Delta-Impulzus, 1989 (5. évfolyam, 1-13. szám)
1989-02-11 / 3. szám
Műszaki könyvek sikerlistája -január- A sikerlista az Állami Könyvterjesztő Vállalat két budapesti szakboltja, a Műszaki Könyváruház (1061. Budapest, Liszt Ferenc tér 9.) és a Technika Könyvesbolt és Antikvárium (1114. Budapest, Bartók Béla út 5.) adatai alapján készült. 850 Ft Cserép, pala, nád, zsindely (3. kiadás) (Műszaki, 1988) 156 Ft 3. Horvát: A távcső regénye (Műszaki, 1988) 4. Surányi: Ismerkedés a műholdas televíziózással 98 Ft (Műszaki, 1988) 5. Clarence B. Germain: IBM PC XT/AT programozói kézikönyv (Novotrade, 1988) 390 Ft 6. Orbán: Cobol az IBM PC-N Professional Cobol (Novotrade, 1988) 7. Pethő Ádám: IBM PC/XT felhasználóknak 319 Ft és programozóknak 3. A Rombios és ami mögötte van (SZÁMALK, 1988) 240 Ft 8. Kernighan - Pike: Az Unix operációs rendszer (Műszaki, 1988) 298 Ft 1. Bartha: Gumiipari kézikönyv I. kötet (Taurus-OMIKK, 1988) 2. Fügedi: Tetőfedés 98 Ft Atom? Lignit? Gáz? Még meg sem emésztettük - -.....j— lehet, hogy nem is tudjuk - a 'vV/*V ’’ bős-nagymarosi vízlépcső rendszert, s éppen a világkiállítás gombócával küszködünk, amikor a televízió Hét című műsora újabb „ínyencséggel” kínált meg bennünket. Igaz, csak néhány kurta percben, de ismét röpködtek a százmilliárdok. Energetikai szakemberek vitatkoztak azon, hogy a paksi atomerőmű bővítésével vagy a bükkábrányi lignitvagyonra épülő hőerőművel, netán egy gázturbinás erőművel kellene megoldani energiagondjainkat, amelyek a kilencvenes évek derekán várhatók. 83 milliárd, 110 milliárd, 170 milliárd. Úgy látszik, ma már ezek az egységárak, ha komolyabb vállalkozásba fogunk. (Visszasírjuk mi még az eocénprogramot!) Persze csak ha szerényen becsüljük meg a várható költségeket. Mert a paksi bővítésre kalkulált 83 milliárd forint mai KGST-árakból állt össze. Ha a világpiaci árakat vesszük irányadónak, úgy bizony 170 milliárdba is belekerül a beruházás. Akkor inkább a bükkábrányi erőmű építését kellene szorgalmaznunk, az mindössze 110 milliárd forintba kerülne, vélekedett az egyik résztvevő. Elhangzottak más érvek is. Az ország nyilvánossága előtt először jelentette ki valaki: erősen kételkedik abban, hogy 1995-re üzembe helyezhető lenne a paksi erőmű két új blokkja. Hiszen még nincs is jóváhagyva ez a beruházás, arról nem beszélve, hogy az atomerőművek biztonsági filozófiája is változhat időközben, s ez nyilván a vártnál hosszabb időt követelne a tervezőktől. Egyébként is túlzott optimizmusra vall ötéves teljesítéssel számolni, tudva, hogy a már működő négy blokk tervezése és építése tíz évig tartott. Ez igaz - így a másik fél - de csak azért, mert pontatlanok voltak a tervek, késtek a beszállítók, s egészében véve hiányzott az ez irányú hazai tapasztalat. Ma már ezzel felvértezve fognának munkához. Azt csak én kérdezem, hogy ez a rutin mennyivel teszi majd pontosabbá a külföldi tervezőket és szállítókat? A ligniterőmű, bizonygatta a másik fél, már azért is előnyösebb, mert a bányanyitás és az energetikai berendezések telepítése párhuzamosan folyhatna, és a jóval kisebb 250-300 MW-os blokkok építése könnyebb feladat, mint a paksi 1000 MW-osoké. A rövid beszélgetés végén a Magyar Villamos Művek Tröszt képviselője hangsúlyozta, hogy az ügyben még nem döntöttek. Az MVMT-nek is az az érdeke, hogy a szakmai fórumok és a közvélemény bevonásával szülessen meg a kormány számára az előterjesztés, melynek határideje március 31. Tehát mindössze néhány hét van csak hátra. Reméljük, hogy a közeljövőben, akár a televízió is, több időt szentel e kérdés nyilvános megvitatásának. Nem azt hiányolom, hogy a gázturbinás erőmű védelmében senki sem emelt szót. Biztos vagyok benne, hogy az is számtalan jó tulajdonsággal bír. Azt nem értem, hogy miért nem érvelt senki az energiatakarékosság mellett? Hogy ekkora összegekből megoldható lenne a hazai gazdaság és a háztartások lényegesen kisebb fogyasztása. S akkor talán nem is kellene új erőművet építenünk. Nem a műsor alapján, de reméljük, hogy a döntés előkészítése valóban a nyilvánosság előtt zajlik, s minden hozzáértő a legjobb tudása, nem pedig egyéni vagy csoportérdekei szerint foglal állást az ügyben. Akkor vélhetően optimális határozat születik majd, s ennél többet nem is kívánhatunk. Sz. P. Moholy-Nagy László Formatervezési Ösztöndíj Mint arról 1988/25-26. számunkban már hírt adtunk, 1988-ban első alkalommal írtak ki a Moholy-Nagy László Formatervezési Ösztöndíjra pályázatot. A harmincöt éven aluli formatervezőket támogató ösztöndíjat az OMFB Ipari Formatervezési Tanács Irodájának koordinálásával a Művelődési Minisztérium, az Ipari Minisztérium és az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium hozta létre. A maximum három évre szóló, havi 8500 forintos ösztöndíjat a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja folyósítja. Az első pályázatra negyven nevezés érkezett, az ösztöndíjakat idén januárban osztották ki. Megosztott ösztöndíjban részesült Szilcz Mariann az 1989-1990-es időszakra, háztartási termékcsalád kifejlesztésére irányuló pályázatával és Szűr-Szabó Edit 1991-re, vállalati arculathoz illeszkedő csomagolási rendszer tervezését célzó pályázatával. Hároméves ösztöndíjat szavazott meg az ösztöndíjbizottság Vincze Miklósnak, a lakókörnyezet tárgyrendszerének szemantikája, a háztartásban használatos tárgyak szociálpszichológiai determináltsága, legalább három (exportképes) háztartási eszköz tervezése és gyártás-előkészítése témájában. Megosztott ösztöndíjat kapott Yasar Meral és Fehér Erika 1989-re, a textilipari hulladékok felhasználásával speciális fonalak kikísérletezésére, ezekből lakástextil- és ruházati kollekciók tervezésére és kivitelezésére, valamint 1990-91-re Hídvégi Éva, öltözködéskiegészítő bőrruházati termékek összehangolt fejlesztésére. Hároméves ösztöndíjat nyert el Zalavári József, a vizuális kultúra és az ipar kapcsolatának komplex kutatására és a GANZ Árammérőgyár arculati koncepciójának kialakítására, valamint Szerdahelyi Zsuzsa, az OMFB felméréseire alapozott játéktervezésre (1-3 éveseknek) és a kapcsolódó csomagolástervek kidolgozására. Az ösztöndíjasok évente közös kiállításon számolnak be végzett munkájukról.