Ikarus, 1978 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1978-03-24 / 6. szám

J Értékelik a munkát A szegedi KISZ-bizottság 1978. február 17-i ülésén véleményezte az alapszervezeti KISZ-titkárok és vezetőségek munkáját, ugyancsak megtárgyalta a káderpolitikai el­képzelés időarányos végrehajtását. A gyári KISZ-bizottság határo­zatot hozott a felkészülés felada­taira és meghatározta a taggyű­lések megtartásának menetét és pontos idejét. Az alapszervezeti és értékelő taggyűléseket február 21-28. március 7-én tartották meg. Majd ezt követően az akcióprogram tag­gyűlései március 21-28-án és ápri­lis 7-én. Az első taggyűléseken értékelték a fiatalok egyéni vállalásainak vég­rehajtását. Döntöttek az arra nem méltó fiatal KISZ-tagoknak tag­ságuk alóli fölfüggesztéséről. Az igaz, hogy az ilyen fiatal nagyon kevés van gyárunkban,de az érté­keléskor mindenesetre napirendre kerültek. A pártalapszervezetünk nagy fe­lelősséggel nagy segítséget nyújt az ifjúságpolitika helyi végrehaj­tásához. Ezt azért is teszi egy­részt, hogy a KISZ tagjai mind­jobban és nagyobb számban kötődjenek a pártszervezet mun­kájához, másrészt a legértékesebb fiatalokat később a párt soraiban szeretné látni. Az összevont KISZ-taggyűlés időpontja 1978. április 25. Baráth József Alapozással kezdődik, kád­erképzéssé­ fal­­la­lódik Rangja van, elismert! S ha ki­mondjuk ezt a szót: propaganda munka, seregnyi tennivaló jelenik meg előttünk. Ide soroljuk a ká­der­képzést, a propagandisták továbbképzését, az ideológiai kér­dések megvitatását, a pártpropa­ganda anyagokat (folyóiratokat, a Kossuth Könyvkiadó könyveinek terjesztését), a vidékről bejáró dolgozók lakóhelyi képzését, a hangulatjelentéseket, s nem utol­sósorban a párt- és tömegszerve­zeti oktatást. Lehet, hogy nem is említettünk mindent, ami a propaganda munkához tartozik. A párt-végrehajtó bizottság — a Központi Bizottság propaganda­­munkáról szóló 1976 októberi határozata alapján — összegezte a törzsgyári tapasztalatokat. Balla Sándornéval, a pártbizottság okta­tási és közművelődési felelősével most csak 1977/78-as oktatási évadról beszélgettünk. Legkézenfekvőbb elsőnek azt kérdezni: hányan tanulnak jelen­leg? A párttagság 90 százaléka tanul. Az oktatásban fokozatok vannak: alapozó, továbbképző, káder­képző. Alapozónak számítanak azok a tanfolyamok, amelyek a szocialista társadalom fejlődésével foglalkoznak, a továbbképzés a gazdaságpolitikai oktatással kez­dődik, a világnézet és etikával fejeződik be, a káderképzés a marxista középiskolával, a marxis­ta-leninista esti egyetem általános, szakosító és speciális tagozatával folytatódik. E három kategó­riában, vagyis a pártoktatásban összesen 927-en vesznek részt. A KISZ 304 fiatal oktatásáról gon­doskodik, a szakszervezet 1534 hallgató továbbtanulását bizto­sítja. Tehát a párttagság 90 százaléka tanul, jó ez az arány? A párt-végrehajtó bizottság rend­­ben lévőnek ítélte. Kovács György pártbizottsági titkár összefog­lalójában így fogalmazott: azok­nak a párttagoknak, akik évek óta rendszeresen tanulnak, megbo­csátható, ha egy évet közben ki­hagynak. Vagyis ilyen okok miatt nem száz százalékos a párttagság szervezett oktatása. Mi jellemezte az indítást? A kiválasztás általában jó volt. Miért csak általában? Akadtak alapszervezetek, ame­lyek a beiskolázásnál nem minden esetben vették figyelembe az elő­képzettséget. Például a szakszer­vezeti oktatás után kihagyták az alapozó tanfolyamot, s rögtön a továbbképzőre irányítottak, vagy magasabb képzettségűeket ala­csonyabb ismeretet kívánó szemi­náriumra osztottak be. Sem az egyik, sem a másik út nem jár­ható. Mind a kettő kedvszegő lehet. A folytatásra már nem pa­naszkodhatunk. Mint a pvb anyag is megállapította: „Az oktatás po­litizáló jellegének erősítésére a propagandisták minden tőlük tel­hetőt megtesznek, egy-egy témát a gyakorlatból vezetnek le és úgy mutatnak rá az összefüggésekre. Kiselőadásokkal is próbál­koznak... Mi jellemzi a propagandistákat? Milyen a fölkészültségük? Mindannyian elvégezték a marxista esti egyetem általános tagozatát vagy a szakosítót. Het­ven százalékuk hat-tíz éve oktat. Jellemző még, hogy a hallgatókkal együtt magasabb fokozaton tanul­nak, illetve tanítanak. Például a gazdaságpolitikát fölváltják a tár­sadalmi és állami életre. Hogy kik számítanak törzsgárdista propa­gandistának? Sokan vannak, néhányat közülük: Belinszky János, Bóna Imre, Csamba Gusztáv, Jászai Gyula, Paczona Ottó. Érdekes és említésre méltó­ kapcsolattartás miatt szívesen tanítanak fizikai területen. Kérik, hogy ott végezhessék propaganda munkájukat. Ez érthető is, hisz saját területükön ismerik, tudják, ki, hogyan látja a népgazdasági és a vállalati összefüggéseket. Számukra izgalmas, hogy ugyan­ezt miként értik a fizikai terü­leten. Mi az, amit sikerült megértetni a szemináriumokon, mi az amit nem? Alapvető és jellemző is: ma már mindenki tudja, hogy elosztani csak azt lehet, amit megter­meltünk. A pvb anyag a pártalap­­szervezetek önértékelése alapján készült. Ebből megállapítható, hogy a gazdasági élet iránt nagy az érdeklődés. Persze, gondok is akadnak, amit a tudat körül kell keresni. Nem mindenhol értik meg a szocialista közösség és a fejlődő országok közötti szükség­szerű kapcsolatot, a segítség­­nyújtás fontosságát. Az üzemi demokráciát általában értik. Van, ahol félreértik. Vitatják például a szakszervezeti bizalmiak megnö­vekedett jogkörét. Nem tartják fontosnak, hogy ez a nagyobb jogkör a dolgozók szélesebb bevonását jelenti a vezetésbe. A párt-végrehajtó bizottság megálla­pította még: „Általában a dol­gozók által fölvetett javaslatok lassan épülnek be a feladatokba." Az 1978/79-es oktatás-szervezési tennivalók között megfogalmazta azt is: „Az alapszervezetek elle­nőrző tevékenységét a közművelő­dési felelősök bevonásával rend­szeresebbé kell tenni." — d. i. — Kiemelt feladat az al­k­at­rész­gyár­tás A székesfehérvári gyár párt­végrehajtó bizottsága az alkatrész­­gyártás helyzetéről és a javítására tett intézkedésekről tárgyalt. A GÁTLÓ TÉNYEZŐK ELLENÉRE A beszámoló megállapította, hogy 1977-ben az alkatrészgyártás helyzete alapvetően nem változott meg. A gépek termelőképessége nem növekedett, állapotuk tovább romlott. A terhelés a sűrű prog­ramváltozások, a kényszerű soro­zattörések, a hiányos gyártás­előkészítés miatt hullámzott, és gyakran keletkeztek munka­csúcsok. A gyáregységet az elmúlt idő­szakban nagymértékben sújtotta a présüzem szűk kapacitása, a kézi lakatos üzemben jelentkező mun­kacsúcsok. Nagy gond volt az is, hogy a programozást nem az al­katrészgyártás lehetőségei, hanem a fenékvázel­látás és a kereske­delmi szerződések tisztázatlansága határozta meg. A kis sorozatok is rendkívüli mértékben növelték a veszteségidőket. Az egyedi gyár­tások és a különböző területek igénye jelentős — előre nem ter­vezett — erőket kötött le. A törzs­gyári sajtolt tételekkel való ellátás tervszerűtlen volt, a félkész alkat­részek egy része késve érkezett, soron kívüli gyártást, veszte­ségeket okozott. A pótalkatrészek rossz és felületes gyártáselőké­szítése, a későn indított és sürgős tételek is hátrányosan hatottak a munkavégzésre. A gátló tényezők ellenére az 1-es gyáregység mégis biztosítani tudta a gyártósorok ellátását, teljesítette az SKD gyártás feladatait, és ele­get tett pótalkatrész kötelezett­ségeinek is. A termelési feladatok meg­oldását üzem- és munkaszervezési, valamint a hatékonyság növelésére tett intézkedésekkel segítették. Átszervezték a préslakatos üze­met, növelték a termelőberen­dezések kihasználását, a prés­üzemben bevezették a három műszakot, kiszélesítették a műanyagsajtolási tevékenységet, átcsoportosították a munkaerőt, javították a munkavégzés felté­teleit. A FÖLADATOK Az elmúlt időszakban az alkat­részgyártás kapacitása nem növe­kedett, sőt messze elmaradt az igényektől. A gondok megoldá­sának elmaradása olyan feszült­ségeket teremthet, amely károsan befolyásolhatja a gyári és vállalati célok megvalósítását. A legfontosabb feladat a gyártó- és szerelősorok alkat­részellátásának javítása. Ennek érdekében legalább 50 százalékkal növelni kell a daraboló és élhajlító gépek kapacitását, és csökkenteni a szériatörések számát. El kell érni, hogy a gyártási bizonylatok a sok­ gyártás előtt két hónappal rendelkezésre álljanak. Az SKD gyártás szerszámozottságát, és a pótalkatrészgyártás előkészítését is javítani kell. Szükséges egy gyáregységi tranzit alkatrészraktár létrehozása, és a kooperációs té­telek ütemes gyártása. A géppark tervszerű felújítása sem várathat már sokat magára. Az üzem- és munkaszervezési feladatok közül fontos a termelés­­irányítás színvonalának növelése, a szállítóeszközök gazdaságos kihasználása, a szállítási munkák központosítása, és a présüzemben a zártciklusú gyártás kialakítása (laposacél feldolgozó ciklus, sza­lagcsévélő üzembe állítása). TOVÁBBRA IS ÉRVÉNYBEN A végrehajtó bizottság már 1976. szeptember 23-án tárgyalta az alkatrészgyártás helyzetét. A döntés alapján az akkori állás­­foglalás továbbra is érvényben marad. A párt-végrehajtó bizottság javasolja a gyárvezetésnek, hogy kezelje kiemelten az 1-es gyár­egységet. Budai Ferenc, a gyári pártbi­zottság titkára összefoglalójában elmondta, hogy az alkatrész­­gyártásról szóló beszámoló átfo­góan értékelte a kialakult hely­zetet, s meghatározta a felada­tokat. -V. I.­ Születésnapi köszöntő Az előtérben hatalmas dekoratív nyitott „könyv". Album. Nem lehet lapozgatni — zárva nyitva áll előttünk. Fényképek, — régiek és maiak, katonák, hősök tekintenek ránk, akik saját maguk írták a történelmet, — újságcikkek, dokumentumok, igazolványok... 1918-tól — napjainkig. Szovjet-magyar történelem — egy emberöltő. A színpad impozáns. Balra — a színpad egész nagyságában — a vörös zászló, amely szinte beleolvad a fehérbe és zöldbe, vagyis a magyar lobogóba. Jobbra egyetlen hatalmas kép — öt munkás portréja. Mellette a fölirat: Köszöntjük a Szovjet Vörös Hadsereget születésének 60. évfordulóján. A megjelent vendégeket Bessenyei Ferenc köszöntötte Váci Mihály egyik versével. Az elnökségben helyet foglalt Somogyi József, a XVI. kerületi pártbizottság titkára, Tódika László a XVI. kerületi tanács, elnöke, Kővágó András alezredes és a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet hadseregcsoport képviselője. Az ünnepséget megnyitó beszéd után —a melyet Kovács György vállalati pb­titkár tartott — Kővágó András alezredes emlékezett az elmúlt hatvan évre, amelyet a szovjet hadsereg 1918-tól megtett. Ezt a hat évtizedet idézte a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet hadseregcsoport képviselője is. Az ünnepi megemlékezést ünnepi műsor követte. (Az elmúlt másfél évben nem láttam ilyen jó műsort a művelődési központ színpadán.) t. a. POLITIKAI KÖNYVNAPOK Első nap 4646 forintot tettek az asztalra. Szép summa. Főleg meg­nyitóként. Két ízben — tavasszal és ősszel — tartanak politikai könyvnapokat a törzsgyárban. A tavaszi, a felsza­badulás 33. évfordulója jegyében zajlik. Március 15-én kezdődött, április 4-ig tart. Ilyenkor 30-40 ezer forint értékű könyv szokott gazdára találni. Erre most is lehet számítani. Jó volt az indítás. Úgynevezett siker-könyveket — új könyveket — kínálnak a Kossuth Könyvkiadó terjesztői. Például Nemes János: Terroristák az NSZK-ban. Wieslaw Kielar: A 290. számú auschwitzi fogoly. Csillag István: Colombótól Rotter­damig a Hungárián. t idén kevesebb, de hasznosabb munkát A pusztavámi gyár KISZ-bizottsága felhívással for­dult a fiatalokhoz, szocialista bri­gádokhoz, KISZ-alapszervezetek­­hez, hogy vegyenek részt az Alko­tó ifjúság pályázaton és kiállí­táson. A pályázat és kiállítás célja, hogy a fiatalok hasznos, ötletes alkotásaikat bemutassák, azokat értékeljék. Ezzel hozzájáruljanak az alkotó­készség kibontakoztatá­sához. Az 1978-as Alkotó ifjúság ke­vesebb munkát állított ki, de örvendetes tény, hogy egyre nagyobb teret kaptak az újítások és pályázatok. A fő cél ez volt, hisz olyan anyagokat kívántak kiállítani, melyek a termelést segí­tik, a gyakorlati életben hasznosít­hatók, esetleg a jövőbe mutat­nak. Másodlagos feladata volt csak, hogy a „hobby"-ból készült fotókat, rajzokat, festményeket, hímzéseket, stb. bemutassanak. A legjobb alkotások — mint a korábbi években — a járási, illetve vállalati kiállításon vesznek részt. A gyárban rendezett bemutatóra kilenc újítást, három pályamunkát és huszonnyolc képzőművészeti alkotást nyújtottak be. Ekkor lát­hatták az érdeklődők a Szakma Ifjú Mestere versenysorozat győz­tes pályamunkáit is. A zsűri az alábbi helyezéseket állapította meg: Újítások, pályamunkák kategóri­ájában: I. helyezett Szili János: Az autóbusz ülések, kárpitszerelési munkáinak futószalagrendszerrel való átszervezése, anyagmozgatás gépesítése. II. Szántó Sándor; A munka hatékonyságának növelése. III. Németh Miklós; Légszennye­ződés megakadályozása. Képzőművészet kategóriában: I. Gregorics István; fa­váza. II. Gre­gorics Mária; hímzett asztalterítő. III. Párkányi Lajos; intarzia kép. Szakma Ifjú Mestere. Három kategóriában indult a verseny. Kategóriánkénti győztesek: Kadlecsik Pál maros, Párkányi Gábor esztergályos, Lakatos István lakatos, Sz. S. Fock Jenő Fehérváron Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja március 8-án — Fejér megyei látogatása alkalmából —, a kora délutáni órákban fölkereste az Ikarus székesfehérvári gyárát. Elkísérték őt a megyei és a városi vezetők is. A vendégeket Toldi József vezérigazgató és Tóth István, a fehérvári gyár igazgatója köszöntötte. A házigazdák tájékoztatást adtak a nagy­­vállalat munkájáról, gazdasági és kereskedelmi helyzetéről, részlete­sebben a fehérvári gyárat mutatták be. A baráti beszélgetésen szó esett az autóbuszcsalád fejlesztéséről, a háttéripar helyzetéről. A karosszéria megváltoztatása még nem jelent új típust, megfelelő motorok és főegységek is kellenek. A vendéglátók elmondták, hogy tárgyalások folynak a magyar-szovjet közös fejlesztésű városi autóbusz gyártásáról. A 28 000 négyzetméteres gyártó- és szerelőcsarnokban már befeje­ződött a műszak, amikor a vendégek oda látogattak. A vázas I. üzemben és a tetőgyártósoron dolgoztak csak. Fock Jenő néhány kedves szót írt az Edison, az Otto Grotewohl és a Zalka Máté Szocialista Brigád naplójába. A lemezes és a szerelő üzem megtekintése után a járató- és fékpad épületében fejeződött be a gyárlátogatás. Fotó: Nádly László HA JÖN A TÁVIRAT Vér­szerződésen felül Múlt évben, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. év­fordulója tiszteletére vállalatunk Vöröskereszt szervezete szerző­dést kötött az István Kórház Vérellátó Központjával, amely azt jelenti: évente — egyelőre öt évig — hatszázan 210 liter vért adnak. Ezt a vállalást az 1977-es évben sikerült teljesíteni, sőt — nem a legmegfelelőbb szóval élve — túl­teljesíteni. Hatszázötvenkét nőtől és férfitől összesen 241 liter vért vettek le. A szerződés azt is jelen­ti, előre meghatározott terv sze­rint szervezik a véradást, minden hónapban más és más üzem a soros. A vállalat vöröskeresztes titkára, Srácz Elemérné nemcsak a fen­tiekről számolt be a vállalati párt­­végrehajtó bizonság előtt, hanem a következőkről is: tizenöt-tizenöt taggal három készenléti brigádot hoztak létre. Hogy ez mit is je­lent? Mind a negyvenötük nevét, címét, vércsoportjukkal együtt az István Kórház őrzi, és ha sürgősen kell vér­műtéthez, akkor ők azon­nal tettre készek. Január 12-én az egyik brigád tizenegy tagját várta odahaza távirat, mely értesítette őket: jöjjenek, segítsenek. A vöröskeresztes szervezet azt is megszervezte, hogy minden véra­dójuknak egészségügyi lapja legyen. A háromnyelvű kis „okos" lapocskát tulajdonosának a személyi igazolványában kell tartania. A rajta feltüntetett vér­csoport bármilyen esetben nagy segítséget jelenthet , életet ment­het. Rácznéék örülnek, hogy az üzemek társadalmi és gazdasági vezetői megértéssel fogadják a vér­adási akciókat. Igaz, elő-előfordl aki mozog, mondván, termelés­­kiesést jelenthet. Decemberben, kis házi ünnepségen huszonnégy véradónak adták át a Kiváló Vér­adó jelvényt, a jól dolgozó aktí­vákat pedig jutalmazták. A Vöröskereszt szervezet 1976-ban ötszáz tagot számlált. Ma közel ezren vannak. A taglét­szám a tavalyi vezetőségválasztás után növekedett. „Ebben nagy érdeme van a pártszervezetek tömegszervezeti felelőseinek. Nél­külük ezt nem értük volna el" — mondta Ráczné. Még múlt év őszén megrendeltek ez év első negyedévére — havi — hétszáz Családi Lapot. Sajnos menet köz­ben derült ki, hogy kevés. Lega­lább nyolcvan darabbal kellene több. Persze ebből tanultak, és már most szervezik a második félévre szóló előfizetést. De más­ról is gondoskodnak. Meglátogat­ják beteg aktíváikat. Házi gyógy­szertár címmel dr. Barna Éva tá­jékoztatót állított össze, amit minden vöröskeresztes tagnak eljuttattak. Első féléves munkatervük sok­sok okos, érdekes, hasznos tervet, elképzelést tartalmaz.­­Foglal­koznak a környezet és baleset­­védelemmel, egészségügyi és fel­­világosító előadásokat szerveznek és márciustól rákszűrést a nőknek. Egyelőre kettőt hiányolnak: jó lenne egy parányi helyiség, ahol — folyosó ügyintézés helyett — összejöhetnének, s­ végre ne a munkásőr laktanyában, hanem a — majdani — kibővített orvosi rendelőben bonyolítanák a vér­adásokat. Rácz Elemérné így fejezte be a beszámolóját: „Nem beszélni akarunk, hanem dolgozni. Jól dol­gozni." — t. s. a. —

Next