Intézeti Szemle. XXIII. évfolyam (Budapest, 2001)

A MAGYAR TUDOMÁNYTÖRTÉNET FEJEZETEIBŐL - Seregélyesné Nagy Katalin: Nagy magyar biológusok és orvosok

Seregélyesné Nagy Katalin: Nagy magyar biológusok és orvosok magyar szótára, amely 150 évig iskolai tankönyv volt. Erdély hanyatlásakor verseiben a főurak életét bírálta. A Rákóczi-szabadságharc idején Szatmár­németibe menekült, végül 1716-ban nagyon szegényen halt meg. DIÓSZEGI SÁMUEL (1760-1813) lelkész, botanikus, nyelvművelő Debrecenben született, papnak készült. A göttingai egyetemen teológi­át és természettudományt tanított, majd lelkész lett. Sógorával, Fazekas Mi­hállyal együtt növényhatározót írtak. A várt anyagi sikerek elmaradtak, pap­társai támadták a hozzá méltatlan munkáért. Egészsége megromlott, majd 1813-ban meghalt. FAZEKAS MIHÁLY (1765-1828) irodalmár, botanikus, nyelvművelő Szintén Debrecenben született. Katona lett, és 14 évig kalandozott. Hazatérve bekapcsolódott a debreceni irodalmi életbe, amelynek irányítója lett. Leghíresebb, közismert műve a Ludas Matyi volt. 1828-ban halt meg, emlékét Debrecenben emléktábla őrzi. KÖZÖS MUNKÁSSÁGUK Fontos közös munkájuk a „Magyar füvészkönyv" (1807). Érdemük a latin és német botanikai szakirodalom magyar nyelvre ültetése. Példaképük Földi János, a magyar nyelv rajongója (nyelvújítás kora), aki a Linné-féle rendszer­tan (Systema naturae) alapján a magyar rendszertant kezdte írni, de csak az állattannal végzett. A növénytant Diószegi és Fazekas készítette el. Legfőbb érdemük a magyar botanikai terminológia és nómenklatúra megalapozása, hiszen abban az időben a botanika nyelve a latin és a német volt. A műben célkitűzésüket a következőképpen fogalmazták meg:..."által adunk édes Nemzetünknek ollyan könyvet, mellynek egyenes és egyedülvaló célja az, hogy a fáknak és füveknek és virágoknak elmérésére vezessen... nem arra való könyv, hogy az ember felvegye és folytában olvassa...hanem arra való, hogy mikor elébe akad valamely esméretlen plánta a könyvben felkeresheti s a nevére találhat". 95

Next