Ikarus, 1980 (28. évfolyam, 1-26. szám)

1980-01-12 / 1. szám

Amikor kicsi voltam, nem játszottál velem Senki sem akad fönn rajta, hogy miért éppen Ágoston Istvánné, a törzsgyár alap­anyagellátási osztály vezetője. Régesrégen befogadták, elfogadták, természetes. Amikor kilenc évvel ezelőtt osztály­­vezetőnek kinevezték, az is kézenfekvő volt. Sok-sok éven át anyagbeszerzőként dolgozott. Üveg-, csavar-, fa-, alumínium-, papír-írószer-, színesfémek után futkosott. Először 1975-ben lépett egyet, csoport­­vezetőnek nevezték ki. Öt év után osztály­­vezetőnek, kit az idegek szünet nélkül tanu­l­na­k Az ismert nagy, és közepes létszámú vállalatoknál női osztályvezető ilyen terü­leten nincs. Legföljebb csoportvezetőséget vállalnak. Még azt sem szívesen. Erre épp az alapanyagellátási osztály legrégibb mun­katársa a példa. Amikor fölkínálták neki, hogy legyen csoportvezető, köszönettel visszautasította. Azért, mert távol lakik a gyártól, kevesebb ideje jutna a gyermekne­velésre. (Egy gyermeke van, de a férje vezető). A másik érdekesség: a férfiak elmennek az alapanyagellátási osztályról, a nők gyökeret eresztenek. Ágostonnén kívül tíz nő (és egy férfi) dolgozik az osztályon. A nők tizenkét-tizenöt húsz­huszonöt éve, Gyes után örömmel térnek vissza. (Példa rá Bori Sándorné, aki főosz­tályon belül az osztályvezető-helyettessé­­get is vállalta). A férfiak viszont gyorsan fogják a kalapjukat... vagy azonos nemű főnököt keresnek. Legfőbb kifogásuk, hogy nem szeretnek papírokkal bíbelődni, kartonokat vezetni. Ha fejből gazdálkod­hatnának, talán megmaradnának... Ez azonban itt tilos. Ezek szerint tipikus női munka volna ez a terület? Ahol fáról, színesfémről, sárga és vörösrézről, hegesztőanyagokról, papír­ról, írószerről, az összes vas és acélról, cső­röd és lemezekről, kábelekről kell gondos­kodni? Ahol a fél ország gyáraival kapcso­latban állnak? Ahol műszaki emberekkel arról kell vitatkozni, hogy a szovjet, a kínai autóbuszokhoz ennyi és ennyi anyag kell, de egy dekával nem több? — És ezt be is kell bizonyítani — mondja Ágostonná. — Nem könnyű odaállni, erről vitázni. Aprólékosság, következetesség, határo­zottság, ez szükséges itt. S jó idegek! „De kérem, értse meg! — mondja a tele­­rnka Ágostonná. (A másik sehogyan se érti.) — Az egy szociális foglalkoztató, ahonnan az anyagot szállítja Segédmunkásuk nincs. Föl kell rakni az anyagot. Az utcán nem maradhat. A miénk az anyag.” A vonal túlsó végén lévő végre megérti, de rögtön utána Mohács fut be, ahonnan az ígérttől eltérően küldenék a farostot. Ágostonná ebbe sem megy bele. — Ettől függ a prémiuma? — Nem. A tervteljesítéstől. De nem mindegy, hogy az normális ütemben megy, vagy fejtetőre állítva. Itt az idegek szünet nélkül táncolnak. Az anyagellátással mindig is baj volt. Többségét meghatáro­zott gyártóműtől vehetjük. Ha az nekünk nem jó, sem a minősége, sem a szállítási ideje, nincs lehetőségünk, hogy másoktól rendeljünk... Szoktam-e kiabálni? Jobban szeretek kérni, könyörögni. Többre jutok vele. Határozott vagyok-e? Harminc éve dolgozom ezen a területen. Tudom, mit kell csinálni, tudom, hogy mit akarok. Elég jó a memóriám is. Közel az ötvenhez ez a készség csökkenhet. Azért van a nap­tár, a határidő napla, hogy fölírjam, amit elfelejtenék. Munkatársaim megszokták a visszakérdezést is. Igen, előfordul, hogy eltitkolnak valamit, „mellébeszélnek". De pusztán jóindulatból. Ha a termeléssel baj van, ideges vagyok. Nem szóltunk, Ancsa — mondják ilyen esetben, nem akartuk, hogy mérgelődjél. — Akadnának-e, akik szívesen vezetnék ezt az osztályt? Például férfiak? Megfi­zetik ezt a munkát? — Ezért az állásért nem kapkodnak. Se a vezetők, se a beosztottak. A nyáron bezárt az óvoda. Lévén többgyermekes osztály, munkatársaim kénytelenek voltak otthon maradni. Hárman gyesre mentek, egy kol­legánk nyugdíjba. Rajtam kívül ketten vol­tunk... hetekig. Ennyi gyakorlott ember helyett figyelni, dolgozni, új embereket betanítani... Ami a fizetést illeti úgy számo­lok: itt tizenketten vagyunk, máshol mondjuk tizenöten... Ahol nagyobb a fele­lősség, több a pénz is. Más oldalról is kiegyensúlyozottnak érzem magam: a véle­ményemre figyelnek, elfogadják. Ami az igazi gondot jelenti, az teljesen más jellegű. Kevés a pénz, nem építhetünk raktárt. Szabadban tároljuk az anyagokat. A nylont lelopják róla... Ezek okozzák a fejfájást. — Naponta mennyit tölt a gyárban?­­ Általában kilenc órát. Szerencsére tíz percre lakom a gyártól. Amikor csoportve­zető voltam, gyakran nyolc órakor jártam haza. Sok vita volt emiatt otthon. A fiam, lányom iskolába jár. Nagy-nagy szeren­csém volt, hogy a kétszobás lakásban velünk élt az anyósom. Ő megfőzött. A férjem itt dolgozik a gyárban. Géplakatos az üzemfenntartáson. A bevásárlásban mindig segített. A több munka, a mosás, a takarítás, a gyerekekkel való olvasás, ma­radt nekem. Mai ésszel azt mondom: nem biztos, hogy abban az időben annyit kellett volna dolgoznom. Ez az én hibám volt. Többet és többet akartam. Nem tud­tam nemet mondani. Ma már tudok. Eltelt néhány év... A lányom, a vejem is itt dolgozik, a gyárban. Háromhónapos múlt az unokám. Nem is olyan régen mondta a kislányom, anyu, amikor kicsi voltam, sok­szor nem játszottál velem... — Észrevették azt a többletet, amit nyújtott? — Többszörös kiváló dolgozó vagyok és kiváló újító is. Amikor munkatársaival ismerkedtem, azt kértem, hogy mondjanak egy példát, amely jellemző Ágoston Istvánná alap­anyag-ellátási osztályvezetőre. „Szívós, szorgalmas, mindent megtanult, ami a munkájához kell" — sorolták. Jó ez, de... Ekkor a homlokára csapott az egyik mun­katárs: — Nagymosás közben kitalált egy újítást. Másnap reggel velünk „véleményez­tette", mit szólunk hozzá. Ebből is újítás lett. Ancsa, amikor otthon van, akkor is bent van. Ilyen ő. — dunajcsik Ilona — a­tenrensti BUDAPEST Busz I. Az 1715-ös üzem brigádjai december 11-én teljesítették éves homlok- és hátfal­gyártási kötelezettségüket az egyedi részé­re. Az 1712-es üzem szocialista brigádjai december 8-ig átalakítottak 150 alvázat a török autóbuszokhoz, ezzel is segítették az 1979. évi terv sikeres teljesítését. Busz II A fényezőüzem időarányosan teljesítette kongresszusi vállalását. Anyagmegtakarí­tás: epamin alapozóból és edzőből 3000 kg, epodur töltőalapból és edzőből 8000, auplast giftből és edzőből 2000 és terap­­hon szigetelőből 7000 kilogramm. Az üzemben továbbfejlesztették a mun­kavédelmi őr mozgalmat. Az ipari ártal­mak csökkentését szolgálták a Renault cég csiszológépeinek próbái. Közép- és felső­fokú politikai képzésre hét főt iskoláztak be. A gyáregység szocialista brigádjainak negyedik negyedéves értékelésekor a kö­vetkező brigádokat jutalmazták meg: Zalka Máté (székgyártó üzem), Vörösmarty Műszaki (fényezőüzem), Ifjúsági II., Ady Endre (1725-ös üzem), Révai, Zalka Máté (1726-os üzem), Petőfi (1727-es üzem), Vörös Csillag, Kossuth (1728-as üzem), Janovetz Margit (1729-es üzem­anyagel­látó csoport). Nagy erőfeszítést igényel a gyáregység brigádjaitól az öt új konstrukciójú 250.58 SZu kivitelű autóbusz elkészítése. 3-as gyáregység A második félévben a szocialista brigá­dok 27 900 forint értékben vásároltak szépirodalmi könyveket az üzemi könyv­­terjesztőnél, a közönségszervezőnél pedig 10400 forint értékű színházjegyet. Szerszám A Dimitrov és a Kossuth Szocialista Brigád határidőre elkészítette az üzem­anyagtartály új konstrukciójú mélyhúzó szerszámát, mellyel minőségi javulást ért el. SZÉKESFEHÉRVÁR Az 1-es gyáregység Mező Imre Szocialista Brigádja a kongresszusi munkaversenyben szép eredményeket ért el: teljesítményük 123 százalék, öt újításuk haszna 500 ezer forint, anyagmegtakarításuk 220 ezer fo­rint. A nemzetközi gyermekév alkalmából a mozgásképtelen gyermekek részére négy tolókocsit készítettek társadalmi munká­ban. A szerszámüzem Kilián György komp­lex brigádja — kongresszusi felajánlásuk tel­jesítéseként 392 400 forintot takarított meg. A GYGO Tyereskova, valamint a Hor­tensia Allende Szocialista Brigád kong-Aki csak felületesen ismeri egy könyvtár életét, azt gondolhatja, a könyvtárban az emberek olvasgatnak, nézelődnek, keres­gélnek, könyveket lapoznak. Vagyis, köl­csönöznek. Tehát minden a könyvhöz kö­tődik. Legfeljebb még odáig merészkednek a gondolatban, hogy a könyvtárban újságo­kat és folyóiratokat is lehet olvasni. A könyvtáros pedig visszaveszi a könyvet, kiadja az újat, keres, ajánl. S ezzel be is fejeződött a munkája. Pedig ez így még egyszerű gondolkodással sem igaz. S hogy resszusi vállalásának teljesítéseként 116 210 forintot takarított meg. A kísérleti üzem Május 1., valamint a Szamuely Tibor Szocialista Brigád a kong­resszusi versenyben a határidők lerövidíté­sével 268 080 forintot takarított meg. Az értékesítési főosztály Május 1. és Kossuth Lajos Szocialista Brigádja 590 ezer forint megtakarítást ért el felújítással, célszerszámok, oktató jellegű metszetek készítésével. Kiemelkedően dolgoztak: Kajári Béla és Lengyel István brigádtagok. A közgazdasági és munkaügyi főosztály Bajcsy-Zsilinszky Endre és Rosa Luxem­burg Szocialista Brigád csatlakozott a budapesti gyár Szervező Szocialista Bri­gád felhívásához. MÓR Az alkalmazotti terület Hámán Kató Szocialista Brigádja kapcsolatot teremtett a 14. sz. Volán móri üzemegység azonos nevű szocialista brigádjával. A baráti talál­kozó keretében a Móri Művelődési Köz­pontban beszélgettek a munkaverseny­­mozgalom tapasztalatairól, helyi sajátossá­gairól. A KISZ és a szakszervezet rendezésében beindított Milliókkal együtt című vetélke­dősorozat telephelyi középdöntőjét bo­nyolították le december 12-én a járási művelődési házban. Tizenhat szocialista brigád versenyzett a döntőbe kerülésért. SZEGED A budapesti Szervező Szocialista Brigád felhívásához az alábbi érintett szakterületű brigádok csatlakoztak: Bánki Donát (tech­nológiai osztály) Marx Károly (munkaügyi osztály) Dimitrov (számv. osztály) Marke­ting (anyag-áruforg. osztály) mennyire nem, arra legjobb bizonyíték a művelődési központban üzemelő szakszer­vezeti könyvtár. Munkájukból elsősorban azok a sokakat érintő, szerteágazó felada­tok leptek meg, amelyket a szorosan vett könyvtári munkán kívül év elejétől november végéig végeztek. (Azért említem csak ezt az időszakot, mert a könyvtár vezetőjével, Hoffmann Józsefnével decem­ber elején beszélgettem, és az adatok év végéig még módosultak.) A sorrend nem jelent egyúttal értékren­det is, ennek ellenére mégis egy igen érté­kes tevékenységükkel kezdeném. Szak­munkástanulókat korrepetáltak. De nem egyszer-kétszer, hanem tizennégy alkalom­mal. Ezeket, a könnyítést és segítséget adó órákat 178 tanuló vette igénybe. Az általá­nos iskolásoknak tartott osztályfoglal­kozások száma szintén tizenhat, részt­vevője 388 gyerek. Ez a rendkívül magas szám egyértelműen az érdeklődést tanú­sítja. A meseklub foglalkozásait 241 gyer­mek élvezte. A rendezvényekből az óvodá­sok se maradtak ki. Hat alkalommal 161 apróság fordult meg a könyvtárban. A két könyvtári rendezvényre százhatvanöten voltak kíváncsiak. Mindez a könyvtár munkájának csak egyik, de igen jelentős része. Másik, nem kevésbé fontos maga a könyvkölcsönzés A számok szinte túlontúl szépek. S ezek az adatok egyértelműen nemcsak a szakszer­vezeti könyvtár választékának gazdagságát bizonyítják, hanem azt is, hogy a munkát lelkes, hozzáértő és hivatásukat szerető könyvtárosok végzik. Ez év január elsejétől november 31-ig a könyvtárba 1139-en iratkoztak be, 26 ezer 362 kötet könyvet kölcsönöztek. Természetesen, a beiratko­zottak száma sohasem azonos a könyvtárat látogatókéval, az utóbbi ugyanis: 10 ezer 259 ember. Ez időszak bibliobuszi adatai is ismertek már. S ezek azt tanúsítják, hogy a könyvtárbusz igen jó gondolat volt, a dolgozók megszokták, megkedvelték, szinte már várják, ha valamiért megszűnne, hiányát alaposan megéreznék, nemcsak a könyvtár, hanem a gyár dolgozói is. A buszon 7706-an fordultak meg, s ők 15474 kötetet vittek haza olvasni. A be­iratkozottak száma itt pontosan 819. — tarpai a. — Negyvenkétezer könyvet kölcsönöztek □□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□a Garai Jenő, az üzemfenntartási gyáregység műszaki osztályának csoportvezetője. Lel­kes, fiatal újító, aki eddig már több mint egymillió forint megtakarítást hozott a vállalatnak. Az elmúlt évben a kiváló újító kitüntetés arany fokozatát kapta. — Az a lényeg, hogy titokban maradjon — súgta a lány a telefonba. — Meglepetésnek szánom. Jó kis meglepetés lesz, mi? Különben nem elle­nezte ő a karikagyűrűt. Vettünk volna, ha ka­punk. De ebben a mos­tani aranylázban. Ezért gondoltam rád. Anyagot hozok én. Arra ne legyen gondod. Oké? Néhány óra múlva újra csöngött a telefon az ötvösműhely asztalán. A bemutatkozás után a férfi zavartan kezdett bele a mondókájába. — Biztosan hallottad, hogy összeházasodunk. És szóval, nem kaptunk gyűrűt. Már le is mond­tunk róla. De azért jó volna. Arra gondoltam, hátha te tudnál segíteni. Ha elvállalnád, hogy csi­nálsz nekünk, összeszed­ném otthon a régi ara­nyat. Csak arra kérlek, ne szólj róla. Szeretném, ha meglepetés lenne... díj If fiát atanítLjijutu Nehéz megmondani ki volt meglepettebb, amikor két hét múlva összefutottak a műhely közelében. — Hát te? — nézett csodálkozva a lány. — És te? — vágott vissza a fiú. — Itt voltam nem messze, anyunak... szóval a barátnőjénél. De te hol jársz? - Az a srác tudod, akivel együtt fociztam, erre lakik és hozzá indul­tam. De nem fontos. Egy darabig huzakod­­tak, aztán együtt indul­tak a közös ismerőshöz. - Na két jómadár! Hogy a kánya csípne meg benneteket! — fogadta őket az ötvös. Azután se szó, se beszéd mindkettő­jüknek egy-egy kis zacskót nyomott a kezé­be. A lány a régi pecsét­gyűrűt, a fiú nagymamája öreg fülbevalóját kapta vissza. - És most figyeljetek, ha már meglepetést akar­tatok. Itt ez a pár karika­gyűrű. Nektek csináltam. Nászajándékba. — b. a. — NEM GONDOLOD, HOGY VALAMI MÁS KELLENE? Türelemmel magyaráz, mi megszerettük Már hetek óta nem hagyott nyugodni az ügy. A végén nem bírtam tovább. Odamen­tem hozzá és megkérdeztem. — Mondd, miért csökkent a közművelő­dési munka az utóbbi időben? Már hó­napok óta alig-alig van rendezvény vagy előadás. Mi történt? Ördös Sándor, a közművelődési bizott­ság elnöke furcsán és zavartan pislogott rám. — Hát, tudod, iskolába járok és sokat kell tanulnom. Meg nyáron nagyon nehéz volt becsalni a dolgozókat egy-egy rendez­vényre. Olyankor mindenki elfoglalt — fe­lelte. — De azért csak többet kellene tenni — mondtam —, hiszen a bizottságban rajtad kívül mások is vannak. Nem? — Vannak. Tudod, nekik is, nekem is sok a munkám, meg mást is kell csinálni, nem csak ezt — válaszolt halkan. Kis vára­kozás után folytatta. — Azért ez évben is tettünk valamit. Ha akarod, elmondom. — Jó, hallgatlak. — A politikai előadások, melyek minden évben rendszeresen vannak, elég sok ener­giámat lekötik. Ezen kívül fölkészítettem a brigádokat a „Munka és műveltség" vetél­kedőre. Különböző kirándulásokat szer­veztünk „Négy évszak — négy táj" címen. Ezek nagyon jól sikerültek. Mindig sok jelentkező volt, úgy kellett kiválasztani a brigádokból azokat, akik megérdemelték, hogy elmehessenek, TIT előadásokat is szerveztünk. Ezen sajnos, nagyon kevést vettek részt. Aztán voltak névadók, nyu­díjas ünnepségek. Szóval, nem unatko­zunk. — De ez mind kevés — próbáltam­­ csalni az igazi indokot. — Nem gondol, hogy kellene néhány más, szórakozta jellegű előadást is szervezni? 1978-ban se ilyen volt. Emlékszem, az igazgató­ akkor azt mondta „a közművelők semn meglovasodtak az idén”. Igaz? — Emlékszem rá, hogy ezt mondta sóhajtott. Majd meglátod, 1980-ba minden rendben lesz. Már ezeken a terv­­en dolgozunk. — Nem említenél meg néhányat? — Elsősorban az oktatásokat említené! A szakmunkások továbbképzését, politik oktatásokat, TIT előadásokat, író-olvas találkozót, az újra kiírt „Munka és műves­ség" vetélkedőre való fölkészítést. Kirá­dulásokat az ország más-más vidékeire,­­ a sportról sem feledkezünk meg. Sajnos legnagyobb baj az, hogy nincs helyiségün Ha elhívunk egy-egy művészt vagy előadó mindig szégyenlem magam, hogy az ebéd­lőben kell megtartani az előadását tömör ételszag kíséretében. Ahogy hallgattam az elmondottak, igazat kellett adnom neki. Hol is lehet­ máshol rendezvényt tartani, ha nem , ebédlőben? Igaz, itt csak száz ember ii él, de legalább néha megtelne. — Soha nem lesz nekünk valami klub­helyiségünk, ahol esetleg kisebb csoportt foglalkozásokat, brigádtalálkozókat vac, előadásokat tarthatnánk? — kérdeztem. — De lesz. Nem is sokára. Az ürem területén fognak építeni egy kultúrterme ahol előadásokat, de gyűléseket is tarth­tunk. — És addig? — Jó a kapcsolatunk a Bartók Béla M­velődési Házzal. Ők szívesen látnak mi­den szocialista brigádot a rendezv­éyeiken. Most is ők látják vendégül a­z Imre Szocialista Brigádot. Ők már évek járnak a művelődési házba. A brigádvez­tőjét beválasztották a művelődési ház te­sadalmi vezetőségébe is. Ez a kijelentés kíváncsivá tett. Milyi viszony lehet egy szocialista brigád és e­ művelődési ház között? És hogyan jött­­ létre? A csiszolóműhelyben megkereste Némák Dezsőnét, a Mező Imre Szociális Brigád vezetőjét. — Mondd, Magdi, hogyan kerültett kapcsolatba a Bartók Béla Művelődő Házzal? — Hát ez nagyon érdekes eset volt kezdte el, és leállította a gépét.­­ Munka és műveltség vetélkedőjére készü­lünk, nagy erőbedobással. De megakad­tunk, hiszen a művészeti kérdések köz talán a legnehezebbet a tárlat-látogató választottuk. Közösen megbeszéltük, fe keressük a Bartók Béla Művelődési H. igazgatóját és segítséget kérünk tőle. Val­mennyien fölkerekedtünk és elmentün Nagy szeretettel fogadtak bennünket, « Pacsika Emília, Művészeti előadót bízta meg, hogy segítsen nekünk. Olyan közér­hetően és türelemmel magyarázott mi­denről, hogy megszerettette velünk a re­ményeket és a szobrokat. Azóta is szíves látogatunk tárlatokat. Kicsit már értünk hozzá. ERRŐL NEM SOK JÓT MONDHATOK — És mi lett a vetélkedővel? — Bejutottunk a megyei döntőbe,­­ sajnos ott elvéreztünk — válaszolt Kiss szomorúan. — A további kapcsolatotokról szere­tém, ha beszélnél — kértem Nemáknét. — Nagyon jó. Engem beválasztottak művelődési ház társadalmi vezetőségébe amit nagy megtiszteltetésnek tartok. — Arra kérlek, mondj valamit a leg­utóbbi közösen szervezett rendezvényt­­ekről. — Erről szívesen beszélek, bár van, an bánt. De majd elmodnom. Mivel tudott hogy nekünk nincs helyiségünk, eltervez­tük, hogy a vállalat vezetőit és dolgozóit művelődési ház vezetőit, összehozzuk eg kis baráti beszélgetésre, ott a művelődés­házban. Gondoltam, közösen kitalálni valamit, amivel segítjük a gyár dolgozói­­hogy valahol művelődhessenek. A talá­kozó előtt két pesti művész is föllépett Műsoruk nem volt valami magas szintű Már jobbat is láttunk. De nem ez volt lényeg. A műsor után leültünk és tervez­getni kezdtünk. Februárban Ikarus-hete rendezünk, több előadással és kiállítássá Remélem, sikerülni fog. Megbeszéltük az is, hogy a szocialista brigádokkal több találkozót szervezünk ott. Legalábbi addig, amíg a helyiséggondunk megoldó­dik. — Szeretném, ha az üzemi művelődés munkáról is mondanál véleményt. Tagja vagy az üszb-nek. — Erről nem sok jót mondhatok — le­gyintett. — Rossz körülmények közt van az üzemi kultúra. Sajnos, nem mindenk érti meg, hogy a munkásművelődés segí­tése senki részéről sem szívesség. Ennek támogatása törvénybe van iktatva. Az anyagi és erköcsi támogatást megkaptuk , szakszervezettől, de a többit nekünk kel megtenni. Igazat adtam Nemáknénak, és bizony jó lenne mérlegelni, megteszünk-e mindent, cél érdekében? Czutor Dezső

Next