Új Impulzus, 1986 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1986-11-29 / 24. szám

Amikor fizetni kell a megjelenésért Az MTA-Soros Alapítvány Bizottság egyebek között támoga­tást nyújt magyar szerzőknek a külföldi tudományos szakfolyó­iratokban publikálásra elfogadott cikkeik megjelentetéséhez és különlenyomatok beszerzéséhez. Egyre több tekintélyes szakfo­lyóirat kér ugyanis publikálási díjat, nem ritkán még a cikk „kézbevételéért" is­­ csekélyebb összegű­­ díjat számítanak fel (submission fee). Ezek általában nemzetközileg tekintélyes folyóiratok, bennük cikket megjelentetni rangot jelent. A New York-i Soros Alapítvány évente 10 ezer dollárt bo­csátott erre a célra a rendelkezésünkre. A bizottság titkárságá­hoz bárki benyújthat pályázatot a titkárságtól postán vagy sze­mélyesen beszerezhető kérdőíven, melyhez mellékelni kell a cikk elfogadásáról szóló értesítést és a közlési díj összegét feltün­tető számlát, vagy díjazási táblázatot. Különlenyomatok díjának fedezését szintén lehet kérni ezen az úton, a kettő kombinációja is lehetséges. A múlt év decembere óta 35 ilyen pályázatot kaptunk, s az ez évi keretből még futná jó néhányra. Az érdekeltek előtt valószínűleg kevéssé ismert ez a lehetőség, bár a­­ most már mondhatni - hagyományos - nyár elején napi- és hetilapokban közzétett - pályázati felhívásunk tartalmazta ezt a pályázati ka­tegóriát is. Tudomásunk szerint rajtunk kívül egyedül a Kultúra Külkeres­kedelmi Vállalat foglalkozik közlési díjak és különlenyomatok árának kifizetésével, ők azonban a cikkíró munkahelyével állnak kapcsolatban, s az elköltött valuta forint-ellenértékét kérik az ügylet lebonyolítása után. A Soros Alapítvány által adott keret­ből térítésmentes támogatást lehet kapni. A kért összegek szé­les skálán, 20 dollártól 500-ig mozognak, attól függően, hogy valaki a cikke benyújtásához, a közlési díjhoz, vagy különlenyo­matok beszerzéséhez, esetleg ezek kombinációjához kér támoga­tást. A hozzánk érkezett pályázatokat, ha azok formailag és tar­talmilag is­­megfelelnek a pályázati kiírásnak, továbbküldjük az alapítvány New York-i irodájának, amely a kért összegeket köz­vetlenül átutalja a kiadóknak és megrendeli a pályázó részére az esetleges különlenyomatokat is. A nálunk lévő pályázatok nagy részében amerikai szakfolyó­iratokban szerepelnek (Physical Review, The Journal of Physical Chemistry, Applied Optics stb.), s néhány nyugat-európai folyó­irat. A A rómaiak szerint a bölcsnek SI­­ NE IRA ET STUDIO (harag és von­ zalom nélkül) kell a világ jelenségeit tanulmányoznia. Egyik tanítómesterem, a gyógyszerkutatás mindeddig legsike­resebb művelőinek egyike, harmincéves - szellemileg már érett - koromban, így korholt: „Hülyék vagytok ti öcsém, mert ti az elhangzott vagy leírt szóból nem azt értitek, amit az jelent, hanem­­ beállítottságtól vagy helyzettől füg­gően - azt, amit szeretnétek, vagy amitől féltek." Noha az előbbi tanítások mélysége­sen igazak, én már a kezdet kezde­tén megmondom, hogy jegyzeteim ve­zérelve az előbbiektől eltérő — saját kreációjú - CUM IRA ET STUDIO (haraggal és vonzalommal). Azt ugyan­is, hogy mivel és milyen módon foglal­kozom a „dobozok tanításával", saját szeszélyes válogatásom és ízlésem ha­tározza meg. Szemben sok kortársam­mal, nem a társadalom nevében és képviseletében lépek fel, még a reál­értelmiségiek közös hangját sem vindi­kálom magamnak, hanem a vélemény­­alkotás során minden felelősséget ma­gamra vállalok.* örvendetes dolog - hála a MTESZ nagyságrendekkel javult kapcsolatai­nak a telekommunikáció hangadó kö­zegeivel - , hogy a „nemzet jelenkori abszolút napszámosaival", a reálértel­miségi réteg tagjaival a rádió és a televízió egyre kiterjedtebben foglalko­zik. Persze, állításaim igazának felmé­résére és bizonyítására éppen novem­ber első hetének műsorai alkalmasak a legkevésbé. Ezek összeállításánál ugyanis - teljes joggal - az a „tíz nap” dominál, „amely megrengette a világot”. Ezen az első novemberi héten - feltehetően éppen az előbbiek mi­att - a PETŐFI-műsor népszerű Nap­közben adásában hétfőtől csütörtökig a termelő szféra egy-egy jeles képvi­selője volt a házigazda és a téma (Ganz Danubius Hajó- és Darugyár, Nagykőrösi Konzervgyár, Budaflax, Tau­rus). A szakmák ugyan eltérőek voltak, de mindenütt ugyanaz a két fő prob­léma merült fel: a túlzott mértékű jö­vedelemelvonás, és a vállalkozási szel­lemet oktalanul és elvtelenül gúzsba kötő korlátozások és kötöttségek. Ennyit a rádióról. A TV műsorával kapcsolatban - ahogy azt a klasszikus vicc poénja rög­zíti - jó hírem és rossz hírem egy­aránt van. Az ünnepi hangulat kedvé­ért a jó hírekkel kezdem. Noha legalább kéttucatszor jártam Moszkvában és kiválóan ismerem föld­alatti vasútját, a Moszkvai metró no­vember 7-én sugárzott bemutatása egy­szerűen lenyűgözött. Egyaránt impo­nált az, hogy 50 éves létezése alatt az állomások száma tízszeresére, a pálya húszszorosára növekedett, s az is, hogy a mostani 200 km-t meghaladó pálya 2000-ben el fogja érni a 320 km hosz­­szúságot. Az is tetszett, hogy 50 év alatt a szovjet főváros metrója 60 milliárd utast szállított, de leginkább az nyerte meg tetszésemet, hogy e fél évszázad alatt a menetdíj változatlanul­­ képek maradt. Alig hevertem ki október utolsó he­tének Hermelin című előadásából az elkényeztetett színész szenvelgéseit, amikor lelki békémet a Halálcsapda című, Hitchcock színvonalát megütő sztori állította helyre. Az általam fölöt­tébb kedvelt Ira Levin tollából fakadó­­alaptörténet, Sydney Lumet varázsla­tos rendezése és a színészek játéka, maradéktalan élvezetet nyújtott. Maga a „schlusspoén” még a hozzám hason­ló „maratonista” krimiolvasó és -néző számára is lélegzetelállító volt. Jó hírként említeném, hogy Egri János november 9-i Elmebajnokságá­nak középdöntőjében a három ver­senyző közül kettő a magamfajta reál­­értelmiség szívéhez közel álló (sci-fi és találmányok, műszaki alkotások) témá­kat választott. Ez még annak figyelem­­bevételével, hogy végül is az ifjú ha­­dastyán győzött, megmelengette pártos szívemet. A magyar labdarúgás jelenkori álla­potát híven tükrözte a november 5-i Rába ETO—Torino találkozó. Noha kis­­híján 36 évet töltöttem el a gyógyszer­­iparban, s ennek kétharmadát kutatá­si menedzserként, olyan kiváló altató­val, mint ez a meccs, még nem talál­koztam. Az első félidő utolsó harma­dától a mérkőzés végéig a kényelmes fotelben édesdeden aludtam. S ezek után még vannak olyanok, akik Végh Antalt meg akarják kövezni?! A Rabszolgasors november 4-i, ked­di részlete lelkemben a szerző szadisz­ta eltévelyedésének gyanúját idézte fel. Eszembe ötlött Mozart Szöktetés a sze­­rájból című operájának, a felejthetet­len Székely Mihály által énekelt Oz­­min áriája (általam torzítva): „Akinek ennyi rossz kevés, azt érje gáncs és megvetés !” S még egy zárótéma a rossz hírek közül: a péntek esti — svájciak által elkövetett — Farsangi éj című film. Fő­hőse Markus nemcsak Márk evangé­listától, hanem korunk ifjúsági ideál­­jától is sok-sok fényévnyi távolságban leledzik. HORVÁTH GYULA JELENLÉT JIDDDDBOD­DB

Next