Új Impulzus, 1986 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-11 / 1. szám

„Elismerni az értékteremtő szellemi munkát" Ismerjük és reálisan szemléljük a magyar va­lóságot (eredményeinket, gondjainkat, tenniva­lóinkat egyaránt). Szövetségünk 32 tagegyesü­lete kiterjedt nemzetközi kapcsolattal rendelke­zik. A MTESZ-ben jelen van az innovációs lánc minden szakmai képviselője: kutatók, fej­lesztők, gyártók, kereskedők, még a vevők is. Ismerjük a világgazdaság helyzetét, a világpiac igényét és azt a technikai rést is, ami a fejlett tőkés országok és hazánk között van. Érzékel­jük nap mint nap a legújabb műszaki irányza­tokat megtestesítő ipari termékek megjelenését a világpiacon, azok közül több olyant is, ame­lyek még csak prototípus formában találhatók a laboratóriumokban, vagy kutatóhelyeken. Mindezekkel nap mint nap szembesítjük ha­zánk szellemi tőkéjét, országunk lehetőségeit. Szövetségünk azt,kéri: a Hazafias Népfront se­gítse elő, hogy hazánkban a társadalom min­den rétege az eddiginél jobban tudatosítsa azt a tényt, hogy korunkban „a modernizálás fele­lősségének időszakát éljük”. Az új helyzetből adódó új feladatokra megértő és cselekvő mó­don válaszoljon. A világgazdaságban hatalmas tudásverseny folyik! A nemzetgazdaságok szerkezete „tudo­mányigényessé” vált. Ezért a világ fejlett orszá­gai egyre nagyobb szellemi és pénz­tőkét fordí­tanak a tudományos gyakorlati alkalmazására. A világpiac felértékelte a magas szellemi tőkét hordozó termékeket. Azok a termékek kereset­tek, amelyek nagy szellemi hányadot testesíte­nek meg. A tudomány mindenütt behatol a termelés­be. A kisebb és közepesen fejlett országok, köz­tük hazánk számára is egyre kilátástalanabbá válik,, hogy az internacionalizálódó tudomá­nyok valamennyi, vagy legalább legfőbb ered­ményeit alkalmazott technológiaként haszno­sítsák. Gondosan kell mérlegelnünk, hogy a kü­lönböző ágak, technológiák fejlesztésénél mi­lyen műszaki fokozat elérésére helyezzük a hangsúlyt. Hol törekedjünk az élen járni, és hol kell követőknek lennünk. Szakembereink látják a valóságot, értékeinket és problémáin­kat, s azt a kihívást, amelyet ebben az összefüg­gésben a világ tudományos-technikai színvona­la számunkra jelent, s készen állnak a cselek­vésre. Pártunk XIII. kongresszusa, a VII. ötéves terv, a parlament ülésén elmondott kormány­­program és az ipari miniszter expozéja világo­san megfogalmazza népgazdaságunk és ipa­runk helyzetét és a tennivalókat. Ezen doku­mentumok véleményezésében, vitájában szak­embereink is részt vettek. Az a tapasztalatunk, hogy a helyzet megítélé­sével ma már mindenki egyetért és beszél is ró­la, de a tennivalók terén minden szinten na­gyon lassan haladunk előre. A szövetségünkbe tömörült szakemberekre éppen ezért jellemző az alkotóvágyból adódó türelmetlenség, a tenni akarás. A legfontosabb népgazdasági területeken pedig már megfogal­ A közelmúltban lezajlott népfront­­kongresszuson dr. Tóth János, a MTESZ főtitkára a szövetség­­ 170 ezres műszaki és természet­tudományi szakember gárdája körében szerzett tapasztalatokat tolmácsolta műszaki fejleszté­sünkkel kapcsolatban. Az elmon­dottak a mérnök társadalom szá­­­­mára az új évben, hs az ezzel együtt kezdődött középtávú idő­szakban jól hasznosítható gondo­latokat, egyfajta cselekvési prog­ramot tartalmaznak. Felszólalá­­sát kisebb módosításokkal az alábbiakban közöljük, 11 ,á­mazadtak a kitörési irányok. Az Ipari Minisz­térium és a MTESZ között szövődő munka­­kapcsolat eredményeként is kialakultak a főbb ipari fejlesztési elképzelések. Nem igaz az az állítás, hogy a műszaki értelmiség nem tudja mit kell csinálni. Az viszont igaz, hogy a forrá­sok nem biztosítanak fedezetet minden terület fejlesztésére. Ezért jobban, mint bármikor, szükség van az értelmes szelekcióra. Azért is, hogy a fejlesztésre fordítható összegeket sze­lektáltan hozzárendelhessük a húzó­ipari terü­letekhez. Ez persze nagyon összetett kérdés. Azért is kell a termelőágakban az intellektuális teljesít­ményt fokozni, mert ma a technológia korsze­rűsítése hosszú előkészítést, széles körű tudo­mányos jártasságot és felelős döntéseket igé­nyel. A MTESZ-ben dolgozó szakemberek is úgy vélekednek, hogy napjainkban a hazafiság legfontosabb területe: nemzeti létünket biztosí­tó gazdaságunk fejlesztése. Ezért tevékenyked­nek áldozatkészen (a társadalmi munka eszkö­zével is) a magyar gazdaság alapvető problé­máinak megoldásán. Meggyőződésem, hogy e feladatok megoldásához szükség van társadal­munk egészének megértésére, egyetértésére, összefogására. Gazdaságunk a világban végbe­menő változásokat a legtöbb területen nem tudta nyomon követni. A fejlődés korábbi sza­kaszában a vállalatok vezetői nem voltak kény­szerítve, szakemberei nem voltak ösztönözve az erőteljes műszaki fejlesztésre. Sokszor azt hittük, hogy a lépéstartáshoz elégséges a fejlett technológiát megvásárolni és adaptálni. Éppen ezért ennek az időszaknak eredmé­nyei mellett­­, olyan káros következményei is vannak, hogy a technológiai vásárlás során a második és harmadik vonalbeli technikához tudtunk hozzájutni. A technológus és konst­ruktőr gárdát nem szoktattuk hozzá a tovább­fejlesztés szükségességéhez. Nem alakult ki olyan műszaki-tudományos ingergazdag kör­nyezet, amely újabb és újabb fejlesztéseket eredményezett volna. Napjainkra az innová­ciós lánc széttöredezett. Hazánkban ma is van­nak nemzetközileg is elismert tudományos eredmények, de sajnos sok helyütt nincs meg az átvételhez szükséges technológusi és konst­ruktőr gárda, és ha megvan is hiányosak a mű­szaki fejlesztéshez szükséges infrastrukturális feltételek. Ma már világos, hogy nálunk is jobban össze kell kapcsolódnia a kutatásnak és a műszaki fejlesztésnek, mert enélkül nem tudjuk felvenni a versenyt a jó feltételek mellett dolgozó kül­földi versenytársakkal. A MTESZ-ben tömörült szakembergárda az egész társadalom fejlődése érdekében is igény­li, hogy a VII. ötéves terv során oldjuk fel azt az ellentmondást, ami a világ műszaki-tudomá­nyos fejlődésével való lépéstartás kényszere és a reálértelmiség erkölcsi-anyagi megbecsülésé­nek alacsony színvonala között napjainkban megmutatkozik. Csodavárásnak nincs helye. Konkrét tettekre van szükség a vezetés minden szintjén. Ennek lényegét p­edig abban látjuk, hogy a társadalomnak jobban el kell ismernie az ér­tékteremtő szellemi munkát és ingergazdag műszaki környezetet kell biztosítania az alkotó munkához. Ebben az esetben az önmegvalósí­tás igényéből fakadó belső hajtóerő, belső kényszer párosul a külső hajtóerőkkel, és az egy új minőségi fejlődést eredményezhet. He­lyes lenne, ha a népfrontmozgalomba tömörült szervezetek és intézmények összefognának an­nak érdekében, hogy a tudományos és műszaki fejlesztési munkát végző szakemberek jobban egymásra találjanak, az elért eredményeket, al­kotásokat és létrehozóikat a közvélemény a mainál jobban megismerje. Segítsük elő, hogy a természettudományi és műszaki kultúra el­foglalja méltó helyét az egyetemes magyar nemzeti kultúrában. Az anyagi javadalmazás javításán túl a mű­szaki-tudományos eredmények jobb megbecsü­lése, a reálértelmiség erkölcsi elismerésének ja­vítása is szükséges ahhoz, hogy meggyorsuljon a műszaki fejlődés, termékeink értékének egyre nagyobb hányadát tegye ki az alkotó szellemi munka, s ezzel együtt növekedjen nemzeti jö­vedelmünk, népünk életszínvonala. Ezt támasztják alá külföldön, legutóbb Ja­pánban szerzett tapasztalataink is. Ottani ne­ves tudósok mondták el nekünk, a MTESZ de­legációjának, hogy egymáshoz hasonló adott­ságú a magyar és a japán gazdaság. Szerintük mindkét országban megvan minden szükséges feltétel ahhoz, hogy korszerű, gazdaságos és nemzetközileg versenyképes termékeket állít­son elő. Ők úgy látják, hogy Magyarországnak az önálló tudományos, műszaki gondolatok ré­vén valamivel több esélye van erre. Amíg azon­ban Japánban a szakemberek és az egész or­szág összefog az innováció megvalósításáért, nálunk ezt sem a szakmák, sem a társadalom részéről nem tapasztaljuk.

Next