Intézeti Szemle 4. (1974.)
- 2 szemantikai jegyeiben, illetve a fő- és mellékmondatok logikaitartalmi viszonyának különbözőségében gyökerezik. Véleményem szerint a felszólító módú mellékmondatok három, e szempontok alapján többé-kevésbé elkülöníthető csoportra oszlanak. I. Függő felszólítás A felszólító módú mellékmondatok prototípusa a függő felszólítás. Ebben a típusban egy valóságos felszólítás tevődik át mellékmondattá a bevezető, idéző főmondat révén, így pl. az Azt mondta, hogy egyem meg az egészet mellékmondatában az Edd meg az egészet ! felszólítás rejlik. A felszólító mód használata a mellékmondatban kézenfekvő, hiszen a magyar fejfüggő idézetnek jellemző sajátsága a MMNYR által átképzelésesnek nevezett idő- és módhasználat, vagyis az, hogy az igeidők és az igemódok nem módosulnak a közlő szempontjából, hanem abban az időben és módban állnak, amely a megfelelő egyenes idézetben lenne. Ebből következik az is, hogy a függő felszólításban megőrződik az egyszerű felszólítás igekötős igéjének fordított szórendje. Itt tehát nem a főmondatbeli ige vagy névszó valamely szemantikai jegye határozza meg a mellékmondat felszólító módját; elsődleges jelentőségű maga a felszólítás, amely csak a hozzájáruló közlő, idéző mondat által válik mellékmondattá. A felszólító mód megvalósulása szempontjából közömbös az, hogy a főmondat állítmánya önmagában hordoz-e valamiféle felszólítás-, ráhatás-jegyet /mint pl. parancsol, kér, felszólít, elrendel, biztat, könyörög, tanácsol stb./ vagy pedig semleges jelentésű /mint pl. mond, ír, üzen, szól, kiált stb./ Az átképzeléses módhasználat következtében felszólító mód áll azokban a függő kérdésekben is, ahol a megfelelő egyenes idézet felszólítást váró kérdés. Nem tudtam, hogy megvárjam-e Ebben a mondatban a felszólító mód használatát ugyancsak nem a főmondat valamilyen tartalmi, szemantikai jegye idézi elő, hanem a mellékmondatban kifejezett kérdés tartalmi jegye, a bizonytalanság, felszólításra várás. Az igekötő helye itt is követi a megfelelő egyszerű mondatbeliét, tehát lehet egyenes is, fordított is. Habozott, hogy bekopogjon-e Habozott, hogy kopogjon-e be.