Ikarus, 1979 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1979-04-20 / 8. szám

Tiszta bértömeg­­gazdálkodást vezettünk be — Mit tett a gyárvezetés a selejt csökken­tése érdekében — kérdezem Heller Júliát, székesfehérvári gyárunk főkönyvelőjét. — A selejtkárok csökkentése üzemen­ként, gyáregységenként mérhető. Három újító javaslatára az I. gyáregységben kelet­kezett fémhulladékok a vevő által biztosí­tott konténerekbe kerülnek, de átválogat­va. Kilogrammonként hat forintot kap gyárunk e hulladékanyagokért. Éves szinten ez jelentősen csökkenti a selejt­­költségeinket. — Javult-e a készletgazdálkodás? — Célunk elsősorban, hogy készleteink az előző évihez képest ne növekedjenek. Új benne, hogy a készletgazdálkodók pré­miumfeladatává tettük a lebontott készlet­keretek tartását. Késztermék, készlet folyamatos, ütemes értékesítését, alakulá­sát is a prémiumfeladathoz kapcsoltuk. — Mit teszünk a gyár általános költség­­megtakarí­tásáért? — A föl nem osztható költségeket gazdál­kodónként negyedéves keretek kialakításá­val lebontottuk, és az adott területek veze­tőit, illetve üzemgazdászait tettük felelőssé a költségkeretek tartásáért. Az üzemgaz­dászok prémiumfeladatába is beépül az adott terület üzemi általános költségkeret megtartása. Ez évben először, kísérleti jel­leggel kiadtuk gyáregységeinknek üzemhe­lyenként a gyártmányok tervezett közvet­len költségeit és a sorozatok lezárása után ennek teljesítését üzemenként mérjük. — Hogyan alakul gyárunkban a bérgaz­dálkodás és az ösztönzési rendszer? — Ez évben decentralizáltan gazdálkodó egységeinkben tiszta bértömeg-gazdálko­dást vezettünk be. Az egységek számára nem írtunk elő létszámterveket, csak az elvégzendő feladatokat és a hozzá kapcso­lódó bértömeget. Ezen keresztül akarjuk elérni, hogy a munkások és az adott terü­let vezetői együttesen akarjanak megszaba­dulni a felesleges, vagy rosszul dolgozó, használhatatlan emberektől, így a gyáregy­ségekben maradó bértömegből az ott maradó, jól dolgozók részesülnek nagyobb mértékben. A minőség javítása érdekében a már korábban elindult ösztönzési rend­szert követjük. Az átlagon felüli minőség premizálására nagyobb a lehetőség, ezt a dolgozók is tudják. K. E. ★ Neveljék meg vagy küldjék el Hangos szóváltás hallatszott a szomszéd irodából: „Nekem nem kell a Varga. — Hogyhogy nem kell, olyan nincs.­­ Meg­­mondtam, hogy nem kell. Én nem idegesí­tem magam vele tovább." A­ két művezető vitájának előzményei voltak. Az egyik, hogy Goda István előző nap ezt írta a műszaknaplóba Bukovszky Istvánnak: „Értesítsek, hogy az állomá­nyomba tartozó Varga László gépkocsi­vezető munkájára nem tartok igényt. A fent nevezett dolgozó munkafegyelme minősíthetetlen. Magatartásán többszöri figyelmeztetés ellenére sem változtat. Kér­dek, az átcsoportosításról sürgősen intéz­kedj. ” ★ Varga Lászlót nem találtam a munka­helyén. Senki nem tudta hol van. Vissza­felé jövet összefutottunk a gyárudvaron. Levegőzött. Útban a kocsimozgatók öltö­­zője felé elmondtam miért keresem. Szót­anul bandukolt mellettem. Csak amikor eültünk a csupasz asztal mellé, ott fakadt id. - Azelőtt nem voltam rossz. Most úgy átszik az lettem. Bezzeg, amikor itt voltak­­ mozambiki kocsik! Mindenki elhúzódott a munkától. Ki csinálta? A Varga Laci. Én végigvittem a jobbkormányosokat baj nél­kül. Azután kezdődött el az áskálódás. Az áskálódás kicsit furcsa kifejezés egy hosszú ideig húzódó fegyelmi ügyre. Az történt ugyanis, hogy Varga László gyanú­ba keveredett. Megkérte egyik munkatár­sát, keverjen neki fél kiló narancssárga fes­téket. Az üzembiztonsági osztály tudo­mást szerzett a dologról. Kimentek a laká­sára. A narancssárga festék nem került elő. De Varga László beismerte, hogy korábban nagyobb mennyiségű nitrofestéket tulajdo­nított el az Ikarusból. A fegyelmi eljárás­ból rendőrségi ügy lett. A föl sem használt festéket 2000 forint bírság és fele nyeresé­ge bánta. Talán el is felejtették volna. De Varga László gondoskodott róla, hogy napiren­den maradjon. Március hetedikén újra betelt a pohár. Ez volt a másik előzménye a két művezető közötti szóváltásnak. Mi is történt akkor? — Azt mondják, ittasan jöttem be a gyár­ba — vonogatja a vállát, ahogy fölidézi az eseményeket. — Igaz, hogy ittam, de nem voltam részeg. Még délelőtt ittam azt a két cseresznyét, meg két korsó sört. Szondáz­­tattak. Kértem, adjanak kilépőt, nem ad­tak. Kiabáltunk. Én is ideges voltam. Azt mondták, ha még valami történik, fegyel­mi úton elbocsátanak. A 3-as gyáregység átadóüzemében sok­szor dugták össze fejüket Varga László miatt a vezetők. Most Veszprémi Dénessel és Goda Istvánnal beszélgettünk róla. — Próbáltuk nevelni — bizonygatta az üzemvezető. — Új és új helyre, rendes em­berek közé tettük. De lepereg róla minden. Az Ikarusban eltöltött öt év alatt öt külön­böző munkahelyen, öt művezető irányítá­sa alatt dolgozott. — Egyszer már volt nálam is. Talán egy évig. Akkor is folyton baj volt vele. Fe­gyelmit is adtam neki igazolatlan hiányzá­sért. Azután elkerült. Most megint vissza. De nekem nem kell, megmondtam. Én már nem kínlódok vele — rázta fejét heve­sen a művezető. — Azt is megpróbáltuk, hogy nem adunk neki pénzt. Se órabéremelést, se prémi­umot. Nem használt neki. Azt mondta kölcsem koporsóra. — Most is mi történt? — töpreng hango­san a művezető. Hetedikén bejött ittasan. Nem engedtük munkába állni. A hazakül­dést durva szavakkal megtagadta. Szondáz­­tatni akartuk. Sértegette a rendészt. Botrá­nyosan viselkedett. Másnap visszautasítot­ta a meghallgatási jegyzőkönyv fölvételét. Mit csinálna maga a helyemben? Tanácstalan vagyok. Ugyanolyan tanács­talan, mint az asztal túloldalán ülő két ve­zető. Akik, bár sokat megpróbáltak, most is fontolgatják: „Talán többet kellett volna foglalkozni vele. Lehet, hogy nem tettünk meg mindent. Talán mellé kellene állni. Hátha úgy lenne belőle valami." Talán. Bár kevés az esély, hogy egy har­mincnégy éves ember alapvetően megválto­zik. Mi hát a megoldás? Ha akadna egy brigád, aki maga közé venné... Aki vál­lalná... Hiszen a közösség­ emberformáló erő. S nem egy esetben többre képes, bár­milyen főnöki szigornál. De ha még ez sem jár eredménnyel, meg kell válni tőle. — budai — □□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□ MUNKA ÉRDEMREND Hazánk felszabadulásának 34. évfordu­lója alkalmából a Kohó- és Gépipari Minisztériumban Soltész István miniszter a Munka Érdemrend ezüst fokozatával tün­tette ki az Ikarus Szegedi Gyárának igazga­tóját, Fogas Jánost. AZ ÜNNEPI MUNKAREND A közgazdasági­ és munkaügyi főosztály körlevélben értesítette dolgozóinkat a má­jus 1-i munkarend változásairól. Április 21.: munkanap, szombati munka­renddel — eredetileg szabad szombat (ápr. 28. helyett). Április 28.: teljes munkanap — szombati munkanap — és rend eredetileg (ápr. 30. helyett). Április 29.: szabadnap — eredetileg vasárnap (ápr. 21. helyett). Áp­rilis 30.: heti pihenőnap — eredetileg hétfő (április 29. helyett). Május 1.: munkaszü­neti nap — eredetileg kedd, munkaszüneti nap. Az ünnepek figyelembevételével az ápri­lis havi munkarendi napok száma huszon­egyre módosult. Egységes elvek alapján fejlesztenek Az Ikarus móri gyárának története 1969-ben kezdődött. Ebben az időben a gyártási feltételek biztosítását az épületek bontása, átalakítása jellemezte. A negyedik és ötödik ötéves terv időszakban kezdődtek az új beruházások. Megépítet­ték az 5000 m -es gyártócsarnokot, átalakították a raktárépületeket, a fürdőt, a kazán­házat. Új portát alakítottak ki, átadták a tranzit és DV-raktárt, a 3500 m2-es gyártócsar­nokot. Mindezek mellett nem feldkeztek meg a szociális létesítmények építéséről sem. Megkezdték a konyha és ebédlő alapozását, s jelenleg épül az új festőműhely. Mindezekkel a gyártáshoz szükséges épületek elkészültek. Folyamatban van a szociális igények mind magasabb szinten való kielégítése is. A termékekkel szemben támasztott vásárlói követelmények egyre emelkednek, így van ez a móri gyár fő profilját jelentő autóbusz-ülésekkel is. Csak úgy maradhat versenyképes a gyár, ha korszerűbb, kényelmesebb üléseket tud gyártani. Mindezt csak erőteljes mű­szaki fejlesztéssel, a gyártóberendezések minőségi cseréjével lehet biztosítani. Részben a hatodik ötéves tervi beruházási keretből, részben a gyáron belüli célgépek gyártásával kívánják ezt megoldani. A gyártáshoz szorosan kapcsolódik az anyagmozgatási tevékeny­ség. A jelenlegi gépeket korszerűsíteni kell, ehhez a gyártási rendszerbe beilleszthető gépeket kell vásárolni. Jó példa erre a 3500 m­ -es csarnok tervezése. A terveket úgy készítették, hogy a későbbiekben a fedett-daruzott tároló megépíthető legyen, így egy rendszert alkot a konténerudvar, a becsatlakozó iparvágány, az alapanyagtároló és a gyártócsarnok anyagbetáplálási része. A munkakörülmények és a gyártásfejlesztés fokozása érdekében tervezik az alumínium ládaajtók ponthegesztéssel történő készítését. Az egyengetések elkerülésére ívelő célgépet állítanak üzembe. Zárt gépi technológiával oldják meg a felület-előkészítéseket. Az integ­rál habosítással készülő alkatrészek köre is bővül, ezzel biztosítható, hogy az ülések szebbek legyenek és az utasbiztonság is növekedjék. Mivel a gyártás utolsó szakasza a készáru elszállítása, így egyre nagyobb gondot fordíta­nak a konténeres szállítás továbbfejlesztésére. Mindezekből kitűnik, a móri gyárban a műszaki fejlesztés széles körű megvalósítására törekednek arra, hogy a szerkesztéstől a készáru elszállításáig meghatározzák a feladato­kat. Szántó Sándor Külföldön is beváltak Burda Mari bement az autóbusz próba­fülkéjébe próbálni. Mások a 280-as csuk­lós, önkiszolgáló polcairól pulóvereket, ingeket tettek kosarukba. A méteráru osz­tályon abból mértek az eladók, amire a vevők rámutattak. Hirtelenjében — a tv jóvoltából — ötmil­­lióan látták a Ruházati Mozgóboltot (a szám nem téves, estéről-estére ennyien nézik a TV-híradót. Hány helyen kiálthat­tak föl, vajon hozzánk mikor jönnek? ). Amíg több délután a törzsgyár előtt áll­dogált a Ruházati Mozgóbolt, és még nem volt országos reklámja, a portások képtele­nek voltak megállítani az utcára kiszalad­­gálókat. Az első napon ugyanis híre futott: minden méretű selyemgarbók is lapultak a 280-as belsejében. Az Észak Budai ÁFÉSZ, a Ruházati Mozgóbolt üzemelte­tője, kedvezményt adott a gyártóknak, az ikarusosoknak. A mintegy 600 ezer forint­­értékű áru húsz százalékát 30 százalékos engedménnyel blokkolták. A 280-as a törzsgyár előtt tartotta bemu­tatóját. Ez volt az első vevőszerző útja. Aki vásárolt benne, annak tetszett. Botta Gábornak, a Ruházati Mozgóbolt vezető­jének is.­­ Alapterülete mintegy 40 négyzetmé­ter. Hosszanti elhelyezése kedvező. Ennek következtében jó az áru bemutatási felüle­te, alkalmas az önkiszolgáló tér kialakítá­sára. És mint látható, maradt hely a méter­áru osztály fölállítására is. — Itt, a kerületben találkozunk-e még a Ruházati Mozgóbolttal? — Sajnos nem — válaszolta Botta Gábor boltvezető.­­ Hetenként szerdán, csütör­tökön, pénteken délelőttönként a Fény ut­cai piac előtt, ugyanezeken a napokon dél­utánonként és szombatonként a Békás­­megyeri lakótelepen este 6 óráig várjuk a vevőket. Magyarázata egyszerű: az Észak Budai ÁFÉSZ-nek ez a működési körzete. De mit akarnak elérni ezzel a ruházati mozgó­bolttal? Erre a kérdésre Markó Imre, az Észak Budai ÁFÉSZ általános elnök­­helyettese válaszolt: — Kapcsolatunk, együttműködésünk az Ikarussal az ABC autóbuszok kialakításá­val évekkel ezelőtt kezdődött. Az ABC autóbuszok nemcsak itthon, hanem külföl­dön is beváltak. Ez adta a gondolatot, hogy az iparcikkekkel ellátatlan területe­ken, hézagpótló megoldást keressünk. Az árusítással úttörő munkát végzünk, és bi­zonyítani szeretnénk: Budapesten is van létjogosultsága, hézagpótló szerepe a ruhá­zati mozgóboltnak. Például Békásmegye­ren. Az a célunk vele hogy a belkereskede­lemben hasznát vegyék, a mi példánkon keresztül kedvet kapjanak az iparcikkek mozgó árusításához. Mi úgy gondoljuk, hogy beválik ez az önkiszolgáló rendszerű iparcikk árusítás. Másfél, kétéves tapasz­talat után már többet mondhatok... — d.i. — SZEMÉLYI VÁLTOZÁSOK Új osztályvezető került az újítási és ipar­­jogvédelmi osztály élére. A nyugdíjba vo­nult Papp Pál helyett Csombók Ferenc elő­adót bízták meg. A pénzügyi osztály vezetését áprilistól Takács Nagy László közgazdász látja el. A busz NI­meó osztályvezetőjének a perui külszolgálatból véglegesen hazatért Élezi Tibort nevezték ki. A szerszámgyáregység szerszámkészítő műhelyében Csonka József üzemtechnikus látja el a jövőben a művezetői teendőket. NYÍLNAK A GYÁRKAPUK -JÖNNEK A VENDÉGEK Haladó hagyományainkhoz híven április 28-án megint megnyílnak a budapesti gyár kapui a dolgozók hozzátartozói előtt. A délben kezdődő látogatás „főszereplői" a gyermekek lesznek. Az igazgatási főosztály fokozott figyelmet fordított a kicsik szóra­koztatására, figyelmük hasznos lekötésére. A „sztár" továbbra is az autóbuszok berendezéseinek megtekintése, színes luft­ballonok és autóbuszképek osztása (utób­bit a házi nyomdánk szocialista brigádja készíti társadalmi munkában), valamint a busz II. és a szerszámgyáregység által készített kis ásók, gereblyék átadása. Kü­lön figyelemre méltó az az ízléses — nyak­ba akasztható — bőrembléma, amin a nem­zetközi gyermekév jelvénye látható. A gyáregységek készülnek a több mint két­ezer látogató fogadására, hiszen a műhe­lyeket, üzemeket már jó előre kicsinosít­ják. A látogatás időtartamára a munka leáll, a hő- és villany­központ kikapcsol, hogy biz­tonságos legyen a sétálás, múzeumlátoga­tás, egyszóval: Váci utca lesz pár órára a gyárból. Mit tehet a vállalat? Vállalatunk 1978-ban 6,5 millió dollár értékű import alkatrészt használt föl az autóbuszgyártáshoz. Népgazdaságunk helyzete, s a vállalat önköltségcsökkentő törekvése arra ösztönöz, hogy az idén mér­sékelni próbáljuk a behozatalt. Az importcsökkentés lehetőségeiről Ter­­csák Gyulát, az anyagellátási főosztály vezetőjét kérdeztük.- Hamarosan kiderült, hogy ez nem csupán elhatározás kérdése. Vannak olyan alkatrészek, melyeket leg­nagyobb igyekezetünk ellenére sem tu­dunk más forrásból beszerezni. Ezek közé tartozik például a szériagyártáshoz szüksé­ges szélvédő, különleges tömítő szivacs­szalag, ponthegesztő-ragasztó és különféle fémbetétes gumiprofilok. Valamennyi olyan termék, amelynek hazai gyártása még nem megoldott. Ugyanilyen kényszerítő erő a vevő egyéni kívánsága is. Esetenként olyan alkatrészekkel rendelik az autóbuszt, me­lyeknek hazai megfelelői nem tesznek ele­get az ottani követelményeknek. Mit tehet ilyen helyzetben a vállalat? Ahol csak lehet, megpróbálja hazai, vagy szocialista importból származó termékkel helyettesíteni a nyugati alkatrészeket. Az idei évben előre láthatólag újabb vegyi anyagok kiváltására nyílik mód. A Salgó­tarjáni Síküveggyár új gyártósorának bein­dulásával pedig megoldódik egyik leg­nagyobb gondunk , a szélvédők beszer­zése is. Bár valamennyi importanyag kiváltására nem lesz lehetőség, törekszünk arra, hogy a behozatalt a lehető legkisebbre szorítsuk vissza.

Next