Ikarus, 1979 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1979-04-20 / 8. szám
Mi foglalkoztatja dolgozóinkat FEHÉRVÁRON? Gyári pártbizottságunk soron következő információs jelentései az alábbiakkal foglalkozott. MILYEN ALAPON OSZTJÁK EL? A XIII. számú pártalap szervezetben (gyártmányszerkesztés) a dolgozók érdeklődtek, hogy milyen alapon osztják el az üdülőjegyeket, ugyanis az ő főosztályukon Balaton mellé egyetlen dolgozó sem kapott. A szakszervezet részéről Tömpe Lászlóné szoc. pol. bizottság vezetője válaszolt: A beutalójegyek a területre létszámarányos bontásban kerülnek, melyeket az osztálybizottság, a bizalmi bevonásával osztanak szét és ítélnek oda. Az eddig kiadott SZOT-beutaló az osztálybizottság részére 26 darab volt, melyből a terület 13-at visszaadott, mivel nem tudta fölhasználni. Az említett területre balatoni beutaló volt: 1 db házaspári (máj. 11—24-ig), 2 db felnőtt + 1 gyermek (aug. 29-től szept. 11-ig), 2 db szóló (nov. 9—22). A házaspárit és a két szólójegyet visszaadták, a családos beutalót Tuba Ferenc, a főosztály dolgozója kapta meg. A gyári üdülőinkbe (B.boglár, Zamárdi, Csopak) még nem adták ki a beutalókat, mivel a vszt-től a létszámarányos keret lebontását nem kapták meg. Az I/3-as alapszervezetben is üdüléssel kapcsolatos észrevételek voltak, ugyancsak Tömpe Lászlóné adta meg a választ. A préslakatosüzem dolgozói kérik, hogy a jövőben kapjanak időben tájékoztatást az üdülési lehetőségekről. Szakszervezeti bizottságunk az SZMT-től 304 SZOT-beutalót kapott 1979 évre. 1978. XI. 27-én kiadták az egész gyár területére a januári és februári beutalókat, ezekre a jelentkezési határidő december 10-e volt. Ugyanígy január 29-én is minden terület megkapta az üdülési keret lebontását, a jelentkezési határidő február 15-e volt. Az 1-es gyáregység 32 beutalót kapott, ebből húszat visszaadott azzal, hogy a területe felhasználni nem tudta. A visszaadott területi beutalók összesítése után február 17-én újra az egész gyár területén közzétettük a 141 beutaló nyújtotta lehetőségeket. Ennek leadási határideje február 26-a volt. Az I. gyáregységben a szoc. pol. felelős hosszabb ideje beteg. Akit az I. gye. műhelybizottsága megbízott a feladattal, az sajnos nem tudta kellően összefogni a munkát. Jelzésünkre a műhelybizottság új felelőst választott Krausz Istvánná személyében. Véleményünk szerint a terület szakszervezeti aktíváin múlott, hogy nem időben kapták meg az üdülési lehetőségeket. Ismételten fölhívtuk a műhelybizottságok figyelmét az üdülés jobb előkészítésére. A KERETEK GONDJA Több terület információs jelentésében bírálták a szocialista brigádok anyagi elismerésének módját illetve a keretek nagyságát. Salamon László osztályvezető írásos válasza: Az anyagi elismerési kereteket az ide vonatkozó rendelkezések (1038/77 X. 4. ill. 2/77. KGM) határozzák meg. A kiscsoportok értékelésére igazgatói, főmérnöki és főkönyvelői területre, valamint a nagyobb létszámú önálló egységekre bontottuk le a rendelkezésre álló keretet úgy, hogy azokból megfelelő összeget képezhessenek minden terület legjobbjainak elismerésére.Arra a rendelkezések szerint sincs mód, hogy az elismeréseket kizárólag erkölcsi elismerésként adhassuk, mert minden szintű erkölcsi elismerés anyagi vonzatát is meghatározzák a rendeletek Mi is úgy látjuk azonban, hogy az elismerésnek ez a módszere tökéletesítésre szorul. A vállalati brigádvezetői konferencián fölvetettük a módosítás szükségességét. A 111/1 -es pártalap szervezet területén dolgozók észrevételezték, hogy a vegyianyag-raktár oldalán nagy mennyiségű maró, mérgező, tűzveszélyes és nagy érté kű anyag a szabadba került az ottani átalakítások miatt. Szatzker Ferenc munkavédelmi megbízott válaszában közölte, hogy az anyagok raktáron kívüli tárolására azért került sor, mert a vegyianyag-raktár padozatát javítják, átalakítják. Hogy az udvaron történő veszélyes anyagokat óvórendszabályi előírásoknak és tűzvédelmi előírásoknak megfelelően tárolják fölhívta az anyagellátási főosztály figyelmét. Az átalakítási munkák előreláthatólag március végén befejeződnek. Több kérdés érkezett a 11/4, 11/2 és a 111/1-es alapszervezet dolgozóitól. MI TETTE A BÉREMELÉST LEHETŐVÉ? — Az átadóüzem és a mea dolgozói kérdezték, hogy ha a fizikai dolgozók bérét olyan nehéz emelni (mint azt egy tájékoztatóban hallották), mi tette lehetővé a vezető állású dolgozók bérének 500—600 forinttal való emelését? Ez kedvezőtlen hangulatot eredményezett. A II. gyáregység dolgozói sérelmezik, hogy amíg korábban március 31-ig volt érvényben az anyagi ösztönzési rendszer, most a közgazdasági és munkaügyi főosztály február 2-án változtatott. Kérdezik, miért kell a gyáregységek vezetőinek elkészíteni az anyagi ösztönzési tervet, ha nem tartják meg? — A szállítási osztályon a tehergépkocsi vezetők körében sérelmesnek tartják, hogy a kifizetésekkor eltérnek az 1978 szeptemberben megállapított árukísérési díjjal kapcsolatos szabályzóktól. Kivizsgálást kértek. A kérdésre Jónás József közgazdasági és munkaügyi főosztályvezető, illetve dr. Garami László munkaügyi osztályvezető adta meg a választ. — Vezető beosztású dolgozóink nagyobb részének az utóbbi három évben nem emeltük az alapbérét. A város és a megye vállalataitól kapott információkból megállapítható volt, hogy gyárunk vezetőinek alapbére 500—600 forinttal alacsonyabb a többi vállalat azonos beosztásban levő vezetőinek bérénél. Ezért a gyár gazdasági vezetése kérte a vállalatvezetés egyetértését a feszültség feloldására. A jóváhagyó levél birtokában azzal a feltétellel emeltük, illetve emeljük a vezetők alapbérét, hogy annak fedezete a vezetői prémium. Tájékoztatásul közöljük még, hogy az utóbbi három évben gyárunk bérszínvonala 18—21 százalékkal emelkedett, (évi 6—7%). Összességében ebből a vezetők ezreléknyi mértékben részesültek. Az árukísérési díjakkal kapcsolatban közölték, hogy a korábbi szabályozás szerint, ha rakodó nem ment a gépkocsivezetővel, akkor 10 forint ügyiratkezelési díjat, illetve 20 forint árukísérési díjat fizettek ki. Az 1978 évi új szabályozás szerint, ha a gépkocsivezetővel rakodó nem ment, 21 forint illette meg rakott fordulónként. A korábbi szabályozás 1979. február 20-tól kiegészült, mégpedig kedvezően. Rakodó esetén is elszámolnak 10 forint ügyiratkezelési díjat rakott fordulónként. A kiegészített szabályozást a szállítási osztály üzemi négyszöge az érintett dolgozókkal ismertette, akik ezt tudomásul vették. Az anyagi ösztönzési rendszerrel kapcsolatban: gyárunk a korábbi években valóban úgy határozta meg a bérszabályozási rendszerét, hogy az a következő év március 31-ig érvényben volt azzal a szigorítással, hogy az I. negyedévi keretszámokat biztonságosan adtuk ki. E gyakorlatunktól való eltérést a népgazdasági szabályozókban bekövetkezett változások, szigorítások tették szükségessé. Tudott dolog, hogy a népgazdasági szabályzók módosításának egy részét nem 1979. január elsejével, hanem már 1978. november 1-től vezetjük be, bár az ország valamennyi vállalata úgy készítette el az 1978 évi tervét, hogy a szabályzókban nem történik változás. (Pl. a Rubel és 8) árszorzót nem november 1-től vette számításba nyereségterve megállapításához. Ennek ellenére a Minisztertanács, a KB egyetértésével úgy látta szükségesnek, hogy november elsejével változtatni kell. 1979. január 1-én élet MIÉRT VÁSÁROLTÁK, HA NEM KELL? A karosszériaüzem Il/2-es alapszervezethez tartozó munkásai kérdezték mi az oka, hogy a drága pénzen vásárolt spanyol ponthegesztő gép évek óta nem működik. Ha nincs rá szükség, miért vásárolták? Ilyen jól áll valutával a népgazdaságunk? Ugyanitt jelezték, hogy már többször hallották: a kiskocsi (midi) nem hozza a megfelelő nyereséget. Akkor miért gyártjuk? A kérdésekre Kelemen Pál gyárunk főmérnöke válaszolt. A karosszériaüzemben lévő spanyol eredetű ajtó ponthegesztő gépet technológiai szerveink specifikálták és a külkereskedelmi vállalat importálta. Többször megkíséreltük üzembe helyezni, azonban az elhasználódott szerszámokkal készült ajtólemezek deformációja miatt ez nem sikerült. Hosszas kísérletek után leszorító berendezéssel kiegészítve és ezáltal a deformációt megszüntetve fennállt az elvi lehetősége a gép használatba vételének. Az üzembe helyezés során a gép transzformátorai rövid időn belül sorra tönkrementek. Elektromos szakértők megállapodásai szerint ezek az egységek alulméretezettek, nem kielégítő minőségűek. A gyártó céget fellelni ma már nem lehet mivel a gépet a külkereskedelmi szervek közvetítőn keresztül vásárolták Spanyolországban. A transzformátorok fölújítását házilag megkíséreltük, de arra vállalkozó nincsen. Megbíztunk egy osztrák céget azzal, hogy a berendezést elektromos szempontból vizsgálják fölül és felelősségvállalás mellett elektromos berendezéseit állítsa elő. A népgazdaság egyáltalán nem áll jól valutával, talán éppen ez az oka, hogy külkereskedelmi szerveink egy kétes értékű, de bizonyára a kedvezőbb ajánlat elfogadása mellett döntöttek, így került sor a gép megvásárlására. A midi autóbusszal kapcsolatosan: az 553-as típusú nyereséges, legfeljebb arról van szó, hogy a nyereség tömege az eladási árral áll arányban. Addig, amíg egy nagykocsi eladási ára 1 millió forint körüli értéket ad, a midi autóbusz számlázásánál 500 ezer forint nagyságrendet érünk el. A midi autóbuszok gyártásához fontos népgazdasági érdekek fűződnek. A piacnak erre van szüksége és nem okvetlenül arra, amely nyereség szempontjából számunkra legkedvezőbb. Belső feladatunk, hogy a különböző ésszerűsítések révén a kisebb autóbuszok nyereségtömegét fokozzuk. NEM ÉRDEKLŐDNEK MUNKÁJUK IRÁNT? A XIII-as alapszervezetben fölvetődött, hogy a gyártmányszerkesztésen bérgondok vannak. Hiányolták, hogy a gyárvezetés nem érdeklődik kellően a munkájuk iránt. A kísérleti üzem dolgozói pedig javasolták, hogy az üzem területén található Ford és Scania alvázra építenek egy középkategóriájú és egy 256-os kocsitestet. Az alvázak három éve a gyár birtokában vannak, így legalább hasznosítani lehetne azokat. Kelemen Pál főmérnök válasza: A gyártmányszerkesztés bérgondjaira nem tud választ adni, a főosztály vezetőjének e kérdéseket meg kell tudni válaszolnia. A munkájuk iránti érdeklődés hiányát érthetetlennek tartja. „Az egyik olyan terület, amelynek munkáját szinte tételesen ismerem, személyesen is gyakran ellenőrzöm." A kísérleti üzemben lévő Ford és Scania alvázakat vállalatunk felső vezetése egy korábbi ígéretesnek mutatkozó piaci információ alapján hozatta be. Későbbiek során tisztázódott, hogy ezek az elképzelések nem realizálhatók. Értelmetlen dolog lenne Magyarországon nem üzemelő és ennél fogva alkatrészekkel, javítási lehetőségekkel nem bíró alvázakra felépítményt tenni. Ezeknek kiszolgálása megoldatlan és az országos hatáskörű szervek üzembe helyezésüket nem is engedélyezné, így értékesítésükre sincs lehetőség. Jó példa arra a három évvel ezelőtt készült két Saviem alvázra épített 553-as midi autóbusz sorsa, amelyeket speciális alkatrészek hiányában üzemeltetni eredeti kivitelben nem tudunk. Összeállította: Kovács Edit be léptetett további szigorítások arra késztettek bennünket, hogy a Minisztertanács 1978 évközi és január 1-i szabályzó módosításait tudomásul véve a szükséges belső intézkedéseket megtegyük. Ezek egyike volt az 1978 évi bérszabályozási rendszer december 31-gyel való lezárása. Sípos Imréné, székesfehérvári gyárunk III. gyáregységének sok fehérfémes adagolója, március 8-án, a nemzetközi nőnap alkalmával Gáspár Sándor főtitkártól a szakszervezeti székházban vette át a „SZOT ezüst érmét". 1951 óta dolgozik gyárunkban és 1952 óta tevékenykedik a nőmozgalomban. A városi HNF nőbizottságának tagja és összekötője. 1957 óta a gyár nőfelelőse. Részt vesz az anyák napi, nőnapi ünnepségek és névadók előkészítésében, rendszeres szervező munkát végez a gyári rendezvényekre. (Fotó: Nádly). „Derítsük föl közösen, hol vész el energia!” A székesfehérvári gyár energetikai osztályának Edison Szocialista Brigádja fölhívással fordul a gyár szocialista brigádjaihoz. Célunk az, hogy minél több villamos energiát takarítsunk meg. Köztudott, hogy hazánk villamos energiában szegény ország, azért nagyon fontos, hogy a rendelkezésre álló energiát minél hatékonyabban használjuk föl. Különösen vonatkozik ez a villamos energiára, amit az energiahordozók többszörös átalakításával termelünk. Ha a közvetlen környezetünkben jobban körülnézünk, láthatjuk, hogy fölöslegesen égnek a villanyok és egyes munkagépek üresjáratban mennek. Az ily módon veszendőbe ment energiát csekély gondossággal megtakaríthatnánk, csupán annyi kell hozzá, hogy mindenki otthonának érezze a gyárat, lekapcsolja a villanyt és kikapcsolja a munkagépet, ha a munkáját befejezte. Ennek érdekében az Edison Szocialista Brigád havonta egyszer hibafelderítő bejárást indít annak megállapítására, hogy melyek azok a helyek a gyár területén, ahol technikai vagy egyéb okokból villamosenergia-veszteség jött létre, s azonnal lépéseket tesz a hibák megszüntetésére. Kérjük a szocialista brigádokat, hogy ők is szervezzenek munkaterületükön hasonló őrjáratokat. Az észlelt apró hibákat saját hatáskörükben folyamatosan javítsák ki, hogy a villamosenergia-költség további csökkentését érjük el! Kérjük a gyár szocialista brigádjait, hogy felhívásunkhoz minél többen csatlakozzanak! Edison Szocialista Brigád energetikai osztály Székesfehérvári gyárunk Börgöndi úti szerviztelepén befejeződött a szovjet és jemeni csoport oktatása. A 18 fős szovjet és 8 fős jemeni csoport oktatását a budapesti vevőszolgálattal közösen végezték, háromhetes időtartammal. Az elméleti oktatás Budapesten, Fehérváron a főegységek gyakorlati oktatása volt. Modellek, diafilmek segítségével és az összeszétszerelések bemutatásával tették szemléletessé az elméletre épített gyakorlatot. A résztvevők közlekedési vállalatok vezetői, járműiparban dolgozó műszaki szakemberek voltak. Itt-tartózkodásuk alatt meglátogatták a magyarországi üzemeltetőket, hallhatták véleményeiket termékeinkről. Mindezek után a résztvevők vizsgáztak. Az oktatás folyamatos, korábban egy lengyel és egy AFIT csoport vett részt, a következő VOLÁN és szintén AFIT csoport lesz, az NDK-ba tőlünk utaznak ki az oktatók. Képünkön: a szovjet csoport gyakorlati oktatás közben. (Fotó: Kovács Edit) Eljöttek hozzám Azzal a kéréssel fordulok a székesfehérvári gyár üzemi szakszervezeti bizottságához, hogy továbbítsa köszönetemet a gyár vár I. üzemében dolgozó Otto Grotewohl Szocialista Brigádnak, melynek tagjai hozzám eljöttek és önzetlen segítőkész munkájukkal rendbehozták nálam a téli viharok okozta károkat. Olyan munkákat is elvégeztek, melyeket én, egyedülálló asszony létemre a ház körül nem tudtam volna elvégezni. Ez a szívesség nagyon jólesett és sok gondtól mentett meg. Fogadják érte hálás köszönetem. Kívánok nekik jó egészséget, munkájukhoz sok sikert és békés boldog életet. özv. Imréné nyugdíjas Székesfehérvár, Kolozsvári u. 74. ■■I