Intézeti Szemle 5. (1975.)

" a " csatlakozom, de nézzük meg, hogy mi e helyzet e téren az orosz igeneveknél. Az orosz nyelvben is hasonlóképpen viselkedenek az egyes igenevek, mint a magyarban, de - vélem én­." Szerint -a főnévi igenévnek az oroszban külön jelentőséget­ ad az a tény, hogy az igék szótári alakját képezi. Nem így van ez m­agyarban, ahol az ige szótári alakja az alanyi ragozás kijelentő mód har­madik személye jelen időben, így tehát a magyar főnévi igenév képzett szó /olvas­ni/, az orosz pedig eredeti /HKTQTB/, amely­ből az ige egyes ragozott alakjai képezhetők /'tmTaio, -eut, TniTaji, -Jia, -Jio, -JEI; Dy^y ^TaTB stb.­. Az orosz nyelvtanokban az ige­neveket az igék kategóriájában tárgyalják, bár a melléknévi és a határozói igeneveket külön-külön kiemelik. oroszban az igék alakjait két tőből képezik: egyeseket a főnévi igenévi tőből, másokat a jelen idejű vagy az egyszerű jövő idejű tőből, ezért mindkét tő ismerete nélkülözhetetlen. Ennek az a következménye, hogy a helyesen összeállított szótárakban rendszerint közlik a főnévi igenévi alak mellett a jelen vagy az egyszerű jövő idő igealakját is. Az ige szótári alakjára mégis a főnévi igenév a jellemző, így a főnévi igenév nem választható külön az ige töb­bi alakjától. Azangyarban viszont valamennyi igenévnek az a­ jel­lemző vonása, hogy igékből képzett származékszó. Az igenevekben az igei alapjelentés rendszerint a nagyobb súlyú, de halványabb, mint az igékben. Érdekes, hogy az igenevekhez az igékhez hasonló bővítmények járulhatnak: tárgy vagy határozó /A híreket gyorsan olvassa: EacTpo HHTAET HOBOCTH. A híreket

Next