Ikarus, 1978 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1978-06-02 / 11. szám

Egyesek elvették a lehetőséget Olvastam valahol, hogy minden munka, illetve együttműködés alapja a bizalom. Ez szép is, hisz az emberekben bízni kell. Csak így érhetjük el, hogy a munkákat közösen végezzük, de ne egymás fölülvizsgálásával, hanem a feladat megoldásával foglalkozzunk. Itt azonban nincs vége, mégpedig azért, mert a bizalomnak sem lehet vége a munka befejeztével. Hogy ne rébuszokban beszéljek, példát említek. A pusztavámi gyár vezetése lehetőséget teremtett, hogy a párt, a KISZ, a szakszervezet aktivistái közül negyvenöten megtekint­hessék a Budapesti Nemzetközi Vásárt. Természetes, hogy az aktívák száma ennél jóval több, így erkölcsi elismerés és jutalom volt annak, aki eljöhetett. Elkezdődött a szervezés. Fő a bizalom — elven. Az alapszer­vezetek javaslatai és az igények alapján összeállt a névsor. Mon­danom sem kell, hogy jó páran nem fértek be a keretbe. Vasárnap reggel a busz indult. Az emberek egyharmada sehol. A bizalom megvolt, a létszám nem. Jó néhányan nem jutottak el a BNV-re. Egyesek azért, mert volt lehetőségük, de nem éltek vele, mások azért, mert egyesek elvették a lehetőséget. A gyár vezetői által biztosított autóbusz fölzötyögött Buda­pestre, de az ülések egy része üresen árválkodott. Egy-egy meg­jegyzés utalt arra, hogy jobban is megszervezhették volna ezt az utat. Biztos lettek volna negyvenöten, akik szívesen jöttek volna. Igen. Valóban. A bizalom megvolt, de az sem ártana, ha az elismeréssel is tudnánk élni, a nekünk szánt bizalmat pedig fenn­tartani. — eszes — Az Ikarusban kezdett szakmun­kástanulóként Ruzicska István. Ennek már huszonkét esztendeje. Ma a 3-as gyáregység fényezőjé­ben dolgozik — mint művezető, és kiválóan. (Fotó:Wéber) budapesti busz I. gyáregy­ségben eddig nem jártam­­ még. A székesfehérvári gyártócsarnokot viszont — úgy hiszem — jól ismerem. A busz I. sem különbözik tőle. (Legalábbis abban nem, hogy itt is autóbu­szokat gyártanak. Mindkét gyár­egységben az autóbusz váz­­szerkezetét készítik el, s lemezes munkákat végeznek.) Először a nagy rend tűnt föl. Az alkatrészek, az anyagok kon­ténerekben álltak, s ezek a tároló eszközök szépen sorakoztak egy­más mellett. Kísérőm — Cserni László termelési vezető — el­mondta, hogy minden évben dol­goznak náluk nyugdíjasok, olyan emberek, akik húsz-, huszonöt- és harmincéves törzsgárdatagok. Rendszerezni akarják az anya­gokat, csinosítani a környezetet, konténerek és tároló állványok kellenek. Ezeket a feladatokat végzik a nyugdíjasok, mert a vonalról nem lehet elhozni embe­reket. Az oldalvázakat sablonokban állítják és hegesztik össze. A csar­nokban hely szűkében vannak, ezért hegeszteni és köszörülni csak függőlegesen álló sablo­nokon, állványokon tudnak. A meglévő épülethez kellett kiala­kítani a technológiát. A fehérvári gyár vázas I. üzemében mozgó áll­ványról hegesztik az oldalvázakat. Megkérdeztem a termelési veze­tőt, itt miért nem használják. Az ablaklétrát külön sablonban he­gesztik, s utána állítják össze a tel­jes oldalvázat. Nem kell a magas­ban dolgozni, ezért nincs szükség az önjáró szerkezetre. A tetőgyártó soron 4-5 dara­bos előretartással dolgoznak. Ez azért kell, hogy egy esetleges hiba ne akadályozza a folyamatos ellá­tást. A tetőlemezt a tetővázra az úgynevezett vákuum­fejes daru emeli föl. A tapadókorongok biz­tosítják, hogy a lemez ne rongá­lódjon. Egyforma erővel emel, a tető nem hajlik, nem gyűrődik. Csak áramkimaradáskor van baj, ugyanis akkor a berendezés „leejti" a tetőlemezt. A homlok- és hátfalakat több üzemhelyen gyártják. Először a főbb részeket készítik el, majd utána állítják össze az egészet. Itt is sok célkonténert használnak. Cserni László tréfásan mondta, most olyan helyre megyünk, ahol már látni is lehet, hogy itt autó­busz készül. A betápláló soron készítik elő a padlóvázakat, mind a két gyártósort ellátják. Az 1-es vonalon jelenleg 250-es, a 2-esen pedig 260-as típusú kocsikat gyártanak. Naponta 10 darab 250-es és 14 darab 260-as autó­busz készül el. A 250-es buszok­kal sok gond van. A vázas során láttam egy jó megoldást. A CO- védőgázas he­gesztőgépet sínre szerelték föl, a magasban megy végig a kocsi mel­lett, a földön nincs útban. A futószalag pálya nyújtott S-alakban az egész gyáregységen áthalad. A végtelenített szalag 605 méter hosszú, három óra alatt tesz meg egy kört. Az alkatrészeket két ember adagolja, kettő festi és kettő szedi le. A busz I. jó munkája alapján elnyerte a Kiváló gyáregység ki­tüntető címet. A gyáregységben összesen 571-en dolgoznak, 518 fizikai munkás és 53 alkalmazott. Nem sok időt töltöttem el a busz 1.-ben, de azt észrevettem, hogy nagyon nyíltak az emberek. Megbeszélik egymással a mun­kákat, néha vitatkoznak, kiabál­nak is, de a másik pillanatban már vicceket mesélnek. Tanúja voltam egy rövid vitának. A főegységek az egyik trolibuszhoz nem készül­tek el a megbeszélt időpontra. Az illetékes vezetők igen hevesen tár­gyalták a dolgokat. A mátyásföldi dolgozóknak ugyanolyan gondjaik vannak, mint a fehérváriaknak. Kevés a segédmunkás és a szakmunkás. A Dunai Vasműből érkező lemezek minősége sem megfelelő mindig: karcosak, hullámosak. A külön­böző alkatrészek késve érkeznek, gyors típusváltások vannak, a so­rozatok nincsenek kellőképpen előkészítve. Varga József KIVÁLÓ GYÁREGYSÉG Nyíltak az emberek Amíg élünk, haj­tunk a bolondozásra. A felnőttek ugyan­úgy ugratják egy­mást, mint diák a diákot. Hiszékenység dolgában sem járunk messze a gyere­kektől. Ha jól tálal­ják, amit éppen tálal­ni akarnak, bedő­lünk. Mert miért ne vette volna Anni készpénz­nek, amit a nálánál idősebb Jóska talált ki? Am­i sokadmagával a földíszített busz l1-ben ült. Várta az ünnepség kezdetét. Közben nézelődött, fülelt. Némi elfultsá­­got is érzett. Olyan ünnepélyes volt min­den és mindenki. S egyszercsak — még a beszédek kezdete előtt — ismerős hang ütötte meg fülét. Onnan föntről, a mikrofonból jött. Jóska beszél, aki a tit­eni// szegről-végről kolle­gája. Hivatalosan, megfontoltan búgott a mikrofonba. Szere­tettel köszöntötte Sanyit, aki nagy-nagy kitüntetést kapott, s gratulált hozzá. Am­i gondolatban kezet szorított Sanyival. De vajon hol lehet a tömegben? Jó lenne látni mosolygós ar­cát, amint fogadja a jókívánságokat. Ezt a m­e­g­t­i­sz­t­eltetést. Mégiscsak jó szemük van azoknak, akik megtalálják a kitün­tetésre érdemeseket. Amni később sem találkozott Sanyival. Hazafelé menet vi­szont eszébe jutott Sanyi felesége, akit a boltban könnyűszer­rel elérhet. Ez a gon­dolat fölvillanyozta. Azt a pár házat, amely az üzlettől el­választotta, futva tet­te meg. Csordultig telt szívvel mondta: „Sanyira büszke le­hetsz, nagy öröm érte, kitüntették." Csak másnap derült ki: Jóska mikrofon­próbaképp üdvözölte Sanyit. S miután a mikrofon nem szo­kott mosolyogni, ki gondolt erre? Am­i legkevésbé. S hogy mi történt ezután Sanyiéknál? „Este, amikor a fe­leségem hazajött, el­­mélyülten vakaródz­­tam a tévé előtt. A szokásos puszi he­lyett mosolyogva kérdezte: hol a pénz, amit kaptál? " — di — KERÜLETJÁRÁS Mi épül az idén? ÓVODA - ÜZLET- ISKOLA - BÖLCSÖDE Ötven üveg pezsgőben fogad­tak. A vita tárgya vásárolnak-e tíz­millió forint értékben a Jókai utcai új ABC áruházban vagy sem. A fogadók, a május elseje előtt megnyílt üzlet vezetője és a Füszért igazgatója. Az üzletvezető derűlátó. Már most elérik a napi 300-350 ezer forintos forgalmat A kerületi párt-végrehajtó bizottság és a tanács végrehajtó bizottság tagjai körbejártak az üzletben, ismerkedtek a létesít­ménnyel. Kerület-néző körúton jártak. Egy évvel ezelőtt nézte meg a két testület közösen, hogy mi épül, illetve mi készült el a ke­rületben. Most újra körbejárják a kerületet, hogy vajon mi változott egy év alatt, mit fejlesztettek vagy mit kezdtek el. A nagyméretű épületnek, amelynek egyik felét foglalja el az ABC, a másikban gyógyszertár lesz. Az még nem kész. MÉG TÉGLAKUPAC... A Jókai utcai lakótelepen sé­tálva, a Szakorvosi Rendelőintézet mögött egy sáros térre mutatott a séta kalauza. Tatai Ottó tanács­elnök-helyettes: itt jövőre óvoda lesz. Jelenleg sár, néhány tégla­kupac és ócska fatákolmány. Az elmúlt évben a két testület tagjai még csak építés közben lát­hatták a Tiszakömlő utcai iskolát. Most már üzem közben. Január harmadika óta tanítanak itt, jelen­leg még csak az alsó tagozatban. Őszre már a felsőben is. A pedagógusok és a diákok igyekezete ellenére ez a nagyon is újszerűen épített iskola, olyan benyomást kelt, mint az a lakás, amelyet még nem laktak be. A tornaterembe lépve azt érzi az ember: ez igen! Tágas, magas, világos és ügyesen kialakított, 32 méter hosszú és 12 méter széles. Mire lapunk megjelenik, reméljük, hogy használják is már. A BKV és a Metró dolgozói százezer forint értékű társadalmi munkát végez­tek itt. A Mátyáskert előtt elhaladva halljuk a tájékoztatást: itt körzeti orvosi rendelő lesz a hatodik öt­éves terv időszakában. Az Úttörőházat most is átala­kítják , mint egy évvel ezelőtt. Az Andocs téren viszont tavaly még csak az építkezés helyét nézhették meg, most már belül falaznak. Kétszáz gyereknek készítik a helyet. Az autóbusz, mely a kerületi sétát „segíti" most kiért a házak közül. Mindenki megrökönyö­désére az utakra, telkekre rakott sitt-hegyeket mutat a tanácsel­nök-helyettes. Még a vállalatok is elöl járnak „jó példával. Van olyan út, amelyre már behajtani is alig lehet. Hát ez is néznivaló! Elmegyünk a nagyon régóta épülő és igen nehezen készülő Reanal gyár mellett. Árpádföldön, a HÉV mellett egy forra falú ÁFÉSZ üzlet készül. Nem messze a vasút bal­oldalán már láthatók az épülő Szolgáltató Ház falai. Tavaly itt csak üres telket szemlélhettek. Alig néhány méterrel odébb a Bekecs utcai iskola udvarában mozgó, dolgozó emberek. Alapoz­nak az ULKU munkásai. Ha itt, a Bekecs utcai fronton meglesznek, akkor kezdik az iskola másik végé­ben a tornaterem építését. IGAZI LÁTVÁNY A FÖLD ALATT Átérve Rákosszentmihályra, érdemes volt megállni a János ut­cai napközis táborban. Nem is az épületek ragadják meg a nézőt — bár egy bővítést jöttünk nézni, hanem a park. Most már szép lombú, csupa zöld ligetekben áll­nak a faházak, amelyeket éppen újra lakkoznak. (Mindössze há­romnegyed millió forintért.) A bevezető út mellett fenyők. Ti­zenegyfélét telepítettek ide. Bár­csak sok ilyen park lenne a kerü­letben és a fővárosban. A József utcában az új útbur­kolatot illett észrevenni. A Csö­möri út végén a készülő felüljáró pilléreire vetettünk néhány pillan­tást. A Pálya utcában elkészült már a szociális gondozó alapja, a gyártó cég odaszállította az épület szerkezetét is. Az Ond vezér lakótelepen megint rámutattak egy üres sarok­telekre: itt lesz élelmiszer üzlet, szolgáltató ház, ezen a sarkon egy óvoda. Az út minden mozzanatáról nem lehet beszámolni, de szép él­ményt hagytunk volna el, ha nem nézzük meg a sashalmi víztárolót. Kívülről zöld fű látszik, mester­ségesen emelt domb, tetején szel­lőző. Belül van az igazi látvány. Tiszta, kék-fehér-fekete csempével kirakott folyosón, helyiségeken keresztül jutunk a medencéhez. Huszonöt oszlop tartja a mennye­zetet. A zárt föld alatti térben tízezer köbméter vizet láthattunk. Tisztát, átlátszót. Olyannyira, hogy a hat méter mélység alig lát­szik egy-két méternek. A víz fö­lött kétméteres levegőoszlop van. Száraz. A falakon nincs páralecsa­pódás. A levegőt mindig olyan hő­fokon tartják, amilyen a víz hő­mérséklete. Szemgyönyörködtető látvány ugyan ez a tároló, de mégis a jelen­tősége jóval fontosabb, mint a szépsége. A kerület vízzel rosszul ellátott területeinek segítettek ezzel. Gondoskodnak azonban a Kelet-Pest vízellátásáról is. Építe­nek ehhez még három tárolót, egy ilyen nagyot és két háromszor ekkorát. A vizet Szentendréről és Káposztásmegyerről vezetik ide. ÚJ EMBEREK - ÚJ ARCOK Mi van a rendelőben? A termelés felfutása mellett egyéb körülményeket is javítani kellett. Az idén született döntés az orvosi rendelő műszerezett­ségének fejlesztéséről, a személy­zet létszámának növeléséről. Schien Teréz, a móri SZTK-ban dolgozott tizenegy évet, s egy hónapja került az üzemorvosi rendelőbe. Az első benyomásokról, a lehetőségekről az új környezetről kérdezem. — Mindenki kedvesen foga­dott, bemutatták az üzemeket, a munkahelyeket. — Mi az új a régi munka­helyéhez viszonyítva? — Itt az Ikarusban kiegyen­­súlyozottabban, nem futószalag­szerűen kezelik a betegeket. Job­ban tudunk a dolgozókkal fog­lalkozni, beszélgetni. Könnyebben föltárjuk a betegség okait. A mun­kások igénylik is ezt, éppen ezért fölvilágosító munkát is végzünk. — Milyennek tartja a rendelő műszerezettségét, ellátottságát? — Meg lehetünk elégedve. Min­den esetben tudunk elsősegélyt nyújtani. Gyógyszereket felírunk, injekciókat adunk és tájékoztató felvilágosító tevékenységet foly­tatunk. Most kezdjük a dolgozók vizelet-cukor szűrését. Ezt a tevé­kenységet egy hónap alatt vala­mennyi alkalmazottunknál elvé­gezzük. — Hányan keresik föl a ren­delőt? — Havonta 1500-1700 dol­gozó. Ez mintegy hetvenfős napi átlagot jelent. Azt hiszem, ez min­dennél jobban bizonyítja a létjo­gosultságot. A jövőben ez a szám csak növekedni fog, mert tervben van a fizikoterápiás kezelések be­vezetése. Ez óriási lépés, hisz a dolgozók 40-50 százaléka rászorul erre. Arról nem is beszélve, hogy még a községbelieket is el tud­nánk látni. Előny lesz az is, hogy nem kell mindig táppénzes állo­mányba venni a dolgozókat, a kezelésüket helyben el tudjuk vé­gezni. — Mikorra várható mindez? — Reméljük, hogy év végére a berendezést megkapjuk, s jövőre már üzemeltetni is tudjuk. Ezek után már csak egyetlen gondot kell megoldanunk, hogy üzem­orvosunk is legyen. Szántó Sándor A pusztavámi gyár az elmúlt években sokat fejlődött. Ahol 1969-ben még a bánya működött, ma már új csarnok, új raktár­­épületek, nagy értékű termelő­berendezések üzemelnek. A zárt­ciklusú gyártás érdekében pedig építik a 3 500 m2-es gyártó­­csarnokot. Az egyedi gyáregység vázasüzemében dolgozik Palotai József, kiemelt szakmunkás. Munkakönyvében belépését 1944 júniusában keltezték. (Fotó: Wéber) SOKAT VÁLTOZOTT A KERÜLET A föld alatti látványok után megnéztük a Centenárium lakó­telepet, ahol most építik az első ütem utolsó házát. Alapozzák az iskolát. S ott, ahol éppen alapoz­nak, balra még szép rét zöldell. Ott kezdenek majd a második ütemben építkezni, remélhetőleg még az idén. Ott emelkedik majd a most alapozott iskola ikerpárja is. Alig néhány háztömbbel bel­jebb egy üres, de már előkészített teret látunk. Ide emelnek bölcső­dét, óvodát. Emögött lesz majd az ABC, Szolgáltató ház és orvosi rendelő. Épülnek a lakóházak, intéz­mények és sok-sok kertes ház. Amerre jártunk, elkezdett, félig fölhúzott, már-már befejezett, vakolatlan lakóház. Egy év alatt is sokat változott, fejlődött ez a kerület. Igaz, nincs az a sok, aminél többet nem szeretnénk. — gerendás —

Next