Ikarus, 1978 (26. évfolyam, 1-26. szám)
1978-03-24 / 6. szám
J Értékelik a munkát A szegedi KISZ-bizottság 1978. február 17-i ülésén véleményezte az alapszervezeti KISZ-titkárok és vezetőségek munkáját, ugyancsak megtárgyalta a káderpolitikai elképzelés időarányos végrehajtását. A gyári KISZ-bizottság határozatot hozott a felkészülés feladataira és meghatározta a taggyűlések megtartásának menetét és pontos idejét. Az alapszervezeti és értékelő taggyűléseket február 21-28. március 7-én tartották meg. Majd ezt követően az akcióprogram taggyűlései március 21-28-án és április 7-én. Az első taggyűléseken értékelték a fiatalok egyéni vállalásainak végrehajtását. Döntöttek az arra nem méltó fiatal KISZ-tagoknak tagságuk alóli fölfüggesztéséről. Az igaz, hogy az ilyen fiatal nagyon kevés van gyárunkban,de az értékeléskor mindenesetre napirendre kerültek. A pártalapszervezetünk nagy felelősséggel nagy segítséget nyújt az ifjúságpolitika helyi végrehajtásához. Ezt azért is teszi egyrészt, hogy a KISZ tagjai mindjobban és nagyobb számban kötődjenek a pártszervezet munkájához, másrészt a legértékesebb fiatalokat később a párt soraiban szeretné látni. Az összevont KISZ-taggyűlés időpontja 1978. április 25. Baráth József Alapozással kezdődik, káderképzéssé fallalódik Rangja van, elismert! S ha kimondjuk ezt a szót: propaganda munka, seregnyi tennivaló jelenik meg előttünk. Ide soroljuk a káderképzést, a propagandisták továbbképzését, az ideológiai kérdések megvitatását, a pártpropaganda anyagokat (folyóiratokat, a Kossuth Könyvkiadó könyveinek terjesztését), a vidékről bejáró dolgozók lakóhelyi képzését, a hangulatjelentéseket, s nem utolsósorban a párt- és tömegszervezeti oktatást. Lehet, hogy nem is említettünk mindent, ami a propaganda munkához tartozik. A párt-végrehajtó bizottság — a Központi Bizottság propagandamunkáról szóló 1976 októberi határozata alapján — összegezte a törzsgyári tapasztalatokat. Balla Sándornéval, a pártbizottság oktatási és közművelődési felelősével most csak 1977/78-as oktatási évadról beszélgettünk. Legkézenfekvőbb elsőnek azt kérdezni: hányan tanulnak jelenleg? A párttagság 90 százaléka tanul. Az oktatásban fokozatok vannak: alapozó, továbbképző, káderképző. Alapozónak számítanak azok a tanfolyamok, amelyek a szocialista társadalom fejlődésével foglalkoznak, a továbbképzés a gazdaságpolitikai oktatással kezdődik, a világnézet és etikával fejeződik be, a káderképzés a marxista középiskolával, a marxista-leninista esti egyetem általános, szakosító és speciális tagozatával folytatódik. E három kategóriában, vagyis a pártoktatásban összesen 927-en vesznek részt. A KISZ 304 fiatal oktatásáról gondoskodik, a szakszervezet 1534 hallgató továbbtanulását biztosítja. Tehát a párttagság 90 százaléka tanul, jó ez az arány? A párt-végrehajtó bizottság rendben lévőnek ítélte. Kovács György pártbizottsági titkár összefoglalójában így fogalmazott: azoknak a párttagoknak, akik évek óta rendszeresen tanulnak, megbocsátható, ha egy évet közben kihagynak. Vagyis ilyen okok miatt nem száz százalékos a párttagság szervezett oktatása. Mi jellemezte az indítást? A kiválasztás általában jó volt. Miért csak általában? Akadtak alapszervezetek, amelyek a beiskolázásnál nem minden esetben vették figyelembe az előképzettséget. Például a szakszervezeti oktatás után kihagyták az alapozó tanfolyamot, s rögtön a továbbképzőre irányítottak, vagy magasabb képzettségűeket alacsonyabb ismeretet kívánó szemináriumra osztottak be. Sem az egyik, sem a másik út nem járható. Mind a kettő kedvszegő lehet. A folytatásra már nem panaszkodhatunk. Mint a pvb anyag is megállapította: „Az oktatás politizáló jellegének erősítésére a propagandisták minden tőlük telhetőt megtesznek, egy-egy témát a gyakorlatból vezetnek le és úgy mutatnak rá az összefüggésekre. Kiselőadásokkal is próbálkoznak... Mi jellemzi a propagandistákat? Milyen a fölkészültségük? Mindannyian elvégezték a marxista esti egyetem általános tagozatát vagy a szakosítót. Hetven százalékuk hat-tíz éve oktat. Jellemző még, hogy a hallgatókkal együtt magasabb fokozaton tanulnak, illetve tanítanak. Például a gazdaságpolitikát fölváltják a társadalmi és állami életre. Hogy kik számítanak törzsgárdista propagandistának? Sokan vannak, néhányat közülük: Belinszky János, Bóna Imre, Csamba Gusztáv, Jászai Gyula, Paczona Ottó. Érdekes és említésre méltó kapcsolattartás miatt szívesen tanítanak fizikai területen. Kérik, hogy ott végezhessék propaganda munkájukat. Ez érthető is, hisz saját területükön ismerik, tudják, ki, hogyan látja a népgazdasági és a vállalati összefüggéseket. Számukra izgalmas, hogy ugyanezt miként értik a fizikai területen. Mi az, amit sikerült megértetni a szemináriumokon, mi az amit nem? Alapvető és jellemző is: ma már mindenki tudja, hogy elosztani csak azt lehet, amit megtermeltünk. A pvb anyag a pártalapszervezetek önértékelése alapján készült. Ebből megállapítható, hogy a gazdasági élet iránt nagy az érdeklődés. Persze, gondok is akadnak, amit a tudat körül kell keresni. Nem mindenhol értik meg a szocialista közösség és a fejlődő országok közötti szükségszerű kapcsolatot, a segítségnyújtás fontosságát. Az üzemi demokráciát általában értik. Van, ahol félreértik. Vitatják például a szakszervezeti bizalmiak megnövekedett jogkörét. Nem tartják fontosnak, hogy ez a nagyobb jogkör a dolgozók szélesebb bevonását jelenti a vezetésbe. A párt-végrehajtó bizottság megállapította még: „Általában a dolgozók által fölvetett javaslatok lassan épülnek be a feladatokba." Az 1978/79-es oktatás-szervezési tennivalók között megfogalmazta azt is: „Az alapszervezetek ellenőrző tevékenységét a közművelődési felelősök bevonásával rendszeresebbé kell tenni." — d. i. — Kiemelt feladat az alkatrészgyártás A székesfehérvári gyár pártvégrehajtó bizottsága az alkatrészgyártás helyzetéről és a javítására tett intézkedésekről tárgyalt. A GÁTLÓ TÉNYEZŐK ELLENÉRE A beszámoló megállapította, hogy 1977-ben az alkatrészgyártás helyzete alapvetően nem változott meg. A gépek termelőképessége nem növekedett, állapotuk tovább romlott. A terhelés a sűrű programváltozások, a kényszerű sorozattörések, a hiányos gyártáselőkészítés miatt hullámzott, és gyakran keletkeztek munkacsúcsok. A gyáregységet az elmúlt időszakban nagymértékben sújtotta a présüzem szűk kapacitása, a kézi lakatos üzemben jelentkező munkacsúcsok. Nagy gond volt az is, hogy a programozást nem az alkatrészgyártás lehetőségei, hanem a fenékvázellátás és a kereskedelmi szerződések tisztázatlansága határozta meg. A kis sorozatok is rendkívüli mértékben növelték a veszteségidőket. Az egyedi gyártások és a különböző területek igénye jelentős — előre nem tervezett — erőket kötött le. A törzsgyári sajtolt tételekkel való ellátás tervszerűtlen volt, a félkész alkatrészek egy része késve érkezett, soron kívüli gyártást, veszteségeket okozott. A pótalkatrészek rossz és felületes gyártáselőkészítése, a későn indított és sürgős tételek is hátrányosan hatottak a munkavégzésre. A gátló tényezők ellenére az 1-es gyáregység mégis biztosítani tudta a gyártósorok ellátását, teljesítette az SKD gyártás feladatait, és eleget tett pótalkatrész kötelezettségeinek is. A termelési feladatok megoldását üzem- és munkaszervezési, valamint a hatékonyság növelésére tett intézkedésekkel segítették. Átszervezték a préslakatos üzemet, növelték a termelőberendezések kihasználását, a présüzemben bevezették a három műszakot, kiszélesítették a műanyagsajtolási tevékenységet, átcsoportosították a munkaerőt, javították a munkavégzés feltételeit. A FÖLADATOK Az elmúlt időszakban az alkatrészgyártás kapacitása nem növekedett, sőt messze elmaradt az igényektől. A gondok megoldásának elmaradása olyan feszültségeket teremthet, amely károsan befolyásolhatja a gyári és vállalati célok megvalósítását. A legfontosabb feladat a gyártó- és szerelősorok alkatrészellátásának javítása. Ennek érdekében legalább 50 százalékkal növelni kell a daraboló és élhajlító gépek kapacitását, és csökkenteni a szériatörések számát. El kell érni, hogy a gyártási bizonylatok a sok gyártás előtt két hónappal rendelkezésre álljanak. Az SKD gyártás szerszámozottságát, és a pótalkatrészgyártás előkészítését is javítani kell. Szükséges egy gyáregységi tranzit alkatrészraktár létrehozása, és a kooperációs tételek ütemes gyártása. A géppark tervszerű felújítása sem várathat már sokat magára. Az üzem- és munkaszervezési feladatok közül fontos a termelésirányítás színvonalának növelése, a szállítóeszközök gazdaságos kihasználása, a szállítási munkák központosítása, és a présüzemben a zártciklusú gyártás kialakítása (laposacél feldolgozó ciklus, szalagcsévélő üzembe állítása). TOVÁBBRA IS ÉRVÉNYBEN A végrehajtó bizottság már 1976. szeptember 23-án tárgyalta az alkatrészgyártás helyzetét. A döntés alapján az akkori állásfoglalás továbbra is érvényben marad. A párt-végrehajtó bizottság javasolja a gyárvezetésnek, hogy kezelje kiemelten az 1-es gyáregységet. Budai Ferenc, a gyári pártbizottság titkára összefoglalójában elmondta, hogy az alkatrészgyártásról szóló beszámoló átfogóan értékelte a kialakult helyzetet, s meghatározta a feladatokat. -V. I. Születésnapi köszöntő Az előtérben hatalmas dekoratív nyitott „könyv". Album. Nem lehet lapozgatni — zárva nyitva áll előttünk. Fényképek, — régiek és maiak, katonák, hősök tekintenek ránk, akik saját maguk írták a történelmet, — újságcikkek, dokumentumok, igazolványok... 1918-tól — napjainkig. Szovjet-magyar történelem — egy emberöltő. A színpad impozáns. Balra — a színpad egész nagyságában — a vörös zászló, amely szinte beleolvad a fehérbe és zöldbe, vagyis a magyar lobogóba. Jobbra egyetlen hatalmas kép — öt munkás portréja. Mellette a fölirat: Köszöntjük a Szovjet Vörös Hadsereget születésének 60. évfordulóján. A megjelent vendégeket Bessenyei Ferenc köszöntötte Váci Mihály egyik versével. Az elnökségben helyet foglalt Somogyi József, a XVI. kerületi pártbizottság titkára, Tódika László a XVI. kerületi tanács, elnöke, Kővágó András alezredes és a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet hadseregcsoport képviselője. Az ünnepséget megnyitó beszéd után —a melyet Kovács György vállalati pbtitkár tartott — Kővágó András alezredes emlékezett az elmúlt hatvan évre, amelyet a szovjet hadsereg 1918-tól megtett. Ezt a hat évtizedet idézte a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet hadseregcsoport képviselője is. Az ünnepi megemlékezést ünnepi műsor követte. (Az elmúlt másfél évben nem láttam ilyen jó műsort a művelődési központ színpadán.) t. a. POLITIKAI KÖNYVNAPOK Első nap 4646 forintot tettek az asztalra. Szép summa. Főleg megnyitóként. Két ízben — tavasszal és ősszel — tartanak politikai könyvnapokat a törzsgyárban. A tavaszi, a felszabadulás 33. évfordulója jegyében zajlik. Március 15-én kezdődött, április 4-ig tart. Ilyenkor 30-40 ezer forint értékű könyv szokott gazdára találni. Erre most is lehet számítani. Jó volt az indítás. Úgynevezett siker-könyveket — új könyveket — kínálnak a Kossuth Könyvkiadó terjesztői. Például Nemes János: Terroristák az NSZK-ban. Wieslaw Kielar: A 290. számú auschwitzi fogoly. Csillag István: Colombótól Rotterdamig a Hungárián. t idén kevesebb, de hasznosabb munkát A pusztavámi gyár KISZ-bizottsága felhívással fordult a fiatalokhoz, szocialista brigádokhoz, KISZ-alapszervezetekhez, hogy vegyenek részt az Alkotó ifjúság pályázaton és kiállításon. A pályázat és kiállítás célja, hogy a fiatalok hasznos, ötletes alkotásaikat bemutassák, azokat értékeljék. Ezzel hozzájáruljanak az alkotókészség kibontakoztatásához. Az 1978-as Alkotó ifjúság kevesebb munkát állított ki, de örvendetes tény, hogy egyre nagyobb teret kaptak az újítások és pályázatok. A fő cél ez volt, hisz olyan anyagokat kívántak kiállítani, melyek a termelést segítik, a gyakorlati életben hasznosíthatók, esetleg a jövőbe mutatnak. Másodlagos feladata volt csak, hogy a „hobby"-ból készült fotókat, rajzokat, festményeket, hímzéseket, stb. bemutassanak. A legjobb alkotások — mint a korábbi években — a járási, illetve vállalati kiállításon vesznek részt. A gyárban rendezett bemutatóra kilenc újítást, három pályamunkát és huszonnyolc képzőművészeti alkotást nyújtottak be. Ekkor láthatták az érdeklődők a Szakma Ifjú Mestere versenysorozat győztes pályamunkáit is. A zsűri az alábbi helyezéseket állapította meg: Újítások, pályamunkák kategóriájában: I. helyezett Szili János: Az autóbusz ülések, kárpitszerelési munkáinak futószalagrendszerrel való átszervezése, anyagmozgatás gépesítése. II. Szántó Sándor; A munka hatékonyságának növelése. III. Németh Miklós; Légszennyeződés megakadályozása. Képzőművészet kategóriában: I. Gregorics István; faváza. II. Gregorics Mária; hímzett asztalterítő. III. Párkányi Lajos; intarzia kép. Szakma Ifjú Mestere. Három kategóriában indult a verseny. Kategóriánkénti győztesek: Kadlecsik Pál maros, Párkányi Gábor esztergályos, Lakatos István lakatos, Sz. S. Fock Jenő Fehérváron Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja március 8-án — Fejér megyei látogatása alkalmából —, a kora délutáni órákban fölkereste az Ikarus székesfehérvári gyárát. Elkísérték őt a megyei és a városi vezetők is. A vendégeket Toldi József vezérigazgató és Tóth István, a fehérvári gyár igazgatója köszöntötte. A házigazdák tájékoztatást adtak a nagyvállalat munkájáról, gazdasági és kereskedelmi helyzetéről, részletesebben a fehérvári gyárat mutatták be. A baráti beszélgetésen szó esett az autóbuszcsalád fejlesztéséről, a háttéripar helyzetéről. A karosszéria megváltoztatása még nem jelent új típust, megfelelő motorok és főegységek is kellenek. A vendéglátók elmondták, hogy tárgyalások folynak a magyar-szovjet közös fejlesztésű városi autóbusz gyártásáról. A 28 000 négyzetméteres gyártó- és szerelőcsarnokban már befejeződött a műszak, amikor a vendégek oda látogattak. A vázas I. üzemben és a tetőgyártósoron dolgoztak csak. Fock Jenő néhány kedves szót írt az Edison, az Otto Grotewohl és a Zalka Máté Szocialista Brigád naplójába. A lemezes és a szerelő üzem megtekintése után a járató- és fékpad épületében fejeződött be a gyárlátogatás. Fotó: Nádly László HA JÖN A TÁVIRAT Vérszerződésen felül Múlt évben, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére vállalatunk Vöröskereszt szervezete szerződést kötött az István Kórház Vérellátó Központjával, amely azt jelenti: évente — egyelőre öt évig — hatszázan 210 liter vért adnak. Ezt a vállalást az 1977-es évben sikerült teljesíteni, sőt — nem a legmegfelelőbb szóval élve — túlteljesíteni. Hatszázötvenkét nőtől és férfitől összesen 241 liter vért vettek le. A szerződés azt is jelenti, előre meghatározott terv szerint szervezik a véradást, minden hónapban más és más üzem a soros. A vállalat vöröskeresztes titkára, Srácz Elemérné nemcsak a fentiekről számolt be a vállalati pártvégrehajtó bizonság előtt, hanem a következőkről is: tizenöt-tizenöt taggal három készenléti brigádot hoztak létre. Hogy ez mit is jelent? Mind a negyvenötük nevét, címét, vércsoportjukkal együtt az István Kórház őrzi, és ha sürgősen kell vérműtéthez, akkor ők azonnal tettre készek. Január 12-én az egyik brigád tizenegy tagját várta odahaza távirat, mely értesítette őket: jöjjenek, segítsenek. A vöröskeresztes szervezet azt is megszervezte, hogy minden véradójuknak egészségügyi lapja legyen. A háromnyelvű kis „okos" lapocskát tulajdonosának a személyi igazolványában kell tartania. A rajta feltüntetett vércsoport bármilyen esetben nagy segítséget jelenthet , életet menthet. Rácznéék örülnek, hogy az üzemek társadalmi és gazdasági vezetői megértéssel fogadják a véradási akciókat. Igaz, elő-előfordl aki mozog, mondván, termeléskiesést jelenthet. Decemberben, kis házi ünnepségen huszonnégy véradónak adták át a Kiváló Véradó jelvényt, a jól dolgozó aktívákat pedig jutalmazták. A Vöröskereszt szervezet 1976-ban ötszáz tagot számlált. Ma közel ezren vannak. A taglétszám a tavalyi vezetőségválasztás után növekedett. „Ebben nagy érdeme van a pártszervezetek tömegszervezeti felelőseinek. Nélkülük ezt nem értük volna el" — mondta Ráczné. Még múlt év őszén megrendeltek ez év első negyedévére — havi — hétszáz Családi Lapot. Sajnos menet közben derült ki, hogy kevés. Legalább nyolcvan darabbal kellene több. Persze ebből tanultak, és már most szervezik a második félévre szóló előfizetést. De másról is gondoskodnak. Meglátogatják beteg aktíváikat. Házi gyógyszertár címmel dr. Barna Éva tájékoztatót állított össze, amit minden vöröskeresztes tagnak eljuttattak. Első féléves munkatervük soksok okos, érdekes, hasznos tervet, elképzelést tartalmaz.Foglalkoznak a környezet és balesetvédelemmel, egészségügyi és felvilágosító előadásokat szerveznek és márciustól rákszűrést a nőknek. Egyelőre kettőt hiányolnak: jó lenne egy parányi helyiség, ahol — folyosó ügyintézés helyett — összejöhetnének, s végre ne a munkásőr laktanyában, hanem a — majdani — kibővített orvosi rendelőben bonyolítanák a véradásokat. Rácz Elemérné így fejezte be a beszámolóját: „Nem beszélni akarunk, hanem dolgozni. Jól dolgozni." — t. s. a. —