Intézeti Szemle 8. (1976.)
Célom feltárni azokat a grammatikai és szemantikai kritériumokat, amelyeknek alapján a -nak, -nek toldalékos szavak adott nyelvi környezetükhöz illeszkednek. A problémakört a nyelvtani struktúrákból kiindulva szándékozom megközelíteni, majd az így kapott rendszeren belül az illető rag funkciójának tisztázására a szemantikát hívom segítségül. Mindehhez a munkához grammatikailag támpontot adtak nékem az akadémiai leíró nyelvtan idevágó megállapításai, szemantikailag pedig az ÉKSz. -nak, -nek címszava alatt található jelentéskörök szerinti osztályozás. A vizsgált anyagot az ÉKSz. teljes lexikája alkotja, ezért az általam közölt példák nem minden esetben szerepelnek szó szerinti idézetek formájában, mivel a vonzatok egy része igeneves szerkezetekben található vagy hosszadalmas leírásokban fordul elő, így ezeket szükségképp igei szerkezetekbe helyeztem át, illetőleg megrövidítettem a célnak megfelelően. A fentiekből következik, hogy az illető -nak, -nek ragos szó nem is mindig a neki megfelelő szócikk alatt található meg. A példák előfordulási helyét tehát az ÉKsz. megfelelő oldalszámával jelölöm az egyszerűség kedvéért. A lapszámmal nem jelölt példák tőlem valók. Ugyanakkor nem kerültek be anyagomba olyan szavak, amelyek mellett, illetve a szócikkek értelmező részében a szótár egyáltalán nem utal a -nak, -nek rag használatának lehetőségére. Ilyenek például a közlést vagy adást kifejező igék nem egy hangutánzást, illetve hangulatfestést kifejező szinonimája /áradozik, dadog, dalol,, énekel érvel, gagyog, hazudik, rajzol, gyújt, főz vkinek stb./ Az összegyűlt anyag így is óriási méretűre duzzadt, s annak teljes feldolgozásával már túllépnek e dolgozat keretein. A jelen helyzet arra kényszerít tehát, hogy az igés vonzatstruktúrákat - amelyek az általam gyűjtött anyag tetemes részét adják 562 címszóval - ne vizsgáljam részletesen, vagyis csupán egy tervet készítek későbbi feldolgozásukhoz, valamint néhány mintán bemutatom az elemzés módszerét.