Ikarus, 1981 (29. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-23 / 1-2. szám

FEJENKÉNT FÉLMILLIÓ FORINTTAL... További fejlődés: egy ember - két busz Az év első munkanapját Székesfehérvá­ron is munkás nagygyűléssel kezdték. Nyári István szb-titkár az elnökségben köszöntötte Khaut Andrást, a városi párt­­bizottság első titkárát, Karászy György vezérigazgató-helyettest, Fonyó Pétert, a vállalati szakszervezeti bizottság szervező titkárát. Balla Károly gyárigazgató bevezetőjében szólt arról, hogy az év eleji találkozás annyiban tér el a hagyományostól, hogy most ötéves tervciklusról, egy nagyobb időszakról kell számot adni. Az ötéves terv teljesítésében fontos fel­adat volt a régi piacok megtartása mellett új piacok szerzése — elsősorban tőkés relá­cióban. A kitűzött középtávú célok érde­kében gyáron belül sok változtatásra ke­rült sor a gyártásszervezésben, a szerelési és festési technológiában, a műanyagok fo­kozott alkalmazásában, az anyagmozgatás­ban. Erőteljes felfutás jellemezte a terme­lést. Az 1976-os 5857 darabszám 1980-ra 8107 darabra emelkedett. Ez több mint 38 százalék. A tervezett 30 600 autóbusz he­lyett több mint 34 200 kocsi készült. A gyár termelésének gerincét a tervciklus alatt a 200-as család képezte, amely mellé beléptek az idegen alvázas kocsik és a terv­időszak utolsó szakaszában a kellő előfel­tétel hiányában rendkívül sok gonddal, ne­hézséggel jelentkező LED gyártás is. Fejlő­dött a termelésirányítás, kisebb zökkenők­kel ugyan, de megküzdött a feladatokkal. Értékesítési kötelezettségeit a gyár a terv­időszak alatt 139%-ra teljesítette. Az érté­kesítés biztonságát két szocialista partner, a Szovjetunió és az NDK jelentette. Új ve­vőként jelentkezett az öt év során Cseh­szlovákia és Kuba, létrejött az AVIA-Ika­­rus együttműködés. Kubában elkezdődött a 260-asok összeszerelése. A kezdeti ne­hézségek után 1978/79-ben jelentősen emelkedett a dollárbevétel. A nem rubel elszámolású piacon az öt év alatt legna­gyobb vevő Irak volt. Kisebb mértékben szállít a gyár Malgasnak, Jemennek, az NSZK-nak, Kínának és Kuvaitnak. Malgas­­ban 1979-ben összeszerelő üzem indult. A belföldi értékesítés a tervidőszak első há­rom évében fokozatosan fejlődött, majd visszaesett. Legnagyobb vevő a VOLÁN Törszt volt. A gyár gazdasági eredménye 1977-ig emelkedő volt majd a mindenki által is­mert okok miatt csökkenés állt be. Az eredmény mérséklődését döntően a deviza­­szorzók csökkenése és a gazdasági szabá­lyozó rendszer módosítása okozta. Az eredménycsökkenés ellensúlyozására több, az eredményt jó irányba terelő intézkedést tettek. A gyár az 5 éves terv során 2,5 milliárd forinttal járult hozzá az állami költségve­téshez, ami egy dolgozóra vetítve több, mint félmillió forintot tesz ki. Jelentősen előbbre lépett a fehérvári gyár a gyártmányok fejlesztésében, a 200-as tí­­puscsalád újabb tagjainak kifejlesztésében és a KD gyártmányok kidolgozásában. En­nek köszönhető, hogy évenként általában kilenc típus 20—25 típusváltozatát gyár­tották. Az 5 éves terv végére a 6,5 m-es MIDI busztól a 12 m-es gyártmányokig választhattak a vásárlók. Előrehaladás tör­tént a nemzetközi kooperáció területén is. Állandó kapcsolatba kerültek olyan neves világcégekkel, mint a Saviem, Scania, a MAN és mások. A fejlesztések során éven­te nyolcvan műszaki ajánlatot dolgoztak ki a világ különböző tájaira, viszonyaira. Négy olyan távoleső országban szerelnek össze a gyár termékeiből, mint Irak, Mada­gaszkár, Angola és Kuba. A termelékenység fokozására fejlesztet­ték a megmunkáló és szerelő alaptechniká­kat. Végrehajtották néhány fontos rész­egység telephelyek közötti gyártás szakosí­tását. Nőtt az élőmunka hatékonysága, je­lentősen csökkentek a gyártásidők. Amíg a negyedik ötéves terv végén egy-egy autó­busz elkészítéséhez több, mint hatszáz órát fordítottak, az ötödik ötéves terv vé­gére ötszáz óra alá csökkent. 265 ÚJ LAKÁS A gyárigazgató tájékoztatta a nagygyűlés résztvevőit a teljesség igénye nélkül a Köz­úti Járműfejlesztési Program II. szakasza alatt elkészült létesítményekről. Fontos kérdésként kezelte a gyár gazda­sági és társadalmi vezetősége a dolgozókról való gondoskodást. Ennek szemmel lát­ható eredményeiről, a szociális létesítmé­nyekről részletesen szólt a tájékoztató. Kétszázhatvanöt család költözött új lakás­ba, sok dolgozót segítettek kölcsönökkel lakásépítésben. A tervidőszakban minimális létszámcsök­kenést tervezett a gyár. 1978. II. félévétől a fizikai, és az alkalmazotti létszám csök­kent. A munkafegyelem megszilárdítását, a szocialista brigádok példamutatását tükrö­zi, hogy az utolsó három évben a termelés­­növekedés teljes egészében a termelékeny­ség növekedéséből adódott. Az egy fő által egy év alatt előállított autóbusz és felépít­mény 1,36 db-ról két darabra módosult. Teljesült a gyár 5. ötéves tervidőszakra tervezett bérszínvonal növekedése. Har­mincnyolc százalékkal nőtt a teljes munka­idősök bérszínvonala. Az 1980. évi autóbusz gyártási program 8230-ról 8100-ra alakult, ebből 1650 KD—SKD. Az okok elsősorban a lengyel,­országi eseményekre és a belső kereslet csökkenésében keresendők. A csökkenés okozta ütemkiesés — a dolgozók által gyakran nem megfelelően értékelt — olyan intézkedésekkel ellensúlyozták, mint a koncentrált szabadságok, létszám besegítés a budapesti nagysajtolóba, stb. De elbocsá­tásra nem került sor. A munkafegyelem ja­vítása érdekében a gazdasági vezetők a hat napon túli igazolatlan hiányzókat „kilé­pett" bejegyzéssel leszámoltatták. 1980. évi forgóeszköz-állomány­a terve­zett szinten alakult. Kedvezően alakult az anyag- és energiamegtakarítás, a tervezett 81 millió forinttal szemben 85 millióra tel­jesült. Folyamatosan föltárták az inkur­rens készleteket, amelyeket ütemterv sze­rint értékesítettek. A veszteségföltáró munkák eredményeként javult az üzemek munkaidő kihasználtsága, a munkanap, fényképezés újabb munkaerő-tartalékokat tárt föl. A gyár előző évhez viszonyított bérszínvonala 7,7%-kal növekedett. ÚJ CSARNOK A következő öt év feladatait alapvetően a XII. kongresszus határozatainak végre­hajtása és az országgyűlés téli időszakában meghatározott tennivalók szabják meg. „1981-ben a tervciklus kezdő évében jót kell startolnunk, hogy a későbbiekben eredményesek lehessünk" — mondotta a gyár igazgatója. A termelési darabszám 1981-ben mérséklődik. Jelenlegi tervelő­írás szerint 7915 autóbuszt és felépít­ményt kell gyártania a fehérvári gyárnak. „Gyártmányfejlesztési terveink az 1980. évihez hasonlóan feszítettek. Rendkívül rövid idő áll rendelkezésünkre a szállítási szerződésekben lekötött típusok kialakítá­sára, a gyártáselőkészítésre. Ilyen feladat­ként jelentkezik pl. a Scania alváza 259 uip, amelynél a tervezéstől a sorozatgyártá­sig mindössze fél év áll rendelkezésre. Ha­sonlóan rövid a határideje az Irak számára szállítandó 577-es SKD előkészítésének is. Nagy fejlesztési energiát igényel a KD szál­lításoknál tervezett típusváltás is, amelynél az eddigi szögletes forma helyett a 200-as elemek kerülnek előtérbe. Ilyen lesz az Iraknak szállítandó 577-es is." A 6. ötéves tervidőszak alatt beindulnak a 4320 mz-es alkatrészgyártó csarnok mun­kálatai, a 3456 m-es csőkonfekcionáló és raktár épület. E létesítményekhez közel százmilliós gépi beruházás tartozik. Beindí­tásra kerül a felületvédelem korszerű meg­oldása, javul az anyagmozgatás. Ez évben a dolgozók életszínvonalának szintentartására 5%-os bérszínvonal-emel­kedéssel számolnak. A munkafegyelem erősítése, a munkaidő-alap jobb kihaszná­lása érdekében tovább szigorítják az egész és törtnapi kiesésekkel kapcsolatos intéz­kedéseket, fokozott felelősségre vonást alkalmaznak a fegyelmezetlenkedőkkel szemben. Az 1981-es évben egyik fontos eredmény lesz a IV-es telep dolgozóinak étkezési le­hetőségének megteremtése és a szakmun­kástanulók tanítási idő utáni foglalkoztatá­sa. Az eddigieknél szerényebb mértékben, de ez évben is feladatának tartja a vezető­ség a rászoruló dolgozók lakáshoz juttatá­sát. Tervezik a felsőfokú végzettségű pá­lyakezdő fiatalok, szakemberek lakásgond­jainak enyhítését. A TERMELÉS EGYENLETESSÉGÉÉRT... Ezek után Varga Ferenc pártbizottsági titkár szólt a munkásnagygyűlés résztvevő­ihez. A VI. ötéves tervszámok szépek, egyenle­tes fejlődést biztosítanak a fehérvári gyár­nak. A tervidőszak alatt előreláthatólag 47 000 autóbuszt kell legyártani — mon­dotta bevezetőjében, majd részletesen ki­tért a külpiaci helyzet romlásából adódó helyi gondokra. Mivel az előzetes tervek sok jelentős feltételt nem biztosítottak a fehérvári gyárnak, ezért a gazdasági és tár­sadalmi vezetőség segítséget kért a felsőbb párt- és állami szervektől. Több esetben tárgyalt a pártbizottság, a szakszervezeti bizottság és a párt-vb. Alternatívákat dol­goztak ki, hogy a meglévő- és munkaerő­kapacitást lehetőleg megtartva, a VI. öt­éves tervben a termelés viszonylag egyenle­tes legyen. Beszélt arról, hogy kemény munkát kell végezni a tervek megvalósításáért, a piacon maradásért, a jó árak eléréséért. Csak így lehet az Ikarus dolgozóinak életkörülmé­nyeit is javítani. A gyári pártbizottság kezdeményezésére a tervcélok jobb megvalósítására több program készült az anyag- és energiataka­rékosság, a hulladékfeldolgozás, üzem- és munkaszervezés, a minőség javítására, a VI. ötéves terv káderképzésére és utánpót­lására. g.f. Az előző lapzártánkkal egy időben jelentős ünnepséget tartot­tak Székesfehérvárott. Elkészült a vállalat 150 000. Ikarus autó­busz és azt a legnagyobb belföldi üzemeltetőnek a Volánnak át­ Az ünnepséget K­iatato Pál­ a szil­sfehérvári gyár főmérnöke nyitotta meg. Kartág­ Györő Vezérigazgató-helyiszsel ünn­epi be­szédében elmondta, hogy az államosítást követő évben az Ikarus mindössze 200 autóbuszt készített, 1965-ben 2600 járművet. Eb­­ből autóbusz azonban csak ezer volt. 1977-ben készült el már a 100 000. autóbusz és most alig négy évre rá a 150 000.­A vezérigazgató-helyettes hangsúlyozta, hogy az autó­buszgyártás nemzeti ipar. Az Ikarus vállalat a munkáknak mint­­egy tíz százalékát végzi. A vállalat ma ilyes rember dolgozik, de az autóbuszok előállításában több mint ezezezer ember munkája van benne. KEDVES TOLDI ELVTÁRSI A 150 000. autóbusz átadása alkalmából vállalatunk politi­kai és gazdasági vezetőinek jókívánságait tolmácsolom. Az Ika­rus valamennyi munkásának, a vállalat gazdasági, politikai, társa­dalmi vezetőinek, további eredményes munkát kívánok. dr. Novák Béla vezérigazgató Csepel Autógyár Hét­száz Ikarus Hellas földjén Könnyű egy férfit (vagy nőt, teljesen­­mindegy) megszerezni, de megtartani, az nehéz, az már művészet — valahogyan így szól a mende­monda. Ez motoszkált a fejemben, amikor meg­hallottam, hogy újabb autóbuszokat adunk el Görögországnak. Nem véletlenül jutott eszembe tehát a fönti mondás, hi­szen az Ikarusra is érvényes: nem is olyan elérhetetlen egy-egy tőkés országgal üzle­tet kötnünk. S aztán? Bizony az rajtunk is múlik! Mikor is kezdődött ez a tartóssá váló kapcsolat? Először 1978 második felében adtunk el háromszáz 260-as típusú autó­buszt Görögországnak, a főváros Athén közlekedési nehézségeit enyhítve. A görög szakemberek azóta is elégedettek autó­buszainkkal, a járművek beváltak, a vidám szeretetre méltó, hangoskodó görög utasok megszokták, megszerették és kocsijaink hamarosan az ókori görög bölcsesség ott­honának nélkülözhetetlen színfoltjává vál­tak. S hogy az elégedettség kölcsönös legyen, az Ikarus nyolc-kilenc szakembert is kikül­dött Athénbe, s a görög vevőszolgálat Győ­ri Szabó József vezetésével nagyon jól vég­zi feladatát, munkájukat elismerés kíséri. Az alkatrészellátással sincs baj, ezt a Mo­­gürt biztosítja, így aztán nem véletlen, hogy az elmúlt esztendő utolsó hónapjában újabb üzlet­kötésre került sor. Görögország kétszáz Ikarus 260-as autóbuszt vásárolt. Ebből tizet még decemberben elkészített és Athénba küldött a vállalat, a fennmaradó százkilencven kocsit ez év június végéig kell Athénba szállítanunk — folyamatosan. Mindezt Bóna Imre kereskedelmi főosz­tályvezető mondotta el, hozzátéve, hogy az eladott, kétszáz autóbusz értéke több mint tízmillió dollár, de legalább ugyan­ennyire fontos és jelentős, hogy görög partnerünket sikerült megtartani. Elége­dettek igazán csak akkor lehetünk, ha ezt a megrendelést a jövőben újabbak követik majd. A főosztályvezetőtől még azt is megtud­tuk, hogy ezzel a kétszáz autóbusszal együtt, összesen hétszáz Ikarus szállítja majd Athén lakóit, segítve a nagykiterje­­désű, zegzugos utcájú főváros közlekedé­sét, ahol az autóbuszon kívül az egyetlen közlekedési eszköz — az autót nem számít­va — a troli­ — tarpai — KELL MINDEN JÓ SZAKEMBER Felhívta a figyelmet, hogy a meglévő lét­számnak a munkaerő és szakmai összetéte­lét illetően összhangban kell javulnia. Elő­térbe kell helyezni a tervidőszak során a szakmai, politikai vezetés munkájának javí­tását. Nagyobb önállóság szükséges a dön­tések kialakításakor, merjenek a vezetők ott dönteni, ahol a legtöbb információval rendelkeznek. Ne ,passzolják" feljebb a népszerűtlen ügyeket. Végezzék el azt, amiért erre a posztra állították őket. Minden becsületes, jó szakember munká­jára szükség van A munka hosszú távon biztosított, de egyben e lehetőség is adott, hogy a munkájukat el nem látó, italozó, munkakerülő néhány ember gyáron kívül­re kerüljön. Ezeket a közösségek se védjék meg humánus és egyéb okokra hivatkozva. A következő tervidőszakban is a piaci igényekhez rugalmasan alkalmazkodó vál­lalatoké a jövő. Ezért mindenki tudása leg­javát adva kell, hogy dolgozzon, jobban kell érvényesíteni a differenciálást, a telje­sítménytől függő bérezést. Az 1981. évi politikai munkában is na­gyobb követelményt kell támasztani. A pártszerveknek és a társadalmi szervezetek­nek a gazdasági munkát segítő és ellenőrző tevékenységüket úgy kell fejleszteni, hogy azzal is előmozdítsák a változó körülmé­nyekhez való alkalmazkodást, a feladatok helyes meghatározását, a kezdeményező­készség és a társadalmi aktivitás széles kö­rű kibontakozását. Kovács Edit LEMARADÁSSAL INDULUNK Új év — új feladatok — új termelési ada­tok. Januárban megkezdődött (pontosab­ban: folytatódott) autóbuszgyártásunk. Január 4 és 13 között a budapesti gyár programjában 159 autóbusz elkészítése szerepel. A teljesítés: 99, tehát a lemaradás nem kevés: 60. Az egyedi gyáregységnek a fent említett napokban három autóbuszt kellett volna gyártania, de a termelési osztály jelentése szerint ezideig még egyet sem adtak át. Egyébként Pesten a 260-as széria kocsik­ból százkettő helyett ötven, a 280-as típus­ból ötvenhét helyett csak negyvenkilenc került átadásra. Tehát a lemaradás így összesen hatvanhárom. Az okokat sorolni fölösleges, szerencsére nem olyanok, hogy a pillanatnyilag nagy­­mérvűnek mutatkozó lemaradás még e hónapban pótolható ne lehessen. A székesfehérvári gyár január 4-től 13-ig 205 autóbusz gyártását tervezte. Teljesít­ve: 159. A lemaradás: 46. Típusonként a következők készültek el: a 211-esből öt­venkettő (programozva: 101), a 255-ösből százöt (program: 104), az 543-as típusból tervezve nem volt, de kettőt mégis gyártot­tak. A fehérváriak lemaradása tulajdonkép­pen teljes egészében a 211-eseknél jelent­kezett. Fenékvázgépészeti — kormánybeál­lítás — gondok miatt nem ütemes az át­adás, de az itteni ok sem olyan, hogy a lemaradás behozhatatlanná váljék. A vállalat a január 4 és 13 közötti idő­szakban összesen 367 autóbusz gyártását tervezte. Az átadás eddig 258.

Next