Ikarus, 1979 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1979-04-20 / 8. szám
Tiszta bértömeggazdálkodást vezettünk be — Mit tett a gyárvezetés a selejt csökkentése érdekében — kérdezem Heller Júliát, székesfehérvári gyárunk főkönyvelőjét. — A selejtkárok csökkentése üzemenként, gyáregységenként mérhető. Három újító javaslatára az I. gyáregységben keletkezett fémhulladékok a vevő által biztosított konténerekbe kerülnek, de átválogatva. Kilogrammonként hat forintot kap gyárunk e hulladékanyagokért. Éves szinten ez jelentősen csökkenti a selejtköltségeinket. — Javult-e a készletgazdálkodás? — Célunk elsősorban, hogy készleteink az előző évihez képest ne növekedjenek. Új benne, hogy a készletgazdálkodók prémiumfeladatává tettük a lebontott készletkeretek tartását. Késztermék, készlet folyamatos, ütemes értékesítését, alakulását is a prémiumfeladathoz kapcsoltuk. — Mit teszünk a gyár általános költségmegtakarításáért? — A föl nem osztható költségeket gazdálkodónként negyedéves keretek kialakításával lebontottuk, és az adott területek vezetőit, illetve üzemgazdászait tettük felelőssé a költségkeretek tartásáért. Az üzemgazdászok prémiumfeladatába is beépül az adott terület üzemi általános költségkeret megtartása. Ez évben először, kísérleti jelleggel kiadtuk gyáregységeinknek üzemhelyenként a gyártmányok tervezett közvetlen költségeit és a sorozatok lezárása után ennek teljesítését üzemenként mérjük. — Hogyan alakul gyárunkban a bérgazdálkodás és az ösztönzési rendszer? — Ez évben decentralizáltan gazdálkodó egységeinkben tiszta bértömeg-gazdálkodást vezettünk be. Az egységek számára nem írtunk elő létszámterveket, csak az elvégzendő feladatokat és a hozzá kapcsolódó bértömeget. Ezen keresztül akarjuk elérni, hogy a munkások és az adott terület vezetői együttesen akarjanak megszabadulni a felesleges, vagy rosszul dolgozó, használhatatlan emberektől, így a gyáregységekben maradó bértömegből az ott maradó, jól dolgozók részesülnek nagyobb mértékben. A minőség javítása érdekében a már korábban elindult ösztönzési rendszert követjük. Az átlagon felüli minőség premizálására nagyobb a lehetőség, ezt a dolgozók is tudják. K. E. ★ Neveljék meg vagy küldjék el Hangos szóváltás hallatszott a szomszéd irodából: „Nekem nem kell a Varga. — Hogyhogy nem kell, olyan nincs. Megmondtam, hogy nem kell. Én nem idegesítem magam vele tovább." A két művezető vitájának előzményei voltak. Az egyik, hogy Goda István előző nap ezt írta a műszaknaplóba Bukovszky Istvánnak: „Értesítsek, hogy az állományomba tartozó Varga László gépkocsivezető munkájára nem tartok igényt. A fent nevezett dolgozó munkafegyelme minősíthetetlen. Magatartásán többszöri figyelmeztetés ellenére sem változtat. Kérdek, az átcsoportosításról sürgősen intézkedj. ” ★ Varga Lászlót nem találtam a munkahelyén. Senki nem tudta hol van. Visszafelé jövet összefutottunk a gyárudvaron. Levegőzött. Útban a kocsimozgatók öltözője felé elmondtam miért keresem. Szótanul bandukolt mellettem. Csak amikor eültünk a csupasz asztal mellé, ott fakadt id. - Azelőtt nem voltam rossz. Most úgy átszik az lettem. Bezzeg, amikor itt voltak mozambiki kocsik! Mindenki elhúzódott a munkától. Ki csinálta? A Varga Laci. Én végigvittem a jobbkormányosokat baj nélkül. Azután kezdődött el az áskálódás. Az áskálódás kicsit furcsa kifejezés egy hosszú ideig húzódó fegyelmi ügyre. Az történt ugyanis, hogy Varga László gyanúba keveredett. Megkérte egyik munkatársát, keverjen neki fél kiló narancssárga festéket. Az üzembiztonsági osztály tudomást szerzett a dologról. Kimentek a lakására. A narancssárga festék nem került elő. De Varga László beismerte, hogy korábban nagyobb mennyiségű nitrofestéket tulajdonított el az Ikarusból. A fegyelmi eljárásból rendőrségi ügy lett. A föl sem használt festéket 2000 forint bírság és fele nyeresége bánta. Talán el is felejtették volna. De Varga László gondoskodott róla, hogy napirenden maradjon. Március hetedikén újra betelt a pohár. Ez volt a másik előzménye a két művezető közötti szóváltásnak. Mi is történt akkor? — Azt mondják, ittasan jöttem be a gyárba — vonogatja a vállát, ahogy fölidézi az eseményeket. — Igaz, hogy ittam, de nem voltam részeg. Még délelőtt ittam azt a két cseresznyét, meg két korsó sört. Szondáztattak. Kértem, adjanak kilépőt, nem adtak. Kiabáltunk. Én is ideges voltam. Azt mondták, ha még valami történik, fegyelmi úton elbocsátanak. A 3-as gyáregység átadóüzemében sokszor dugták össze fejüket Varga László miatt a vezetők. Most Veszprémi Dénessel és Goda Istvánnal beszélgettünk róla. — Próbáltuk nevelni — bizonygatta az üzemvezető. — Új és új helyre, rendes emberek közé tettük. De lepereg róla minden. Az Ikarusban eltöltött öt év alatt öt különböző munkahelyen, öt művezető irányítása alatt dolgozott. — Egyszer már volt nálam is. Talán egy évig. Akkor is folyton baj volt vele. Fegyelmit is adtam neki igazolatlan hiányzásért. Azután elkerült. Most megint vissza. De nekem nem kell, megmondtam. Én már nem kínlódok vele — rázta fejét hevesen a művezető. — Azt is megpróbáltuk, hogy nem adunk neki pénzt. Se órabéremelést, se prémiumot. Nem használt neki. Azt mondta kölcsem koporsóra. — Most is mi történt? — töpreng hangosan a művezető. Hetedikén bejött ittasan. Nem engedtük munkába állni. A hazaküldést durva szavakkal megtagadta. Szondáztatni akartuk. Sértegette a rendészt. Botrányosan viselkedett. Másnap visszautasította a meghallgatási jegyzőkönyv fölvételét. Mit csinálna maga a helyemben? Tanácstalan vagyok. Ugyanolyan tanácstalan, mint az asztal túloldalán ülő két vezető. Akik, bár sokat megpróbáltak, most is fontolgatják: „Talán többet kellett volna foglalkozni vele. Lehet, hogy nem tettünk meg mindent. Talán mellé kellene állni. Hátha úgy lenne belőle valami." Talán. Bár kevés az esély, hogy egy harmincnégy éves ember alapvetően megváltozik. Mi hát a megoldás? Ha akadna egy brigád, aki maga közé venné... Aki vállalná... Hiszen a közösség emberformáló erő. S nem egy esetben többre képes, bármilyen főnöki szigornál. De ha még ez sem jár eredménnyel, meg kell válni tőle. — budai — □□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□ MUNKA ÉRDEMREND Hazánk felszabadulásának 34. évfordulója alkalmából a Kohó- és Gépipari Minisztériumban Soltész István miniszter a Munka Érdemrend ezüst fokozatával tüntette ki az Ikarus Szegedi Gyárának igazgatóját, Fogas Jánost. AZ ÜNNEPI MUNKAREND A közgazdasági és munkaügyi főosztály körlevélben értesítette dolgozóinkat a május 1-i munkarend változásairól. Április 21.: munkanap, szombati munkarenddel — eredetileg szabad szombat (ápr. 28. helyett). Április 28.: teljes munkanap — szombati munkanap — és rend eredetileg (ápr. 30. helyett). Április 29.: szabadnap — eredetileg vasárnap (ápr. 21. helyett). Április 30.: heti pihenőnap — eredetileg hétfő (április 29. helyett). Május 1.: munkaszüneti nap — eredetileg kedd, munkaszüneti nap. Az ünnepek figyelembevételével az április havi munkarendi napok száma huszonegyre módosult. Egységes elvek alapján fejlesztenek Az Ikarus móri gyárának története 1969-ben kezdődött. Ebben az időben a gyártási feltételek biztosítását az épületek bontása, átalakítása jellemezte. A negyedik és ötödik ötéves terv időszakban kezdődtek az új beruházások. Megépítették az 5000 m -es gyártócsarnokot, átalakították a raktárépületeket, a fürdőt, a kazánházat. Új portát alakítottak ki, átadták a tranzit és DV-raktárt, a 3500 m2-es gyártócsarnokot. Mindezek mellett nem feldkeztek meg a szociális létesítmények építéséről sem. Megkezdték a konyha és ebédlő alapozását, s jelenleg épül az új festőműhely. Mindezekkel a gyártáshoz szükséges épületek elkészültek. Folyamatban van a szociális igények mind magasabb szinten való kielégítése is. A termékekkel szemben támasztott vásárlói követelmények egyre emelkednek, így van ez a móri gyár fő profilját jelentő autóbusz-ülésekkel is. Csak úgy maradhat versenyképes a gyár, ha korszerűbb, kényelmesebb üléseket tud gyártani. Mindezt csak erőteljes műszaki fejlesztéssel, a gyártóberendezések minőségi cseréjével lehet biztosítani. Részben a hatodik ötéves tervi beruházási keretből, részben a gyáron belüli célgépek gyártásával kívánják ezt megoldani. A gyártáshoz szorosan kapcsolódik az anyagmozgatási tevékenység. A jelenlegi gépeket korszerűsíteni kell, ehhez a gyártási rendszerbe beilleszthető gépeket kell vásárolni. Jó példa erre a 3500 m -es csarnok tervezése. A terveket úgy készítették, hogy a későbbiekben a fedett-daruzott tároló megépíthető legyen, így egy rendszert alkot a konténerudvar, a becsatlakozó iparvágány, az alapanyagtároló és a gyártócsarnok anyagbetáplálási része. A munkakörülmények és a gyártásfejlesztés fokozása érdekében tervezik az alumínium ládaajtók ponthegesztéssel történő készítését. Az egyengetések elkerülésére ívelő célgépet állítanak üzembe. Zárt gépi technológiával oldják meg a felület-előkészítéseket. Az integrál habosítással készülő alkatrészek köre is bővül, ezzel biztosítható, hogy az ülések szebbek legyenek és az utasbiztonság is növekedjék. Mivel a gyártás utolsó szakasza a készáru elszállítása, így egyre nagyobb gondot fordítanak a konténeres szállítás továbbfejlesztésére. Mindezekből kitűnik, a móri gyárban a műszaki fejlesztés széles körű megvalósítására törekednek arra, hogy a szerkesztéstől a készáru elszállításáig meghatározzák a feladatokat. Szántó Sándor Külföldön is beváltak Burda Mari bement az autóbusz próbafülkéjébe próbálni. Mások a 280-as csuklós, önkiszolgáló polcairól pulóvereket, ingeket tettek kosarukba. A méteráru osztályon abból mértek az eladók, amire a vevők rámutattak. Hirtelenjében — a tv jóvoltából — ötmillióan látták a Ruházati Mozgóboltot (a szám nem téves, estéről-estére ennyien nézik a TV-híradót. Hány helyen kiálthattak föl, vajon hozzánk mikor jönnek? ). Amíg több délután a törzsgyár előtt álldogált a Ruházati Mozgóbolt, és még nem volt országos reklámja, a portások képtelenek voltak megállítani az utcára kiszaladgálókat. Az első napon ugyanis híre futott: minden méretű selyemgarbók is lapultak a 280-as belsejében. Az Észak Budai ÁFÉSZ, a Ruházati Mozgóbolt üzemeltetője, kedvezményt adott a gyártóknak, az ikarusosoknak. A mintegy 600 ezer forintértékű áru húsz százalékát 30 százalékos engedménnyel blokkolták. A 280-as a törzsgyár előtt tartotta bemutatóját. Ez volt az első vevőszerző útja. Aki vásárolt benne, annak tetszett. Botta Gábornak, a Ruházati Mozgóbolt vezetőjének is. Alapterülete mintegy 40 négyzetméter. Hosszanti elhelyezése kedvező. Ennek következtében jó az áru bemutatási felülete, alkalmas az önkiszolgáló tér kialakítására. És mint látható, maradt hely a méteráru osztály fölállítására is. — Itt, a kerületben találkozunk-e még a Ruházati Mozgóbolttal? — Sajnos nem — válaszolta Botta Gábor boltvezető. Hetenként szerdán, csütörtökön, pénteken délelőttönként a Fény utcai piac előtt, ugyanezeken a napokon délutánonként és szombatonként a Békásmegyeri lakótelepen este 6 óráig várjuk a vevőket. Magyarázata egyszerű: az Észak Budai ÁFÉSZ-nek ez a működési körzete. De mit akarnak elérni ezzel a ruházati mozgóbolttal? Erre a kérdésre Markó Imre, az Észak Budai ÁFÉSZ általános elnökhelyettese válaszolt: — Kapcsolatunk, együttműködésünk az Ikarussal az ABC autóbuszok kialakításával évekkel ezelőtt kezdődött. Az ABC autóbuszok nemcsak itthon, hanem külföldön is beváltak. Ez adta a gondolatot, hogy az iparcikkekkel ellátatlan területeken, hézagpótló megoldást keressünk. Az árusítással úttörő munkát végzünk, és bizonyítani szeretnénk: Budapesten is van létjogosultsága, hézagpótló szerepe a ruházati mozgóboltnak. Például Békásmegyeren. Az a célunk vele hogy a belkereskedelemben hasznát vegyék, a mi példánkon keresztül kedvet kapjanak az iparcikkek mozgó árusításához. Mi úgy gondoljuk, hogy beválik ez az önkiszolgáló rendszerű iparcikk árusítás. Másfél, kétéves tapasztalat után már többet mondhatok... — d.i. — SZEMÉLYI VÁLTOZÁSOK Új osztályvezető került az újítási és iparjogvédelmi osztály élére. A nyugdíjba vonult Papp Pál helyett Csombók Ferenc előadót bízták meg. A pénzügyi osztály vezetését áprilistól Takács Nagy László közgazdász látja el. A busz NImeó osztályvezetőjének a perui külszolgálatból véglegesen hazatért Élezi Tibort nevezték ki. A szerszámgyáregység szerszámkészítő műhelyében Csonka József üzemtechnikus látja el a jövőben a művezetői teendőket. NYÍLNAK A GYÁRKAPUK -JÖNNEK A VENDÉGEK Haladó hagyományainkhoz híven április 28-án megint megnyílnak a budapesti gyár kapui a dolgozók hozzátartozói előtt. A délben kezdődő látogatás „főszereplői" a gyermekek lesznek. Az igazgatási főosztály fokozott figyelmet fordított a kicsik szórakoztatására, figyelmük hasznos lekötésére. A „sztár" továbbra is az autóbuszok berendezéseinek megtekintése, színes luftballonok és autóbuszképek osztása (utóbbit a házi nyomdánk szocialista brigádja készíti társadalmi munkában), valamint a busz II. és a szerszámgyáregység által készített kis ásók, gereblyék átadása. Külön figyelemre méltó az az ízléses — nyakba akasztható — bőrembléma, amin a nemzetközi gyermekév jelvénye látható. A gyáregységek készülnek a több mint kétezer látogató fogadására, hiszen a műhelyeket, üzemeket már jó előre kicsinosítják. A látogatás időtartamára a munka leáll, a hő- és villanyközpont kikapcsol, hogy biztonságos legyen a sétálás, múzeumlátogatás, egyszóval: Váci utca lesz pár órára a gyárból. Mit tehet a vállalat? Vállalatunk 1978-ban 6,5 millió dollár értékű import alkatrészt használt föl az autóbuszgyártáshoz. Népgazdaságunk helyzete, s a vállalat önköltségcsökkentő törekvése arra ösztönöz, hogy az idén mérsékelni próbáljuk a behozatalt. Az importcsökkentés lehetőségeiről Tercsák Gyulát, az anyagellátási főosztály vezetőjét kérdeztük.- Hamarosan kiderült, hogy ez nem csupán elhatározás kérdése. Vannak olyan alkatrészek, melyeket legnagyobb igyekezetünk ellenére sem tudunk más forrásból beszerezni. Ezek közé tartozik például a szériagyártáshoz szükséges szélvédő, különleges tömítő szivacsszalag, ponthegesztő-ragasztó és különféle fémbetétes gumiprofilok. Valamennyi olyan termék, amelynek hazai gyártása még nem megoldott. Ugyanilyen kényszerítő erő a vevő egyéni kívánsága is. Esetenként olyan alkatrészekkel rendelik az autóbuszt, melyeknek hazai megfelelői nem tesznek eleget az ottani követelményeknek. Mit tehet ilyen helyzetben a vállalat? Ahol csak lehet, megpróbálja hazai, vagy szocialista importból származó termékkel helyettesíteni a nyugati alkatrészeket. Az idei évben előre láthatólag újabb vegyi anyagok kiváltására nyílik mód. A Salgótarjáni Síküveggyár új gyártósorának beindulásával pedig megoldódik egyik legnagyobb gondunk , a szélvédők beszerzése is. Bár valamennyi importanyag kiváltására nem lesz lehetőség, törekszünk arra, hogy a behozatalt a lehető legkisebbre szorítsuk vissza.