Ikarus, 1979 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1979-04-20 / 8. szám

Mi foglalkoztatja dolgozóinkat FEHÉRVÁRON? Gyári pártbizottságunk soron következő információs jelentései az alábbiakkal fog­lalkozott. MILYEN ALAPON OSZTJÁK EL? A XIII. számú pártalap szervezet­ben (gyártmányszerkesztés) a dolgozók érdek­lődtek, hogy milyen alapon osztják el az üdülőjegyeket, ugyanis az ő főosztályukon Balaton mellé egyetlen dolgozó sem kapott. A szakszervezet részéről Tömpe Lászlóné szoc. pol. bizottság vezetője válaszolt: A beutalójegyek a területre létszámarányos bontásban kerülnek, melyeket az osztály­bizottság, a bizalmi bevonásával osztanak szét és ítélnek oda. Az eddig kiadott SZOT-beutaló az osztálybizottság részére 26 darab volt, melyből a terület 13-at visszaadott, mivel nem tudta fölhasználni. Az említett területre balatoni beutaló volt: 1 db házaspári (máj. 11—24-ig), 2 db fel­nőtt + 1 gyermek (aug. 29-től szept. 11-ig), 2 db szóló (nov. 9—22). A házaspárit és a két szólójegyet visszaadták, a családos beutalót Tuba Ferenc, a főosztály dolgo­zója kapta meg. A gyári üdülőinkbe (B.boglár, Zamárdi, Csopak) még nem ad­ták ki a beutalókat, mivel a vszt-től a lét­számarányos keret lebontását nem kapták meg. Az I/3-as alapszervezetben is üdüléssel kapcsolatos észrevételek voltak, ugyancsak Tömpe Lászlóné adta meg a választ. A préslakatosüzem dolgozói kérik, hogy a jövőben kapjanak időben tájékoztatást az üdülési lehetőségekről. Szakszervezeti bizottságunk az SZMT-től 304 SZOT-beutalót kapott 1979 évre. 1978. XI. 27-én kiadták az egész gyár terü­letére a januári és februári beutalókat, ezekre a jelentkezési határidő december 10-e volt. Ugyanígy január 29-én is minden terület megkapta az üdülési keret lebontá­sát, a jelentkezési határidő február 15-e volt. Az 1-es gyáregység 32 beutalót ka­pott, ebből húszat visszaadott azzal, hogy a területe felhasználni nem tudta. A vissza­adott területi beutalók összesítése után február 17-én újra az egész gyár területén közzétettük a 141 beutaló nyújtotta lehe­tőségeket. Ennek leadási határideje február 26-a volt. Az I. gyáregységben a szoc. pol. felelős hosszabb ideje beteg. Akit az I. gye. műhelybizottsága megbízott a feladattal, az sajnos nem tudta kellően összefogni a munkát. Jelzésünkre a műhelybizottság új felelőst választott Krausz Istvánná szemé­lyében. Véleményünk szerint a terület szakszervezeti aktíváin múlott, hogy nem időben kapták meg az üdülési lehetősége­ket. Ismételten fölhívtuk a műhelybizott­ságok figyelmét az üdülés jobb előkészíté­sére. A KERETEK GONDJA Több terület információs jelentésében bírálták a szocialista brigádok anyagi elis­merésének módját illetve a keretek nagysá­gát. Salamon László osztályvezető írásos vála­sza: Az anyagi elismerési kereteket az ide vonatkozó rend­elkezések (1038/77 X. 4. ill. 2/77. KGM) határozzák meg. A kiscso­portok értékelésére igazgatói, főmérnöki és főkönyvelői területre, valamint a na­gyobb létszámú önálló egységekre bontot­tuk le a rendelkezésre álló keretet úgy, hogy azokból megfelelő összeget képezhes­senek minden terület legjobbjainak elisme­résére.­­Arra a rendelkezések szerint sincs mód, hogy az elismeréseket kizárólag erkölcsi elismerésként adhassuk, mert min­den szintű erkölcsi elismerés anyagi vonza­­tát is meghatározzák a rendeletek Mi is úgy látjuk azonban, hogy az elismerésnek ez a módszere tökéletesítésre szorul. A vál­lalati brigádvezetői konferencián fölvetet­tük a módosítás szükségességét. A 111/1 -es pártalap szervezet területén dolgozók észrevételezték, hogy a vegyi­­anyag-raktár oldalán nagy mennyiségű maró, mérgező, tűzveszélyes és nagy érté­­ kű anyag a szabadba került az ottani átala­kítások miatt. Szatzker Ferenc munkavédelmi megbí­zott válaszában közölte, hogy az anyagok raktáron kívüli tárolására azért került sor, mert a vegyianyag-raktár padozatát javít­ják, átalakítják. Hogy az udvaron történő veszélyes anyagokat óvórendszabályi elő­írásoknak és tűzvédelmi előírásoknak meg­felelően tárolják fölhívta az anyagellátási főosztály figyelmét. Az átalakítási munkák előreláthatólag március végén befejeződ­nek. Több kérdés érkezett a 11/4, 11/2 és a 111/1-es alapszervezet dolgozóitól. MI TETTE A BÉREMELÉST LEHETŐVÉ? — Az átadóüzem és a mea dolgozói kér­dezték, hogy ha a fizikai dolgozók bérét olyan nehéz emelni (mint azt egy tájékoz­tatóban hallották), mi tette lehetővé a vezető állású dolgozók bérének 500—600 forinttal való emelését? Ez kedvezőtlen hangulatot eredményezett.­­ A II. gyáregység dolgozói sérelmezik, hogy amíg korábban március 31-ig volt érvényben az anyagi ösztönzési rendszer, most a közgazdasági és munkaügyi főosz­tály február 2-án változtatott. Kérdezik, miért kell a gyáregységek vezetőinek elké­szíteni az anyagi ösztönzési tervet, ha nem tartják meg? — A szállítási osztályon a tehergépkocsi vezetők körében sérelmesnek tartják, hogy a kifizetésekkor eltérnek az 1978 szeptem­berben megállapított árukísérési díjjal kap­csolatos szabályzóktól. Kivizsgálást kértek. A kérdésre Jónás József közgazdasági és munkaügyi főosztályvezető, illetve dr. Ga­rami László munkaügyi osztályvezető adta meg a választ. — Vezető beosztású dolgozóink nagyobb részének az utóbbi három évben nem emeltük az alapbérét. A város és a megye vállalataitól kapott információkból megál­lapítható volt, hogy gyárunk vezetőinek alapbére 500—600 forinttal alacsonyabb a többi vállalat azonos beosztásban levő vezetőinek bérénél. Ezért a gyár gazdasági vezetése kérte a vállalatvezetés egyetérté­sét a feszültség feloldására. A jóváhagyó levél birtokában azzal a feltétellel emel­tük, illetve emeljük a vezetők alapbérét, hogy annak fedezete a vezetői prémium. Tájékoztatásul közöljük még, hogy az utóbbi három évben gyárunk bérszínvo­nala 18—21 százalékkal emelkedett, (évi 6—7%). Összességében ebből a vezetők ez­­reléknyi mértékben részesültek.­­ Az árukísérési díjakkal kapcsolatban közölték, hogy a korábbi szabályozás sze­rint, ha rakodó nem ment a gépkocsiveze­tővel, akkor 10 forint ügyiratkezelési díjat, illetve 20 forint árukísérési díjat fizettek ki. Az 1978 évi új szabályozás szerint, ha a gépkocsivezetővel rakodó nem ment, 21 forint illette meg rakott fordulónként. A korábbi szabályozás 1979. február 20-tól kiegészült, mégpedig kedvezően. Rakodó esetén is elszámolnak 10 forint ügyiratke­zelési díjat rakott fordulónként. A kiegé­szített szabályozást a szállítási osztály üzemi négyszöge az érintett dolgozókkal ismertette, akik ezt tudomásul vették.­­ Az anyagi ösztönzési rendszerrel kap­csolatban: gyárunk a korábbi években valóban úgy határozta meg a bérszabá­lyozási rendszerét, hogy az a következő év március 31-ig érvényben volt azzal a szigo­rítással, hogy az I. negyedévi keretszámo­kat biztonságosan adtuk ki. E gyakorla­tunktól való eltérést a népgazdasági szabá­lyozókban bekövetkezett változások, szigorítások tették szükségessé. Tudott dolog, hogy a népgazdasági szabályzók módosításának egy részét nem 1979. janu­ár elsejével, hanem már 1978. november 1-től vezetjük be, bár az ország valamennyi vállalata úgy készítette el az 1978 évi tervét, hogy a szabályzókban nem történik változás. (Pl. a Rubel és 8) árszorzót nem november 1-től vette számításba nyereség­­terve megállapításához. Ennek ellenére a Minisztertanács, a KB egyetértésével úgy látta szükségesnek, hogy november elsejé­vel változtatni kell. 1979. január 1-én élet­ MIÉRT VÁSÁROLTÁK, HA NEM KELL? A karosszériaüzem Il/2-es alapszervezet­hez tartozó munkásai kérdezték mi az oka, hogy a drága pénzen vásárolt spanyol ponthegesztő gép évek óta nem működik. Ha nincs rá szükség, miért vásárolták? Ilyen jól áll valutával a népgazdaságunk? Ugyanitt jelezték, hogy már többször hallották: a kiskocsi (midi) nem hozza a megfelelő nyereséget. Akkor miért gyárt­juk? A kérdésekre Kelemen Pál gyárunk főmérnöke válaszolt. A karosszériaüzem­ben lévő spanyol eredetű ajtó ponthegesz­tő gépet technológiai szerveink specifikál­ták és a külkereskedelmi vállalat importál­ta. Többször megkíséreltük üzembe helyezni, azonban az elhasználódott szer­számokkal készült ajtólemezek deformá­ciója miatt ez nem sikerült. Hosszas kísér­letek után leszorító berendezéssel kiegé­szítve és ezáltal a deformációt megszüntet­ve fennállt az elvi lehetősége a gép haszná­latba vételének. Az üzembe helyezés során a gép transzformátorai rövid időn belül sorra tönkrementek. Elektromos szakértők megállapodásai szerint ezek az egységek alulméretezettek, nem kielégítő minőségű­ek. A gyártó céget fellelni ma már nem lehet mivel a gépet a külkereskedelmi szer­vek közvetítőn keresztül vásárolták Spanyolországban. A transzformátorok fölújítását házilag megkíséreltük, de arra vállalkozó nincsen. Megbíztunk egy oszt­rák céget azzal, hogy a berendezést elektromos szempontból vizsgálják fölül és felelősségvállalás mellett elektromos beren­dezéseit állítsa elő. A népgazdaság egyálta­lán nem áll jól valutával, talán éppen ez az oka, hogy külkereskedelmi szerveink egy kétes értékű, de bizonyára a kedvezőbb ajánlat elfogadása mellett döntöttek, így került sor a gép megvásárlására. A midi autóbusszal kapcsolatosan: az 553-as típusú nyereséges, legfeljebb arról van szó, hogy a nyereség tömege az eladási árral áll arányban. Addig, amíg egy nagy­kocsi eladási ára 1 millió forint körüli érté­ket ad, a midi autóbusz számlázásánál 500 ezer forint nagyságrendet érünk el. A midi autóbuszok gyártásához fontos népgazda­sági érdekek fűződnek. A piacnak erre van szüksége és nem okvetlenül arra, amely nyereség szempontjából számunkra legked­vezőbb. Belső feladatunk, hogy a különbö­ző ésszerűsítések révén a kisebb autó­buszok nyereségtömegét fokozzuk. NEM ÉRDEKLŐDNEK MUNKÁJUK IRÁNT? A XIII-as alapszervezetben fölvetődött, hogy a gyártmányszerkesztésen bérgondok vannak. Hiányolták, hogy a gyárvezetés nem érdeklődik kellően a munkájuk iránt. A kísérleti üzem dolgozói pedig javasolták, hogy az üzem területén található Ford és Scania alvázra építenek egy középkate­góriájú és egy 256-os kocsitestet. Az alvá­zak három éve a gyár birtokában vannak, így legalább hasznosítani lehetne azokat. Kelemen Pál főmérnök válasza: A gyárt­mányszerkesztés bérgondjaira nem tud vá­laszt adni, a főosztály vezetőjének e kérdé­seket meg kell tudni válaszolnia. A munká­juk iránti érdeklődés hiányát érthetetlen­nek tartja. „Az egyik olyan terület, amely­nek munkáját szinte tételesen ismerem, személyesen is gyakran ellenőrzöm." A kísérleti üzemben lévő Ford és Scania alvázakat vállalatunk felső vezetése egy ko­rábbi ígéretesnek mutatkozó piaci infor­máció alapján hozatta be. Későbbiek során tisztázódott, hogy ezek az elképzelések nem realizálhatók. Értelmetlen dolog lenne Magyarországon nem üzemelő és en­nél fogva alkatrészekkel, javítási lehetősé­gekkel nem bíró alvázakra felépítményt tenni. Ezeknek kiszolgálása megoldatlan és az országos hatáskörű szervek üzembe helyezésüket nem is engedélyezné, így ér­tékesítésükre sincs lehetőség. Jó példa arra a három évvel ezelőtt készült két Saviem alvázra épített 553-as midi autóbusz sorsa, amelyeket speciális alkatrészek hiányában üzemeltetni eredeti kivitelben nem tu­dunk. Összeállította: Kovács Edit be léptetett további szigorítások arra kész­tettek bennünket, hogy a Minisztertanács 1978 évközi és január 1-i szabályzó módo­sításait tudomásul véve a szükséges belső intézkedéseket megtegyük. Ezek egyike volt az 1978 évi bérszabályozási rendszer december 31-gyel való lezárása. Sípos Imréné, székesfehérvári gyárunk III. gyáregységének sok­ fehérfémes adagolója, március 8-án, a nemzetközi nőnap alkalmával Gáspár Sándor főtitkártól a szakszervezeti székházban vette át a „SZOT ezüst érmét". 1951 óta dolgozik gyárunkban és 1952 óta tevékenykedik a nőmozgalomban. A városi HNF nőbizottságának tagja és összekötője. 1957 óta a gyár nőfelelőse. Részt vesz az anyák napi, nőnapi ünnepségek és névadók előkészítésében, rendszeres szervező munkát végez a gyári rendezvényekre. (Fotó: Nádly). „Derítsük föl közösen, hol vész el energia!” A székesfehérvári gyár energetikai osztályának Edison Szocialista Brigádja fölhívás­sal fordul a gyár szocialista brigádjaihoz. Célunk az, hogy minél több villamos ener­giát takarítsunk meg. Köztudott, hogy hazánk villamos energiában szegény ország, azért nagyon fontos, hogy a rendelkezésre álló energiát minél hatékonyabban használjuk föl. Különösen vonatkozik ez a villamos energiára, amit az energiahordozók többszörös átalakításával termelünk. Ha a közvetlen környezetünkben jobban körülnézünk, láthatjuk, hogy fölöslegesen égnek a villanyok és egyes munkagépek üresjáratban mennek. Az ily módon veszen­dőbe ment energiát csekély gondossággal megtakaríthatnánk, csupán annyi kell hozzá, hogy mindenki otthonának érezze a gyárat, lekapcsolja a villanyt és kikapcsol­ja a munkagépet, ha a munkáját befejezte. Ennek érdekében­ az Edison Szocialista Brigád havonta egyszer hibafelderítő bejárást indít annak megállapítására, hogy me­lyek azok a helyek a gyár területén, ahol technikai vagy egyéb okokból villamosener­­gia-veszteség jött létre, s azonnal lépéseket tesz a hibák megszüntetésére. Kérjük a szocialista brigádokat, hogy ők is szervezzenek munkaterületükön hasonló őrjáratokat. Az észlelt apró hibákat saját hatáskörükben folyamatosan javítsák ki, hogy a villamosenergia-költség további csökkentését érjük el! Kérjük a gyár szocialista brigádjait, hogy felhívásunkhoz minél többen csatlakozza­nak! Edison Szocialista Brigád energetikai osztály Székesfehérvári gyárunk Börgöndi úti szerviz­telepén befejeződött a szovjet és jemeni csoport oktatása. A 18 fős szovjet és 8 fős jemeni csoport oktatását a budapesti vevőszol­gálattal közösen végezték, háromhetes időtartammal. Az elméleti oktatás Budapesten, Fehérváron a főegységek gyakorlati oktatása volt. Modellek, diafilmek segítségével és az össze­szétszerelések bemutatásával tették szemléletessé az elméletre épített gyakorlatot. A résztvevők közlekedési vállalatok vezetői, járműiparban dolgozó műszaki szakembe­rek voltak. Itt-tartózkodásuk alatt meglátogatták a magyarországi üzemeltetőket, hallhat­ták véleményeiket termékeinkről. Mindezek után a résztvevők vizsgáztak. Az oktatás folyamatos, korábban egy lengyel és egy AFIT csoport vett részt, a követke­ző VOLÁN és szintén AFIT csoport lesz, az NDK-ba tőlünk utaznak ki az oktatók. Képünkön: a szovjet csoport gyakorlati oktatás közben. (Fotó: Kovács Edit) Eljöttek hozzám Azzal a kéréssel fordulok a székesfehérvári gyár üzemi szakszervezeti bizottságához, hogy továbbítsa köszönetemet a gyár vár I. üzemében dolgozó Otto Grotewohl Szoci­alista Brigádnak, melynek tagjai hozzám eljöttek és önzetlen segítőkész munkájukkal rendbehozták nálam a téli viharok okozta károkat. Olyan munkákat is elvégeztek, melyeket én, egyedülálló asszony létemre a ház körül nem tudtam volna elvégezni. Ez a szívesség nagyon jólesett és sok gondtól mentett meg. Fogadják érte hálás köszönetem. Kívánok nekik jó egészséget, munkájukhoz sok sikert és békés boldog életet. özv. Imréné nyugdíjas Székesfehérvár, Kolozsvári u. 74. ■■I

Next