Ikarus, 1977 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1977-04-22 / 8. szám
OTT VAGYUNK A LEGNEHEZÉNÉL Nem sokat törődtünk a megjegyzésekkel Ha az újságíró, rádió riporter vagy a tévékamera előtt kell egy szocialista brigádvezetőt szólásra bírni, mindig olyan kérdések kerülnek előtérbe, amelyek idestova már közhelynek számítanak. Például: Mikor alakult a brigád? Milyen a brigád összetétele? Hány nő, hány férfi tagja van? Az életkoruk? Szakmai és iskolai végzettségük? Milyen vállalásokat tettek? Sikerült-e a vállalások teljesítése? Voltak-e nehézségek? Kíséreljük meg most a szokástól eltérően bemutatni a Május 1.11. brigádot. — Először is nem kell azt hinni — mondja Bagi János, a Május 1. II., a gyár kétszeres Kiváló Szocialista Brigádjának vezetője, hogy amit elértünk az csak úgy az ölünkbe hullott. Sokszor sokféleképpen próbáltak bennünket kikezdeni. Kétségbe vonni a teljesítményünket. Az is igaz, hogy amikor mi például társadalmi munkát végeztünk, más brigád tagok siettek a strandra vagy a háztájiba. Amikor aztán az értékelés volt, mindig szóvátették, hogy mikor volt ez a társadalmi munka Mi azonban nem sokat törődtünk a megjegyzésekkel. A naplónkat naprakészen vezettük. A megtartott értekezleteket brigádtag átigazolásokat előírás szerint dokumentáltuk. A kiskundorozsmai vezető óvónő köszönőlevele láttán az értékelő bizottság nem is vonta kétségbe a teljesítményt. A vállalat, a gyár vezetősége által tett felhívásokra mindig egy emberként álltunk ki. Más brigádok munkáját is segítettük. Ott vagyunk a legnehezénél. A nyár vezetősége az idén is ismertette a szocialista brigádvezetői értekezleten, hogy milyen feladat előtt állunk. Tudjuk, hogy itt Szegeden is érvényesek az előírások: munka- üzemszervezés, takarékosság anyaggal, energiával. A munkahelyi előírások tartásával. A brigádértekezleten megvitattuk a feladatokat és megállapítottuk, hogy amit várnak tőlünk, azt tudjuk teljesíteni. Tulajdonképpen ez nem is kíván nagyobb megerőltetést, csak valamivel nagyobb figyelmet és felelősséget. Jobban oda kell figyelni. Persze ez nemcsak a mi brigádunkra érvényes, hanem az előkészítő brigád tagjaira is. Mert mi történt az elmúlt héten? A festőműhelyből kapjuk az anyagot. Kezdjük szerelni a tetőszellőzőket. Úgy tíz óra körül jön a mecs, s leállítja a szerelő munkát, vissza a festőbe az alkatrészeket. Festés hibásak. Na de, hogy az igazságot el ne kenjük, talán a festők hanyag, felelőtlen munkát végeztek? Szó sincs róla. A festők most is lelkiismeretesen dolgoztak. De akkor mi történt? ALKOHOL NÉLKÜL IS TUDNAK A BRIGÁD TAGJAI SZÓRAKOZNI Az alkatrészeket, az anyagokat az udvaron tárolják hely hiányában. Eső veri, nap szárítja, ahogyan a mesében van. Az anyag rozsdásodik. A zsírtalanítás pedig nem rozsdában ítás, így történt, hogy a tegnap lefestett anyagról kiderült, hogy a festék egy-két helyen megpörög. A meós nagyon helyesen leállította a munkát. Csak azt kifogásolom, hogy tíz óráig, illetve azt megelőzően, amikor még nem kezdtünk szerelni, nem lehetett volna a hibát észrevenni. Fölösleges anyagmozgatás ide-oda szállítás. A tetőszellőző csoportvezetőnek új munkakeresés, átcsoportosítás. Majd a lemaradás miatt két napig hajrá. Távol áll tőlem, hogy panaszkodjak. Megoldottuk ezt is. Csak még annyit akarok megjegyezni: évekkel ezelőtt a brigádon belüli névnapozás olyan mértéket öltött, hogy kisebb kilengések is előfordultak. Ezek megszűntek, a brigád tagjai alkohol nélkül is tudnak közösen, kulturáltan szórakozni és szabad időt eltölteni. Bors István • : : : :• Parancsolj velem... A fehérvári gyárban április 12. és 15. között rendezték meg az Ikarus Kulturális Napokat. A program a következő volt: Április 12.: „STOP! Közlekedj okosan!" Április 13.: „Parancsolj velem tündérkirálynő" Ruttkai Éva előadóestje. Április 14.: Szocialista Brigádvezetők Fóruma. „A munkaszervezés eredményei és problémái gyárunkban" Kelemen Pál főmérnök előadása. „100 éves a Vasas" A szocialista brigádok vetélkedőjének döntője. A délutáni órákban a Szabadság téri parkolóban az Ikarus gyár termékbemutatója. Április 15., 17 óra: „Merről fúj a szél? " Közéleti kabaré. ^ fíla miiLjagistzcz neziitnasz... m Mint ifjú házasok ! Olyan * • ■ ünnepélyesen és megilletődötten az asztalton Lupa Ferencné és Lupa Fe-Úgy ülnek ott, mint akik tudják: valami szépet, valami jót követtek el, amiért jutalom- köszönet jár. Ismerik a jutalmat, a köszönő szavakat is, de úgy tesznek mintha, mégsem. Az ünnepelt mégis inkább a feleség. Huszonöt év után búcsúztatják - bár komolyan senki sem búcsúzik -, nyugdíjba megy. IA férj három éve nyugdíjas, előtte tíz évig volt az Ikarus dolgozója. I A szociálpolitikai és jóléti főosztály három szocialista brigádja: a Szociálpolitikai, a Petőfi Sándor, és a Larissza Reisner kedveskedik a kis ünnepséggel. Vége a szabadságomnak. Mi lesz ezentúl? — kesereg vidáman Lupa Ferenc, de úgy, hogy hangjából ezt hallani. Végre, vége a szabadságomnak, nem leszek odahaza állandóan egyedül, végre te is velem leszel... — Harminchárom éve vagyunk házasok, de még öt percig nem voltunk haragban — így a férj. — Öt percig talán igen, de a hatodikban már kibékültünk . — Ha mégegyszer nősülnék, csak téged vennélek el. — Feltéve, ha hozzád mennék. (Persze, hogy hozzád mennék!) — Az esküvőnkön nem kaptunk ennyi nászajándékot — bontogatja Lupáné szinte gyermeki örömmel a sok-sok szépen becsomagolt„meglepetést" ■ Lupa Ferencné dédelgetett tervét Bécsy Lászlótól tudom meg: a két fiától összesen tizenkét unokát szeretne (az egyik fia még nőtlen) s így kis óvodát nyitni odahaza. Egyelőre azonban beéri az egyszem három éves kisunokájával is. — t.a. — ELADNÁM A SÉROMAT Helyszín: 44-es autóbusz. Beszélgetek két 16-17 év körüli szakmunkás tanuló fiú. — Még jó, hogy egy Adyt félre tettem. — Mit veszel? — Parókát. — Valódi hajból? — Naná, ha már veszek. — Mondd, te tudtad, hogy a Peti eladta a haját? — Úgy lábon? — Persze, mielőtt bevonult. Egy öreg ürge leszurkolt érte ezerkettőt. Baromi haja volt a Petinek. Mint a rézdrót, már a vállát verte. Jól járt az öreg ürge. — De föl is kell főzetnie. — Naná. A Peti kopasz maradt. — Azért ezerkettőért én is eladnám a sérómat. — De a tiedért még egy húszast sem adnának. t.s.a JÓVÁHAGYTÁK A VÁLLALAT SZOCIÁLIS TERVÉT Sokoldalú gondoskodás (folytatás az 1. oldalról! családi körülmények figyelembevételével gondoskodjék a dolgozók pihenéséről. A körültekintő beutaló elosztáson túli lehetőség: az üdülők bővítése és javítása. Az agárdi, a balatonboglári, a csopaki és a zamárdi üdülők fenntartására ebben az évben 1 millió forintot fordítanak, az üdülési kiadások fedezésére 4 milliót. Továbbra is fenntartják a hajdúszoboszlói üdülőbérleményt és a szegedi gyár jól bevált balatoni bérek üdültetését. Újdonság lesz a szegedieknek: szezon kezdettől étkezésüket a vállalat boglári üdülője biztosítja. Az új központi üdülő fölépítésének előkészítése folytatódik az ötödik ötéves tervben. Az elmúlt évi anyagi lehetőségekkel együttesen — a négy telephelynek — 14 millió forintos „lakásépítési alapot" képzett a vállalat. Ebből a lakások elkészülte sorrendjében „emelik le" a lakásonként járó támogatási összeget. Legnagyobb arányban a Centenáriumi lakótelepen épülőkre számítottak, de 150 lakás helyett eddig mindössze 15 lakás bérlő kijelölésére kerülhetett sor és a beköltözésük is csak két év múlva várható. Ha ilyen lassú ütemben halad, félő, hogy a vállalat az ötödik ötéves tervben messzemenően nem teljesítheti az igényeket. Vállalati és szakszervezeti segélyekre 1 millió 570 ezer forint áll rendelkezésre. Nagyobb összegű segélyt továbbra is a nagycsaládosoknak adnak, előnyben részesítik a gyermeküket egyedül nevelő szülőket. Gondolnak a vállalati munkában megrokkantakra, valamint az anyagi segítségre szoruló nyugdíjasokra. Szorgalmazza a vállalat az általános és szakmai műveltség megszerzését. De a tanulmányi pénzben részesíthetők körét elsősorban a szakemberhiány alapján döntik el. Az ötödik ötéves tervben — a közművelődési határozatoknak megfelelően — megkülönböztetett figyelmet fordítanak a dolgozók általános, szakmai és politikai művelődésére, a szabad idő kulturált és hasznos eltöltésére. A két önálló kulturális intézményre a budapesti és a székesfehérvári művelődési ház fenntartására, 1 millió 600 ezer, a négy telephely kulturális kiadására pedig további 1 milliót költenek. Ez az önálló költségvetésük kiegészítéseként jelentkezik. A dolgozók testedzése és tömegsportja fontos dolog. A sport létesítmény fenntartása több mint 1 milliót tesz ki ebben az évben, további 1 millió 700 ezer forinttal a sportkört, az MHSZ-t, a vadász- és horgász egyesületeket támogatják. A személyzeti és szociális igazgató beszámolóját a vezérigazgatói tanács is megtárgyalta. A vszt-ülés több hozzászólás után jóváhagyta a vállalat 1977 évi szociális tervét. — duil — Ritka látvány a hazai utakon az Ikarus 190-es. Hát még ha magyar rendszáma van és a homlokán ez a felirat olvasható: Nyíradony. Ezen a környéken ma is él a tanyavilág. Régi gondja a tanácsnak a környékbeli tanyák kisiskolásainak szállítása. Öreg autóbuszuk kiszolgálta a maga idejét, de hát semmi sem örök, ez a busz is elhasználódott, forgalmi engedélyét visszavonták, le kellett állítani. Görög Józsefnek, a nyíradonyi tanács elnökének ugyancsak főtt a feje, most mitévő legyen. Gyalog nem tehetik meg a gyerekek a hosszú utat télen, fagyban az otthontól az iskoláig és vissza. De hogyan szállítsák őket? Egy tv-híradóbeli riport adta az ötletet. Azt mutatták éppen, hogy a világhírű autóbuszgyár kiváló eredményeiért megkapta a Minisztertanács Vörös Zászlaját. Hát, persze, az Ikarus! Ők gyártják a buszokat, biztosan tudnak segíteni. A tanácselnök levelet írt a vállalat vezetőinek, melyben elpanaszolta a nyíradonyiak bánatát. Amikor néhány hét múlva érdeklődött, azt a választ kapta: foglalkoznak a dologgal, minden rendben lesz. Jéhn Pál az egyedi gyáregység vezetője: „Megtudtuk, mi a helyzet Nyíradonyban és nem volt nehéz fölfogni, hogy mit tehetünk értük. Egyhangúlag úgy döntöttünk: fölajánljuk autóbuszunkat a tanyasi kisgyerekek szállítására." Az egyedi gyáregység és a nyíradonyi tanács 1976. november 18-án szocialista együttműködési szerződést kötöttek. E szerződésben többek között az áll, hogy a budapesti és nyíradonyi dolgozók rendszeresen találkoznak egymással. A legutóbbi találkozóra április 13-án került sor Budapesten. A vendégek megismerkedtek gyárunkkal, tekecsatákat vívtak sporttelepünkön, megtekintették a Szekértől az autóbuszig és a Monte Carlo '71 című filmeket. A találkozó baráti beszélgetéssel zárult, a nyíradonyiak így búcsúztak: „viszontlátásra májusban nálunk". Kérdezhetnénk: nem volt nehéz lemondani az egyediseknek a buszról? De, biztosan nehéz volt, ám elég csak alaposan átgondolni, a vidéki apróságok nehéz helyzetét, máris könnyebb. A mosolygós gyermekarcok mindenkinek megmelegítik a szívét. És a nyírség útjain szaladó zöld iskolabusz bizony örömet szerez a kicsinyeknek. Kérdezhetnénk: most, hogy szocialista szerződésben vállalták a gyáregység szocialista brigádjai, hogy rendszeresen karbantartják az autóbuszt, nem jelent ez nehézséget? De, biztosan. Ha nem jelentene , szót sem érdemelne. Hiszen éppen ez a szép benne. Ez az emberi, segítőkész magatartás. -k. - Sajt a Fimntect-1 -szaocs a pályázó A fiatal műszakiak és közgazdászok tanácsa 1976-os pályázatának eredményét már ismerjük, az ifjú szakemberek az elkövetkezendő feladatokra készülnek. Az értékeléskor legjobbaknak bizonyultak az elmúlt évben Budai Zoltán (a „Technikus 1" fokozatot érte el), Piros Sándor („Mérnök 1"), Szász Katalin („Közgazdász 1") Orosz Sándor („Technikus 1") és Szeliánszki Csaba („Mérnök 2"). Tizenöt szakdolgozat érkezett be, tizenhat résztvevő munkája. A pályázók létszáma egyáltalán nem kielégítő, Imre Miklós a FMKT- titkára is kevesli. Nemcsak azért, mert ennél sokkal több tehetséges fiatal ember dolgozik gyárunkban, de azért is, mert az 1976-ban pályázók többsége az egyébként is, minden területen szorgos munkát végző fiatalokból került ki. A kiemelkedő művek között található Piros Sándor „Csődarabológépek kapacitás számítása" című dolgozata, amely a termelés lehetőségeit alapjaiban vizsgálta. Érdekes, és az Ikarus még kevéssé használatos anyagmegmunkálási módot a vibrációs megmunkálást dolgozta föl szakdolgozatában Budai Zoltán. Nagyon hasznosan csatlakozik egymáshoz Szeliánszki Csaba és Szász Katalin munkája. Noha egymástól függetlenül dolgoztak, mind a ketten azonos témakört vizsgáltak saját szakmájuk eszközeivel. A konténeres szerviz lehetőségeiről írt a közgazdasági szempontok szerint Szász Katalin. A műszaki megoldásokra Szeliánszki Csaba tett javaslatot. Orosz Sándor a felületvédelemmel foglakozott. A tervek szerint az FMKT rövid, kivonatos tartalommal katalógust készít a jónak ítélt pályamunkákból, amelyek véglegesen a műszaki könyvtárban kapnak majd helyet. Imre Miklós elmondta, hogy áprilisban, májusban meghirdetik az új pályázatot, kiadják az új témák jegyzékét, a fontosabb feladatokat, a bírálat szempontjait. Szeretnék az új pályázatba bevonni a most érkezett szakembereket is. Ez azt jelenti, hogy az első hat hónap ideje alatt (az úgynevezett „gyakornoki forgás" alatt) elkészíthetik pályamunkájukat. A témának és a feladatnak megfelelően jelölik ki a gyakornokok számára a gyáregységeket, illetve az azokkal való megismerkedés sorrendjét. A jövő együttműködési formáira Szeliánszki és Szász mutatott példát, tehát ezentúl igyekeznek egy cél érdekében több különböző szakmájú pályázónak is azonos témát adni. Megváltozott a beadási határidő: 1977. december 31-ig kell a pályázóknak műveikkel elkészülniök. - k. - an Az újságkészítés művészete Laptervezés, tipográfia címen jelent meg Radics Vilmos — Ritter Aladár könyve, amelynek „így készül az újság" is lehetne az alcíme. A betű történetétől, a kéziraton és a tördelésen át a nyomtatásig kíséri az érdekes kötet az újság születését. Ára: 120 Ft. Kapható: Budapesten a MUOSZ könyárusítójánál (Bp. VI. Népköztársaság útja 101.), a Műszaki Könyváruházban (Bp. VI. Liszt Ferenc tér 9.), a Népszabadság könyvesboltjában (Bp. Vill József körút 5.), Vidéken, a Művelt Nép könyvesboltjaiban a megyeszékhelyeken.