Intézeti Szemle 9. (1977.)
Bevezetés A nyelvtudomány művelői ismételten rámutattak arra, hogy az egybevető nyelvészet nagy mértékben gyakorlati célzatú, "hiszen a nyelvtanítás számára kitűnő anyagot szolgáltat k1. "Kétségtelen, hogy minél eltérőbb az egybevetett két nyelv felépítése, rendszere, az összevetés annál tanulságosabb, annál mélyrehatóbb eredményeket ígér". "...a magyar...a világ nyelveinek kaleidoszkópjában különleges színt képvisel...11 Gondoljunk például az alanyi és tárgyas ragozás megkülönböztetésére, a birtokos személyjelek használatára névmás helyett, a határozók erősen szintetikus felépítésére, hogy csak néhány legszembeötlőbbet említsek a sok száz kisebb-nagyobb, de mindig lényeges és színes különbség közül.E gondolatok indokolták dolgozatom témájának megválasztását, bár parányi hiányérzetet is keltettek. A legszembeötlőbb magyar nyelvi sajátosságok közül hiányoltam az igekötőket. Sokan állítják, hogy az igekötők oktatási és nyelvészeti szempontból különös nehézséget jelentenek a magyar nyelvet tanulók számára. "Amikor olyan idegen anyanyelvűekkel beszélgetek, akik már jól tudnak magyarul, arra a kérdésemre, hogy mi okozta nekik a legtöbb nehézséget a magyar nyelv tanulásában, legtöbbször azt a választ kapom, hogy az igekötők. Ilyenkor nyilván az igekötőnek nem tiszta helyviszonyt jelölő funkciójára gondolnak,... hanem azokra az elvontabb jelentéskülönbségekre, amelyek az igekötős igét a puszta igétől, 111. az igekötős igéket egymástól elválasztják". /SZABADI BÉLA: Az igekötők jelentésmódosító szerepének néhány szófaji kérdése, Szótlan,215.0./ 1/ BÁRCZI GÉZA: Gondolatok anyanyelvünkről, A II. Anyanyelvi Konferencia anyaga, 1973.33.o. 1.továbbá BALÁZS JÁNOS:/Magyartanítás külföldön III.4-9.o./ 111. DEZSŐ LÁSZLÓ:/u.o.56.o./ és számos magyar és külföldi szerzőt.