt a különítményben magyar ön­kéntes. Az első pillanatban a nem várt magyar szó hallatára megle­pődtem, de aztán katonásan je­lentkeztem. Kérdéseire röviden fe­leltem, igazolásaim megtekintése Visszaemlékezés „­/flűtűről Dúltam Nehéz múlt időben beszélni róla. Mindenkiről nehéz, aki el­távozik közülünk. Bandi bácsi — Szakáts Andor­— a fehérvári gyár sokak által ismert dolgozó­ja, hosszantartó, súlyos beteg­sége után elhunyt. Különösnek tűnik őt, az élet­vidám, kedélyes, folyton tréfál­kozó embert és a halált egymás mellé rendelni, bármennyire is igaz a hír. Szinte senki sem hitte el, hogy többé már nincs közöt­tünk. Jó reggelt, Bandi vagyok a légierőktől!” — hangzott szájá­ból reggelente, mikor munkahe­lyére érkezett. Ez a „légierő” nem volt egészen tréfa. Ő már akkor is itt dolgozott, mikor még valóban repülőgépeket javí­tottak a fehérvári gyár ősénél. Ennek pedig már jó három évti­zede. Bandi bácsi itt nőtt fel a gyárban, személyesen élte át an­nak egész történelmét. Alkalmazotti területen dol­gozott — legutóbb, betegsége előtt a közgazdasági és munka­ügyi főosztályon­­, de részt vett termelői munkában is. Mindig becsületesen, lelkiisme­retesen, szolgálatkészen hajtotta végre a rábízott feladatokat. A gyár megbecsült törzsgárda tagja volt. Hogy tényleg megbecsült dolgozó volt, azt az is bizo­nyítja, hogy többszörös kiváló dolgozó volt. Családja gyászá­ban mindnyájan osztozunk. Ne­héz lesz megszokni, hogy többé nincs közöttünk. - JESCHITZ - SEGÍTETTEK A CSÓKAKŐI ÓVODÁNAK A Dózsa György Szocialista Bri­gád, fehérvári gyárunk préslaka­­tos-üzemében dolgozik, tagjai al­katrészlakatosok. Az idén a csóka­kői óvoda berendezéseinek elké­szítésében 640 óra társadalmi munkát végeztek. - Kályhákat állítottunk be, pol­cokat, virágtartókat, védőrácsokat csináltunk, segítettünk a terepren­dezésben is. Brigádunk egyik tagja csókakői, ő hívta föl figyelmünket az óvodára. Elmentünk, dolgoz­tunk - mondta Kovács Sándor brigádvezető-helyettes. MENNYIT TERMELNEK A JAPÁN AUTÓBUSZGYÁRAK ? Az autóbusztermelés Japánban 1976. képest 1417 autóbusszal emelkedett. Összehasonlító táblázat a japán autóbuszgyártásról. Gyártó cég neve 1975. I. félév db I. félévében az előző évhez A fenti táblázatból látható, hogy az elmúlt hasonló időszakhoz képest az autóbusz export 9,9 százalékkal, 851 darabbal csökkent. Az export­­termelés arány az autóbuszokra vonatkozóan 38,4 százalékot tett ki. (Japán Automotive News, 19. évf. 210. és 211 sz.) Évenként svájci vevői számára Drögmöller, s a Heilbronneri karosszéria járműgyár Karl Schmidt, őszi bemutatót rendez, hogy alpesi vevőkörét legújabb buszkonstrukcióval megismertesse. Legutóbb látható volt a D 303/13 busz, amely 2,30 m-es szélességű, a farban elhelyezett V8-henge­­res Daimler Diesel motor 256 LE teljesítményű. A svájci 2,30 m-es szélesség betartása mellett Drögmöllernek sikerült különböző technikai fogásokkal üléskényelmet és kielégítő járó folyosószélességgel a középen megfelelő bejárást biztosítani. A legfőbb újítások a szellőző és a hűtő­­berendezés terén találhatók a Mercedes alvázra szerelt sorozatban gyár­tott Drögmöller turistabuszon. Drögmöller (Heilbronn) legújabb gyártmánya a E 320-as emeltszintű turistabusz, turbófeltöltéses Mercedes—Diesel-motorjával okozott fel­tűnést a genfi tavaszi szalonon való ez évi bemutatásakor. Ami mé Daimler—Benznél nem vált lehetségessé, azt Lavag most megvalósította: 310 LE-t nyert egy V8-hengeres motorból. Ugyanis „csak nagyobb tel­jesítményerővel lehet igazán jól legyőzni a Svájci hegyeket” — volt a véleménye a Vögeli Svájci cégnek, amint az Alpesi úttal bizonyított is. Vögeli buszvállalat tehát turbófeltöltéses buszában a 256 LE helyett 310 LE-t termelt. (Lastauto Omnibus 53. évf. 12. sz. 1976. dec. Ford. Dr.-né) 1976. I. félév db . Toyota 5888 7420 126,0 Nissan 3028 3484 115,1 Mitsubishi 2936 3269 111,3 Toyo Kogyo 370 248 67,0 Isuzu 3289 2924 88,9 Hino 2714 2132 78,6 Nissan Diesel 460 626 136,1 Összesen 18 686 20 103 107,6 A japán autóbuszgyártás 1976. I.félévi exportja Gyártó cégek 1975. I. félév 1976.I. félév Toyota 3813 4664 Nissan 837 1148 Toyo Kogyo 121 59 Mitsubishi 384 384 Isuzu 1949 1010 Hino 1375 336 Nissan Diesel 98 161 Összesen 8577 7726 Drögmöller turistabusz, E 320-as TPO után parancsot adott, hogy a tá­rolt motorkerékpárokból vá­lasszak ki 10-et és tíz hozzáértő katonával azonnal csatlakozzunk hozzá. Mint kiderült, az internaci­­onál brigádok vezérkarának pa­rancsnokával Gallovich elvtárssal álltam szemben. Becsültek bennünket Ebben a 10 főből álló motoros brigádban a parancsnoklás nem volt egyszerű, ahány motorosom volt annyi nyelven beszélt, rajtam kívül csak a vakmerő, felvidéki Tóth Andris volt magyar. Őrmes­terré való kinevezésem után, bri­gádommal azonnal bevetésre ke­rültünk a madridi Egyetem város­részben, hol Francoék rohamát megállítottuk és visszavonulásra késztettük őket. A városi harcok­ban a nemzetközi brigád meg­mutatta oroszlánkörmeit a fasisz­táknak. A madridi utcai harcok után el­foglaltuk a Madridot félkörben át­ölelő védelmi állásainkat, mi mo­torosok Monate de la Huna mellett egy kastélyban ütöttük fel főhadi­szállásunkat, közvetlen a vezérkar mellett. (Folytatás a következő számunkban Dabi Lajos

Next