Új Impulzus, 1986 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-11 / 1. szám
„Elismerni az értékteremtő szellemi munkát" Ismerjük és reálisan szemléljük a magyar valóságot (eredményeinket, gondjainkat, tennivalóinkat egyaránt). Szövetségünk 32 tagegyesülete kiterjedt nemzetközi kapcsolattal rendelkezik. A MTESZ-ben jelen van az innovációs lánc minden szakmai képviselője: kutatók, fejlesztők, gyártók, kereskedők, még a vevők is. Ismerjük a világgazdaság helyzetét, a világpiac igényét és azt a technikai rést is, ami a fejlett tőkés országok és hazánk között van. Érzékeljük nap mint nap a legújabb műszaki irányzatokat megtestesítő ipari termékek megjelenését a világpiacon, azok közül több olyant is, amelyek még csak prototípus formában találhatók a laboratóriumokban, vagy kutatóhelyeken. Mindezekkel nap mint nap szembesítjük hazánk szellemi tőkéjét, országunk lehetőségeit. Szövetségünk azt,kéri: a Hazafias Népfront segítse elő, hogy hazánkban a társadalom minden rétege az eddiginél jobban tudatosítsa azt a tényt, hogy korunkban „a modernizálás felelősségének időszakát éljük”. Az új helyzetből adódó új feladatokra megértő és cselekvő módon válaszoljon. A világgazdaságban hatalmas tudásverseny folyik! A nemzetgazdaságok szerkezete „tudományigényessé” vált. Ezért a világ fejlett országai egyre nagyobb szellemi és pénztőkét fordítanak a tudományos gyakorlati alkalmazására. A világpiac felértékelte a magas szellemi tőkét hordozó termékeket. Azok a termékek keresettek, amelyek nagy szellemi hányadot testesítenek meg. A tudomány mindenütt behatol a termelésbe. A kisebb és közepesen fejlett országok, köztük hazánk számára is egyre kilátástalanabbá válik,, hogy az internacionalizálódó tudományok valamennyi, vagy legalább legfőbb eredményeit alkalmazott technológiaként hasznosítsák. Gondosan kell mérlegelnünk, hogy a különböző ágak, technológiák fejlesztésénél milyen műszaki fokozat elérésére helyezzük a hangsúlyt. Hol törekedjünk az élen járni, és hol kell követőknek lennünk. Szakembereink látják a valóságot, értékeinket és problémáinkat, s azt a kihívást, amelyet ebben az összefüggésben a világ tudományos-technikai színvonala számunkra jelent, s készen állnak a cselekvésre. Pártunk XIII. kongresszusa, a VII. ötéves terv, a parlament ülésén elmondott kormányprogram és az ipari miniszter expozéja világosan megfogalmazza népgazdaságunk és iparunk helyzetét és a tennivalókat. Ezen dokumentumok véleményezésében, vitájában szakembereink is részt vettek. Az a tapasztalatunk, hogy a helyzet megítélésével ma már mindenki egyetért és beszél is róla, de a tennivalók terén minden szinten nagyon lassan haladunk előre. A szövetségünkbe tömörült szakemberekre éppen ezért jellemző az alkotóvágyból adódó türelmetlenség, a tenni akarás. A legfontosabb népgazdasági területeken pedig már megfogal A közelmúltban lezajlott népfrontkongresszuson dr. Tóth János, a MTESZ főtitkára a szövetség 170 ezres műszaki és természettudományi szakember gárdája körében szerzett tapasztalatokat tolmácsolta műszaki fejlesztésünkkel kapcsolatban. Az elmondottak a mérnök társadalom számára az új évben, hs az ezzel együtt kezdődött középtávú időszakban jól hasznosítható gondolatokat, egyfajta cselekvési programot tartalmaznak. Felszólalását kisebb módosításokkal az alábbiakban közöljük, 11 ,ámazadtak a kitörési irányok. Az Ipari Minisztérium és a MTESZ között szövődő munkakapcsolat eredményeként is kialakultak a főbb ipari fejlesztési elképzelések. Nem igaz az az állítás, hogy a műszaki értelmiség nem tudja mit kell csinálni. Az viszont igaz, hogy a források nem biztosítanak fedezetet minden terület fejlesztésére. Ezért jobban, mint bármikor, szükség van az értelmes szelekcióra. Azért is, hogy a fejlesztésre fordítható összegeket szelektáltan hozzárendelhessük a húzóipari területekhez. Ez persze nagyon összetett kérdés. Azért is kell a termelőágakban az intellektuális teljesítményt fokozni, mert ma a technológia korszerűsítése hosszú előkészítést, széles körű tudományos jártasságot és felelős döntéseket igényel. A MTESZ-ben dolgozó szakemberek is úgy vélekednek, hogy napjainkban a hazafiság legfontosabb területe: nemzeti létünket biztosító gazdaságunk fejlesztése. Ezért tevékenykednek áldozatkészen (a társadalmi munka eszközével is) a magyar gazdaság alapvető problémáinak megoldásán. Meggyőződésem, hogy e feladatok megoldásához szükség van társadalmunk egészének megértésére, egyetértésére, összefogására. Gazdaságunk a világban végbemenő változásokat a legtöbb területen nem tudta nyomon követni. A fejlődés korábbi szakaszában a vállalatok vezetői nem voltak kényszerítve, szakemberei nem voltak ösztönözve az erőteljes műszaki fejlesztésre. Sokszor azt hittük, hogy a lépéstartáshoz elégséges a fejlett technológiát megvásárolni és adaptálni. Éppen ezért ennek az időszaknak eredményei mellett, olyan káros következményei is vannak, hogy a technológiai vásárlás során a második és harmadik vonalbeli technikához tudtunk hozzájutni. A technológus és konstruktőr gárdát nem szoktattuk hozzá a továbbfejlesztés szükségességéhez. Nem alakult ki olyan műszaki-tudományos ingergazdag környezet, amely újabb és újabb fejlesztéseket eredményezett volna. Napjainkra az innovációs lánc széttöredezett. Hazánkban ma is vannak nemzetközileg is elismert tudományos eredmények, de sajnos sok helyütt nincs meg az átvételhez szükséges technológusi és konstruktőr gárda, és ha megvan is hiányosak a műszaki fejlesztéshez szükséges infrastrukturális feltételek. Ma már világos, hogy nálunk is jobban össze kell kapcsolódnia a kutatásnak és a műszaki fejlesztésnek, mert enélkül nem tudjuk felvenni a versenyt a jó feltételek mellett dolgozó külföldi versenytársakkal. A MTESZ-ben tömörült szakembergárda az egész társadalom fejlődése érdekében is igényli, hogy a VII. ötéves terv során oldjuk fel azt az ellentmondást, ami a világ műszaki-tudományos fejlődésével való lépéstartás kényszere és a reálértelmiség erkölcsi-anyagi megbecsülésének alacsony színvonala között napjainkban megmutatkozik. Csodavárásnak nincs helye. Konkrét tettekre van szükség a vezetés minden szintjén. Ennek lényegét pedig abban látjuk, hogy a társadalomnak jobban el kell ismernie az értékteremtő szellemi munkát és ingergazdag műszaki környezetet kell biztosítania az alkotó munkához. Ebben az esetben az önmegvalósítás igényéből fakadó belső hajtóerő, belső kényszer párosul a külső hajtóerőkkel, és az egy új minőségi fejlődést eredményezhet. Helyes lenne, ha a népfrontmozgalomba tömörült szervezetek és intézmények összefognának annak érdekében, hogy a tudományos és műszaki fejlesztési munkát végző szakemberek jobban egymásra találjanak, az elért eredményeket, alkotásokat és létrehozóikat a közvélemény a mainál jobban megismerje. Segítsük elő, hogy a természettudományi és műszaki kultúra elfoglalja méltó helyét az egyetemes magyar nemzeti kultúrában. Az anyagi javadalmazás javításán túl a műszaki-tudományos eredmények jobb megbecsülése, a reálértelmiség erkölcsi elismerésének javítása is szükséges ahhoz, hogy meggyorsuljon a műszaki fejlődés, termékeink értékének egyre nagyobb hányadát tegye ki az alkotó szellemi munka, s ezzel együtt növekedjen nemzeti jövedelmünk, népünk életszínvonala. Ezt támasztják alá külföldön, legutóbb Japánban szerzett tapasztalataink is. Ottani neves tudósok mondták el nekünk, a MTESZ delegációjának, hogy egymáshoz hasonló adottságú a magyar és a japán gazdaság. Szerintük mindkét országban megvan minden szükséges feltétel ahhoz, hogy korszerű, gazdaságos és nemzetközileg versenyképes termékeket állítson elő. Ők úgy látják, hogy Magyarországnak az önálló tudományos, műszaki gondolatok révén valamivel több esélye van erre. Amíg azonban Japánban a szakemberek és az egész ország összefog az innováció megvalósításáért, nálunk ezt sem a szakmák, sem a társadalom részéről nem tapasztaljuk.