Ikarus, 1983 (31. évfolyam, 1-25. szám)

1983-12-08 / 24. szám

TÖBBET VÁRTAK - DE EZ CSAK A KEZDET Bevált a gyáregységek átszervezése Az elmúlt év végén jelentősen megváltoztatták a budapesti gyár termelési szervezetét. Amikor az intézkedés megjelent, nagyon sokat vitatkoztak arról, hogy vajon elérik-e ezzel a kívánt célt vagy sem. Egy év ugyan még nem sok idő, hogy ilyen jelentős szervezeti változás eredményét fölmérjék, de azért elegendő ahhoz, hogy már a fejlődés vagy netán visszafejlődés irányait érzékeljék. Vállalatunk pártbizottsága ezért januárban olyan határozatot hozott, hogy az átszervezés tapasztalatait az év végén napirendre tűzi. Ezt most november 22-én tette meg. A pártbizottság gazdaságpolitikai munkabizottsága terjesztette elő azt az anyagot, amelyet fölmérései alapján készített. Az előadó Weisz Pál volt. A munkabizottság értékelése két önálló részre tagozódott. Először ismertették azo­kat a véleményeket, amelyeket a munka­­bizottság tagjai gyűjtöttek össze a szerve­zeti változás tapasztalatairól. Majd a bi­zottság foglalta össze saját álláspontját. A megkérdezettek úgy vélekednek, hogy szerencsés volt a szerelőgyáregység kialakí­tása. Az egyes területek jobban átérzik az egymásrautaltságot. Ennek következ­ménye, hogy az üzemek és a műhelyek egyre ritkábban mutogatnak egymásra. Jó­nak tartják gyáregységen belül az üzemek összevonását is. Bár ezzel kapcsolatban többek szerint­ célszerűbb lett volna vázas és lemezes sort, egy gyártó vonalnak ki­alakítani, továbbá egy üzemmé összevon­ni a fődarabgyártó és a lemezes alkat­részt. Az alkatrészgyáregység szervezetének ki­alakításáról is kedvezően nyilatkoztak. Jónak tartják, hogy zártabb lett a rendszer, és javult az alkatrészüzem sajtolt alkatré­szekkel való ellátása is. Senki sem tagadja: mindkét gyáregység jó néhány gonddal küzd. A termelésük nem volt zavartalan. Az első négy-öt hónapban ütemesen és egyenletesen dolgoztak, de aztán visszaesés következett. Ezért nem a szervezetet okol­ják, hanem elsősorban anyaghiányra és vál­lalatok közti kooperációra hivatkoznak. Azokra a kérdésekre, hogy a két gyáregy­ség hogyan gazdálkodik és milyen az irá­nyító tevékenysége, többféle választ ka­pott a bizottság. A szerelőgyáregység prog­ramozásáról több kedvező dolgot mondtak el. Az alkatrészgyáregységgel kapcsolatban megállapították, hogy itt is javult, de még nem sikerült megoldani a műhelyek, gépek finom programozását. A gazdálkodás kulcskérdése a dolgozók szempontjából a bérgazdálkodás. A leg­szenvedélyesebb észrevételeket ezzel kap­csolatban tették a bizottságnak. Az átszer­vezésektől elsősorban a jövedelmek növe­kedését várták. A gyáregységek sokat kín­lódtak a bérezés kialakításával. Sok vita volt a funkcionális szervekkel. A felmérés időszakában a gyáregységek még mindig nem rendelkeztek olyan ismeretekkel, amelyek egyértelműen meghatározták vol­na, hogy egy adott termelés­mennyiséghez milyen bértömegeket használhatnak föl. A dolgozók az igazságosabb és az elvégzett munkát figyelembe vevő bérezést kérik. Abból a kérdés­körből, hogy a gyáregysé­gek miként tudják irányítani a hozzájuk tartozó szervezeteket, üzemeket, az tűnik ki, hogy képesek ellátni feladatukat. A területi megoszlás sem akadályozza lér­ye­­gesen az irányítást. A szerelő gyáregység­ben az eddigi tapasztalatok szerint javasol­ják, hogy a kiszolgáló osztályt szervezzék át üzemmé és vonják össze a diszpécsere­ket. Az alkatrészgyáregységben hiányolják a korábbi felállásban meglévő műszaki ve­zetői beosztást. Az üzemek irányításának szervezeti for­máját is általában megfelelőnek tartják. Általános gond, hogy betöltetlenek az üzemmérnök és üzemtechnikusi munkakö­rök. Az üzemek nem tudnak eléggé önálló­an gazdálkodni. (Ehhez hozzá tartozik, hogy a gyáregységek önálló gazdálkodása is gond.) Egyik-másik üzemben az összevo­nás után bérfeszültség keletkezett. A munkabizottság vizsgálta azt a kérdést is, hogy a gyáregységek miként illeszked­tek be a gyári, a vállalati nagy egészbe. A társszervekkel, az úgynevezett funkcionális főosztályokkal kapcsolatban elég sok meg­jegyzés hangzott el: jobb vezetői munka­­kapcsolatokat igényelnek, úgy vélik rövi­­debb úton rendezhetnék a gondokat, és a vállalat minden szervének a termelést kel­lene szolgálnia. Az átszervezés következtében mintegy száz különböző szintű vezetőt bíztak meg új munkával vagy erősítettek meg korábbi feladatában. Az egyéves tapasztalat szerint mindössze egy megbízatás nem vált be. A dolgozók jónak ítélik a megbízásos alapon való beállítást. Sokan azt várták, hogy az átszervezés után javul a gyártmányok minősége is. Az átszervezéssel gyáregységen belül föloldód­tak bizonyos gátak az üzemek között. Ennek következtében nagyobb feladatok hárulnak az átadóüzemre. Gondot jelent továbbra is, hogy inkompletten érkeznek be fenékvázak, a hiányokat az átadóban kell pótolni. Nem javul a beszállított alkat­részek, anyagok minősége sem. A gazdaságpolitikai munkabizottság sze­rint a dolgozók az átszervezéstől a munka­­feltételek, az anyagellátás javulását, a jövő- I folytatás a 2. oldalon) VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ IKARUS KAROSSZÉRIA- ÉS JÁRMŰGYÁR DOLGOZÓINAK LAPJA XXXI. évfolyam, 24. szám 1983. december 8. MIT IS TERVEZNEK 1984-RE? Jobb első félév várható - alulról építsék föl Másod ízben ült össze a vezérigazgatói konferencia. Ennek a szervnek legfon­tosabb feladata, hogy segítse a vállalat vezetőségét és személy szerint a vezérigaz­gatót az alapvető döntések meghozatalában. Nagy Gábor vezérigazgató két ízben is kérte a tanácskozás alatt, hogy vélemé­nyekkel, javaslatokkal segítsék munká­jukat. Miről is volt szó? A tanácskozás elé terjesztették az 1984. évi tervjavaslatot, a műszaki terv fejezeteket, második nagy témakörként pedig a vállalat anyagi ösztönzési rendszerének jövő évi irány­elveit. A számokat, az adatokat mi most nem kívánjuk ismertetni. Inkább azt vizsgáljuk, vajon betölti-e feladatát ez a testület. Kér­dezzük ezt azért is, mert olyan sokan hivatalosak, hogy betöltik a művelődési központ nagytermét. Képviselve vannak itt a fizikai dolgozók éppúgy, mint a különböző szintű gazdasági és társadalmi vezetők. Talán azzal kezdem, amit az egyik üzem vezetője a szünetben mondott: végre most, mi kisebb gazdasági vezetők is előre mond­hatunk véleményt az ilyen témákban és nemcsak utólag tudjuk meg, hogy miről döntöttek. Ebből tehát az tűnik ki, hogy jó alkalom ez arra, hogy sok beosztott és vezető már a tervek készítésekor kifejt­hesse véleményét, előadhassa javaslatát, aggályait. Az első napirendi témához húszan szól­tak hozzá, a másodikhoz tizenheten. A számok önmagukban jelzik, hogy nagy volt az érdeklődés. Sok javaslat hangzott el. Például vizsgálják fölül a készleteket és a készletek megoszlását Budapest és Székes­­fehérvár között. Gyorsítsák meg a törzs­gyárban a szerelő csarnok átalakításának munkálatait. Siettessék a székesfehérvári új festőüzem megépítését. A műszaki terv több tételének módosítását javasolták. Fölhívták a figyelmet arra, hogy a növekvő gépparkhoz mindenképpen nagyobb alkat­rész készletet kell tervezni. Az önkölt­ségcsökkentési tervet ne fölülről lefelé ter­vezzék meg, hanem alulról, a lehetőség oldaláról vizsgálva állítsák össze. A javaslatokat még sorolhatnám, de inkább arra hívom föl a figyelmet, hogy senki sem tartotta teljesíthetetlennek a feladatokat, de a feltételek (körülmények) javítását sokan sürgették. Az idei termelési értéknél jövőre többet terveznek. Nem szabad e tény mellett elsiklani! Nagyon sok vállalat örülne, ha ezt tervezhetné! Igaz, hogy még jelentős számú autóbusz nincs specifikálva, és nagyon keményen meg kell dolgozni majd, hogy a dollárbevétel is „szép" legyen. (folytatás a 2. oldalon) A tudósító mundér” becsülete ». November elején, azaz 10-én nem min­dennapi találkozó színhelye volt az igaz­gatói épület földszinti tanácsterme. Az üzemi pártbizottság az Ikarus újság fenn­állásának 30. évfordulója alkalmával gyári ünnepséget tartott. Mindnyájunknak, akik egyszer magunkra húzzuk a címben­ jelzett „mundért" éreznünk kellene, hogy felelős­séget vállalunk, tudatosítani. Ez egyfajta állásfoglalás, nemcsak azzal kapcsolatban, hogy mit várunk el másoktól, hanem hogy mások mit várhatnak el tőlünk. Nemegyszer állítottak meg azzal, hogy „nagyon jól megírtad, mintha saját meg sem fogalmazott gondolataimat olvastam volna", vagy hogy „lehetett volna még bírálóbb" némely jegyzet. Hihetetlenül sokan figyelik az embert olyan szempont­ból is, hogy nem prédikál-e vizet, miközben maga bort iszik. Az olvasó egy-egy példa alapján általá­nosít. Hogy miért tartottam érdemesnek papírra vetni ezt a pár gondolatot? Felelősséggel tartozunk az olvasóknak, mi, akiket ez a gyűjtőnév összeköt: újságírók, munkáslevelezők, tudósítók. Magyar I­mre Székesfehérvár KÜLFÖLDI VENDÉGEK V. T. Száj­kin, a ZIL vezérigazgatója és az SZKP KB tagja, L. A. Sztatyin és B. I. Gyurkov, a ZIL főtechnológusa és fő­konstruktőre látogatott a budapesti gyárba Nagy Gábor vezérigazgató meghívására november 23-án. A vendégeket Kelemen Pál, fővállalkozási igazgató és Filipszky Pál, a vállalati pártbizottság titkára fogadta. A delegáció tájékozódott a gyár életéről és megtekintette a termelést. November 21-én tíz fős kanadai küldött­ség látogatott a törzsgyárba. A Tranzit Comission, Ontario és Ottawa—Carleton cégektől érkező vendégeket Salecz Gergely, a Mogürt főosztályvezetője kísérte, gyárunkban Kalotai László, terme­lési és kereskedelmi igazgató fogadta. Tájé­koztatót kaptak a gyár életéről és meg­tekintették a kanadai bemutatóbuszt. Javították a körülményeket­­ lakás - óvoda - ebédlő - segélyek A móri gyár üzemi szakszervezeti bizottsága a választások óta másodszor adott számot munkájáról. Az 1981 ben végzett értékeléskor feladatként határozták meg az oktató-nevelő, tömegsport és információs tevékenység javítását. A gazdasági helyzet szükségessé tette, hogy a szakszervezeti munkában fő szerepe legyen a termelés és gazdálkodás segítésének. Ennek főként a munkaverseny-mozgalom keretében tudtak eleget tenni. A brigádok a gyári terveket év elején megismerték, így tettek konkrét vállalásokat a termelés segítésére. A dolgozók 62 százaléka brigádtag, ez valamivel több mint amennyi tavaly volt. Egyes területeken azonban a gazdasági vezetők nem segítik kellően a brigádokat. A termelési feladatok növekedésével párhuzamosan egyre fokozódik a szakszervezet szociálpolitikai tevékenysége. Támogatják a dolgozók lakásépítését és vásárlását. A móri és pusztavámi tanácsokkal kötött együttműködési szerződések biztosítják a dolgozók gyermekeinek óvodai és bölcsődei elhelyezését. A rászoruló dolgozók részére megoldot­ták az egy műszakos foglalkoztatást, s további kényelmet nyújt az úgynevezett óvodai autóbuszjáratok indítása. Az új üzemi konyha és étterem magas színvonalú kiszolgálást tesz lehetővé. Az ételek mennyisége és minősége megfelelő. A SZOT Elnökség határozata értelmében szakszervezeti hatáskörbe tartozik az üdülésre, segélyezésre, sportra, kulturális és szociális célokra fordítható pénzösszegek fölhasználása. Úgy értékelték, hogy ezekben a feladatokban a bizalmi testületek körültekintően jártak el. Törekedtek arra, hogy a legjobban rászorulók részesüljenek szociális támogatásban. Az üdülési munka irányításában és szervezésében fejlődés tapasztalható, de változatlanul gondot jelent az elő- és utószezonos beutalók odaítélése. A folyamatos ellenőrzések ellenére sem javult a gyár munkavédelmi helyzete. Éppen ezért a következetes ellenőrzéssel és számonkéréssel együtt nagyobb szerepet kell, hogy kapjon a szakszervezet meggyőző, oktató, nevelő tevékenysége. A szakszervezeti munka­­védelmi tevékenység színvonalának emelése szükségessé teszi az aktívahálózat erősítését. A beszámoló szólt az oktatási munka fejlődéséről, a tömegsport népszerűsítéséről, a nőbizottság, a jogsegélyszolgálat és a szab munkájáról. Megállapították, hogy tovább kell javítani az információáramlás gyorsaságát és rendszerességét. Az elmúlt időszak tevékenységét összegezve megállapították, hogy a móri gyárban a szakszervezeti tevékenység fejlődött­­, de mint a beszámolóból is kitűnt­­ részterülete­ken, valamint a vasas elnökség és a vállalati szakszervezeti bizottság állásfoglalása alapján, további előrelépés szükséges. Szántó Sándor £s\ ob. ^v~^) Majdnem harminc éve dolgozik a fehérvári gyárban Magyar Imre hegesztő. Tíz éve szakszervezeti bizalmi, ezért a munkájáért SZOT-oklevél elismerést kapott. Kiváló Társadalmi Munkás, a gyár kétszeres Kiváló Dolgozója. Az üzemi újság legrégebbi fehérvári munkáslevelezője. (Fotó: Gogolyákné) Az FMKT pályázat eredménye A budapesti gyárban 1983 évben beadott FMKT-pályázatokat értékelték. Helyezést értek el: Palágyi Éva: Az iparvíz-igények és az iparvíz-hálózat felmérése, javaslat annak korszerűsítése című dolgozatáért I. foko­zat; Király András: Az Ikarus 386.K2 típusú autóbusz lengéstani vizsgálata című dolgozatáért I. fokozat; Mischinger András: Az elektropaint lemezfelület­kezelő berendezés és Lancy szennyvíz­­kezelő berendezés kezelési utasítása című dolgozatért I. fokozat; Tasné Matuz Erika: A jutalmazás és büntetés módszerei és hatása az óvodás korú gyermek személyi­ség-fejlődésére című dolgozatáért I. foko­zat. Ifj. Szabó Sándor — Varga Rókus: Szak­munkásnevelés című dolgozataikért II. fokozat. Takács Imre: Az Ikarusban hasz­nált szóró cinkfoszfátozó technológiák összehasonlító vizsgálata című dolgo­zatáért II. fokozat; Dr. Eperjesy Antal: A rugalmas munka­idő ügyrendje című dolgozatáért III. foko­zat; Nágh­ János: Utastájékoztató beren­dezések és rendszerek az autóbuszon című dolgozatáért III. fokozat; Szentirmai László: Dízel gépjárművek füstemissziója című dolgozatáért III. fokozat. Somos Iván váll. munkaverseny-iroda vezető Vállalati fenyőfaünnepséget rendez az Ikarus december 22-én 15 órakor a művelődési központ nagytermében. Közreműködik a Happy end bohóc csoport „Bohócország télapója" című műsorával. A műsor után a Mikulás megajándékozza a gyerekeket. Szervusz Szergejl címmel gyermek Szilvesztert rendeznek december 30-án pénteken délelőtt 10 órakor a művelő­dési központban. Szergej bohóc és tár­sainak vidám műsora után tombol a sor­solás. Belépődíj 20 forint, jegyek vált­hatók az Ikarus Művelődési Központ pénztárában.

Next