Impulzus, 1985 (1. évfolyam, 1-7. szám)
1985-10-05 / 1. szám
Névadás Már régóta megvolt a lap koncepciója, tudtuk, hogy kiknek, miről és hogyan akarunk írni... csak azt nem tudtuk, mi lesz a címe. Tucatnyi javaslat feküdt az asztalon, a döntés mégis nehezen született meg. A lapkészítés egészének terhe mellett persze eltörpül a névadás gondja, de úgy éreztük, ebben az esetben az elnevezésen nagyon sok múlik. A címmel a műszakiak és a reáltudományok iránt érdeklődők táborát kell megszólítanunk, magunkhoz csalogatni. Már a címnek ki kell fejeznie, hogy ezzel a lappal az egész műszaki értelmiség kap új fórumot, sok információt, impulzust... így kötöttünk ki az impulzus szónál. Más elnevezésekkel is próbálkoztunk, de be kellett látnunk, valamennyi javaslat közül az impulzus fejezi ki a legjobban mindazt, amit az új lap elé célként kitűztünk. Az impulzus ugyan idegen eredetű, de harmonikusan beolvadt szókincsünkbe. Jelentésgazdagságát egyetlen eredeti magyar szó sem fejezi ki. A reáltudományok művelői számára annyira hétköznapi — elektrotechnikai és fizikai — terminus technicus mellett nagyon eleven az impulzus elvont és átfogó jelentéstartalma is, hiszen cselekedeteinket, előrehaladásunkat impulzusok sorozata mozgatja. Lapunk az ország műszaki fejlődése érdekében szeretne olvasóinak impulzusokat adni. Hogy e feladatot később se tévesszük szem elől, az impulzus szót kiírtuk a legfeltűnőbb helyre — a címlapra. így lett egy impulzusból impulzus. F. P. Miért indítunk új lapot, új címmel, új programmal? Lépésváltás, új fejlődési pályák, extenzívből intenzívbe fordulás — ezek a politika és a gazdaságpolitika irányszavai már évek óta, de ennek új tartalmai nehéz mindennapjaink próbálkozásaiból és gyakorlatából állnak össze, néha csak gyötrelmesen illeszthető részekből. Ebben a folyamatban vált egy ideig ellentmondásossá a műszakiak szerepe. Míg egyre világosabb lett, hogy a változások legfőbb hajtóereje a műszaki fejlődés, az azt hordozó és számban gyorsan gyarapodó hazai műszaki értelmiség helyzete mindenféle vonatkozásban — viszonylagos jövedelmük, szerepük a társadalomban — romlott. Ennek nyomán vált a megnövekedett feladatokhoz ki nem elégítővé az utánpótlás színvonala, a nagy, új műszaki áramlatok befogadása. A romlás a maga sajátos időeltolódásával egyre érezhetőbbé vált elsősorban az ipar nemzetközi versenyképességében és ezen keresztül a nemzeti jövedelem alakulásában is. Az átformálódó világot immár másfél évtizede nagy hullámokban vajúdtató válságokban azok az országok tudtak komoly veszteségek nélkül helytállni, amelyek az átformálódást óhajtó műszaki haladásban az ütemet diktálták, így kerültünk ebben a döntő vonatkozásban mintegy ellenfázisba. Kilépni belőle mindig nehezebb, mint lassan, szinte észrevétlenül belecsúszni. Lapunk ezt a lépést akarja szolgálni, meggyőződésünk, hogy most szükség van ránk. Szükség van olyan lapra, amelyben a műszaki értelmiség önmagáról és önmagának szól, igyekszik feltárni és mozgósító javaslataival előrelendíteni azokat a feltételeket, amelyek alkalmassá teszik történelmi feladatához, képessé teszik arra, hogy vezesse az ország műszaki felzárkózását. Ennek az erőfeszítésünknek a során szólnunk kell minden olyan ügyben, ami a műszaki értelmiség anyagi és szellemi létét befolyásolja, segítenünk kell a műszakiak tájékozódását azokban az irányzatokban, melyek szűkebb tevékenységi körön kívül alakulnak, de amelyek előbb-utóbb közvetlenül vagy közvetve befolyásolják munkánkat. Szakszerű becsléseket, értékeléseket kell adnunk mindarról, ami a világban és hazánkban a műszaki haladás óriási folyamában történik, vizsgálnunk, mi a mi lehetőségünk, teendőnk. Szolgálni akarjuk a minőség javítását, mert ezt tartjuk a hazai termelés versenyképessége kulcsának. A minőségért akarunk szólni mind a tervezések, a rendezések, azok piaci megjelenése, támogató kiszolgálása vonatkozásában, de a minőség szigorú bírálatát akarjuk gyakorolni önmagunkkal szemben is: igényességet a szaktudásban, nyelvismeretben, a termék alkotási és működési környezetét meghatározó társadalmi-gazdasági fogékonyságban, a műszaki értelmiség valódi, nemes értelmiségi hivatástudatában, szakmai és társadalmi erkölcsi normákban. Szükség van egy olyan lapra, amelyben a műszakiak szólnak az ország közvéleményéhez, segíti azt tájékoztatni és alakítani. Szükség van arra, hogy a közvéleményt foglalkoztató, izgató kérdésekben az ítéletalkotást a hozzáértés mérlegelő ereje támogassa; mi az érték és mi megy veszendőbe, mi a valódi ígéret és mi a tényleges veszély, ezt a kiragadott és szenvedély vezette félinformációk helyett a szakszerű elemzés mutassa meg. Olyan vitafórumot akarunk nyitni, amelyben a mérnöki judicium és szakmai igényesség a mérce az összecsapó nézetek minden oldalán. Ezzel a nemes fémjelzéssel akarunk hiteles támogatást adni az előrehaladás ösztönzéséhez a kormányzatnak, más szakmák művelőinek — akiket vitáinkhoz már ezzel az indító számmal is meghívunk —, a legszélesebb hazai nyilvánosságnak. Ennek a mindenoldalú nyitásnak, a sok irányba szólásnak szükségessége indított bennünket arra, hogy a műszaki értelmiség immár nagy múltú és nemes hivatást betöltött inkább belső közlönye, a Műszaki Élet helyébe erősebb szócsővel lépjünk, és ezt a lap nevének módosításával is meghirdessük. A mai Magyarország sokfajta társadalmi kezdeményezéssel keresi új mozgásformáit a gyorsan változó világban, a szocializmus általunk alakítandó, még megformálatlan jövőjében. Igyekezvén felszámolni rossz örökségeinket, és okosan kamatoztatni, őrizni a jókat, így juthatnak időben kifejezésre az átrétegződő, átalakuló társadalom sajátosságai, így kerülhetjük el azt, hogy kéréseink a külső környezettel szemben, sőt önmagunk változásának tudomásulvételében is ne váljanak nyomasztó tartozássá a közeli és távolabbi jövőben. Ez a lap igyekszik része lenni ennek a hatalmas kísérletnek, egy, a mai világban különösen fontos, meghatározóvá vált történelemformáló áramlás hangjává válni, így maga a lap is kísérlet. VÁMOS TIBOR --------------------------------------------- _____________________________/