Ikarus, 1977 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1977-06-17 / 12. szám
MEGVÁLASZTOTTÁK CSÚCSVEZETŐSÉGÉT Fehérvári gyárunkban május 11-én választották meg a vöröskeresztes szervezet új vezetőségét, és a küldötteket a felsőbb értekezletre. A beszámolót a gyári Vöröskereszt munkájáról Tenke Istvánné titkár tartotta. Beszélt az 1977. évi intézkedési tervről is. Kiemelten foglalkoznak majd többek között a családvédelemmel, az üzemegészségügy kérdéseivel, az elsősegélynyújtással, a véradómozgalommal. Fontos feladatuknak tartják az alkoholizmus elleni küzdelmet, felvilágosító előadásokat terveznek. A szocialista brigádok segítségével megszervezik a „Tiszta üzemért, tiszta gyárért" akciót. Az igényeknek megfelelően emelni kívánják a Családi Lap példányszámát. A hozzászólások után a vöröskeresztes aktívák jutalmazása és a csúcsvezetőség megválasztása következett. Az új vezetőség névsora: elnök Dr. Bakonyi Anna (üzemi orvos), titkár Tenke Istvánná (II. gyáregység), gazdasági felelős Khaudt Mária (személyzeti osztály), egészségre nevelési felelős Lakosa Józsefné (egészségügyi csoportvezető), környezetvédelmi felelős Zsigmond Lászlóné (kárpitos üzem), családvédelmi felelős Paulusz Imréné (tervstatisztikai osztály),segélynyújtási és polgári védelem felelős Ardai József (tanüzem), véradás szervezési felelős Pájer István (üzemfenntartás), ifjúsági felelős Borbély Ágnes (orvosi rendelő), számlaellenőr Heresznyei Tiborné (pénzügyi osztály). (v.j.) Mondd, drágám... Melánia a kolléganő telefonál a barátnőjének Köszönés után előzékenyen tudakolja, hogy ráér-e kicsit beszélgetni. Természetesen elcsevegnek. Mindenről. Meg pletykálnak is. Persze Melánia ilyenkor lehalkítja a hangját. És folyik a szó... Csak egy telefonkagylót tartó női kéz látszik a végtelenben Melániáé. A kollégák már csendben szedeledzkednek. Melánia hirtelen megszakítja csicsergését, s megkérdezi: Mondd, drágám, hány óra? Nehogy túlórában beszélgessünk! (krémer) Kirándulás, vetélkedés, mozi Vidám, játékos műsorral nyitott június 14-én az Ikarus napközis tábor. A műsort Dévényi Tibor vezette, közreműködött Takács Rolland bűvész és Jancsó Péter bábos. A gyerekeknek kellemesnek ígérkezik a nyári vakáció, hiszen minden héten hétfőn és pénteken mozielőadást, a keddi és csütörtöki napokon műsoros vetélkedőket, szerdán pedig kirándulást rendez számukra a művelődési központ. Ezenkívül szerepel még a tervben könyvtári foglalkozás és énektanulás. Négy héten át Ügyes kezek címmel a tábor résztvevőinek egy-egy csoportja megismerkedhet még a játék-, báb- és ajándékkészítés „tudományával" is. Nők figyelik a nőket Első olvasásra szűkmarkúnak tűnik, a vállalati pártszervezet nőfelelőseinek ez évi munkaterve, mert mindössze öt pontból áll. Igazán akkor válik terebélyessé, ha mondatonként boncolgatjuk. Ahhoz például, hogy a női kádertartalékok beiskolázását fokozott figyelemmel kísérjék, át kell fogniuk az egész gyárat. Rendszeres munkát jelent az is, hogy az adott pártvezetőségekben, pártalapszervezetekben fölfedezzék a vezetői készséggel rendelkező nődolgozókat, továbbképzésüket szorgalmazzák. Nagynagy körültekintést igényel — a szervező titkárokkal közösen — a párttagságra alkalmas nők megtalálása, útjuk egyengetése. Felmérik a közgazdasági és munkaügyi főosztályon a dolgozó nők keresetének alakulását, majd megfelelő elemzés után észrevételeikkel javaslataikkal segítik az esetleges béraránytalanságok megszüntetését. Kihúzták a szálkát NEM IS MINDIG NÉPSZERŰ Jobb később, mint soha! A busz a vöröskeresztes alapszervezet vezetősége újjáválasztásakor, elfelejtették megköszönni egy-két segítőjük munkáját. Később tették meg. Melegítve csak a töltöttkáposzta jó — gondolhatnánk — utólag, „ilyen ügyben" nem lehet családias hangvételű klubdélutánt tartani. A busz vöröskeresztes alapszervezete ügyesen rácáfolt erre! Talán azért, mert Rizmayer Jakabné híres, maga sütötte pogácsájával kínálgatták egymást? Ami most azért is nagyon jól sikerült, mert csak a zsír és liszt árát „guberálta" ki a gazdasági felelős. Mondta is Rizmayerné: ne fájjon a feje, azt a négy tojást megtojták az ő tyúkjai. Aztán volt szörp. Bemelegítésként pedig harsány csipkelődés. Vajon miért kukucskálnak be a férfiak a női mosdóba? Nincs jobb dolguk? Ezután már a „hivatalos rész" is családias volt. Túrar Istvánné titkár, Kruchió Sándorné elnök kérésére, szép sorjában elmondta, hogyan zajlott a törzsgyári vöröskereszt csúcsvezetőségének választása, mi mindenért „harcolnak" ezentúl. Meglehetősen terjedelmes a „lista", nem is mindig népszerű. Például: ne jöjjön be senki ittasan, bent se igyon. Értekezleteken mellőzzék a dohányzást. Növeljék a taglétszámot. Képzett elsősegélynyújtókkal működjenek az egészségügyi állomások. Kihúzták a szálkát Böhm Gyulánéból is, aki évekig gazdasági felelőse és a Családi Lap terjesztője volt az alapszervezetnek. Jó lett volna, ha tovább intézi, de nem lehet kívánni. Pártalapszervezeti nőfelelős, ez épp elég munkát ad. Most hát végre megköszönték: amit a vöröskeresztért tett, annak értelme és látszata volt. Fájlalják is, hogy le kellett mondani róla. A három népművészeti tányér, amivel meglepték, majd arra emlékezteti: a lótás-futás emlékére. Horváth Jánosné néhány szál maga nevelte bazsarózsát is átnyújtott Böhm Gyulánénak. Fiát mi volt még? Wágner Ferenc többszörös véradónak életmentő munkáját köszönték. Bíznak benne, hogy még sokáig „szolgálatban" áll. Úgy is, mint véradó, úgyis mint véradásra szervező. - d - Pogácsa ” a tarisznyában Szemünk fénye, életünk értelme. Igen, ők azok a gyerekek. Értük érdemes élni, dolgozni, küszködni még szenvedni is... Szőkék, barnák, zöld, kék meghatározhatatlan színű szeműek, még alakulóak, parányiak, ennivalóan édesek, somolygósak, sírósak, röhögősek... Még semmit sem tudnak az Életről. Arról sem, hogy a mai nap — a születést leszámítva — milyen fontos az életükben. Ma kapnak nevet. Nevet, mely „másoktól való megkülönböztetésükre használt szó", s amely egy életre szól. Az útravaló „tarisznyában" az egyik „hamuban sült pogácsa" éppen a név, s ezzel ajándékozták meg májusban a névadó ünnepségen Korompai Mária és Florváth János hathónapos „Gabrielláját," Kirsch Zsuzsanna és Fodor Béla öthónapos „Ágnesét" Balassa Ildikó és Juhász Sándor egyhónapos „Gabrielláját", Kovács Györgyi és Pusztai Ferenc kéthónapos „Ferencét", Szőke Mária és Sarvajcz József háromhónapos „Zoltánját", Gergely Éva és Tóth Lajos tízhónapos „Szilviáját" Kovács Ágnes és Radics János hathónapos „Györgyét", Széles Borbála és Baranyi András öthónapos „Ritáját" Most mi is betesszük pogácsánkat abba a tarisznyába: kívánunk a ma apróságainak, a holnap felnőtteinek friss, jó egészséget, boldog, kiegyensúlyozott, tartalmasan szép életet. - - ŐSZ FEJJEL A PADBAN Szégyenli, hogy tanul Miért? Miért nem? Amikor nyomába eredtem, miért jár iskolába, aki jár és miért nem, aki nem, már sokféle indokot és magyarázatot hallottam előzőleg. Úgy gondoltam, amit hallatni fogok, szinte előre megírhatnám, annyira közismert. Nem is csalódtam nagyot. Ideges vagyok, Szélesi László darus. Ahogy elmondja, szereti ezt a munkát. Fia megszerezné az iskolai végzettségét, két forinttal lehetne több az órabére. Mégsem? — Ideges vagyok — mondja. — Nem bírom az iskolát, pedig jól ment... — Mi az, hogy „ideges"? — Hát... ideges. Volt úgy, hogy rosszul írtam valamit, a törteket matekból, vagy már nem is emlékszem pontosan, erre a tanárnő nevetségessé tett, kigúnyolt, mindenki rajtam röhögött. Hát rajtam ne röhögjenek. Együtt maradtunk ki a bátyámmal. Talán egyszer majd folytatom. Bőven elég? Keresztes Józsefné határozottan nemet mond. Munkája után ítéljék meg az embert, ne a papírja után — mondja. Ebben általában volna is némi igazság, de ebben az esetben vajmi kevés van. Az általános iskolai végzettség ugyanis nem egy kiváltságokat biztosító papír — ez ma már alapkövetelmény. Keresztesnének más a véleménye. Elmondja, hogy a munkaidő kedvezmény, ami az iskolába járást könnyítené, őt különben is hátrányosan érintené, mivel sajtológépen, darabbérben dolgozik. Fia korábban elmenne, kevesebb volna a pénz. Számolgatom, hogy mekkora lehet az a veszteség, de kiderül, nem az a legfőbb indok. — írni, olvasni tudok, az nekem bőven elég. Flát ez az! Flogy lehet, hogy sokan vannak, akik másként gondolkodnak? Akik nem elégszenek meg ennyivel? Akik az ember örökös tudnivágyásával ülnek be ismét a padokba? A háború és az azt követő nehéz évek sok ember előtt hosszú időre becsukták az iskola kapuját. Ámde ennek már harminc, vagy mondjuk húsz éve vége. Erre többé nem lehet hivatkozni. A „nincs időm"-re lehet. Kézenfekvő és kényelmes is. De, hogy van az, hogy másoknak van idejük, szakítanak maguknak, jóllehet őket is várja a család, a kert. Mi a fontosabb a tudásnál? Keresztes Józsefné azt mondja, ismer olyan embert, akinek nincs nyolc osztálya, mégis sokkal többet keres, mint 0. Kérni akarom, hogy mondjon ilyen neveket, de faképnél hagy. Ahány ember — annyi sors. Berki Gyuláné két gyerek édesanyja, építkeznek, a férje katona. Érthető, hogy van elég gondja, baja. Majd ha a férj leszerel, majd ha a ház felépül... — Több volna a pénze? — Több. Ha megvolna az iskolám, darus lehetnék — mondja és a fejünk fölött rohanó gépre pillant. Oslóczky István felesége beteg, gyereket vár. A kicsi lesz a nyolcadik lakója a kétszobás lakásnak. Majd, ha az asszony meggyógyul, ha rendbejönnek a dolgok... Szeptembertől talán ő is folytatja. Tovább is akar tanulni, a hegesztő szakmát választja. Talán, talán. Hsányan vannak így? És vajon hányan keresik föl augusztus végén, szeptember elején az oktatási osztályt? Nézzük, miként vélekednek ezekről a dolgokról, az akadályokról azok, akik tanulnak? Akarat és önbizalom Kertész Gyulát az ejtette gondolkodóba, hogy feleségének érettségije van, mégis tanul. A karosszérialakatos szakmával ismerkedik, középszintű vezetőképző-tanfolyamra is jár. ő is beült hát a padba. Eleinte nehezen ment, de most ezöl semmi baj, sőt, a matekkal boldogul a legkönnyebben. — Flogy jut ideje rá? — Hát, nem nagyon. De aki az órákról soha nem hiányzik, és odafigyel, nagyon sokat nyer vele. Annak otthon már alig kell elővennie a könyvet. Tulajdonképpen nem sok időt vesz el, hetente kétszer van iskola és ötre, fél hatra akkor is otthon vagyok. — Nem szokott hiányozni? — Nem szabad. A tanárnő nagyon lelkiismeretesen magyaráz ha elmulasztom, nehéz pótoln. FI. L.-né elmeséli, hogy gyakran fáradtan ül be a padba, ezért a kezdet neki is nagyon nehéz volt. Meghát az a hosszú kihagyás is... (Ma már unokája van.) — Bizony nagy akaraterő kell hozzá, hogy el tudjuk végezni. De el kell végezni, hogy ne maradjon el az ember. — Ön szerint miért kérte H. L.-né, hogy ne írjuk le a nevét? — kérdezem Hídvégi Györgytől, aki most végzi a VII. osztályt. — Mert szégyenli. — De hiszen büszkének kéne lennie rá. — Így van, de sokan szégyenük mégis. Hogy mit mondanak az emberek, hogy ilyen vén fejjel tanul. Pedig hát szerintem, ebben nincs semmi szégyen. Eddig nem végezte el valami miatt, hét most elvégzi. Lépést kell tartanunk a korral, ma már enélkül nem nagyon lehet megélni. Hídvégi György saját kárán okult, annak idején a HUNGAROCAMION-hoz akart menni dolgozni, de csak hat általánosa volt, nem vették fel. Most már akkor is elvégzi, mondja, ha azt a bizonyos fát hasogatják a hátán. „Csak egy kis önbizalom kell hozzá." — Az is jó dolog, hogy sok olyan témával találkoztam azóta, amihez ma már hozzá tudok szólni, pedig azelőtt éppencsak, hogy sejtettem belőle valamit. Hidvégi György egyszerűen és okosan sommázta a lényeget. Igaza van. A dolgozók általános iskoláját nem azért indították, hogy onnan biokémikusok vagy magfizikusok kerüljenek ki. Sokkal inkább azért, hogy az ott tanulók a világ dolgait látó és értő „hozzászólókká" váljanak. Kapuvári G. Béla „Tudatosan dolgoztatok ** „JOGGAL TÜRELMETLENEK, DE HIGGYÉK EL, NEMCSAK BESZÉLÜNK, TENNI IS AKARUNK” A székesfehérvári Ikarus kultúrtermében május 6-án tartották az ifjúsági szövetség beszámoló és KISZ-bizottságot választó küldöttgyűlését. Ács János, levezető elnök megnyitójában köszöntötte a jelenlévőket és az elnökség tagjait. Az előző küldöttgyűlés óta végzett munkáról a beszámolót Tóth József, a gyári KISZ-bizottság titkára tartotta. A beszámoló után hozzászólások következtek. Flajtai Géza az egyéni szakmai versenymozgalmakról beszélt. Elmondta, hogy sokan nagyon nehéznek tartják a kérdéseket, feladatokat. Pedig kell ez, hiszen az élet nem áll meg, egyre magasabbak a követelmények... A fiatal műszakiak, közgazdászok szakdolgozatainak hasznosítása igen lassan megy. Előbbre kell lépnünk ezen a téren is. Radó Zoltán: Vegyük komolyan az „Edzett ifjúságért" mozgalmat! Riba Tibor: — A politikai képzéseken a lemorzsolódás nemcsak a fiatalok hibája. Sokszor az előadók felkészítése sem megfelelő. A propagandista személye sok mindent meghatároz. Nem „oktatás" kell, hanem „beszélgetés"! Fréderevics Lajos a műszaki fiatalok helyzetét elemezte. —Jobban kellene bízni bennünk, türelmetlenek vagyunk! Nem megfelelő munkakörben dolgozunk, vannak még rejtett tartalékok. Nincs szükség a munkánkra? A tanulmányi utakra is kevés fiatal szakember megy. Ezek az utazások egyes magas pozícióban lévő elvtársak kiváltsága? Néha keserű a szájízünk... Preil László: — Az Ifjú Gárda gondjainak megoldásában hatékonyan lépjünk föl! Moór Gyula egy javaslattal fordult a küldöttekhez: dolgozzuk föl a gyár munkásmozgalmi történetét. Tóth István, igazgató: — F ha a múlt jelent valamit, akkor a fiatalság is sok mindent jelent... Alakul egy értékelemző csoport, ők átvizsgálják az ügyeket, a szakdolgozatok nem fognak elveszni. Figyelnünk kell az ifjú szakemberekre, fontos a munkájuk. Joggal türelmetlenkednek, de higgyék el, nemcsak beszélünk, tenni is akarunk... Teljes meggyőződéssel mondom: büszke voltam az ifjúsági parlamentekre. Az egész szemléletre, a fölfogásra. Tartalmas, komoly nézeteket ismertem meg. Érettek a mi fiataljaink, tovább tudják vinni a stafétabotot. Nyári István, a szakszervezeti bizottság titkára: — A minőség érdekében merjünk felelősséget vállalni munkánkért... Közös ügyünk a politikai oktatások rendezése... Fontosnak tartjuk a munkahelyi beilleszkedés kérdését. Hogyan fogadjuk a fiatalokat, hogyan foglalkozunk velük, hogyan neveljük őket? Ezek egyáltalán nem lényegtelen dolgok. Bencsik István, a törzsgyári KISZ-bizottság politikai munkatársa: — Ez a küldöttgyűlés a IX kongresszus határozatainak végrehajtásában egy kis állomás.. Feladataink, céljaink közösek. Verbó Géza, a megyei KISZ bizottság titkára: — Nagyon fontosnak tartjuk, hogy az akcióprogramokban az egyéni vállalások is tükröződjenek... A politikai képzés legalább olyan fontos, mint a gazdasági munka... Jól végeztétek munkátokat, tudatosan dolgoztatok, a tagépítés megfelelő volt. Kaiser Tibor, a pártbizottság és a végrehajtó bizottság tagja: — A különböző átszervezések sok gondot okoztak, nehezítették a KISZ tevékenységét. Jobbá kell tennünk a párttagépítő munkát... A fiatalok segítségével, közösen értük el eddigi sikereinket. Számítunk rátok a továbbiakban is. A hozzászólások és a válaszok elhangzása után a beszámolót a küldöttgyűlés egyhangúlag elfogadta. A KISZ Központi Bizottsága „Kiváló KISZ Szervezet" zászlót, gyárunk pártbizottsága pedig új mozgalmi zászlót adományozott ifjúsági szervezetünknek. Befejezésül a KISZ-bizottság tagjait és titkárát választotta meg a küldöttgyűlés. A KISZ-bizottság titkára ismét Tóth József lett. A tagok névsora a következő: Albert Ilona, Hartai Géza, Juhász László, Kiss József, Klock Júlianna, Kovács Ilona, Pfisztner Mihály, Rada Zoltán, Riba Tibor, Szabó János. Sok sikert kívánunk a munkához! Varga József Fotó: Fitz Andrea