Új Impulzus, 1986 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1986-10-04 / 20. szám

Október 17-én Teljes holdfogyatkozás Évezredeken át csodála­tos és félelemgerjesztő égi jelet láttak az embe­rek a fogyatkozásokban. Pedig csak arról volt szó, hogy Naprendszerünk tagjai, a bolygók, a hol­dak — így a Föld és a Hold is — saját fénnyel nem rendelkező égites­tek. Felületüknek a Nap felé forduló oldala fürdik a fényben, a túlsó oldala viszont sötétségben van és hosszú árnyékot vet a térbe. Kötetekre rúg a fogyatko­zások világirodalma; színes, érdekes, döbbenetes, sőt né­ha történelemformáló ese­tekről számolnak be az ó-, a közép- és az újkori szerzők. Ebben a cikkben kitérünk a napfogyatkozások rövid fizi­kai tárgyalására, azért, hogy áttekinthetőbb legyen majd a kép az október 17-én be­következő rendkívüli csilla­gászati eseményről. Lenyűgö­ző élményt nyújtó teljes hold­­fogyatkozást láthatunk - amennyiben derült lesz az ég. Amikor az a helyzet áll elő, hogy a Nap, a Hold és a Föld (ebben a sorrendben) pontosan, vagy közelítő pon­tossággal egyvonalba kerül­nek, akkor a Hold teljesen, vagy részben eltakarja elő­lünk központi csillagunkat - ez a napfogyatkozás. Tudni­illik a Hold látszólagos át­mérője (viszonylagos közel­sége miatt) nagyjából ugyan­akkora, mint a nálánál ösz­­szehasonlíthatatlanul na­gyobb Napé. Ahová a Hold teljes árnyéka esik, ott teljes, ahová félárnyéka, ott csak részleges napfogyatkozás észlelhető. Mivel a Hold ke­ring a Föld körül, ezért ár­nyékkúpja (teljes és fél­árnyék) sebesen söpri végig a földfelszínt­­ nyugatról keleti irány­ba. A teljes napfogyatkozás „foltja” maximum 264 kilo­méter átmérőjű, a részlegesé ennél sokkal nagyobb. A tel­jes napfogyatkozás egy adott földrajzi helyen 7,5 percig tarthat, a részleges már jó­val tovább. Minél távolabb vagyunk a totális fogyatkozás zónájától, annál kisebb ré­szét láthatjuk elsötétülni a napkorongnak. Minden ezer évben átlagosan 2375 nap­­fogyatkozás van. A XX. szá­zad hátralévő éveiben pél­dául­­Európából (Magyaror­szágról is) 1999 augusztus 11-én teljes napfogyatkozás látható majd. Megállapítható még az is, hogy nemcsak a Hold, ha­nem a két belső bolygó, a Merkúr és a Vénusz is elta­karhatja előlünk a Nap ki­csiny részét, parányi fekete korongocska alakjában - meglehetősen ritka időközök­ben. (November 13-án a Merkur átvonul a Nap előtt, mely Magyarország területé­ről csak részben, és rövid ideig figyelhető meg.) Ha a Nap takar el előlünk vala­milyen égitestet (például bolygót, vagy csillagot), azt nem láthatjuk a Nap erős fénye miatt - az ehhez ha­sonló jelenséget csak az ön­álló fénnyel nem rendelkező Hold esetében észlelhetjük. Nagy ritkán bolygók is el­takarnak előlünk csillagokat - az Uránusz gyűrűit példá­ul így fedezték fel. Ugyan­csak a fogyatkozásokhoz tar­tozó jelenség, amikor éppen a látásikban egymás körül keringő kettőscsillagok vala­melyike elfedi a másikat: ezek az úgynevezett fedési változócsillagok. A tágabb értelemben vett fogyatkozási jelenségek közé tartozik pél­dául a Jupiter óriásbolygó nagyho­ldjainak fogyatkozá­sa. Aki csak egyszer is látott teljes holdfogyatkozást, az soha nem felejti el; az égi­testek mozgásából származó, az emberi szemnek talán kis­sé szokatlan jelenség lebi­lincselő és szép látvány. Kis időre részesévé válhatunk a természet hatalmas, ám ár­talmatlan játékának, és köz­ben akaratlanul elgondol­kodhatunk parányi mivoltun­kon. Rendkívüli didaktikus hatása miatt e jelenség meg­szemlélése ajánlatos a min­den korosztályú tanulóifjúság számára. Szabad szemmel is pompás, de egy kis kézi lát­cső csak fokozhatja a lát­vány érdekességét. Mielőtt megadjuk az október 17-i menetrendet, lássuk, mi is a holdfogyatkozás? A napfogyatkozás a Föld különböző pontjairól másként látszik, és a Nap valójában nem sötétedik el; holdfo­gyatkozáskor azonban a Hold ténylegesen elsötétül, bár­honnan is nézzük. (Idegen égitestekről is.) A dolog lé­nyegét tekintve itt az törté­nik, hogy a Nap, a Föld és a Hold (ebben a sorrend­ben) egy vonalba kerül. Ilyenkor a jóval nagyobb Föld árnyéka - az ábránkon látható középső, sötét kúp, vagyis a teljes árnyék - a Holdra vetődik. Azaz csak vetődne! Ha nem lenne lég­köre bolygónknak, akkor ár­nyékkúpjának csúcsa (közép­értékben) 217 földsugár messzeségbe érne el; a Hold (középértékben) 60 földsu­­gárnyira kering körülöttünk, tehát ily módon teljesen el­merülne a Föld geometriai szerkesztéssel kapott árnyé­kában. A földi légkör fény­törő hatása azonban lerövi­díti ezt az árnyékot, hozzá­vetőleg 41 földsugár hossz­­nyira - következésképpen a teljes árnyékkúp csúcsa el sem éri a Holdat. Mindössze egy „megtört" árnyékrész vetődik kísérőnk­re, minek következtében az nem bír teljesen elsötétülni. A légkörön áthaladó nap­fényből csak a vörös szín marad meg, a többi szétszó­ródik az atmoszférában. Ezért a Hold - teljes fogyat­kozáskor - tompa, rézvörös árnyéklepelbe burkolódzik! Centrálisnak nevezzük a holdfogyatkozást, ha a Hold az árnyékkúp tengelyét ke­resztezi; részleges, ha az ár­nyékkúp csak részben takar­ja el - a dolgok lényegéből következik, hogy holdfogyat­kozás mindig telehold idején lehetséges. De mi történik október 17-én, és hogyan fi­gyelhetjük azt meg? Mindenekelőtt keleti, dél­keleti irányú, szabad kilátású helyet (magas ház, hegy vagy sík terep) keressünk, mert a fogyatkozás viszonylag nem nagy látóhatár feletti magasságban játszódik le. Megjegyzendő: a Nap 16 óra 55 perckor nyugszik, de előt­te a Hold 16.45-kor már kél. Ha kissé vöröses színűnek látszana, arról nem a Föld tehet: ezekben a percekben még alacsonyan áll, és az alkonyi párák, porok elszíne­zik korongját. Nemsokára azonban, 17 óra 19,7 perckor, a Hold be­lép a Föld félárnyékába, eb­ből azonban semmit sem le­het látni, ugyanis a félár­nyék hatása elenyészően cse­kély. Ekkor viszont figyelnünk kell: 18 óra 29,3 perckor be­lépés a teljes árnyékba - elég sötét van már ahhoz, hogy csakhamar észrevegyük a kezdődő „csorbulást". A teljes fogyatkozás - tehát amikor a Hold egészen el­merül a Föld árnyékában - 19 óra 40,8-kor kezdődik. Az abszolút teljes fogyatkozás - vagyis amikor a legmélyebb barnás-vörös színt ölti a Hold - 20 óra 55,2-kor áll be. A kilépés a teljes árnyékból 22 óra 06,7-kor kezdődik, a fél­árnyékból pedig 23 óra 16,3- kor lép ki a Hold. A fogyat­kozás nagyságrendje 1,25 holdátmérő - azaz bősége­sen „elfér" majd kísérőnk, bolygónk árnyékkúpjában. JANKOVSZKY JÁNOS A holdfogyatkozás idealizált vázlata: ilyen lenne, ha a Föld teljes árnyékkúpja elérné a Holdat

Next