Ikarus, 1980 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1980-01-12 / 1. szám
Amikor kicsi voltam, nem játszottál velem Senki sem akad fönn rajta, hogy miért éppen Ágoston Istvánné, a törzsgyár alapanyagellátási osztály vezetője. Régesrégen befogadták, elfogadták, természetes. Amikor kilenc évvel ezelőtt osztályvezetőnek kinevezték, az is kézenfekvő volt. Sok-sok éven át anyagbeszerzőként dolgozott. Üveg-, csavar-, fa-, alumínium-, papír-írószer-, színesfémek után futkosott. Először 1975-ben lépett egyet, csoportvezetőnek nevezték ki. Öt év után osztályvezetőnek, kit az idegek szünet nélkül tanulnak Az ismert nagy, és közepes létszámú vállalatoknál női osztályvezető ilyen területen nincs. Legföljebb csoportvezetőséget vállalnak. Még azt sem szívesen. Erre épp az alapanyagellátási osztály legrégibb munkatársa a példa. Amikor fölkínálták neki, hogy legyen csoportvezető, köszönettel visszautasította. Azért, mert távol lakik a gyártól, kevesebb ideje jutna a gyermeknevelésre. (Egy gyermeke van, de a férje vezető). A másik érdekesség: a férfiak elmennek az alapanyagellátási osztályról, a nők gyökeret eresztenek. Ágostonnén kívül tíz nő (és egy férfi) dolgozik az osztályon. A nők tizenkét-tizenöt húszhuszonöt éve, Gyes után örömmel térnek vissza. (Példa rá Bori Sándorné, aki főosztályon belül az osztályvezető-helyettességet is vállalta). A férfiak viszont gyorsan fogják a kalapjukat... vagy azonos nemű főnököt keresnek. Legfőbb kifogásuk, hogy nem szeretnek papírokkal bíbelődni, kartonokat vezetni. Ha fejből gazdálkodhatnának, talán megmaradnának... Ez azonban itt tilos. Ezek szerint tipikus női munka volna ez a terület? Ahol fáról, színesfémről, sárga és vörösrézről, hegesztőanyagokról, papírról, írószerről, az összes vas és acélról, csőröd és lemezekről, kábelekről kell gondoskodni? Ahol a fél ország gyáraival kapcsolatban állnak? Ahol műszaki emberekkel arról kell vitatkozni, hogy a szovjet, a kínai autóbuszokhoz ennyi és ennyi anyag kell, de egy dekával nem több? — És ezt be is kell bizonyítani — mondja Ágostonná. — Nem könnyű odaállni, erről vitázni. Aprólékosság, következetesség, határozottság, ez szükséges itt. S jó idegek! „De kérem, értse meg! — mondja a telernka Ágostonná. (A másik sehogyan se érti.) — Az egy szociális foglalkoztató, ahonnan az anyagot szállítja Segédmunkásuk nincs. Föl kell rakni az anyagot. Az utcán nem maradhat. A miénk az anyag.” A vonal túlsó végén lévő végre megérti, de rögtön utána Mohács fut be, ahonnan az ígérttől eltérően küldenék a farostot. Ágostonná ebbe sem megy bele. — Ettől függ a prémiuma? — Nem. A tervteljesítéstől. De nem mindegy, hogy az normális ütemben megy, vagy fejtetőre állítva. Itt az idegek szünet nélkül táncolnak. Az anyagellátással mindig is baj volt. Többségét meghatározott gyártóműtől vehetjük. Ha az nekünk nem jó, sem a minősége, sem a szállítási ideje, nincs lehetőségünk, hogy másoktól rendeljünk... Szoktam-e kiabálni? Jobban szeretek kérni, könyörögni. Többre jutok vele. Határozott vagyok-e? Harminc éve dolgozom ezen a területen. Tudom, mit kell csinálni, tudom, hogy mit akarok. Elég jó a memóriám is. Közel az ötvenhez ez a készség csökkenhet. Azért van a naptár, a határidő napla, hogy fölírjam, amit elfelejtenék. Munkatársaim megszokták a visszakérdezést is. Igen, előfordul, hogy eltitkolnak valamit, „mellébeszélnek". De pusztán jóindulatból. Ha a termeléssel baj van, ideges vagyok. Nem szóltunk, Ancsa — mondják ilyen esetben, nem akartuk, hogy mérgelődjél. — Akadnának-e, akik szívesen vezetnék ezt az osztályt? Például férfiak? Megfizetik ezt a munkát? — Ezért az állásért nem kapkodnak. Se a vezetők, se a beosztottak. A nyáron bezárt az óvoda. Lévén többgyermekes osztály, munkatársaim kénytelenek voltak otthon maradni. Hárman gyesre mentek, egy kollegánk nyugdíjba. Rajtam kívül ketten voltunk... hetekig. Ennyi gyakorlott ember helyett figyelni, dolgozni, új embereket betanítani... Ami a fizetést illeti úgy számolok: itt tizenketten vagyunk, máshol mondjuk tizenöten... Ahol nagyobb a felelősség, több a pénz is. Más oldalról is kiegyensúlyozottnak érzem magam: a véleményemre figyelnek, elfogadják. Ami az igazi gondot jelenti, az teljesen más jellegű. Kevés a pénz, nem építhetünk raktárt. Szabadban tároljuk az anyagokat. A nylont lelopják róla... Ezek okozzák a fejfájást. — Naponta mennyit tölt a gyárban? Általában kilenc órát. Szerencsére tíz percre lakom a gyártól. Amikor csoportvezető voltam, gyakran nyolc órakor jártam haza. Sok vita volt emiatt otthon. A fiam, lányom iskolába jár. Nagy-nagy szerencsém volt, hogy a kétszobás lakásban velünk élt az anyósom. Ő megfőzött. A férjem itt dolgozik a gyárban. Géplakatos az üzemfenntartáson. A bevásárlásban mindig segített. A több munka, a mosás, a takarítás, a gyerekekkel való olvasás, maradt nekem. Mai ésszel azt mondom: nem biztos, hogy abban az időben annyit kellett volna dolgoznom. Ez az én hibám volt. Többet és többet akartam. Nem tudtam nemet mondani. Ma már tudok. Eltelt néhány év... A lányom, a vejem is itt dolgozik, a gyárban. Háromhónapos múlt az unokám. Nem is olyan régen mondta a kislányom, anyu, amikor kicsi voltam, sokszor nem játszottál velem... — Észrevették azt a többletet, amit nyújtott? — Többszörös kiváló dolgozó vagyok és kiváló újító is. Amikor munkatársaival ismerkedtem, azt kértem, hogy mondjanak egy példát, amely jellemző Ágoston Istvánná alapanyag-ellátási osztályvezetőre. „Szívós, szorgalmas, mindent megtanult, ami a munkájához kell" — sorolták. Jó ez, de... Ekkor a homlokára csapott az egyik munkatárs: — Nagymosás közben kitalált egy újítást. Másnap reggel velünk „véleményeztette", mit szólunk hozzá. Ebből is újítás lett. Ancsa, amikor otthon van, akkor is bent van. Ilyen ő. — dunajcsik Ilona — atenrensti BUDAPEST Busz I. Az 1715-ös üzem brigádjai december 11-én teljesítették éves homlok- és hátfalgyártási kötelezettségüket az egyedi részére. Az 1712-es üzem szocialista brigádjai december 8-ig átalakítottak 150 alvázat a török autóbuszokhoz, ezzel is segítették az 1979. évi terv sikeres teljesítését. Busz II A fényezőüzem időarányosan teljesítette kongresszusi vállalását. Anyagmegtakarítás: epamin alapozóból és edzőből 3000 kg, epodur töltőalapból és edzőből 8000, auplast giftből és edzőből 2000 és teraphon szigetelőből 7000 kilogramm. Az üzemben továbbfejlesztették a munkavédelmi őr mozgalmat. Az ipari ártalmak csökkentését szolgálták a Renault cég csiszológépeinek próbái. Közép- és felsőfokú politikai képzésre hét főt iskoláztak be. A gyáregység szocialista brigádjainak negyedik negyedéves értékelésekor a következő brigádokat jutalmazták meg: Zalka Máté (székgyártó üzem), Vörösmarty Műszaki (fényezőüzem), Ifjúsági II., Ady Endre (1725-ös üzem), Révai, Zalka Máté (1726-os üzem), Petőfi (1727-es üzem), Vörös Csillag, Kossuth (1728-as üzem), Janovetz Margit (1729-es üzemanyagellátó csoport). Nagy erőfeszítést igényel a gyáregység brigádjaitól az öt új konstrukciójú 250.58 SZu kivitelű autóbusz elkészítése. 3-as gyáregység A második félévben a szocialista brigádok 27 900 forint értékben vásároltak szépirodalmi könyveket az üzemi könyvterjesztőnél, a közönségszervezőnél pedig 10400 forint értékű színházjegyet. Szerszám A Dimitrov és a Kossuth Szocialista Brigád határidőre elkészítette az üzemanyagtartály új konstrukciójú mélyhúzó szerszámát, mellyel minőségi javulást ért el. SZÉKESFEHÉRVÁR Az 1-es gyáregység Mező Imre Szocialista Brigádja a kongresszusi munkaversenyben szép eredményeket ért el: teljesítményük 123 százalék, öt újításuk haszna 500 ezer forint, anyagmegtakarításuk 220 ezer forint. A nemzetközi gyermekév alkalmából a mozgásképtelen gyermekek részére négy tolókocsit készítettek társadalmi munkában. A szerszámüzem Kilián György komplex brigádja — kongresszusi felajánlásuk teljesítéseként 392 400 forintot takarított meg. A GYGO Tyereskova, valamint a Hortensia Allende Szocialista Brigád kong-Aki csak felületesen ismeri egy könyvtár életét, azt gondolhatja, a könyvtárban az emberek olvasgatnak, nézelődnek, keresgélnek, könyveket lapoznak. Vagyis, kölcsönöznek. Tehát minden a könyvhöz kötődik. Legfeljebb még odáig merészkednek a gondolatban, hogy a könyvtárban újságokat és folyóiratokat is lehet olvasni. A könyvtáros pedig visszaveszi a könyvet, kiadja az újat, keres, ajánl. S ezzel be is fejeződött a munkája. Pedig ez így még egyszerű gondolkodással sem igaz. S hogy resszusi vállalásának teljesítéseként 116 210 forintot takarított meg. A kísérleti üzem Május 1., valamint a Szamuely Tibor Szocialista Brigád a kongresszusi versenyben a határidők lerövidítésével 268 080 forintot takarított meg. Az értékesítési főosztály Május 1. és Kossuth Lajos Szocialista Brigádja 590 ezer forint megtakarítást ért el felújítással, célszerszámok, oktató jellegű metszetek készítésével. Kiemelkedően dolgoztak: Kajári Béla és Lengyel István brigádtagok. A közgazdasági és munkaügyi főosztály Bajcsy-Zsilinszky Endre és Rosa Luxemburg Szocialista Brigád csatlakozott a budapesti gyár Szervező Szocialista Brigád felhívásához. MÓR Az alkalmazotti terület Hámán Kató Szocialista Brigádja kapcsolatot teremtett a 14. sz. Volán móri üzemegység azonos nevű szocialista brigádjával. A baráti találkozó keretében a Móri Művelődési Központban beszélgettek a munkaversenymozgalom tapasztalatairól, helyi sajátosságairól. A KISZ és a szakszervezet rendezésében beindított Milliókkal együtt című vetélkedősorozat telephelyi középdöntőjét bonyolították le december 12-én a járási művelődési házban. Tizenhat szocialista brigád versenyzett a döntőbe kerülésért. SZEGED A budapesti Szervező Szocialista Brigád felhívásához az alábbi érintett szakterületű brigádok csatlakoztak: Bánki Donát (technológiai osztály) Marx Károly (munkaügyi osztály) Dimitrov (számv. osztály) Marketing (anyag-áruforg. osztály) mennyire nem, arra legjobb bizonyíték a művelődési központban üzemelő szakszervezeti könyvtár. Munkájukból elsősorban azok a sokakat érintő, szerteágazó feladatok leptek meg, amelyket a szorosan vett könyvtári munkán kívül év elejétől november végéig végeztek. (Azért említem csak ezt az időszakot, mert a könyvtár vezetőjével, Hoffmann Józsefnével december elején beszélgettem, és az adatok év végéig még módosultak.) A sorrend nem jelent egyúttal értékrendet is, ennek ellenére mégis egy igen értékes tevékenységükkel kezdeném. Szakmunkástanulókat korrepetáltak. De nem egyszer-kétszer, hanem tizennégy alkalommal. Ezeket, a könnyítést és segítséget adó órákat 178 tanuló vette igénybe. Az általános iskolásoknak tartott osztályfoglalkozások száma szintén tizenhat, résztvevője 388 gyerek. Ez a rendkívül magas szám egyértelműen az érdeklődést tanúsítja. A meseklub foglalkozásait 241 gyermek élvezte. A rendezvényekből az óvodások se maradtak ki. Hat alkalommal 161 apróság fordult meg a könyvtárban. A két könyvtári rendezvényre százhatvanöten voltak kíváncsiak. Mindez a könyvtár munkájának csak egyik, de igen jelentős része. Másik, nem kevésbé fontos maga a könyvkölcsönzés A számok szinte túlontúl szépek. S ezek az adatok egyértelműen nemcsak a szakszervezeti könyvtár választékának gazdagságát bizonyítják, hanem azt is, hogy a munkát lelkes, hozzáértő és hivatásukat szerető könyvtárosok végzik. Ez év január elsejétől november 31-ig a könyvtárba 1139-en iratkoztak be, 26 ezer 362 kötet könyvet kölcsönöztek. Természetesen, a beiratkozottak száma sohasem azonos a könyvtárat látogatókéval, az utóbbi ugyanis: 10 ezer 259 ember. Ez időszak bibliobuszi adatai is ismertek már. S ezek azt tanúsítják, hogy a könyvtárbusz igen jó gondolat volt, a dolgozók megszokták, megkedvelték, szinte már várják, ha valamiért megszűnne, hiányát alaposan megéreznék, nemcsak a könyvtár, hanem a gyár dolgozói is. A buszon 7706-an fordultak meg, s ők 15474 kötetet vittek haza olvasni. A beiratkozottak száma itt pontosan 819. — tarpai a. — Negyvenkétezer könyvet kölcsönöztek □□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□a Garai Jenő, az üzemfenntartási gyáregység műszaki osztályának csoportvezetője. Lelkes, fiatal újító, aki eddig már több mint egymillió forint megtakarítást hozott a vállalatnak. Az elmúlt évben a kiváló újító kitüntetés arany fokozatát kapta. — Az a lényeg, hogy titokban maradjon — súgta a lány a telefonba. — Meglepetésnek szánom. Jó kis meglepetés lesz, mi? Különben nem ellenezte ő a karikagyűrűt. Vettünk volna, ha kapunk. De ebben a mostani aranylázban. Ezért gondoltam rád. Anyagot hozok én. Arra ne legyen gondod. Oké? Néhány óra múlva újra csöngött a telefon az ötvösműhely asztalán. A bemutatkozás után a férfi zavartan kezdett bele a mondókájába. — Biztosan hallottad, hogy összeházasodunk. És szóval, nem kaptunk gyűrűt. Már le is mondtunk róla. De azért jó volna. Arra gondoltam, hátha te tudnál segíteni. Ha elvállalnád, hogy csinálsz nekünk, összeszedném otthon a régi aranyat. Csak arra kérlek, ne szólj róla. Szeretném, ha meglepetés lenne... díj If fiát atanítLjijutu Nehéz megmondani ki volt meglepettebb, amikor két hét múlva összefutottak a műhely közelében. — Hát te? — nézett csodálkozva a lány. — És te? — vágott vissza a fiú. — Itt voltam nem messze, anyunak... szóval a barátnőjénél. De te hol jársz? - Az a srác tudod, akivel együtt fociztam, erre lakik és hozzá indultam. De nem fontos. Egy darabig huzakodtak, aztán együtt indultak a közös ismerőshöz. - Na két jómadár! Hogy a kánya csípne meg benneteket! — fogadta őket az ötvös. Azután se szó, se beszéd mindkettőjüknek egy-egy kis zacskót nyomott a kezébe. A lány a régi pecsétgyűrűt, a fiú nagymamája öreg fülbevalóját kapta vissza. - És most figyeljetek, ha már meglepetést akartatok. Itt ez a pár karikagyűrű. Nektek csináltam. Nászajándékba. — b. a. — NEM GONDOLOD, HOGY VALAMI MÁS KELLENE? Türelemmel magyaráz, mi megszerettük Már hetek óta nem hagyott nyugodni az ügy. A végén nem bírtam tovább. Odamentem hozzá és megkérdeztem. — Mondd, miért csökkent a közművelődési munka az utóbbi időben? Már hónapok óta alig-alig van rendezvény vagy előadás. Mi történt? Ördös Sándor, a közművelődési bizottság elnöke furcsán és zavartan pislogott rám. — Hát, tudod, iskolába járok és sokat kell tanulnom. Meg nyáron nagyon nehéz volt becsalni a dolgozókat egy-egy rendezvényre. Olyankor mindenki elfoglalt — felelte. — De azért csak többet kellene tenni — mondtam —, hiszen a bizottságban rajtad kívül mások is vannak. Nem? — Vannak. Tudod, nekik is, nekem is sok a munkám, meg mást is kell csinálni, nem csak ezt — válaszolt halkan. Kis várakozás után folytatta. — Azért ez évben is tettünk valamit. Ha akarod, elmondom. — Jó, hallgatlak. — A politikai előadások, melyek minden évben rendszeresen vannak, elég sok energiámat lekötik. Ezen kívül fölkészítettem a brigádokat a „Munka és műveltség" vetélkedőre. Különböző kirándulásokat szerveztünk „Négy évszak — négy táj" címen. Ezek nagyon jól sikerültek. Mindig sok jelentkező volt, úgy kellett kiválasztani a brigádokból azokat, akik megérdemelték, hogy elmehessenek, TIT előadásokat is szerveztünk. Ezen sajnos, nagyon kevést vettek részt. Aztán voltak névadók, nyudíjas ünnepségek. Szóval, nem unatkozunk. — De ez mind kevés — próbáltam csalni az igazi indokot. — Nem gondol, hogy kellene néhány más, szórakozta jellegű előadást is szervezni? 1978-ban se ilyen volt. Emlékszem, az igazgató akkor azt mondta „a közművelők semn meglovasodtak az idén”. Igaz? — Emlékszem rá, hogy ezt mondta sóhajtott. Majd meglátod, 1980-ba minden rendben lesz. Már ezeken a terven dolgozunk. — Nem említenél meg néhányat? — Elsősorban az oktatásokat említené! A szakmunkások továbbképzését, politik oktatásokat, TIT előadásokat, író-olvas találkozót, az újra kiírt „Munka és művesség" vetélkedőre való fölkészítést. Kirádulásokat az ország más-más vidékeire, a sportról sem feledkezünk meg. Sajnos legnagyobb baj az, hogy nincs helyiségün Ha elhívunk egy-egy művészt vagy előadó mindig szégyenlem magam, hogy az ebédlőben kell megtartani az előadását tömör ételszag kíséretében. Ahogy hallgattam az elmondottak, igazat kellett adnom neki. Hol is lehet máshol rendezvényt tartani, ha nem , ebédlőben? Igaz, itt csak száz ember ii él, de legalább néha megtelne. — Soha nem lesz nekünk valami klubhelyiségünk, ahol esetleg kisebb csoportt foglalkozásokat, brigádtalálkozókat vac, előadásokat tarthatnánk? — kérdeztem. — De lesz. Nem is sokára. Az ürem területén fognak építeni egy kultúrterme ahol előadásokat, de gyűléseket is tarthtunk. — És addig? — Jó a kapcsolatunk a Bartók Béla Mvelődési Házzal. Ők szívesen látnak miden szocialista brigádot a rendezvéyeiken. Most is ők látják vendégül az Imre Szocialista Brigádot. Ők már évek járnak a művelődési házba. A brigádveztőjét beválasztották a művelődési ház tesadalmi vezetőségébe is. Ez a kijelentés kíváncsivá tett. Milyi viszony lehet egy szocialista brigád és e művelődési ház között? És hogyan jött létre? A csiszolóműhelyben megkereste Némák Dezsőnét, a Mező Imre Szociális Brigád vezetőjét. — Mondd, Magdi, hogyan kerültett kapcsolatba a Bartók Béla Művelődő Házzal? — Hát ez nagyon érdekes eset volt kezdte el, és leállította a gépét. Munka és műveltség vetélkedőjére készülünk, nagy erőbedobással. De megakadtunk, hiszen a művészeti kérdések köz talán a legnehezebbet a tárlat-látogató választottuk. Közösen megbeszéltük, fe keressük a Bartók Béla Művelődési H. igazgatóját és segítséget kérünk tőle. Valmennyien fölkerekedtünk és elmentün Nagy szeretettel fogadtak bennünket, « Pacsika Emília, Művészeti előadót bízta meg, hogy segítsen nekünk. Olyan közérhetően és türelemmel magyarázott midenről, hogy megszerettette velünk a reményeket és a szobrokat. Azóta is szíves látogatunk tárlatokat. Kicsit már értünk hozzá. ERRŐL NEM SOK JÓT MONDHATOK — És mi lett a vetélkedővel? — Bejutottunk a megyei döntőbe, sajnos ott elvéreztünk — válaszolt Kiss szomorúan. — A további kapcsolatotokról szeretém, ha beszélnél — kértem Nemáknét. — Nagyon jó. Engem beválasztottak művelődési ház társadalmi vezetőségébe amit nagy megtiszteltetésnek tartok. — Arra kérlek, mondj valamit a legutóbbi közösen szervezett rendezvénytekről. — Erről szívesen beszélek, bár van, an bánt. De majd elmodnom. Mivel tudott hogy nekünk nincs helyiségünk, elterveztük, hogy a vállalat vezetőit és dolgozóit művelődési ház vezetőit, összehozzuk eg kis baráti beszélgetésre, ott a művelődésházban. Gondoltam, közösen kitalálni valamit, amivel segítjük a gyár dolgozóihogy valahol művelődhessenek. A talákozó előtt két pesti művész is föllépett Műsoruk nem volt valami magas szintű Már jobbat is láttunk. De nem ez volt lényeg. A műsor után leültünk és tervezgetni kezdtünk. Februárban Ikarus-hete rendezünk, több előadással és kiállítássá Remélem, sikerülni fog. Megbeszéltük az is, hogy a szocialista brigádokkal több találkozót szervezünk ott. Legalábbi addig, amíg a helyiséggondunk megoldódik. — Szeretném, ha az üzemi művelődés munkáról is mondanál véleményt. Tagja vagy az üszb-nek. — Erről nem sok jót mondhatok — legyintett. — Rossz körülmények közt van az üzemi kultúra. Sajnos, nem mindenk érti meg, hogy a munkásművelődés segítése senki részéről sem szívesség. Ennek támogatása törvénybe van iktatva. Az anyagi és erköcsi támogatást megkaptuk , szakszervezettől, de a többit nekünk kel megtenni. Igazat adtam Nemáknénak, és bizony jó lenne mérlegelni, megteszünk-e mindent, cél érdekében? Czutor Dezső